Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-22 / 1155. szám
8 oidal IS iá K M Li i\ K Á s 1941 március 22. Nem a szervezkedés elmulasztása, de a helytelenül való szervezkedésben van a hiba A múltak hibája a termelő, nincstelen munkásosztályban van minden országban. A jóhiszemű, öntudatos munkás emberek hevesen vitatják, tárgyalják gyűléseiken, összejöveteleiken a mai rettenetes, sajnálatos 'és undorító világ eseményeket, különösen, amelyek ma Európában dúlnak. Ha vissza tekintünk csak 25 siralmas esztendőre, ökölbe szorul a kezünk, amikor látjuk a munkásosztály bizonytalan hely zetét, pusztulását, a politikus diktátorok karmai között. Az események arról tanúskodnak, hogy ha azokban az országokban, vagy bármelyik országban, ha a munkásosztály 4 meg nem ragadja a legközelebbi adott alkalmat a helyes szervezkedésre, akkor elfogunk pusztulni a diktatúrák ágyúi, szuronyai hegyén, szervezettlenül, gyáván. És ha már úgyis a pusztulás lavinája jön — mert jön 3— akkor nevárjunk az utolsó pillanatra, hanem ébredjen fel bennünk a bátor, férfias elszánt emberi tudat. Kíséreljünk meg egy utolsót és vagy megmaradunk, mint bátrak, hősök az életünkért és osztályunkért, vagy elpusztulunk hősiesen a létünkért és osztályunkért. Tehát szervezkedjünk iparilag abban az ipari szervezetben, amelyik a bérmunkások szervezete, amely a mi érdekeinket tartja csak szemelőtt és mi vagyunk a képviselője, nem pedig a politikusok. Szervezkedjünk hát az IWW-ba. Jártamban-keltemben sokat felhangzik az a “jó világ”, amikor volt munka bőven. Hogy mi volt ennek az indító oka, arról már nem beszélnek a dolgozók, avagy nem is tudják. Ez a kapitalizmus kibontakozásával kezdődött és miután a fejlődésnek el kell, hogy érje tetőfokát, igy a kapitalista fejlődés is eljutott ide. Most egy megerőltetéssel ismét megindultak a munkák, a kormány gyilkoló felszerelése és az angolországi rendeléssel, a dolgozókat ismét a munkapadokhoz és gépekhez rendelte. “Nincs már idő ismét az olvasásra” — mondják a meg má- konyozott dolgozók. Csak azt nem mondják ezek az elaltatott tak, hogy mi lesz, mi fog történni a háború után. A most megvásárolt otthonaik, dobra kerülnek. Amit a felszerelési munkákon össze izzadtak a kormány majd busásan fogja visz- sza venni. Azon helyzet fog bekövetkezni, nem hogy törleszteni tudnának, de még kenyérből sem tudnak eleget venni. Jönni fognak a hooveri idők. Utca sorjában lesznek a munkások kilakoltatva. Rosszabb helyzetben lesznek mint a múltban. Mert a tőke mindig kevesebb kezekbe összpontosul. Mig a múltban egyes gyárosoknak vagy földtulajdonosnak megA politikusokat, bármilyen néven nevezendő legyen is az, én azokban az öntudatos munkásosztály ellenségét látom. Úgy nézem őket, mint akik bűnt követnek el, tehát bűnösök. Azért jutott a munkásosztály oda ahol van, mert azok után ment, hagyta magát vezettetni, mint a vak és most már annyira elvezették az emberiséget, hogy már az állatnál is szörnyűségesebb az életük, de mondhatjuk, hogy az életünk, mert ma holnap itt is az a helyzet lesz ha a munksosz- tály megálljt nem kiált nekik. Ezeket, bármilyen néven nevezendő mundérba bujtatott legyen is az, csak akkor engedjék közel magukhoz a munkások ha fegyver van a kezükben, mert máskülönben megrabolják és el is pusztítják, ennélfogva érdemük szerint kell őket fogadni minden esetben, minden hol. Ameddig politikusok lesznek, addig lesz kizsákmányolás és addig