Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-01 / 1152. szám

1941 március 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA? (Folytatás) Ma természetesen minden sokkal gyorsabb tempóban tör­ténik, mint az előző rendszerek elbukásának idején. A fasizmus világnézet alapján álló katonai kaszt kifejlődésére alig egy év­tized kellett. így készületlenül találta a tőkés osztályt. A ku­tyaszorítóba jutott tőkések, akiknek egyedüli gondjuk a profit volt, most az eddig álta­luk elnyomott munkásosztály­hoz fordulnak segítségért Úgy Angliában, mint az Egyesült Államokban koncessziókat ad­nak a munkásoknak. A totali- táriánus állam' és fasizmus el­leni harcban “partneri” rangra emelik a munkásokat, fegyver­társak gyanánt ismerik el őket. ✓ HÁROM KÜLÖNBÖZŐ ÁLLÁSPONT * Ezek után már feltehetjük a kérdést: Lehet-e semleges Amerika munkássága a hábo­rúval szemben? Vagy, hogy még tisztábban jelezzük a vita lényegét: Milyen álláspontot foglaljon el Amerika forradal­mi munkássága? A lehetőség a következő: (A.-) Mondjuk, mint 1914-ben hogy ez nem a mi háborúnk, semmi közünk hozzá? Nekünk mindegy, akármelyik fél győz, hadd falják fel egymást. — Ha tényleg felfalnák egymást, akkor ez az álláspont helyes volna. A tény azonban az, — és az összes jelek arra mutatnak, hogy ez a háború csak az egyik fél győzelmével végződhetik, így tehát, amikor,azt mondjuk, hogy ez nem a mi háborúnk, ne törődjünk vele, ne segítsük egyik felet sem, — most, ami­kor Amerika már ténylegesen segíti Angliát, — ez az állás­pont a Hitler támogatását je­lenti. Ennek bizonyítása az, hogy Hitler itteni hívei is ennek az álláspontnak adnak kifeje­zést. Berlinben jól megérde­melt dicséretet kap mindenki, aki itt ezen álláspontot hirdeti. (B.) Mondhatjuk, hogy min­dennél fontosabb a már oly ré­gen tartó tőkés termelési rend­szer megtörése. Az angol ka­pitalizmus megtörése a világ­kapitalizmus halálát jelenti. A magántulajdon jogra épített életmód helyett, bejön valami más rendszer, amit a munkás­ság idővel átvehet. A legfonto­sabb a magántulajdon szentsé­gének megtörése. így tehát nem az angol kapitalizmust, ha­nem a totalitär államokat kell segíteni. (C.) Egy másik felfogás sze­rint a legnagyobb veszedelem nemcsak magára az emberiség­re, de a feltörekvő munkásosz­tályra is a fasizmus. A fasiz­mus diadala a munkás törekvé­sek kipusztitásának a végállo­mása. A diadalmas fasizmus első ténykedése a munkáscélo­kat kifejező munkás vezérek könyörtelen kipusztitása. A fa­sizmus további ténykedése pe­dig a munkásság teljes leigá­zása, gúzsba kötése. Vájjon el­fogadhatjuk-e elegendő' ellen­értéknek azt, hogy ugyanakkor a tőkés osztályt is megfosztja jogaitól? Az öntudatos mun­kásság mindjárt felismerte a fasizmusban rejlő nagy veszélyt és az ellen ádáz harcot indított. Folyt ez a harc fokozott hévvel egészen a mai háború kitöré­séig. Vájjon történt-e olyasva­lami, ami e harc beszüntetését indokolttá tenné? Ha nem, ak­kor azt a felfogást kell valla­nunk, hogy a háború első célki­tűzése a fasizmus elpusztítása legyen. Akik ezt vallják, azok úgy vélik, hogy nem kell sem­mi akadályt gördíteni a fasiz­mus ellen sorakozó erők gya­rapításában. Ebben az esetben a munkás­ság szerepe arra szorítkozzon, hogy az eddig nyert szabadság- jogait megtartsa, sőt kibővitse. Arra kell törekedni, hogy győ­zelem esetén döntő szava le­gyen -a békében, hogy ha már a termelési rendszer megvál­tozik, akkor a változást ne egy mindent elnyomó, parazita erő­szakszervezet vigye keresztül, hanem olyan helyzetet tehemt- sen, hogy a termelés irányítá­sát maga a munkásság