Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-01 / 1152. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 1. Válasz a gyakorlatról való elmélkedésre — AZ ÁLLAMHATALOM KÉRDÉSE — (B-y) Az IWW hivatalos szószólói gyakran tették azt a megállapitást, hogy az államhatalom nem valódi és számottevő hatalom, hanem csak vissza- tükrözése a valódi, a gazdasági hatalomnak. Ez persze logikátlan tulhajtása annak a marxi megállapításnak, amely szerint az állam idáig a gazdaságilag legerősebb osztálynak volt a hatalmi eszköze. Engels fölismerte és meg is mondta, hogy az "államnak az a tendenciája, hogy minden osztálytól (az elnyomott és elnyomó osztálytól) elválva önálló intézmény legyen. Ez csak azt jelenthette, hogy a gazdaságilag legerősebb osztálynak eszköze, még annak is ura lesz. Vagyis az “államot” alkotó politikusok és a bürokraták a hatalmukat (az államhatalmat) arra használják föl, hogy magát a gazdasági tényezőket és hatalmat is uralmuk alá gyűrik. Szabó Ervin, aki sokkal közelebb élt ennek az engelsi megállapításnak a megvalósulásához, mint Engels, méghatáro- zottabban fejezte ki és sokkal messzebb ment el. Én Szabó megállapítását és érveit is, idéztem a marxi cikk sorzatban. Mig Engels csak azt mondta, hogy az állam és az erőszak szervei (“a politikai hatalom”) a társadalommal szemben önállóvá lehet, szolgából ur lehet, de a végeredményben a gazdasági fejlődés legyőzi azt,— Szabó ezt mondta: “Engels fejtegetéseit csak részben ismerhetjük el helyesnek. Bizonyos, hogy az erőszak nem teremtő erő s az erőszak nem elsődleges tünemény. Bizonyos az is, hogy alá van vetve a gazdasági erők változásának. De az erőszak sokkal pozitivebb, sokkal mélyrehatóbb szerepet is játszott a történelemben: szervezett alakjában, amelyet hadseregnek nevezünk.AR- RA SZOLGÁLT, HOGY A FÖL- TÖREKVŐ OSZTÁLLYAL SZEMBEN AZ URALKODÓ OSZTÁLYOK MÉG AKKOR IS FÖNTARTSÁK POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI HATALMUKAT, AMIKOR AZ UJ TERMELÉSI REND MÁR RÉGEN AZ UJ OSZTÁLY POLITIKAI URALMÁT TETTE INDOKOLTTÁ.” Továbbá ezt mondja: “A PA R ASZTHÁBORUK UGYANAZÉRT BUKTAK EL, AMIÉRT ELBUKTAK, VAGY AMIÉRT LEGALÁBB ÉVSZÁZADOKIG KÉSHET A SZOCIALIZMUS IS, MERT AZ URALKODÓ OSZTÁLYOK FIZIKAI ÉS SZELLEMI SZERVEZETT HATALMA ELLENSZEGÜLT.” Tehát Szabó elismerte, hogy az uralkodó osztálynak nem csaa gazdasági hatalma van, sőt amikor már a gazdasági kényszer uj rendet követel, a “politikai és szellemi hatalmukkal” sikeresen ellenszegülhet az uj osztály föltörekvése ellen. E két nagy “tekintély” ma nem lenne tekintély, ha az események nem igazolták volna gyakorlatban az elméletüket. Ámde szemeink előtt látjuk, hogy a “fasizmus” név alatt, pont az történt idáig, amit ők megláttak 90, illetve 40 év előtt. A tőkés osztály szervezett államhatalma megakadályozta a logikus gazdasági fejlődést “politikai” vagyis az államhatalmi eszközökkel. Ennyiben Szabó leírása pontosan födi a helyzetet Amennyiben pedig látjuk,hogy az ESZKÖZÖKBŐL — a fasizta államból — UR lett az egész társadalomfölött, any- nyiban Engels leírása födi pontosan a helyzetet. Ámbár a fasizta állam TALÁN ma még nem TELJESEN ur. (de úgy lehet, hogy az) és biztos, hogy az