Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-15 / 1150. szám
1941 február 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. “TEKINTÉLYEK” VÉLEMÉNYE “Nagy események, nagy embereket szülnek” — mondja egy régi közmondás és ily értelemben a jelen idők nagy eseményei is sok ismeretlen “nagy ember” nevét vetik a felszínre, akiknek véleményét követendő példának állítják a tömegek elé. Ezen “tekintély” imádás azonban nemcsak a polgári társadalom szócsöveiben, hanem a “munkás” sajtóban is kapás lett, mint a ragályos betegség és uton-utfélen találkozunk ezen vélt “tekintélyek” véleményének idézésével a “munkás” lapok, vagy azok íróinak véleményének alátámasztására. Általános vita tárgyát képezi napjainkban az Egyesült Államok követendő lépései az Európai borzalmas vérengzést illetőleg. Amint mondják, ez a háború a “régi és az uj rendszer” védelmezői és bajnokai, vagy az “állam és magán kapitalizmus” vagy a “diktatúrák és demokráciák” között folyik. Mint ismeretes a diktatúrákat a “tengely” hatalmak képviselik, amelynek kötelékébe tartozik Német, Olasz, Japán, és Magyar országok és indirekt Szovjet Oroszország, mig a “demokrácia” vélelmezésében Franciaország elestdvel jelenleg csak Anglia áll szemben a támadó túlerővel, hacsak Görögországot is benem vesszük a “demokrácia” védelmezői közé, amely ország Olaszországgal áll háborúban. Az Egyesült Államok természetesen, mint az elmúlt világháborúban, úgy most is a “demokráciát” védelmezi, de a mai napig még vitás kérdés, hogy mily természetű segítséget nyújtson a “demokrácia bajnokának”, Angliának. Az utóbbi hetekig a jelszó volt: “all help short of war”, ami annyit jelent, hogy minden támogatást — hajókat, repülőgépeket, fegyvereket, muníciót, pénzt — emberanyag hijján. Az utóbbi időben azonban némi változás történt a jelszó körül, mert a “short of war” elmaradt, amiből arra lehet következtetni, hogy “ha a szükség megkívánja” emberanyagot is szállítanak Anglia megmentésére. “ Anglia hathatósabb támogatása colijából” az Egyesült Államok kormánya korlátlan rendelkezési jogot követel a kongresszustól, ami egyértelmű azzal, hogy a kormány a saját belátása szerint, a kongresszus megkérdezése, vagy beleegyezése nélkül intézkedhet az Angliának nyújtandó minden támogatás, vagy segítség adásban. Ezt sokan úgy magyarázzák, hogy a kormánynak, ily korlátlan rendelkezési joggal való felruházása feltétlen háborúba sodorja ezt az országot és a javaslat ellenzői minden megmozgatható erőt felvonultatnak. így vetődnek felszínre a kétes múltú “tekintélyek”, akik mint az ellenzék vezetői tűnnek fel és szereplésükkel kétes színben tüntetik fel az ellenzék harcát. A javaslat ellenzői általában nagyon kétes alakulatok, pártok, szervezetek és egyénekből kerülnek ki. Ilyen alakulatok a “No foraign war” az “America First” aztán a Hitler szellemet Amerikában terjesztő “German American Bund” az amerikai “Communist Party” aztán az ország legreakciósabb napi lapjai — köztük első helyen a “Chicago Tribune” és a Hearst lapok — és ezen alakulatok és lapok élén az uralkodó osztály legreakciósabb tagjai és csatlósai, mint Charles Lindberg, Burton Wheeler, Vemer Marshall, Robert Wood, Hugh Johnson, Joseph Kenedy, Father Coughlin, William Randolph Hearst, Robert McCormick Hamilton Fish és számos olyan egyén, akik nevének puszta említése is undorral tölti el a szabadságszerető és józanul gondolkodó embert. A German-American Bund, mint ismeretes nyílt náci alakulat, amely Hitler barbár eszméinek Amerikában való meghonosítására alakult. A kommunista párt a múltban egyik leghangosabb ellenzője volt a nácizmusnak, de amióta a Hitler- Sztalin vérfertőzés létrejött, egyszerre megbékültek a nácizmussal és a bunddal egyetem- bein a legéktelenebb lármát csapják minden ellen, ami esetleg Hitler megfékezését szolgálná. Az American First alakulat William R. Hearst szörnyszülötte és ennek Robert E. Wood generális tündöklik — aki egyben Sears Roebuck Co. vállalatnak elnöke. Hugh Johnson generális egyik kommentátor ja a Hearst lapoknak. Father Coughlin és Lindgerghről nyilvánosan tudott dolog, hogy erősen Hitler rokonszenvezők. Joseph Kenedy az Egyesült Államok nagykövete volt Angliában az utóbbi hetekig, de angliában szerzett tapasztalatai szerint, ha Anglia győzedelmeskedne Hitler felett, megvolna az eshetőség, hogy Angliában a Munkás Párt kerekedne felül és bevezetné az állam szocializmust és igy szívesebben látná Anglia elbukását és Hitler győzelmét. Ezért minden igyekezetét latba veti, hogy az Egyesült Államokat visszatartsa Anglia támogatásától. Robert McCqrmick a “Chicago