vehesse át. A mai adott viszonyok kö­zött ez a három felfogás lehet­séges. Mindegyiknek meg van­nak a maga előnyei és hátrá­nyai. Mindegyik mellett súlyos érvek szólnak és mindegyik el­len súlyos érveket lehet felhoz­ni. önökön a sor, hogy ezen érveket felsorakoztassák. * Az első álláspont érvei: (A) Maradjunk semlegesek, tekintet nélkül arra, hogy ez­zel egyik vagy másik hadakozó felet támogatjpk, avagy ártunk neki. , (A-l) Az Industrial- Workers of theWorld szervezet régi ál­láspontja az uralkodó osztály háborúival szembeni semleges­ség. A mai háború is az uralko­dó osztály háborúja, dacára annak, hogy tetszetős jelsza­vakat használnak, mint pl. “a demokráciáért folyó küzdelem” stb. De ezek csak üres jelszavak Hiszen láthattuk, hogy ugyan­azon államok, ugyanazon kor­mányok, amelyek ma oly nagy hévvel küzdenek a demokráci­áért a legszégyenletesebb mó­don veszni hagyták a cseh, a kínai és a spanyol demokráci­át. Ha akkor nem érdekelte őket a demokrácia, ma sem ér­dekli, csak ámításnak hasz­nálják a jelszót. Nincs tehát semmi okunk arra, hogy az IWW régi álláspontját megvál­toztassuk. (A-2) Azt mondják, hogy a semlegességgel a diktátorokat segítsük. Ez lehet de a nem semlegességgel is a diktatúrát, — a tőke diktatúráját támo­gatjuk. A két diktatúra között nem lehet választani. (A-3) Senki sem tudja, hogy a háború hogyan fog végződni. Meg van az eshetőség arra is, hogy a hadakozó felek mind­egyike elvérzik, vagy legalább ;s elgyengül annyira, hogy el­bukik. Az olyan időszak alkal­mas talaj a forradalomra. Eb­ben az esetben számunkra a leghelyesebb ut a mindkét fél elleni harc hirdetése. Szer­vezzük a munkásosztályt a vég­ső küzdelemre. (A-4) A munkásosztály har­ca csak az osztályharc lehet. Ha ezt az elvet feladjuk, más­féle harcok támogatásával, ak­kor elveszítjük a felénk tekintő, bennünk reménykedő munkás­ság bizalmát. Úgy vélik majd, hogy csalódtak bennünk. Ellen­ben, ha látják, hogy kitartunk elveink mellett, midőn a folyton növekvő háború szenvedései majd kijózanítják őket, felénk fognak fordulni. A forradalmi munkásmozgalom jövője meg­követeli, hogy most semlege­sek maradjunk. (A-5) Ha most feladjuk sem­legességünket és a demokrata államok mellé állunk, akkor e koalíció révén elveszítjük for­radalmi harci készségünket és ha a társadalmi rendszer vál­tozás ideje elkövetkezik, — ami már nem lehet messze, — nem leszünk képesek történel­mi hivatásunk betöltésére. (A-6) Tény az, hogy a fa­sizmus alatt a legnyersebb, a legdurvább erőszak nyomja el a munkásosztályt. Az úgyneve­zett demokrata államokban a fegyveres elnyomás előtt a szel­lemi félrevezetést, a szellemi mákonyt alkalmazzák. A durva erőszak láncait érzi és látja a munkás s letépi azt az első pil­lanatban, ha arra alkalma nyí­lik. A szellemi mákonnyal meg­erősített láncokat azonban nem játja. Az álhazafias, vallásos és egyéb jelszavak által félre­vezetett munkás nem lázong. Sőt a lázadókat gyűlöli. Saját osztályérdeke ellen mindenkor felhasználható. Nincs semmi okunk arra, hogy állást fog­laljunk ezen álláspontok to­vábbi fentartása mellett. (A-7) A forradalmi munkás- mozgalom, amely már száz évles múltra tekint vissza, végcélul a magántulajdonra épített tő­kés termelési redszer lerombo­lását hirdette. Most, amikor ezt a rendszert valóban halálos ütések érik, az IWW, — amely kikristályosodása ennek a for­radalmi mozgalomnak, nem si­ethet a haldokló kapitalizmus támogatására, megerősítésére. (Folytatás következik) Levél a “Bérmunkás”-hoz Tekintetes Szerkesztőség, engedjék meg, hogy beleszól­jak abba a nagyfontosságu, lé­nyegbevágó