lesz rövidesen, ha a szervezett ERŐSZAKI hatalmát meg nem dönti egy ellentétes ERŐSZAKI hatalom. Ilyen tekintélyekkel szemben de ami fontosabb, ilyen eseményekkel szemben K-y munkástárs az IWW nevében azt állítja, hogy az államhatalom nem valóságos — vagyis nem hatalom. Pont igy fejezte ki magát: “Azonban tagadjuk, hogy a kapitalizmus ellenőrzésében levő hatalom volna, ami a munkás- osztályt elnyomatásában tartja.” Hogy minden félreértés ellegyen kerülve, én eme megállapításai után a következő hat kérdést intéztem hozzá (erre a tárgyra vonatkozólag) : 1. Elismerik-e az IWW-is- ták azt a tényt, hogy a fa- sizták győztek és az állam- hatalmat a kezükben tartják majdnem egész Európában és jórészt másutt is? 2. Valószínűnek tartják-e az államhatalom erőszakosabb alkalmazását vagy magát a fasizmus győzelmét másut is? 3. Valóságos hatalom-e az államhatalom, úgy a kapitalizmus. mint a fasizmus alatt ? 4. Elkerülhető-e a harc az államhatalom ellen vagy annak meghódításáért? 5. Ha nem kerülhető el, milyen módon vezessük a harcot ? 6. Szükségesnek tartják-e az olyan polgári jogokat, mint a szólás és sajtószabadság, a szervezkedési jog a céljuk elérésére — bármilyen előző rendszer alatt? Ha igen, hogy védjük meg vagy hogy vívjuk ki azokat? K-y munkástárs igy felelt a harmadik kérdésre: “A harmadik kérdésnél teljesen tagadó álláspontra helyezkedünk, az első és második kérdések kapcsán és a harmadik fejtegetéseink gyakorlati tényezői alapján” Előzőleg még határozottabban így fejezte ki magát: “Tehát semmi okunk nincs elismerni, sem a nácizmus, sem a fasizmus, sem egyébb izmus államhatalmát.” Az első kérdésben elismeri a fasizták győzelmét, de szerinte a “fasizta államhatalom ténye még inkább igazolja az IWW-t. Igazolja a gazdasági mozgalom ipari jellegét. Igazolja az ipari egységekre épülő szervezettség hatalmát.” Hogy miként igá- zolja a fasizták győzelme és államhatalma a “gazdasági mozgalom ipari jellegét” azt nem értem, de nem is tartozik a tárgyra. Hogy az “ipari egységekre épülő szervezettség hatalmát “bizonyítja” azt TAGADOM és talán elég arra a tényre mutatni, hogy a fasizták minden ilyen hatalom NÉLKÜL, a munkásoknak ilyen hatalma DACÁRA győztek a munkásosztály fölött és annak az ILYEN HATALMÁT semmisítették meg. (De erről bővebben írunk később.) Továbbá K-y szerint a fasizta államhatalom ténye “igazolja, hogy államhatalmat csak az a csoport gyakorolhat, amely a termelő erők fölött rendelkezik; a termelés és a nyersanyag források tulajdon hatalmának folytán.” Ennek a mondatnak az első felét valóban igazolja, de a másik felét egyáltalán nem. A fasizták Hitlerrel, Mussolinival az élükön tényleg RENDELKEZNEK a termelő erők fölött, de nem azért mert TULAJDONUKBAN vannak a termelés eszközei, hanem azért, mert az államhatalom politikai és szellemi és erőszak szervei vannak a tulajdonukban. Valószínű, hogy sem Hitlernek. sem az egész náci bandának együtt véve nincs annyi föld és termelési eszköz a kezükben, mint Thyssennek, de Thyssennek ÉS (ráadásul mond juk) az összes munkásainak a GAZDASÁGI HATALMA EGYÜTTVÉVE nem elég erős arra, hogy fölszabaduljanak a nácik POLITIKAI ÁLLAMHATALMA ellen. Thyssen elmenekült; a munkásai termelnek tovább — a nácik diktálására. K-y egy kicsit összezavarja a történelmet, vagyis a “gyakorlati tényezőket”, hogy az “elméletét” megerősítse.Azt mondja, hogy a fasizmus az erejét a termelés és szétosztás ellenőrzéséből merítette és a munkásszervezetek KÉSŐBBI ösz- szeroppantásával csak biztosította a hatalmát. A tény az, hogy ELŐSZÖR kiverekedte a politikai hatalmát a munkásoknak úgy a politikai, mint a gazdasági szervezeteivel szemben, ANÉLKÜL, HOGY A TÉR MELÉS FÖLÖTT RENDELKEZETT VOLNA. De amikor az államhatalmat kezükbe kapták a fasizták (minden gazdasági akció nélkül) azt azután sikeresen használták föl a termelési erők ellenőrzésére és a munkásszervezetek GAZDASÁGI EREJÉNEK teljes összetörésére. A második kérdésre elismeri K-y, hogy az államhatalom erőszakosabb, alkalmazása mindenütt “nemcsak valószínű, de bizonyos.*’ Efölött tehát nincs vita. Csak egy kicsit meg lep a beismerés, mert hogyan lehet erőszakosabban használni az államhatalmat, ha K-y szerint az nem valódi hatalom?! Ugyan ez áll a negyedik kérdésre adott választ illetőleg, amelyben elismeri, hogy az “államhatalom elleni harc elkerülhetetlen.” Azonban a válasz másik felében tett megállapítás már más elbírálás alá esik. így szól: ...Azonban felesleges és egyenesen káros a munkásosztályra a meghódításáért folytatandó küzdelem. Ez legalább LOGIKUSAN következik abból a TÉVES meg győződésből. hogy az államhatalom nem hatalom. Az ellentmondás ott van, hogy szerinte eme “NEM HATALOM” ellen KELL HARCOLNI, mert bizo- zonyos, hogy egyre erőszakosabban fogják ellenünk használni, de ENNEK A MEGHÓDÍTÁSÁÉRT FÖLÖSLEGES, SŐT KÁROS KÜZDENI.” Ugyanakkor K-y jóval mesz- szebb tér el a marxi osztály- harctól, mint a legtöbb szindi- kalista vagy IWW-ista, akik az államhatalom ellen és annak meghódításáért hajlandók harcolni, tehát az OSZTÁLYPOLI- TIKAI harcot nem adták föl, ámbár azt kizárólagosan gazdasági szervezetekkel és gazdasági eszközökkel vélik elérni. (Bár a francia szindikalisták és a spanyol anarchisták parlamentáris politikai akcióban is vettek részt.) Az ötödik kérdésre, hogy milyen MÓDON vezessük az államhatalom ellen a harcot, a válasz természetesen nem lehetett tiszta és világos, ameny- nyiben ellentmondó álláspontot foglal el magával azzal a kérdéssel szemben, hogy legyen-e EGYÁLTALÁN harc ellene. A hatodik kérdésben azt kérdeztem, hogy SZÜKSÉGESNEK tartja-e a polgári jogokat és ha igen, hogyan védjük meg. Erre a válasz az volt. hogy “természetesnek” tartja azokat és hogy a “megvédés módjában különbözhet a vélemény.” Azonban mindakét kérdéssel kapcsolatban, azt fejtegeti és állítja — amennyire • kilehetett venni — hogy a gazdasági szervezkedés és akció utján mindezt meg lehet csinálni. Nyilvánvaló, hogy K-y ösz- tönszerüleg érzi, vagy tudja, hogy az államhatalom valóságos hatalmát és igazi szerepét nem ismerheti be, mert akkor a harci eszközökre vonatkozó ELMÉLETE már alapjában meginog. Viszont teljesen eltagadni egy ilyen letagadhatatlan tényt még sem lehetett. Ezért aztán küzd a válasszal Hol “igen”, hol “nem”. Ha,a ‘nem’ dacára el kell ismerni a tényt, akkor azNe maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül