Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-15 / 1154. szám
1941 március 15. r BÉRMUNKÁS 5 oldal LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA? (Folytatás) (C-2) Az a marxi megállapi- tás, Fogy minden harcnak van osztály jellege, ma is fennáll. A tengely-hatalmak területén egy uj osztály, — katonai erőszakszervezet osztálya keletkezett. A mai háború ennek az uj osztálynak az uralmát akarja biztosítani. Győzelmük esetén a hatalmi jogon állandósítanák uralmukat, letörve minden ellenállást, de leginkább a feltörekvő proletariátust. A feltörekvő munkásság érdeke, hogy ezt a győzelmet megakadályozza. (C-3) Választanunk kell a fasizmus által hirdetett “UJ VILÁGREND” és az angol hatalom által képviselt régi POLGÁRI DEMOKRÁCIA között. Bátran kimondjuk, hogy mi, egyiket sem kedveljük, mi egyiket sem akarjuk támogatni, de KÉNYSZER HELYZETBE jutottunk, amikor választanunk kell. Az egyik egy megalomániás, szadista egyén és a hozzá hasonló híveinek terror uralmát jelenti. Olyan uralmat, amelynek alapja a fajgyűlölet hirdetése. Olyan uralmat, amelynek elrettentő mintáját máris láthatjuk War só város több méter magas fallal bekerített ghettó- jában, Európa egész területén elszórt koncentrációs táboraiban, ahol az otthonaikból elhajszolt és rabszolgaságba fogott munkások milliói pusztulnak el. Jelenti annak a terror szervezetnek az uralmát, amely minden szabadságjogot elpusztít és amelynél kardinális alapelv a munkásmegmozdulások kegyetlen letörése és lehetettlen- ^né tétele. Jelenti azt az UJ VILÁGRENDET, amelyben egy állítólagosán, a többi népeknél sokkal magasabbrendü, kiváltságos “mester faj” szolgaságra kényszeríti a többi népeket. Ez a faj el van készülve arra, hogy a többi nepek feletti uralmát fegyverrel biztosítsa és állandósítsa. Más szóval ebben az UJ VILÁGRENDBEN a világ ösz- szes népei robotoljanak a mester fajnak, — Hitler erőszakszervezetének. Ez az uj rend tehát a világ munkásságának is a politikai és gazdasági rabszolgaságát jelenti. A tengelyhatalmak győzelme megerősítené ezt az UJ VILÁGRENDET és ezzel erőre kapnának világszerte, tehát Amerikában is a velük rokonszenve- zők. A németek által támogatott báb-kormányok bizonyit- . ják ezt. A fasizmus ellensúlyozására, Amerika is militarista állammá lesz és ha sokáig tartana az ily állapot, akkor félő, hogy itt is katonai diktatúra alá kerülünk. Ennek csak a fasizmus minél gyorsabb leverésével vehetjük elejét. (C-4) A győztes fasizmus rabszolga árutermeléssel képes lesz minden versenyt letörni, igy ennek az országnak az ösz- szes kivitelét is, ami maga után vonja a nagy ipari pangást, a munkanélküliséget és az azzal járó mindenféle szenvedést. (C-5) Tény, hogy az angol kapitalizmus bűnei nagyok és semmi tekintetben nem rokonszenvezünk az Anglia által képviselt tőkés termelési rendszerrel. Midőn két rossz között a kényszerhelyzet következtében MUSZÁJ választanunk, senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy az angol tőkés termelési rendszert támogatjuk, mert a két rossz között az általunk KEVÉSBÉ rosznak vélt felet választjuk. (C-6) A polgári demokrácia alatt a szellemi elnyomatás az uralkodó osztály legfőbb fegyvere. De ez ellen meg van a lehetőség a küzdelemre. A mi hibánk, a mi gyengeségünk, hogy nem tudjuk eléggé kihasználni a lehetőségeket. Azonban a fasizmus könyörtelen uralma alatt a harc minden lehetősége hiányzik. A burkolt ellenséggel lehet harcolni, de a durva terror ellen nem. (C-7) Amig Németországból a kiszivárgó hírek rabszolgatáborokról beszélnek, meg arról, hogy milyen kegyetlenséggel irtják ki azokat, akik munkásjogokról mernek beszélni, addig Angliában még ma is sikeres sztrájkokról tesznek említést, bizonyítva azt, hogy a polgári demokrácia alatt a harc lehetősége még ma is meg van. (C-8) A forradalmi munkás- mozgalom gyenge arra, hogy ellenségeivel felvegye a harcot. Nincs tehát más hátra számunkra, mint erőnk további gyarapítása, Erre azonban a fasizmus uralma alatt nincs semmi lehetőség. Ebből következik, hogy a fasizmus leverését elő kell segítenünk. (C-9) Nem állhatunk azok mögé sem, akik “békét” követelnek. Először is a béke a jelenlegi német katonai győzelmekkel a fasizmus megerősödését jelentené, amitől annyira félünk. De azonkívül Hitler és hívei úgyis csak addig és úgy tartanák be a béke pontokat, amig az ő érdekeiket szolgálnák. Hitler bebizonyította, hogy nála nincs semmi értéke az adott szónak. Midőn Ausztriát akarta, kijelentette, hogy másra nem tart igényt. Azután ugyanezt mondotta a cseh területekre, majd Lengyelországra. Megtámadta, feldúlta és elfoglalta a szomszédos kisebb államokat, amelyekkel békeszerződése volt. Békéről beszélni ilyen minden erkölcsi alapot nélkülöző egyénekkel nem egyéb, gyerekes naivságnál. (C-10) A jelenlegi béke a levertség, a defitizmius kifejezése s az UJ VILÁGREND elismerése. De egyben kegyelemre való megadást is jelent. Nem lehet szerencsétlenebb gondolatot elképzelni annál, hogy valaki a Hitler és hívei kegyelmére, emberi érzésére bízza magát. A fasizmus ugyan magáévá tette a rabló elkölcsöket, de nem a rabló romantikát. Hitler nem Robin Hood, aki a gazdagok javait elveszi, hogy a szegények között kiossza. Hitler elveszi nemcsak a gazdagok, de a szegények javait is (szabadságukat, munkaerejüket), hogy azt erőszakszervezetének fen tartására használja fel. (Folytatjuk) AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI SZTRÁJK ELLENES TÖRVÉNYEK A nagy napilapok “gazdasági” és “védelmi” szakértői, napnap után hatalmas cikkekben siránkoznak a munkások haza- fiatlanságán, mert szerintük gazdasági csődbe kergetik az országot és veszélyeztetik Amerika védelmi felkészültségét a rengeteg, oknélküli sztrájkokkal és mint egy visszhangként, a nagy kooperációk szolgálatába álló gongresszmanek és szenátorok, tucatszámra nyújtják be azokat a törvény javaslatokat, amelyeknek a célja megakadályozni a sztrájkot a védelmi iparban. v Miután lassan az iparok 90 százaléka végez valamelyes hadimunkát, igy valójában az egész iparra kiterjedő sztrájk tilalmat akarnak keresztül hajtani az iparnak urai. Annyira szemtelenül nyilvánult meg ez az irányzat, hogy maga Knud- sen, a nagyipar jellegzetes képviselője is kénytelen volt leinteni a kapitalisták mohóságát. Hogy mennyire hazug ez a mülárma, arra a legjobb bizonyíték a sztrájkokról szóló hivatalos statisztika, amely szerint például ez első világháborúba való belépés évében 1917- ben 4450 sztrájk volt az országban. 