Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-22 / 1155. szám
1941 március 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal "A FEJTŐL..." A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZö SZÖVETSÉG KÖZPONTI ELNÖKE, GROSS HENRI LELKI MEGNYUGVÁSNAK VESZI A NEW YORKI TAGTÁRSAK KIMARADÁSÁT Az “összetartás” legutóbbi számában olvassuk Gross Henri tagtárs örömmel teli írását, amit egy newyorki névtelen tagnak válaszol, oktatva a névtelen tagot, hogy az “Egyleti figyelő” név alá bujt fráterral szóba sem érdemes állani. Elsorolja cikkében részletesen azokat a megtörtént dolgokat, melyek Szövetségünket érték New Yorkban. Vitatkozik azon, hogy nem 71 tagtárs szüntette meg befizetni havidiját a M. B. Szövetségbe, hanem csak 57 tagtárs. De hangsúlyozva kifejezést ad örömének, hogy Szövetségünk végeredményben 20,000 dollárral nyertesebb marad a végén... Amikor ilyen írások napvilágot látnak Szövetségünk lapjában, hivatalos minőségben, úgy teljesen igazoltak azon megállapítások, melyek arról tanúskodnak, miszerint a M. B. Szövetség élén egy olyan bürokrata vezetőség áll, melynek egyéni érdekei minden más érdeket háttérbe szorítanak. Hogy ez a személyi érdek még nem bontakozott ki teljesen, az azért van, mert még több mint egy esztendő van hátra ennek ta- kargatására. Vizsgáljuk csak meg a new yorki eseményeket úgy, ahogyan azok vannak. Először is minden egyleti tag előtt világos, hogy a New York államban való működési letiltás óriási űrt és sebeket ejtett a M. B. Szövetségen. Egy olyan államban tiltották meg a működést, amely államban megszületett a M. B. Szövetség 35 esztendővel ezelőtt. Olyan államban nem szabad működni Szövetségünknek, melynek lakossága között százezer számban vannak a magyarul beszélők. A kitiltás okát részben a jogtalan kizárások hozták, másrészben pedig a Központ jelentése és érvelése szerint a betegse'gélyzési alap hiányossága. Ha igy van, mit tett ennek irányában a M. B. Szövetség vezetősége? Azt, hogy az első osztály nagy számú tagságát ketté szakította, vagyis két osztályt csinált belőle. Egyes tagokat kizárt a tagság soraiból, végül az első osztályt felfüggesztette. De hogy ennek a romboló, csúnya munkának érvényt is szerezzen, drága ügyvédekkel körül bástyázta magát azon hiszemben, hogy besu- gások nyomán majd változni fog a helyzet és azokat a tagokat, kiket kilátásba helyeztek, annak módja szerint elintézik, így ezres dollárok úsztak el ügyvédi és más díjazások utján minden eredmény nélkül Szövetségünk rovására és kárára. Nem találok még egy intézményt ebben a nagy országban, amelynek vezetősége olyan gyáván intézett volna el dolgokat, mint a Szövetségé. Dehát mégis miért kellett Gross tag- társéknak a tagság helyett, drága ügyvédekhez folyamodni ? Miért nem volt merészségük lemenni New York tagságához, ilyen súlyos helyzetnek a megtárgyalására? Miért kellett az ottani tagokat mellőzni? Azért ugye Gross elnök tagtárs mert nem volt bátorsága sem önnek, sem Somlónak, aki bár többször New Yorkban járt “hivatalos” ügyben, szembe nézni a new yorki tagsággal, pedig ön is tudja, úgy mint én is tudom, hogy mielőtt Somló tag- társ, a mi jóakaratunk utján a titkári főnökséget elfoglalta, osztály elnöke volt a kiűzött első osztály tagjainak. Nem-e naivság ilyenek megtörténte után önnek megrovásba részesíteni azokat, kik egy másik intézményhez csatlakoztak le? Nem-e az önök gyávasága és roszassága miatt történhetett az igy? Amint én ismerem Gross tagtársat, nagyon szeret utazgatni a Szövetség pénzén. Amikor lent járt Cora- opolison, a 119-nél “rend csi- nálás-’ végett — bár kár, hogy a társa, Somló tagtárs arról lemaradt — nyilatkozott a new yorki helyzetről, hogy nem lesz baj, hogy ha a Szövetségünk nem kap engedélyt New York államban, mert ott úgy sem szereznek több tagot, mint 10-et évente. Ilyen kijelentés után joggal lehet hinni, hogy”nem is bánták, hogy lesz-e ott engedély vagy nem lesz, mert megszabadulnak azoktól a tagoktól, akiktől félni valójuk van. Az is emlékezetes Gross tagtárs, amikor az 50-ik clevelandi osztálynál megjelent és hogy személyének érvényt is szerezzen, rendőri fedezetet kellett fogadni, hogy azon régi jó tagtársakat, akikről ott szó volt, távol tartsák a gyűlésről. Ugye ön sem tud még egy intézményről, mely a tagjait távol tartja a gyűlésről, amelyen róluk szó esik. Én úgy érzem, hogy nagyon szégyenletes eset volt az nemcsak az ön részére, hanem az intézményünk 35 esztendős múltjára is. Nem tudom, — habár sejtem — miért kellett önnek Gross tagtárs éppen most a new yorki esetet felhozni, amikor több mint 4 ezer dollárban kifizetett kötvényeket kellett biztosítani azok között, akik hozzánk egy nickelt sem fizetnek többett. Vagy talán önnek is kezd bosszankodó ked- vetámadni, amikor látja, hogy a múlt hónapban nagyobb a törlés mint a felvétel, a bevételünk is egy kerek ezer dollárral kis- sebb, mint a kiadás. Azon felül, bizony a betegsegélyünk is nagyban túlszárnyalja a bevételünket. Talán ezért sugalmazta önnek Somló tagtárs, hogy írja alá nevét a cikkhez, nehogy észre vegye a tagság, hogy sok mindent fog kelleni reparálni a következő konvenciónak. Én és sok tagtársam figyeljük az eseményeket, bizony kételkedve bíráljuk az ön működését Gross tagtárs, mert annak örülni, hogy 57 tagtárs már nincsen közöttünk, csak nagy hiúságra vall, mert önnek pláne tudnia kell, hogy milyen nehézségekkel jár 57 tagnak a megszerzése és azoknak a megtartása. Ön arról tesz említést, hogy csak 57 tagról van önnek tudomása, akik ma a Rákóczihoz fizetik havidijaikat, nem pedig 71 tagról. Higyje el nekem, ahogyan én ismerem a new yorki volt tagtársaimat, egészen biztos, az a 14 tag, akikről ön tudomást szerezni nem akar, bent lenne a Szövetségben. Azt is tudom Gross tagtársam, hogy ön örömmámorban úszna, ha volna egy hely, ahol 71 uj tagot egyszerre üdvözölhetne, bármelyik intézményből is jönnének azok. tysm olyan finyás természetű ön, mint ahogy az irás szeretné bemutatni. Tehát a cikket nem veszi a tagságunk úgy giltnek, mint Ezt még ma elhatározni nem lehet. Anglia céljai, tervei titok és minden jel arra vall, hogy Anglia nem a fasizmus, csak Hitler ellen harcol, amit számtalan forrásból beismernek. És Anglia jelenleg a fasizmus Hitler elleni megszervezését végzi. Ha Hitler győzelmére volna kilátás, vagy ha eltudnánk hinni, hogy Anglia demokráciát akar Európába megvalósítani, akkor Anglia .mellett foglalhatnánk állást. De kitudja ezt még megmondani? Ha Hitler bukásával — ami valószinü — Németországban egy vörös forradalom indul meg melyet az angol Lordok-amerikai segítséggel fognak igyekezni leverni, amit biztosra is vehetünk, nem-e megbocsájtha- tatlan volna ezen angol Lordok melletti állásfoglalás ? Éppen Angliában, az uralkodó osztálynak nagy része meg van győződve, hogy a magán- tulajdon rendszerét, csak is fasizta terror, elnyomatás, a munkások gazdasági szervezeteinek a felbomlasztásával tudják megmenteni. E miatt táplálták Hitlert, Mussolinit. E