mindig megrabolják a termelő osztályt. Ha elpusztítjuk vagy lehetetlenné tesszük a mai elviselhetetlen rendszert, akkor nem lesz politika, nem lesz kizsákmányolás, mert ha profit termelés nem lesz, politika sem lesz, még ha lennének is ilyen élőzsdi férgek, rovarok, nem fognak érvényesülni, mert meg fog szűnni a .profitra való termelés és kizsákmányolás és csak közszükségletre dolgozunk. Végül nem helyeslem, hogy az agyoncsépelt politikai szószátyárkodásnak annyi teret esett a szive és megengedte, az ürességtől kongó gyár-helyiségén vagy föld területen, hogy a nincstelen munkások, kik mindenükből kilettek forgatva, patkány módra magukat azokban meghúzhassák. Igaz ez már régen volt. A munkásság gyorsan felejt. Gondolják, hogy most nem kell hasonló helyzettől félni, van jó elnökünk, aki a munkássággal érez. Csak azt felejtik el, hogy Roosevelt is a tőkések oldalán van és ő is azok szekerét akarja a sülye- désből kiemelni. Több és több bajok zúdulnak a nincstelenek nyakába, itt fordul majd meg a kocka. Most volna a dolgozóknak a legjobb alkalmuk, saját sorsukon változtatni, most még volna hozzá idő. Az Egy Nagy Szervezetet kiépíteni és olyan helyzetet teremteni, hogy az ilyen szomorú esetek soha többé neforduljanak elő. Az Egy Nagy Ipari Szervezet, nyíltan kimondja és ezt igyekszik gyakorolni is, hogy “nem lehet béke mind addig, mig a dolgozók százai és ezrei éhen pusztulnak el és az élet összes javait csak néhá- nyan birtokolják” és ezen osztály jóakaratától függ a nincstelenek megélhetése. Ezeket kell a munkásoknak felismerni és azok megváltoztatására alkalmas IWW-ba szervezkedniök. G. Bakos adunk a Bérmunkásban. Akik ma sem látják és értik meg a munkás mozgalom erejének a forrását, azokkal nem kell nekünk ilyen vitákat folytatnunk. Aki nincs ma velünk, az ellenünk, a munkásosztály ellen van. G. N. New York Egy kis gazdaságtan Most, hogy a háborús szükséglet cime alatt újabb és modernebb gépek halmazait fogják az iparokba bevinni, időszerű megemlíteni egy kis statisztikát, mely az automobil iparra vonatkozik, de majdnem minden más iparra alkalmazható. Az egyes automobil gyártásához szükséges óramennyiség a következő számokban csökkent az utóbbi hat év alatt: munkaidő egy kocsira 1935- ben ......... 205 1936- ban ......... 198 1937- ben ......... 196 1938- ban ......... 194 1939- ben ......... 190 1940- ben .... 189 Hogy az összehasonlítás teljes legyen, megemlitjük, hogy 1909-ben egy automobil előkészítése, mely megközelítőleg sem volt olyan jó és modern, mint a mai 1150 órai munka idő volt szükséges. Valamint, 1914-ben már csak 414 óra kellett egy autó elkészítéséhez. 1937-ben az automobil iparban alkalmazva volt 517,000 munkás és gyártottak négy millió hétszáz kilenc ezer autót. Tehát egy munkás előkészített kilenc autót, melyből vissza vásárolhatott — ha másra nem költött semmit — egy és fél autót, vagyis átlagban 1,500 dollárt keresett egy évben. Az átlag fizetés az automobil iparban ma 95 cent, amig 1935-ben csak 78 cent volt Ezt az átlagot leginkább az tartja még lent 95 centnél, mivel AZ ÉPÍTŐ-GARDÁBA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 M. Vlasits, New York ..... 7.00 X231958 New York .........22.00 J. Bodnár, New York ....... 6.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 L. Fülöp, New York ........ 7.00 Stefankó Márton, N.Y...... 9.00 J. Németh, New York ..... 2.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. ..24.