vitába, amely Tö­rök Győző és a “Bérmunkás” között támadt. Teljesen azono­sítom magam Török Győző fel­fogásával s tévesnek kell minő­sítenem azt a felfogást, amely szerint Angliának a szivvel- lélekkel való megsegítése az osztályharc felfüggesztését je­lentené. Ellenkezőleg, mivel Európának Hitlertől legázolt zömében nem volna többé osz­tályharcos szervezkedési és megmozdulási lehetőség, csa|c börtön, internálótábor, golyó, nyaktiló és bitófa az osztályön­tudatát nyíltan hirdető dolgo­zók számára s Amerikában is felülkerekedne a fasizmus: az osztályharc legfontosabb élet­érdeke ez a segítés Hitler és a világfasizmus ellen. Ha ez nem osztályharc a minimális osz­tályharcos lehetőségek meg­mentéséért, hát akkor micso­da?! Ez nem az osztályharc felfüggesztése, hanem offenzív defenzíva annak érdekében, hogy az osztályharc meg ne szűnjék, ki ne irtsák, ez az osztályharcnak a dolgozók szem pontjából legkritikusabb élet­halál pillanata, amikor min­denkinek segíteni kell megmen­teni a helyzetet, nehogy fasiz- ták, nácik, az osztályharc leg­ádázabb, legvérengzőbb irtó­ellenségei legyenek úrrá a vi­lág felett, akik aztán az osztály harcot is, az osztályharcosokat is felfüggesztik. Hitler, a fasizmus, nácizmus ura tankokkal és repülőgépek­kel harcol nemcsak Anglia, de az osztályharc kiirtásáért.Csak tankokkal és repülőgépekkel le­het harcolni ellene s az a mun­kás, aki ma hadiszereket ter­mel Anglia segítésére, legjobb tudása szerint, az osztályharcos kötelességet teljesít. Ezt köve­teli ma ugyancsak a proletár­becsületesség, de a proletár-ér­dek, osztálylogika is! Hónapok­ig átéltem Londonban a nácik légi támadásait, éreztem a náci világuralom közeledésének ve­szélyét s ezért mondom igaz szívvel önöknek, most nem a teoretikus önfertőzés, hanem a tettek, cselekedetek ideje van itt, megmenteni a dolgozók vég­ső szabadság-lehetőségeit, az osztályharcos jogokat az. egész világon. Ha Hitler győz, jaj a legyő­zőiteknek, de legjajabb jaj a nácizmus-fasizmus csizmái alá kerülő . munkásmozgalomnak! önmagát hagyja cserben a vi­lágproletariátus, ha nem sora­kozik fel sürgősen Hitler ellen, önöknek, akik elítélték Sztálin­nak a Hitlernek szabad kezet adó politikáját, nem szabad ugyanebbe a hibába esni és szintén szabad kezet adni Hit­lernek. Becsülöm, tisztelem az önök jóhiszeműségét és mély­ségesen fájlalnám, ha későn jönnének rá a világpolitikai rea­lizmus követelményeire. M.i haszna, ha majd akkor együtt ülünk a babyloni vizeknél és sírunk...?! Most jöjjenek, csat­lakozzanak, segítsenek. Ez a mai demokrácia, ami még meg­maradt, talán csak ideig-óráig, a világnak immár csak kevés pontján, nem abszolút ideális, de ezerszer jaj minden osztály­harcos szabadságnak, ha elvész, ha Hitler győz! Ezért csak Hitlerrel vagy Hitler ellen lehet ma lenni é^ aki nincs a mi oldalunkon, aki ma köldök­néző, fegyvertelen, nevelő mun­kára akar csak szorítkozni, an­nak munkája lehetett más idők­ben becses és tiszteletreméltó, de a mai súlyos helyzetben bi­zony szabotálása az osztályhar­cos frontnak a legválságosabb pillanatban! Tisztelettel, szeretettel, üd­vözlettel Róbert Oszkár Amikor leközöljük Róbert Oszkár hozzánk küldött levelét, amelyben a demokrácia érde­kében használja szakavatott tollát, meg kell nyugtatnunk, hogy a Bérmunkás és olvasói, valamint a levél iró között a fasizmus és nácmust illetőleg' nincs nézeteltérés. Az ered­ményre vezető eszközök hasz­nálatában nem érthetünk egyet, aminek indokolását Róbert Osz­kár megtalálja lapunk 3-ik ol­dalán J. Z. cikkében. i Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom