Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-01 / 1152. szám

1941 március 1.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

EGYRŐL-MÁSROL

Elmondja: Z. J.

“IZOLÁCIONISTÁK”

VAGYUNKÉ?

A “Bérmunkás” február 1-i számában e rovatban megjelent “Civilizáció Alkonya” cimü cikkünkhöz hozzászólás érkezett Török Győző olvasónktól, mely “levél a Szerkesztőhöz” cim alatt jelent meg a “Bérmunkás” február 15-iki számában. Amig Török Győző a cikk megállapításaival “száz százalékban” egyetért, “égbekiáltó tévedésnek” minősíti a cikkben kifejtett következtetést.

A szóban forgó cikkben e sorok írója azt igyekszik kifejteni, hogy a nácizmus elterjedésével a civilizáció egyetlen generáció alatt meg fog szűnni mert a náci tanítás folytán az emberek nemfogják tudni megkülönböztetni az üdvösét a károstól, a jót a rossztól, mert mindent az uralkodó rend irányítóinak parancsára kell tenni. Az emberiség millióinak nem lesz önakarata, hanem, mint az igavonó állatok, gazdáik parancsát teljesitik, úgy lesz az emberiség azzal a külömbséggel, hogy az állatok nem fognak gyilkos fegyvert társaik legyil- kolására, de az emberek, amint azt ma is látjuk, felső parancsra erre is hajlandók.

A cikk többek között megállapítja, hogy

“azok, akik tétlenül nézik a nácizmus terjedését és azt | mondják, hogy: sehogy soh’- sem volt és valahogy most is lesz; és azok, akik azt vallják, hogy ‘nem baj, ha a barbár nácizmus dönti is meg a kapitalizmust, csak az elpusztuljon’ valamint azok, akik ‘elvhüségből’, vagy tudatlanságból nemcsak tétlenül nézik a nácizmus terjedését, hanem elősegítik ha más mód nincs, hát a nácizmus ellen harcolók támadásával” most

| miután Török Győző levelét elolvastam, még szükségesnek látom hozzá fűzni — és azok, akiket a túlbuzgóság elvakit és azt ajánlják a munkásságnak, hogy adja fel az osztályharcot és csak angli- át támogassa — “megbocsáthatatlan bűnt követnek el úgy saját máguk, mint az emberiség ellen. Mert ebben a harcban nem a kapitaliz- • mus lesz az áldozat, hanem a munkásosztály. A kapitalizmus a hitlerizmus győzelme után is — talán más formában — létezni fog, de a munkásosztály beláthatatlan időkig a legbarbárabb és legborzasztóbb rabszolgaságra lesz ítélve.”

Ezen megállapításokkal — kivéve a most hozzá füzöttett — Török Győző száz százalékig egyetért, de nem ért egyet a következtetéssel, amely a következő :

‘•‘Egyetlen erő létezik, mely a nácizmus ‘félelmetesnek’ hitt erejénél is hatalmasabb és ez az elnyomottak — a munkásosztály — szervezett ereje. Ma sokkal jobban szükséges, mint bármikor a múltban, hogy a munkásosztály az egész világon egyesüljön a forradalmi Egy Nagy Szervezetben és ezt a mindent felülmúló erőt állítsa szembe ezen koleránál is borzalmasabb járvánnyal. Nem gyilkoló ezközökkel és nem az országhatárokon túl, hanem szervezett erővel és minden ország határain belül kell megfékezni a nácizmus terjedését.”

Amint Török Győző levelének bekezdésében jelzi, bizonyos meghatódottsággal olvassa a “Bérmunkás” cikkeit, mert tudja, hogy “munkapadnál rostokoló proletárok hányj ák-vetik meg bennük a világ problémáit

a dolgozók szemszögéből”. Valóban igy van. Úgy e sorok Írója, mint a “Bérmunkás” többi cikkednek írói a hatalmas vas- rudakat nyújtó gépszörnyetegek, a nyomóprések, a gőzkalapácsok, marógépek, esztergapadok, szedőgépek dübörgései és zakatolásai, vagy a varró gépek berregései mellett elmélkednek azon, amit aztán minden héten papírra vetnek. És higy- je el Török Győző, hogy ezeknek a munkagépeknek a zakatolásai egészen más irányba terelik az emberek gondolatát, mint pl. az ügyvédi, vagy real- estate irodákban a ceruza sercegése, vagy az Írógép kopogása vagy mondjuk a cashregister csengetése. Ez könnyen érthető is. Nekünk munkásoknak a tisztánlátás létkérdés, mig azoknak, akik a munkásság hátán élősködnek — tisztelet a kivételnek — a munkásság tudatlanságba tartása az életkérdés. Ugyebár ez lémyeges külömbség.

Az emberiség azon gondolkodó elemei, akik foglalkoznak a társadalmi problémákkal és képesek elfogulatlanul bírálni, ismerik a kapitalizmus természetét és tudják azt, hogy a nácizmus nem azért van, mert azt Hitler akarja, hanem az egy vadhajtása a kapitalizmusnak. Nem Hitler szülte meg a nácizmust, hanem a kapitalista rendszer, amely önmagában annyi ellentéteit teremtett, hogy ezek az ellentétek szétrobbantással fenyegetik. A nácizmus nem a kapitalizmus ellenére, hanem igenis annak hathatós támogatása mellett fejlődött oda, ahol ma van. Kétségbe vonjuk, hogy Török Győző — aki írásaiból ítélve — meglehetős társadalmi ismerettel rendelkezik, ne tudná azt, hogy Hitler nemcsak a német kapitalizmus támogatását élvezte, hanem hathatós támogatást nyert a britt és US kapitalistáitól is. A kapitalizmus mindaddig támogatta a nácizmust, amig az eredeti célját — a kommunizmus kiirtását — követte. És erre meglehetős súlyos oka volt a kapitalizmusnak.

Az első világháború után, mint tudjuk, több ország súlyos megrázkódtatáson ment át. Oroszországban a kapitalizmus talajat veszített, az Osztrák- Magyar monarchia megszűnt és az előbbi “demokrata” köztársaság, mig az utóbbi tanács köztársaság lett. A német császári trón összeomlott, az olasz alatt a fundamentum meglazult, angliának a saját alattvalói — a ínunkásság — megálljt kiáltott, amikor az orosz tanács- köztársaság leverésére akart indulni, franciaországban a sok különböző pártokban és szervezetekbe széttagolt munkásság kezdte felismerni a helyes utat és a történelemben példátlanul álló Általános Sztrájkkal kény szeritette ki a 40 órás munkahetet és más követeléseket, Spanyolországban a szervezett munkásság megtette az első lépéseket az Ipari Köztársaság megalapozására, mexico gyors léptekkel követte Spanyolországot és igy tovább. Ezek láttára a kapitalizmus a nácizmusban látta mentsvárát és ebben látta a leghathatósabb eszközt, nemcsak a munkásosztály előtörte- tésének megállítására, hanem látszólag a munkásmozgalom teljes összetörésére.

Hogy ez igy sikerült a kapitalizmusnak, ahhoz nagy köze van a Török Győző és társai által vallott felfogásnak, akik azt hiszik, hogy Anglia örök időkre kiirtja a nácizmust. Nem a nácizmus megszülő je — a kapitalizmus elleni küzdelemre nevelik a munkásságot, hanem ezen vadhajtás megsemmisítésére, pedig annak látszólagos megsemmisítése után egy másik vadhajtás fog kinőni.

Hogy a nácizmus gyökeret verhetett, ahoz pagy köze van az ilyen rövidlátásu felfogásnak mert sajnos, ily felfogású elemek Voltak az irányitói a munkásmozgalmaknak. Ahelyett, hogy a társadalom üterének — az iparoknak — átvételére ne(Folytatás a 7-ik oldalon)

zal akarja azt gyöngíteni, vagy megdönteni, hogy annak a származását vagy indokait firtatja. Sem a származásában, sem az indokaiban nincs nézet ellentét köztünk. De a vitás kérdés — AZ ÁLLAMHATALOM POZITÍV HATALMÁNAK A LÉTEZÉSE — nincs eldöntve a származásával, hacsak a LÉTEZÉSÉNEK AZ ELISMERÉSÉT NEM JELENTI.