miatt segitették Francot hatalomra. Mert az, hogy a tényleges piszkos munkát Hitler és Mussolinival végeztették, nem menti ki az angol uralkodó osztályt a felelősség alól. Hiszen ezek a zsoldos fasizták Spanyolországban 40 százalékban angol tőkét, magántulajdont védtek. Mi, öntudatos munkások is már két évtizede hirdetjük, hogy a magántulajdonon alapuló tőkés rendszer haldoklik és csak fasizta terror, zsarnokságon keresztül tudják még életben tartani. Ez elvitathatatlan tény, melyet nem mi, akik ezt régen felismertük és hirdettük, hanem a magántulajdon rendszerének hívei is felismerték és tagadni nem is próbálják. Minden cselekvésüket, jövőre való terveiket ezen felismerésre alapozzák. Tehát miért változtatnánk meg ezen fontos tényről szóló megállapításunkat és most azt állítani, hogy Anglia képes lenne megmenteni a magántulajdon rendszerét, fasizmus nélkül, demokratikus alapokon. Vagy még csak fel is tételezni, ahogyan azt szerzője gondolta. Mert a közmondás is arról tanúskodik, hogy előbb érik utói a hazug embert, mint a sánta kutyát. Hogy mennyire fedi ezen kis közmondás az eseményeket, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy becsületünkkel, tisztességünkkel, jóakaratunkkal vissza éltek azok, akik ma a M. B. Szövetségünknél MINDENKIT elintéztetni kívánnak, akik bármilyen mértékben is kritizálni merik működésűket. Én* bizva-bizok, hogy azok megkapják a kiérdemelt megvetést, akik ilyen károkat okoznak a M. B. Szövetségnek. Legközelebb bonckés alá veszem a múlt konvenció és annak folytatólagos eseményeit. hogy Anglia nem akarja megvédeni ezt a magántulajdon rendszerét. Ha elismeljük, hogy az angol Lordok éppen úgy tudják, mint mi, hogy utolsó mentsváruk a fasizmus, akkor meggyőződhetünk arról is, hogy nem adják fel ezt az utolsó reményüket, sőt építeni, erősíteni fogják ahol csak tudják. Ezt ma minden újságolvasó és gondolkodó ember láthatja, ámbár úgy Londonból, mint a Hitler által kontrolált forrásokból a háborús propaganda, az egész világot sötétségben igyekszik tartani, ezen fontos tényt illetőleg. Hitler mellé semmi esetre sem állhatunk. Semmi jót nem várhatunk ha győzelemre volna kilátása, amit én nem hiszek. De Anglia mellett való állásfoglalásunk is csak ezen régen felismert tényen alapuló állásfogT lalásunk megcáfolása volna. Vagy vissza vonjuk a fenti tényen alapuló tanításunkat és elhisszük, hogy a mai rendszer még fentartható demokratikus farmájában, vagy következetesek maradunk hozzá és belátjuk, hogy Anglia urainak sincs más ut a menekvéshez, mint a fasizmus kiépítése, erősítése, esetleg saját kontroljuk alá való szerzése. Mert ezt egy öntudatos munkás sem tételezheti fel, hogy az Angol uralkodó osztály inkább lehetővé teszi a szocializmus kialakulását, mint hogy tovább is a fasizmust támogassa. Nem látom azt a veszélyt, hogy Hitler hamarosan győzedelmeskedhetne, sőt az utóbbi hetekben minden győzelem és kedvezményezés az angolok kezeiben van, azok minden nap erősbödnek, amig Hitler gyengül. Az olasz vereség, éhség lázadások a megszállott területeken, amerikai segítség korlátlan mennyisége. Igazán nem látom szükségességét, hogy még mi munkások is szaladjunk Anglia védelmére. Hanem mind két fél végleges elgyengülése, a szociális forradalmat lehetővé teszi, amit Anglia gyors és fölényes győzelme, éppen úgy vérbe folytana, mint Hitler győzelmes hadai tennék. Vi. A. Kucher 26 eszetendős tag, a 23. osztály elnöke Hozzászólás a new yorki vitához. Lehet-e semleges a munkás?