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls. .12.50 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria ............... 2.00 J. Havel .............................12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ....... 5.00 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Imre, Akron.... 10.00 Vizi József, Akron ........... 8.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 Bercsa Jánosné, Clev........ 5.00 J. Kollár, Cleveland __ 5.00 J. Herceg, Cleveland ....... 6.00 A. Molnár, Cleveland..... 12.00 J. E. Takács, Cleveland.... 4.00 Hering Pál, Buffalo ....... 3.00 Hering Pálné, Buffalo..... 3.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00 Steve Bukovszky, Cicero.. 5.00 P. Pika, Chicago............... 3.00 L. Gánch, Carolina......... 6.00 Fordnál körülbelül 96 ezer auto munkásnak az átlag fizetése, csak 85 cent. Ha sikerül Fordnál is, más automobil gyárakhoz hasonló fizetést kiharcolni, akkor az átlag fizetés az automobil iparban ma egy dollár lenne. Az 1941. év sokkal hasznosabb lesz az automobil gyárosoknak, mivel nem lesz uj model változtatás, igy több milliót, amit a váltaztatáshoz költenek, gépek, szerszámok elkészítéséhez használtak fel, most a haszonhoz adhatják. A mellett, hogy a háborús ipar fellendülése folytán többek lesznek képesek kocsit venni. A gazdaságtannak Amerikában a legfontosabb, ha nem a legvéresebb fejezetét, a következő hónapokban fogjuk vívni, amidőn Fordnak vagy meg kell alkudni az unióval, vagy egy még eddig nem látott, hatalmas sztrájk fogja megbénítani az automobil ipar egy harmadát képező Fordot. Vi. Hirdetési párbaj a CIO és a McCormick érdekeltség között Az International Harvester társulat és a mezőgazdasági gépmunkások CIO szervezete között a múlt hetekben hirdetési háború fejlődött ki. A chicagói napilapokban oldalnyi hirdetésekkel akar a McCormick érdekeltség, a közvéleméhy szimpátiájához férkőzni. Azzal dicsekednek, hogy magas béreket fizetnek munkásaiknak, holott ezek a jól fizetett munkások sztrájkban állanak, számszerűt 6500-an 75 centes minimum órabérért és a darabszám munka eltörléséért. Elképzelhetjük, hogy milyen magas bérben lehetett részük, ha csak 75 centet követelnek mostani munkabeszüntetésükkel. A szervezet, mint jó balek, követi a társulat példáját és szintén hirdetésekben hívja fel a publikum figyelmét, hogy az eddigi heti 35 dolláros minimumot a szervezet küzdötte ki, azonban jogosultak ismét egy másik béremelésre, mert az érdekeltség monopóliuma és a meggyorsított munka üteme növelte a társulat haszonrészesedését. 1938-ban 65 traktort produkáltak naponta, mig a sztrájk kezdetekor már 185 hagyta el a felszerelési műhelyt. A társulat ezzel se lévén megelégedve, 200-ra akarta felemelni a napi produktumot. A szervezet egyben kimutatta, hogy a társulat 1940-es haszonrészesedéséből a Mc Cor- mick család 4 millió dollárt tarthatott meg magának, amennyiben az elsőbbségi részvények 20 százalékát és a rendes részvények 30 százalékát bírják. Nem csoda tehát, hogy 1927 óta 40 millió dollár hasznot fölözött le a család a társulattól. “A társulat hirdetésének igazi célja”, mondja a szervezet hirdetése, “hogy megkísérelje felkorbácsolni a szükséges hisztériát a sztrájktörési kísérlet előtt. Ez egy igen kihasznált taktika Chicagóban. Nem fog érvényesülni ezúttal. Nem lesz több Haymarket és nem lesz többé emléknapi mészárlás.” Los Angelesi levél