Itt van K-y logikájának egyik példája a III.-ik cikkben:

“A munkásmozgalomban kevesen vannak, akik kételkednének az államhatalom erőszak szerepén. Azonban vannak, akik még mindig vallják, hogy az államhatalom a tényleges, a pozitív hatalom. Ennek a feltevésnek helytelenségéről, viszont könnyen meggyőződhet bárki is, csak mélyebben tekintsenek azl erőszakosságok indokaira.”

Az első két mondatot összeköti az “azonban” mondatkötővel, holott a “tehát”-ot kellene használnia. Mert azok, akik elismerik az államhatalom erőszak szerepét, KÖVETKEZÉSKÉPPEN ismerik el annak pozitív hatalmát — nem ANNAK DACÁRA.

Ámde az a föltevés, hogy az

államhatalom pozitív hatalom “téves.” Miért? “Mert az erőszakosságainak vannak indokai” ! Hol itt a logika ?!

Más helyen meg azzal bizo- nyitja az államhatalom “NEM LÉTEZÉSÉT” hogy beismeri, hogy annak SZÁRMAZÁSA (gazdasági) van.

De az idézett három mondatot ez a negyedik követte: “ELÉGGÉ BEIGAZOLT A TÉNY, HOGY AZ ÁLLAMHATALOM NEM MÁS, MINT OSZTÁLYHATALOM.”

És erre az osztályhatalmat kifejező hatalomra azt mondani hogy “tényleges és pozitív hatalom, K-y szerint helytelen.

Erőszakkal, szuronnyal valóban nem lehet termelni és uj rendszert csinálni — ha ezt betű szerint vesszük. De lehet termeltetni a szuronyoktól félő rabszolgákkal és következésképpen lehet Uj Rendet teremteni azoknak, akik kezében van az erőszak. Vagy K-y nem hiszi el, hogy Európában pont ez történik? Nem hiszi el, hogy ezzel az erőszakkal szemben, sem politikai, sem gazdasági,

sem a kettőnek a kombinációja sem lehet győzelmes, mert az erőszak mindezt megakadályozza. Mert ottan már arról sem lehetne vitatkoznunk, hogy mi volna a helyes harci taktika ellenük, annál kevésbbé lehetne szervezkedni ellenük “ipari uniókba” vagy “politikai pártba.”

Kérdezze meg K-y az európai munkásokat, hogy nem értek-e el célt a fasizták! Kérdezze meg őket és a tőkéseket is, hogy az államhatalom nem pozitív és tényleges hatalom-e ? Ezeknek van gyakorlati tapasztalatuk, minden elméletük dacára.

Kérdezze meg az európai néptől, hogy mindegy-e az, hogy kinek a kezében van az államhatalom és az, hogy van-e vagy nincs-e szólás szabadság, szervezkedési jog és választói jog.

Hogy miért lehet közömbös ebben a kérdésben K-y és miért káros az államhatalomért folyó becsületes küzdelem, azt nem lehet megokolni azzal, hogy a politikai harcosok és szervezetek nem voltak becsületesek. Éppen olyan arányban voltak a nem becsületesek a gazdasági téren is. De térjünk vissza a fasizta államra.

Persze, hogy a tőkések nagy részének és a munkások egy részének a támogatásával jutottak az uralomra a fasizták. j Persze, hogy a tőkések gazda- I sági hatalma alapján épült föl * az állam. A fasizmus szárma- I zása nem jelenti azt, hogy a saját szülője fölött nem lett ur.

Persze, hogy a fasizmusnak vannak céljaik és “indokaik”, de ez nem dönti meg a mivoltuk és a létezésük tényét. A mivoltuk pedig nem gazdasági alakulat, hanem politikai. A fasizmus az az államhatalom, amelyik tisztára erőszakra alapul és maga alá gázolta az ösz- szes gazdasági osztályokat, szol gálatába állította az összes termelő erőket.

Persze, hogy valamikor vagy meg fog változni, vagy össze fog dőlni. De K-y-nak biztatása erre sovány vigasz.

Az európai munkásosztály nem követte a marxi elméletet és gyakorlatot. Most fizet érte. Talán az amerikai munkásság is lekésett a társadalmi fejlődés vonat járói és meg fogja szenvedni. Mit kellett volna és mit lehetne csinálni? Erre röviden fogok válaszolni a jövő számban.