Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-15 / 1154. szám

A bánya biztonsági törvény hatályban

Törvényesítették Anglia háborús segítését

Morgantown, West Virginá- ból érkezik a tudósítás, hogy az állami bánya főfelügyelő N. P. Rhinehart elrendelte a Page Coal és Coke társulatnak, mely egyike a legnagyobb érdekeltségeknek az állam déli részében, hogy bányáit kőporozza, vagy zárja le. A rendeletet Mc Curd welchi biró hatályban tartotta, amit a társulat előzőleg megfellebezett.

Néhány héttel előbb Rhinehart nyilvánosságra hozta, hogy több mint 90 százaléka a bányáknak teljesen veszélyes, amennyiben kevesebb mint 50 az 500 munkában levő közül az egész állam területén, teljesiti a legszükségesebb követelményt a kőporoztatásra.

Kimerítő kísérletek a bánya biztonságára azt mutatják, hogy minden tonna produktumra legalább is két font kőporra van szükség. A west Virginiai tulajdonosok azonban figyelmen kívül hagyták az állami főfelügyelő javaslatát eddig, mert a politikai adminisztráció barátságosan viseltetik a hatalmas szénérdekeltségekkel szemben. M. M. Neely kormányzó, működésével azonban a helyzet megváltozott. Az állami bányászati osztálynak a keze nincsen többé lekötve a társulatok által, melyek egyenesen a kormányzóhoz futhatnának elodázás miatt.

Neely szabad kezet adott a főfelügyelőnek és meg van a lehetősége annak, hogy a west virginiai bányák lesznek a legbiztonságosabbak az ország területén. McCurd biró midőn visszautasította a Page társulat pőrét, kijelentette, hogy “a törvény értelmében a bányászati osztály főnöke végrehajtja a bányászati törvényeket és bizonyosra vehető, hogy midőn kétség merül fel aziránt, hogy a viszonyok akár veszélyesek vagy biztonságosak, az ő határozata több súlyt nyom, mint a társulatoké, ha csak ki nem mutatható, hogy önkényesen, makacsul és méltánytalanul járt el.”

A biró utalt arra a törvényre, amely kötelezővé teszi a bányák öntözését, vagyis kőporozását és egyéb óvintézkedések alkalmazását és hozzá tette, hogy úgy a szövetségi, mint az állami osztályok a kőporozást tekintik a leghatásosabbnak.

Amint a biró mondotta — “az összes bányák veszélyesek, azonban ha úgy tűnik fel, hogy kellő lehetőség forogna fenn balesetre valamely bányában, mert elmulasztódott bizonyos helyzet megjavítása és azon nem javítottak, akkor az olyan helyzet méltánytalanul veszélyes és a bánya többé nem biztonságos.”

Két hónapi heves vita után, a múlt héten megszavazták a szenátusban a hires HR. 1776. számú törvényjavaslatot. Mint már ismertettük több alkalommal ez az Angliát segítő akciónak a törvényesitése, mellyel a cselekvés jogát az elnök kezébe helyezik, aki aztán a saját belátása és akarata szerint intézkedhet ez ügyben. Mire e sorok napvilágot látnak, már bizonyára az elnöki aláírás is ott lesz a törvénycikk alatt és megkezdődik a korlátlan szállítása a hadifelszerelésnek és az élelmezési áruknak Anglia felé. Ezzel a törvénnyel már nemcsak félig vagyunk bennt a háborúban a hitleri fasizmus ellen, hanem inkább háramnegyed részig, sőt még talán az sem volna nagyon túlzás, ha azt mondanánk, hogy hadüzenet nélkül a háborúba léptünk.

Ennek a törvénynek a vitatása a két hónap alatt állandóan a headlineon volt, nyilvános kihallgatásokat tartottak, nagy népgyüléseket rendeztek mellette és ellene és megvolt adva ! az alkalom úgy a szenátor uraknak, mint mindenki másnak, hogy a saját belátása szerint véleményt alkosson erről a törvényről. Most, hogy a törvényt már elfogadták, továbbra is meg maradhat ugyanaz a véleménye mindenkinek, mint ami a törvény elfogadása előtt volt. Mindenkinek joga kell legyen arra, megmondani, hogy miért nem helyesli ezután sem ennek a törvénynek a végrehajtását.

