Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-15 / 1154. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .................. $2.00 Félévre ........................... LOO Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 Az a régi “uj világrend” A német hadsereg által megszállva tartott francia területről kiszivárgó hirek arról számolnak be, hogy a nagy ipartelepeket, bankokat, kereskedő házakat, stb., elszedik a régi tulajdonosaiktól és “árja” származású egyének között osszák fel. Előbb csak a zsidó tulajdonosokat fosztották meg birtokaiktól, de most már ráteszik kezüket a nem zsidó birtokokra is, hacsak a tulajdonosok valami nagy szolgálatot nem tesznek a “názi eszmének.” Hogy ez nemcsak mende-monda, azt az individuális nevek hosszú listája bizonyítja. így pl. elvették a bankokat a Lazard Freres bankcégtől, majd Saul Amar, Louis Gelbroner, Gaston Dreyfus, Hozkier, Seligman, Rothschild és még egy csomó ismert francia bankház jutott hasonló sorsra. A bankok után a nagy kereskedelmi házak jöttek, sőt számos esetben még a kiskereskedőket is elűzték üzleteikből és helyükbe beültették a saját embereiket. Mindezen tényeket korántsem azért említjük meg, mintha a francia bankárok, iparfejedelmek és egyéb nagytőkések veszteségei könnyeket csalnának ki szemeinkből. A kizsákmányoló osztály bármely csoportjának pusztulása fölött igazán nagyon könnyen napirendre térhetünk. Azonban Hitler és híveinek ez a már egész Európában bevezetett rablási módszere nagyszerűen megvilágítja a Hitler által beígért UJ VILÁGRENDET. Dehogy is UJ VILÁGREND ez, sőt éppen ellenkezőleg, nagyon is régi. Hiszen régente is úgy, tettek a hódítók, hogy az elfoglalt földeket szétosztották az őket segítő kisebb vezérek és tisztek között, akik aztán fegyverrel támogatták a hóditót a további harcokban. Ezzel a jutalommal szerezte meg az a hóditó, király vagy fejedelem támogatóinak a HŰSÉGÉT. Ma azonban már nem a föld, hanem a bankok, az ipartelepek, a nagy kereskedelmi házak képezik a vagyon alapját. A mai hóditó tehát, ezeket rabolja és adja koncul a híveinek, akik ezért fegyverrel támogatják. Hitler UJ VILÁGRENDJE tehát nem más, mint a régi HÜBÉR RENDSZER felelevenítése, csak a mai modern viszonyoknak megfelelő átalakítással. Hitler UJ VILÁGREND-jében is éppen úgy elveszik a gazdagság alapjául szolgáló javakat, mint hajdan elszedték a földeket és mint ahogyan akkor a vezért “imádó” alattvalók csak azt nézték, hogy hol kaphatnak birtokot, ma is Hitler imádói, a nácizmus apostolai, mint a keselyük a hullára, úgy csapnak le mindenütt a bármily formában összehalmozott javakra. És kitartanak hűségükkel mindaddig, amig a “nagy hóditó” tudja konccal tömni őket. Az annyira dicsőített náci UJ VILÁGREND tehát nem más. mint IPARI FEUDALIZMUS. A félelmetes béke “A nemzeti védelem felépítésével, ha sokáig tart, valószínűleg fel tudjuk szívni a munkanélküliek nagy részét. Azonban ebben az esetben mi is éppen úgy a militarizmus igénybe vételével győznénk le a munkanélküliséget, mint a fasizta államok. De mihelyt a védelmi időszaknak vége lesz, fokozott mértékben fognak ránk zúdulni mindazon problémák, amelyekkel az elmúlt évtizedben nem tudtunk megküzdeni.” Ebben teljesen igaza van a bibliás nevű gazdasági tanácsadónak. A MAGÁN TULAJDON JOGRA ÉPÍTETT TERMELÉSI RENDSZER MÁR TÖBBÉ NEM FOG MEGKÜZDENI A MUNKANÉLKÜLISÉG RETTENETES PROBLÉMÁJÁVAL. És ha semmi más egyéb fogyatékossága nem volna a tőkés termelési rendszernek, már ezért az egyért is megérdemli, hogy a történelem lomtárába kerüljön, hogy helyét a mindenkinek munkát adó, a mindenkit munkára kényszerítő IPARI DEMOKRÁCIA foglalja el. SZTÁLINNAK UDVAROLNAK Az amerikai lapok nagy betűkkel jelentik, hogy az oroszokkal való diplomáciai viszony nagyban megjavult. Most meg arról hoznak jelentést, hogy valószínűleg Oroszország is harcba száll Hitler ellen a Dardanellák védelmére. Még meg fogfuk érni, hogy azok az istentelen oroszok, vad bolsevikiek is kedves fiuk lesznek. Be fogják őket is sorozni a keresztény civilizáció védnökei közé. Meg fognak nekik ■minden rájuk sózott bűnt bocsátani, csak