Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-08 / 1153. szám
1941 március 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA? (Folytatás) (A-8) A forradalmi munkás szemüvegén át nézve mindkét hadakozó felet nagyon feketének találjuk. Mindkettőnek a múltja borzalmakkal van tele. Nincs semmi garanciáink arra, hogy a jövőben majd megjavulnak. így nem választhatunk közöttük még akkor sem, ha valóban akarnánk. (A-9) Érzelmeink egyik fél felé sem húznak. Mindkét féllel szemben nagy gyűlöletet érzünk és ez a gyűlölet alapos, így még szentimentális alapon sem választhatunk közöttük. (A-10) A mai háborúban a különböző érdekek annyira ösz- szebogozódnak, hogy a hadfelek között még Szoviet Oroszország sem tudott választani, noha közelről érdekelve van. Legalább is az eddigi események azt igazolják, hogy Oroszország eddig csak a kedvező alkalmat használta ki, saját határai és hatalmi állásának megerősítésére, de ténylegesen egyik oldalra sem csatlakozott. Ez az álláspont a leghelyesebb a forradalmi munkásságra is. A semlegesség mellett saját erejének gyarapítására kell törekednie. (A-ll) Az osztályharc egyik legfontosabb része az imperiá- lizmus elleni küzdelem.Az osztályharccal jövünk ellentétbe, önmagunkat tagadjuk meg, ha akár hallgatással is, vagy erkölcsileg bármelyik oldalt támogatjuk. (A-12) Hirdetjük, hogy a kapitalizmusban rejlő ellentét véget fog vetni ennek a termelő rendszernek. A társadalmi fejlődés ezen törvényét nem fogja megmásítani sem a fasizmus, sem az angol imperiálizmus győzelme. Nem kell tehát egyik mellett sem állást foglalni. A második álláspont érvei: (B) Az angol kapitalizmus bukása a világ kapitalizmus halálát jelenti. így ennek megtörése mindennél fontosabb. (B-l) A munkásosztály igazi elnyomója a tőkés osztály, mely nek uralma ellen küzd már egy évszázadon át. E hosszú harc bebizonyította, hogy a munkás- osztály nem képes az uralkodó osztály fegyveres hatalmának megtörésére. Oroszországban sem a munkásság ereje vetett véget a cári uralomnak és az azzal egybeforrt gazdasági rend szernek, hanem a vesztett háborút követő összeomlás. A többi országokban, — még a levert Németországban is csúfosan elbuktak a forradalmak. Magyarországon még a győzelmes forradalom is csak pár hónapig tartotta magát. A múlt tehát azt bizonyítja, hogy a munkásság nem elég erős a fegyveres forradalomra. Különösen nem addig, amig az uralkodó osztály fegyveres erőszakszervezetekkel rendelkezik. Most jelentkezik egy fegyveres erő, amely elvégzi azt a nehéz munkát, amire a munkásosztály nem volt képes és valószínűleg nem is lenne képes. (B-2) Tény az, hogy a feltörekvő fasizmus, az az uj hatalom, amely arra' vállalkozott, hogy a tőkés osztályt megfosz- sza hatalmától, rosszabb, bru- tálisabb, erőszakosabb magánál a kapitalizmusnál is. Azonban ha a háború tovább és tovább tart, a fasizmusnak mind szélesebb néptömegeket kell magához csatolni. Ezért veszíteni fog vérengző, erőszakos tulajdonságából. Példa erre a francia forradalom, mely a napóleoni véres háborúk után mégis az annyira népszerű polgári szabadságjogok megteremtője lett. Noha nem állítjuk azt, hogy a fasizmus is a népjogok kiterjesztésének apostola lesz, de a tőkés osztály uralmának megtörésével akaratlanul szolgálatot tesz a munkásosztálynak. (B-3) Semmiféle társadalmi rendszer sem pusztul el úgy, mint azt ellenzői szeretnék. Azonban midőn a történelmi eseményeket * figyelj ük, analizálj uk és értékeljük, nem szabad megengednünk, hogy szemünket a