Nevezhetjük ezt politikai szószátyárkodásnak, aminek valóban nem sok értelme van, de a szólás szabadságnak egyik formájához tartozik. Nem szabad azonban az öntudatos munkásságnak abba a hibába esni, hogy akár az egyik, akár a másik szenátor ur véleménye szerint igazodjon ebben a kérdésben. A szenátor urak között nincs külömbség akár ellene, akár mellette beszéltek, vagy ezután beszélni fognak az Angliát segítő törvénynek. Mindegyikük a kapitalista rendszer képviselői, a szenátor uraktól a munnak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.”

kásosztály nem várhat semmit, még akkor sem, amikor a saját gazdáikat is némelykor megugatják.

Ugyanígy nem szabad összetévesztenünk azt az osztályharcos álláspontot sem a szenátor urak és az úgynevezett demokratikus kormányzati rendszerek álláspontjával, amit egyes forradalmi munkás csoportok képviselnek, melynek értelmében elsősorban a' munkásmozgalmat kiirtó fasizta uralmi redszerek megdöntését látják legfontosabbnak. Ezt az álláspontot képviselő forradalmi munkások, nem azért hajlandók minden segítséget a hitleri fasizmus ellen támogatni, mert a jelenlegi sötét áldemokratikus kizsákmányolási rendszert továbbra is fenntartani óhajtanák, hanem éppen ellenkezőleg. Hogy ne legyen lehetősége a fasizta diktatúrának azt a munkásmozgalmat kipusztitani, melynek előbb vagy utóbb a hivatása a kapitalista termelési rendszert meg- dönteni és erre a célra szervezett erejét a rendszer keretén belül összpontosítani.

Ezen célnak az érdekében nagy megpróbáltatások várnak reánk a közeljövőben. Nem szabad abba a hibába esnünk, amit az elmúlt világháború idején követtek el a helyzetet fel nem ismert munkások, akik azt hangoztatták, hogy már “nincs idő a szervezkedésre, mert a nyakunkon a forradalom” nagyon is sok idő maradt a szervezkedésre, de a munkások nem használták föl az alkalmat. A jelenlegi helyzetben is a munkások nagyrésze azon a téves állásponton van, hogy most már hiába való a szervezkedés, mert a diktatórikus fasizmus úgyis a nyakunkon lesz nemsokára, amihez a legnagyobb lépést az elnök kezébe helyezett diktatórikus törvényhatalom ad meg. Amilyen erővel a fasizmus elleni küzdelem részesei vagyunk, ■ ugyanolyan erővel kell harcoljunk ebben az országban a feltörekvő diktatórikus uralom ellen. A végrehajtó hatalom csak addig van a politipkus uraink kezében, ameddig a munkás-, osztálynak nincs meg a szervezett ereje a saját jogainak tör- vényesitésére. Ehhez a célhoz úgy fogunk tudni segítséget nyújtani, ha bármi fog történni, az osztályharc posztján fogunk maradni.

(f.)

A CIO cserben hagyja tagjait

A Vanadium acél társulat Bridgeville, Pa., 400 sztrájkoló munkása, sérelmeik meghallgatása helyett felmondásban részesültek. A társulat egyszerűen elbocsátotta őket és a telepet lezárta.

A munkások a CIO helyi szervezetének a tagjai, abba hagyták a munkát, midőp a társulat megtagadta hat prnek a felvételét az union kötelékébe. Abban a hiszemben, hogy mivel az általuk termelt ferrovana- dium acél a nemzeti védelem felkészültségénél fontos kellék, remélték, hogy követelésük minden további incidens nélkül teljesítve lesz. Azonban amint látszik, a társulatnak előbbre való az union letörése, mint a haza védelme.

Anthony Federoff a CIO körzeti direktora viszont kijelentette, hogy a munkások felmondása a szerződés alapján történt, amennyiben a szerződés egyik szakasza kimondja, hogy “ha egy alkalmazott magát a munkától távol tartja öt folytatólagos napon, a társulatnak elfogadható és kielégítő megokolás nélkül, elejthető az elsőbbségi és fizetési lajstromról.” Továbbá kijelentette, hogy a sztrájkolok megszegték a maguk biztonságát és a CIO keze kötve van és tehetetlen a helyzettel szemben.

Nesze nektek szervezkedő munkások. Lássátok és okuljatok. Ismerjétek be, hogy a CIO csak névben különbözik a többi szakszervezetektől és képtelen “e szomorú állapotokat meg- vátoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni. Mert azt csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban—vagy ha kell valamennyi iparban— dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van anHUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD \L.J$ under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 MAR. 15 NUMBER 1154. SZÁM

———_______ y / ,L ' . }