hogy Hitlert, a “megbokrosodott fenevadat” letudják verni. Nem tudjuk mi igaz ezen hírből, hogy Sztalinék hajlandók-e Hitler ellen harcba menni a Dardanellák védelmére, vagy hogy Hitler merne-e támadást intézni a Dardanellák ellen, ha tudná, vagy csak fel is tételezné, hogy Oroszországgal is meggyűlne a baja és az a több mint ezer mérföldes orosz határ nyitva állna egy esetleges angol-amerikai és orosz támadásra. Hitler is udvarol Sztálinnak, csak most még az a kérdés,! hogy ki ígér többet, ki tud 1 Sztalinék hiúságához apellálni hathatósabban. De a háború minden nap tovább való kihúzása, mindég nagyobb és nagyobb fontosságot ad Sztálinnak. Úgy az angolok, mint Hitlerék fognak neki udvarolni. Mert ha nem is az orosz katonára, fegyverre, de az orosz olajra Hitlernek föltétien szüksége van. Ugyan akkor az angolok is tudják, hogy ha Sztálin az olaj szállítást a sok élelem szállítás mellett, megvonná Hitlertől, 60 vagy 90 nap alatt Hitler hatalmas légi és motoros flottái leállnak, használhatatlanokká válnak. A felett vitatkozhatunk, hogy helyes-e hogy Sztálin szállítja ezen nagyon fontos olajat Hitlernek vagy nem? Azt is tudhatja minden munkás és komunázi is, hogy Hitler győzelme Anglia felett, az Oroszország feletti győzelmet is jelenti. Hiszen több mint egy évtizedes tanítást, bolseviki elleni propagandát, a gazdag búza termő ukránia utáni vágyat, melyet Hitler a legmegnyerőbb formában már régen ápolja, csak Hitler vereségével lehet a német názikból kiverni. Oroszországot, mint egy biztos prédát, Hitler utoljára hagyta és már azért is, mert most még nagy szüksége van az orosz olajra,. élelmi szerre, melyeket nagyobb mértékben kap békés utón, mint fegyverrel volna képes hamarjában elszedni. Hogy tervszerű politika, vagy félelem-e, mely Sztalinékat Hitler szállítóivá tette, most nem is nagyon fontos és csak eldöntetlen vitára adna alkalmat. De azt láthatjuk, hogy most Sztalinék kapósak és mind két fél udvarol nekik hogy saját részükre megnyerjék, mely ha még ma nem is, de valószinü, egy pár hónapon belül Oroszország döntő szerepet játszana a jelenlegi világháborúban. Azért ellehetünk rá készülve, hogy Sztálinnak nagyon sók udvarlója lesz és a bolsevikiek büszkék lehetnek vezérükre. És akár tetszik, akár nem az amerikai kapitalistáknak, demokratáknak és Keresztény Fasiz- táknak, vagy az igazi szabadságon alapuló ipari demokrácia híveinek, Sztálin mindég nagyobb és fontosabb szerepet kap ezen világháború “Embertragédiája” véres drámajátékánál. Vi. Még az Egyesült Államok valójában, vagyis fegyverrel nem avatkozott bele a most folyó világháborúba, de máris nagy sopánkodást hallunk, hogy jajj, mi lesz, ha beköszönt a szörnyű béke. Mig egyrészről folyton csak azt halljuk, hogy ez az ország még mindig nem készült el a nemzeti védelemre, tehát fokozni kell a hadiiparokat, addig más helyről már azt hirdetik, hogy készülnünk kell arra a rettenetes csapásra, amit a béke fog ránk zúdítani. Egész komolyan figyelmeztetjük az olvasót, hogy a fenti sorok nem a túlzás, avagy a mindent kigunyoló szatíra kifejezései, hanem az igazságnak, tényeknek riportjai. És az olvasó is megérti, ha figyelmét felhívjuk az Országos Ipari Bizottság múlt havi jelentésére, amely szerint MÉG MINDIG 7,664,000 MUNKÁS VAN MUNKA NÉLKÜL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN. A már több mint egy éve folyó rendkívüli erőfeszítés, billió és billió dollárok elköltése után a munkanélküliek száma alig apadt valamit. Mi lesz tehát ha “ránk szakad” a béke és elvesztik munkájukat azok, akiket ma a háborús iparokban foglalkoztatnak? Ugylátszik, hogy a háborútól félnek, de a békétől rémüldöznek a mi államférfiaink. O’Maroney szenátor elnöklete alatt már meg is alakult egy országos bizottság, amely terveket dolgozik ki a békével járó rettenetes veszedelem elhárítására. Ez a bizottság maga elé idézte Dr. Mordecai Ezekiel nemzet - gazdászt, a földmivelésügyi minisztérium gazdasági főtanácsadóját, aki többek között ezeket mondotta: ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között f az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
