Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-01 / 1152. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ^ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ~v....... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............L. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March. 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Roosevelt házaspár szerepe Az amerikai sajtó nagy szenzáció gyanánt adta hírül a világnak, hogy Mrs. Eleanor Roosevelt, az Egyesült Államok elnökének a felesége, aki a “First Lady” cimet viseli, a napokban beállt a sztrájkoló munkásnők őrvonalába és “picket” szolgálatot végzett, ha mindjárt csak pár percig is. Sőt mi több, magával vitte Mrs. Henry Morgenthaut, a pénzügyminiszter feleségét, Rose Schneidermant, a New York Állami Labor Department vezetőjét és egyébjb kiválóságokat. Mrs. Roosevelt buzdító beszédet intézett a sztrájkoló munkásnőkhöz és az összetartásban, a kooperációban rejlő nagy előnyöket magyarázta nekik. Jól emlékszünk arra az időkre, — hiszen nem is olyan régen volt, amikor a picket-vonal még nem volt alkalmas arra, hogy ott “jó társaságba való” hölgyek mutogassák magukat, mint most .Akkor a picket szolgálatra menők komor hangulatban, minden eshetőségre elszánva, foglalták el helyeiket. Mert egyik oldalról a sztrájktörők támadásától, a másikról pedig a városi, megyei vagy állami rendőrség üldözésétől kellett tartaniok. A gazdasági érdekeit féltő uralkodó osztály a közvéleménybe beültette azt a tudatot, hogy a sztrájk a haza, a vallás és a közjóiét elleni bűntény, a békés jólét felforgatója, amit tehát üldözni kell. Az ily szellemben felnevelt rendőri és egyéb hatósági közegek végtelenül gyűlölték a sztrájkolókat s gyakran botokkal, sőt lőfegyverekkel támogatott szabad folyást engedtek indulataiknak. Nagy eseménynek kellett történni, hogy az annyira gyűlölt és rettegett picket-vonal “society” hölgyek találka helyévé legyen. Nem magyarázhatjuk meg ezt a jelenséget azzal, hogy Mrs. Roosevelt egyéni jószívűségére hivatkozunk, aki megszánta a szegény munkásokat és egyéni érzelmeinek ad kifejezést, midőn bérharcok alkalmával a munkások oldalára áll. Ha csupán a First Lady egyéni viselkedéséről volna szó, nem volna a dolog nagyjelentőségű. Azonban, amit Mrs. Roosevelt nőies módon, vagyis az érzelmek terén mutat, azt az egész Roosevelt adminisztráció csinálja az úgynevezett “social” (társadalmi) törvények meghozásával. Ez a tény és általában a Roosevelt házaspár viselkedése, nagyon sok munkásembernek tisztánlátását megzavarta, de különösen azokét, akik az eseményeket az érzelmek szemüvegén át nézik. Ezek előtt Roosevelt az újkor hőse, az uj apostol, akitől az emberiség megváltása jön és akihöz a hősi-imádat minden nemét küldik. Ezen emberek az események forgatagában képtelenek meglátni a hajtóerőket és igy úgy az eseményeket, mint a szereplő egyéneket vagy túl sokra, vagy semmire sem becsülik. A tény az, hogy az az életmód, amiben eddig éltünk, kátyúba jutott. Az a rendszer, amelynél a bányák, a malmok és mindenféle ipartelepek egymással versenyezve csak a tulajdonosok profitjáért vannak üzemben, megbukott. Megbukott, mert a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudták csökkenteni a munkanélküliséget. Az egész világon, beleértve Amerikát is, csak a háborús ipar révén tudnak munkát adni, de a háború megszűntével újra beáll a szörnyű munkanélküliség. A régi rendszer tehát tarthatatlan. DE AZOK, AKIKNEK EZ A RENDSZER Jó ÉLETET. HATALMAT ÉS NÉPSZERŰSÉGET ADOTT, TERMÉSZETESEN RAGASZKODNAK HOZZÁ. EZEK KÖZÉ TARTOZIK A ROOSEVELT HÁZASPÁR IS. Roosevelt maga is kijelentette számtalanszor, hogy a magántermelésre alapult rendszert akarja megvédeni. Hogy ezt megtehesse, egyrészről a versenyt akarja részben kiküszöbölni, másrészt megakarja nyerni ehez a már nagyszámú ipari munkásság ama rétegének a támogatását, amelyik megelégszik a morzsákkal és a szép, dicsérő szavakkal. A Roosevelt adminisztrációnak szüksége van erre a támogatásra, mert az amerikai uralkodó osztály nem hajlandó semmi kedvezményt adni harc nélkül. Évtizedeken át hozzászokott ahoz, hogy gazdasági téren korlátlan hatalma legyen és azt meg akarja, tartani most is, tekintet nélkül a következményekre. Lényegében tehát úgy Roosevelt, mint az állítólag most vele ellenlábas iparfejedelmek a mai rendszer megtartására törekszenek. DE AMÍG AZ IPARFEJEDELMEK A RÉGI MÓDSZERT, A NYERS FEGYVERES ELNYOMÁST AKARJÁK ÚJBÓL IGÉNYBE VENNI, ROOSEVELT A MUNKÁSOKNAK ADANDÓ ENGEDMÉNYEKNEK A HIVE. Másképpen ezt úgy is mondják, hogy Roosevelt ezzel az inyekcióval (beoltással) igyekszik meghosszabbítani a kapitalista termelést. A közeljövő majd megmutatja, hogy vájjon meddig sikerül ez neki. Az egyéni szabadság jogán, mindenkinek olyan véleménye lehet a Roosevelt házaspárról, amilyen érzelmeinek és intelligenciájának megfelel. De a tények ily tisztánlátása után nyilvánvaló, hogy a Roosevelt felé kiáltó éktelen hősi-imádat az intelligencia igen alacsony fokáról tesz tanúbizonyságot. (gb) A SZTRÁJK ELLENES TÖRVÉNYJAVASLAT VESZEDELMES IRÁNYA (Folytatás az 1-ső oldalról) hogy ily törvényre egyáltalán szükség nincsen. Ha a kinevezett ipari megbízott urak nyilatkozatait figyelemmel tanulmányozzuk, megláthatjuk belőle azt a bizonyos veszedelmes irányt, amelyre céloztak, de melyet tulajdonképpen Mr. Knudsen és Mr. Hillman képviselnek. Mert .érveléseikből egyik helyen sem láttuk, hogyigenis a munkásoknak meg kell legyen a sztrájk joguk, mert ez az egyedüli fegyver a mellyel magukat védelmezni tudják. A “veszedelmes irányt” t^ért képviselik ezek az urak, mert azt mondják, hogy olyan csekély a sztráj kólók száma, hogy ilyen törvényre nincs szükség. Mintha csak a szájukba rágnák a háborús profitharácsoló gazdáiknak, hogy mit akartok ti most a sztrájk ellenes törvénnyel, rá értek majd akkor, ha arra szükség lesz. Ez az a veszedelmes irány, mely ellen a munkásoknak fölkészülni kell. Láthatjuk állandóan jobban és jobban, hogy a mai világ- helyzet légkörében, hogyan alakul egy másik “veszedelmes irány” felé a helyzet az Egyesült Államokban is. A legnagyobb részük azoknak a szenátor uraknak és a többi nagykutyáknak, akik ma a háborútól rettegnek, ha Amerika a háborús helyzetben Angliát segíti, a valóságban a fasizmus oldalán állanak. Ugyanúgy azon illető urak is, akik azt mondják, hogy a sztrájk ellenes törvényre MOST nincs szükség. A munkások nagy tömegei még mindig ezektől az uraktól várják, hogy cselekedni fognak a részükre. Még most sem tanultak, még az európai munkásmozgalom kiirtása sem volt elég figyelmeztetés, hogy a munkásosztály senki mástól nem várhat segítséget csak saját magától. A sztrájk ellenes törvényjavaslat tárgyalásánál ezt kell figyelembe venni az amerikai munkásságnak. Ha szervezett erejét kiépíti és a cselekvés jogát a vezér urak kezéből kiveszi, hozhatnak bármilyen törvényt a Wall Street érdekeit képviselő politikus cselédek a munkásosztály szervezett ereje lesz a törvény. Még sehol a világon a munkások nem léptek sztrájkba azért, mert az szórakozást jelentett volna a részükre. A sztrájkot mindenkor a kizsákmányolás idézi elő. A sztrájk jogát tehát nem lehet eltörölni addig, amig a kizsákmányolást einem törlik a föld színéről. Hozhatnak törvényt akár demokratikus formák között, akár diktatórikus kormány rendszerek alatt és ideiglenesen, a munkásosztály sztrájk fegyverét eltompitani tudják. De az ismét kiélesedni fog, akár mint magántőkés, akár mint állami tőkés hatalom alapján fogják a munkásnépet megfosztani a termelt javak értékétől. Amikor tehát Washingtonban arról tanácskoznak, hogy szabad lesz-e a munkásoknak a jövőben sztrájkolni, jó lenne arról is beszélgetni, hogy a tőkés uraknak szabad lesz-e a jövőben a munkásokat kizsákmányolni. (f.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. jak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amelv lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom »»erkezetét érátiük a régi társadalom keretein belül