személyi érzelmek, akár szimpátia, vagy gyűlölet, elhomályosítsák. Mi a tőkés termelési rendszer megszüntetését akarjuk. Most jelentkezett egy hatalom, — igaz, hogy nekünk gyűlöletes hatalom, amejy útban van a kapitalizmus lüktető szivének, az angol imperializmusnak szétrombolásához Miért állnánk ennek útjába? (B-4) A fasizmus is a társadalmi fejlődés egy foka. Fejlődésének gyorsasága arra enged következtetni, hogy szerepét betöltve, éppen olyan irammal távozni is fog a történelem szin- padáról. Hasonlíthatjuk a tűzhöz, amely nagy károkat okoz ugyan, de egyben a sok piszkot is elhamvasztja. (B-5) Európában, már évszázadok óta Angla tartja a hatalmi egyensúlyt. Azt a hatalmi egyensúlyt, amelynek fegyveres ereje biztosította a magántulajdon jogra épült termelési rendszert, azt a hatalmi egyensúlyt, amely1 lehetővé tette a nagy henyélő birtokos osztály kifejlődését és uralmát. Az angol hatalmi egyensúly mögött az úgynevezett “leisure class” uralma rejtőzik. A fasizmus kiirtja ezt a henyélő osztályt. (B-6) A fasizmus összpontosította az iparokat s ezzel megcsinálta az államkapitalizmust amiből könnyebb áttérni a szocialista államformába. De nemcsak könnyebb, de egyben idő- belileg is hamarább elérhető. (B-7) A fasizmus az államot mindenek fölé helyezi és ezzel megtörte az iparfejedelmek hatalmát, éppen úgy, mint a napóleoni háborúk a hübérurak hatalmát. A napóleoni háborúk után Európa több száz fejedelemsége megszűnt, a politikai és gazdasági hatalom összpontosítást nyert és alkalmat adott az uj^ termelési rendszer kifejlődésére. A gazdasági hatalom átvétele könnyebb az összpontosított fasizmustól, mint a decentralizált demokráciától. (B-8) A fasizmus alatt a javak elosztása arányosabb, mint a demokrácia alatt. Hitler például 8 százalékra korlátozta a háborús profitot, mig Amerikában a száz százalék is igen gyakori. A DuPontok például 540 százalékos profitot jelentenek. A profit korlátozása megszabja a kizsákmányolás határát és kisebbre veszi a kizsákmányoló és kizsákmányoltak közötti^ óriási gazdasági egyenlőtlenséget. így valójában közelebb áll a gazdasági egyen- lőséghöz, mipt a polgári demokrácia. (B-9) A fasizmus véget vetett a kapitalista termelési rendszerben rejlő anarchiának azzal, hogy az iparokat központi, tervszerű irányítás alá vette. (B-10) A szocialista vezéreknek nem volt bátorságuk a vagyonok lefoglalására, az iparok irányításának átvételére akkor, midőn a hatalom kezükben volt. Hitler meg merte ezt tenni és ezért elismerés jár neki. (B-ll) Hitler megtudta szüntetni a nagy munkanélküliséget, a munkásság nagy rémét, amire a demokrata államok még ma, a háború alatt sem képesek. Angliából még mindig jönnek a munkanélküliségről szóló hírek és itt Amerikában még mindig milliók járják az utcákat “job”-ot keresve. (B-12) Hitler meg fogja csinálni az Európai Egyesült Államokat, amit a demokrata államok nem csináltak meg, noha alkalmuk volt rá. (B-13) Az individuális munkásra mindegy, hogy ki zsákmányolja ki, — a saját nemzeti kapitalistája, avagy idegen nemzetiségű. A múlt azt bizonyítja, hogy az idegen kizsákmányoló ellen hamaráb lázad a bérrabszolga, mint a nemzeti köntösbe öltöztetett, feldicsért elnyomó ellen. (B-14) Leginkább félnek a fasizmusból azért, mert durván elnyomja a szabadság jogokat. Az annyira féltett szabadság- jogok csak politikai jogok. Németországban az első világháború utáni korszakban volt a népnek szabadsága, de nem volt kenyere. Az uralkodó osztály a szólásszabadságot és egyéb szabadság jogokat csak a szellemi elnyomatás korszakában adja meg, mert akkor nem ártalmas neki. Itt is meg volt a nagy szólásszabadság a legnagyobb pangás idején is, mert a szellemi mákonnyal elaltatott tömegtől akkor sem kellett tartani, amikor éhezett. Ki lehet vívni a szabadságjogokat a fasizmustól is, sokkal könnyebben, mint a gazdasági jogokat a kapitalistáktól. Politikai jogok elérése mindig könnyebb volt, mint a gazdasági jogoké. (B-15) A demokrácia országaiban az államadóság óriási mereteket érnek el. Ha ezen országok győznek, akkor ezen adóságokat a demokrata népeknek kell majd megfizetni. A munkásosztály generációkon keresztül fog dolgozni, hogy a kamatokat kitermelje a kölcsönző bankárok részére. (B-l6) A mai háborúban két erő mérkőzik. Az egyik továbbra is megakarja tartani a mai termelési rendszert. A másik el akarja azt pusztítani. A támadás oly erős, hogy a megrettent kapitalizmus most a kizsákmányoltak felé fordul segítségért. Mi, akik jól ismerjük ezt a kegyetlen rendszert, nem mehetünk segítségére. (B-17) Ha tekintetbe vesz- szük, hogy az angol tőkések lefoglalták az egész földrészt maguknak, akkor valóban jogos a német és egyéb nincstelen népek követelése a terjeszkedés lehetőségéhez, amit a “le- bens-raum” jelszó alatt foglalnak össze. A harmadik álláspont érvei: (C) Az emberiség legna gyobb veszedelme a fasizmus. Diadala a forradalmi törekvések és a civilizáció bukását jelenti. így a fasizmus elpusztítása a legégetőbb, a legfontosabb forradalmi tevékenység. (C-l) A forradalmi ipari unionizmus lényege nem csupán ^ munkásság szervezése iparilag, hogy mindennapi harcaikban gyorsabban és kevesebb áldozatokkal nagyobb eredményeket tudjanak elérni, hanem szervezése és tanitása^a munkásságnak arra, hogy átvegyék az iparok irányítását. Az IWW úgy tartja, hogy a modern ipari államban már nem az a fontos, hogy egyik vagy másik földrajzi terület képviselője mit javasol, milyen politikát folytat, hanem az, hogy a népnek mennyi élelem, mennyi lakás, ruházat, nevelés szórakozás stb. kell. De ennek kiszámítására és a gyakorlatba való átvitelére a mai földrajzi területeket képviselő parlamenti kormányzat alkalmatlan, képtelen. Ezt csak maguk az iparokban dolgozó szellemi és fizikai munkások tudják megcsinálni. így például ha az építőipar összes alkalmazottai EGY NAGY IPARI UNIÓBAN volnának szervezve, nemcsak ki tudnák számítani, hogy meny nyi épületre van szükségünk, de magát az építkezést is eltudnák végezni. Ugyan igy lehet a többi iparokban is. így a szervezett ipari állam központi intézményében, — mondjuk parlamentben, ahol a javak termelését irányítják, nem a földrajzi területek által választott politikusok ülnek, hanem az iparok képviselői. Az építő, a ruházati, az élelmezési, a szállítási, a közszolgálati, meg a többi iparoknak a képviselői, akiknek teendője nem arra irányul, hogy melyik terület, vagy melyik osztály kapjon többet a közösség termelte javakból, hanem arra, hogy miként lehet a néptömegek szükségletét legnagyobb mértékben kielégíteni. De ehez szükséges az is, hogy a munkások saját akaratukat érvényesítsék ipari szervezeteik révén. Az ipari szervezetekben a tagság igazi demokratikus szellemben válassza a vezetőségét. Az ipari szervezetek uralma ily módon megvalósítja az IPARI DEMOKRÁCIÁT. A fasizmus által összpontosított és irányított totalitär államforma ennek az ipari demokráciának éppen az ellenkezője. Az IPARI DEMOKRÁCIA ÉRDEKE MEGKÖVETELI A FASIZMUS MINÉL GYORSABB LETÖRÉSÉT. (Folytatjuk)