1937-ben csak 2450 sztrájkot mutat ki a sztatiszti- ka, tehát felét, mint az 1917, vagy 1937. években, amihez még hozzá kell venni azt is, hogy ma háromszor annyi a szervezett munkások száma, mint 1917-ben volt. Tény az is, hogy a kért és elért fizetésemelések nincsennek arányban a megélhetés, a szükségleteknek az áraival, mert az utólag megkapott béremelések kissebbek mint a már megtörtént áremelkedés, úgy hogy tulajdonképen a munkások életnívója esik, amit csak a túlórázással elért bértöbbletek ellensúlyoznak és itt van a kapitalista támadás másik részié, amely' a túlórázás különdijazása ellen szól, “mert azt nem bírja el” az ipar. Hogy ez az állítás is milyen hazug, azt maguk a gyárak, a bankok, stb. kimutatásai igazolják, amelyek szerint soha még el nem ért magas profitról számolnak be. A hivatalos kimutatás szerint, a védelmi ipar 225 legnagyobb kompániájának a tiszta profitja 1940 első kilenc hónapjában 37 százalékkal volt nagyobb, mint 1939 első kilenc hónapjában és ez a külömbség majdnem 400 millió dollárt jelent, amelyből bőven kilehetne elégíteni a munkások követeléseit, annál is inkább, mert ez a 225 vállalat 1939-ben 1600 millió dollár tiszta hasznot csinált. A munkásoknak nem szabad felülni a hazug propagandának, hanem fokozott mértékben kell harcolni azért, hogy jobb munkaviszonyokat érjenek el, ha ez csökkenti is a tőkés ropfitját. BOJKOTT! Ha a papok között fokozni lehet a reokciős mivoltot, akkor kétségtelen, hogy a pálmát a bridgeporti Csernitcky father vinné el. Hogy van még uj a nap alatt, ezt igazolja Csernitcky atya,aki az összes magyar lapokban lehozott cikkében forradalmi lépésre szánta el magát j bojkottot hirdet minden és mindenki ellen, aki nem hajlandó a Magyar Szövetséggel együtt haladni. Bojkottot hirdet egyletek, újságok, orvosok, ügyvédek, kereskedők ellen, ha nem hajlandók oda állni a Magyar Szövetség fejős tehenei közé, csak a szaktársaival, az úristennel kereskedő papokkal tesz kivételt. Ezek ellen nem hirdeti a bojkottot, csak arra szólítja fel a híveket, hogy a papjaikat “kérjék” meg a csatlakozásra. A munkások tanuljanak a főurtól és fordítsák vissza a bojkottot mind azok ellen, akik ma a magyarságot a Horthy reakció mentő osztagába akarják besorozni. Jellemző ezeknek az uraknak a demokráciájukra a következő két kis eset is. A Szövetség márciusi ünnepélyekre hívja fel a magyarságot, amely felhívás alapján a clevelandi márciusi ünnep keretében leplezik le Horthy Miklós arcképét, Hitler tanító mesterét, a márciusi 12 pont gyilkosáét, aki megölte a meglévő szabadságjogok mindegyikét a szerencsétlen szülőhazánkban, ahol már 15 évvel Hitler előtt szűnt meg az egyenlőség, sajtó, gyülekezési és vallás szabadság, az esküdtszéki bíráskodás, mind az, amit ma demokráciának hívnak. Ez alkalommal a diszszónok a Szövetség titkára, Dr. Kerekes lesz. A chicagói márciusi ünnep diszszónoka “Ottó királyfi” lesz, aki a demokráciát Franco főhadiszállásán tanulta a spanyol polgárháború vérbefolytása idején. így néz ki nagyjából az a “demokrácia”, amelynek a vezérkarában Himler-Csernitckjy mellé most besorozták Horthyt és Ottót is. A SZOLIDARITÁS eszmélye most olyan helyen diadalmaskodott, amely helyről még egy pár éve ezt elképzelni is képtelenség volt. “Minden munkásnak érdeke, hogy a szakmában egyenlő munkaviszonyok legyenek, ezért a szakma minden munkása piketelhet egy olyan helyet, ahol sztrájk van.” Ezt a határozatott a legfelsőbb szövetségi bíróság 'hozta, abból az alkalomból, hogy egy üzemi sztrájk alkalmából, a sztrájkolok segítségére az unió a piket vonalra rendelte egy másik üzem munkásait is. A bósz ezt szerződés szegésnek minősítette és a bírósághoz fordult. A végső döntést — amely most már törvény jellegű — most hozta meg a legfelsőbb bíróság, amelynek az értelmében a szimpátia sztrájk jogos cselekedet és nem képez szerződés szegést. Ezután most már a munkásságon a sor, hogy éljen ezzel a joggal, amelyet, mint a legjobb