Tribune” tulajdonosa, amely lapnak közismert elve, hogy a “kapitalizmus ellenségeinek lámpavason a helye.” A fent említett alakulatok és egyének egyenként és együttesen a legmegátalkodottabb ellenségei mindannak, ami szabadságot, jobblétet jelent az elnyomottaknak. Ezen “tekintélyek” véleményét követve a munkásosztály a barbár hitler- izmus gyorsabb győzelmének nyújt segítséget és azon “munkás” lapok és irók, akjk ily kétes “tekintélyek” véleményeit citálják és az azokkal való eggyüttmüködésre buzdítják a munkásságot, akaratlanul a hit- lerizmus zászlóvivőivé szegődnek. A munkásosztály felszabadulási harca sikertelenségének legfőbb oka kétségtelenül abban rejlik, hogy a munkásság nem a saját fejével gondolkodik, hanem az ilyen kétes “tekintélyek” véleményét követi. Az , Industrial Workers of the World 36 év óta igyekezik a munkássággal megértetni ezt a fontos tényt és amíg ezt meg nem érti a munkásság, addig ily borzalmas viszonyoknak lesz részese. FOLYIK A “HONMENTÉS” Magyarországnak a náci-fa- sizta tengelyhez való csatlakozásának hírére nagy zavar keletkezett az amerikai magyar berkekben. Illetve, nem is a csat lakozás keltette a zavart, hanem az a tény, hogy az Egyesült Államok a náci-fasizta tengely hatalmakkal szemben álló Angliát támogatja, aminek természetes következménye, hogy a tengely hatalmakkal szimpatizálókat ellenségnek tekintik Amerikában. Nagy lett az ijedelem a magyar “hazafiak” között, akik még pár héttel ezelőtt is üdvözlő táviratokat küldözgettek a munkásokat herélő magyar kormánynak. De nem azért ilyed- tek meg, mert a fehér terrort meghonosító, fasizta magyar kormány a náci tengelyhez csat lakozott, mert ezeknek az uraknak titkon még most is örömet okoz, hogy ez megtörtént, hanem féltik az irhájukat és hamarjában “hűségnyilatkozatokat” küldtek az Egyesült Államok kormányának és mozgalmat indítottak “Magyarország f üggetlenségéért”. Ez a gyors köpenyeg fordítás kissé groteszknek látszik előttünk, akik jól ismerjük ezeknek az uraknak a ténykedéseit. Egynéhány közüiök még nem is régen többször átruccant Magyarországba, ahol az állomáson őket fogadó, fellobogózott bandériumok láttára fülig húzódott a szájuk a mosolytól és nagy tetszéssel paroláztak a munkás és zsidó gyilkoló magyar kiváltságokkal. Akkor ezeknek az uraknak egy szavuk sem volt az ellen a vérlázitó gazságok ellen, amelyek pokollá tették a magyar dolgozók életét. Magyarország lakossága nem most került a náci csizma alá, hanem már 22 év óta szenved az alatt. Egy néhány ezek közül az urak közül saját szemével győződött meg erről, de akkor nem fájt nekik Magyarország lakosságának sorsa. Semmi szavuk nem volt az ellen és igyekeztek az amerikai magyarságot is meggyőzni, hogy az ami ott történik minden helyes és jó. Most azonban, hogy annak helyeslése, ami ott történik itt veszélyessé vált, rögtön megindították az akciót saját irhájuk biztosítására. Itt akarnak harcolni “Magyarország függetlenségéért.” Magyarország lakosságát éppen olyan rákfene emészti, mint minden más ország lakosságát. Minden országban egyformán megtalálhatók az elnyomók és egyetlen ország lakosságát sem lehet azoktól megszabadítani, anélkül, hogy a többi — valamennyi —ország lakosságát feine szabadítsuk. Éppen ezért az elnyomás elleni harcnak minden országban folyni kell, de nem nemzeti, hanem nemzetközi alapon. Azonban ennek a harcnak éppen ezek az urak a legmegátalkodottabb ellenségei. Itt és ott, mindenféle mozgalmat kitalálnak, hogy az elnyomottak figyelmét elvonják az igazi harc A múltak tapasztalataiból Ma sokat vitatkoznak arról, hogy az Amerikai Magyar Szövetség hűséget esküdött az amerikai kormánynak. De hogy a szivükben mi lappang, azt nem, látja senki sem, nem is az én dolgom megállapítani. Any- nyit azonban tudok, hogy a múlt háború alatt is akadtak bőven, a mi úgynevezett kifent és minden zsírral megkent magyar uraink között dupla hazafiak. Amikor az európai háború kitört. Megindították a nagy magyar mozgalmat —• magyar háborús kölcsönöket vétettek a nehezen dolgozó amerikai magyar munkásokkal, azután később, amikor az Egyesült Államok tériyleg háborúba mentek és Magyarország is mint “ellensége” volt Amerikának, a jó magyar hazafiak, akik előbb magyar háborús kötvényeket árultak, hogy dupla hazafiságu- kat beigazolják, hát azután az amerikai Liberty Bondokat adtak el megint csak a nehezen dolgozó magyar munkásoknak. Akik itt éltek a múlt háború alatt, ebben az országban, azok szemtanúi voltak ennek. Azoknak nem is kell ehez kommentár. Csak azokat akarjuk figyelmeztetni, akik még az ilyen 200 százalékos magyar urakkal nincsennek egészen tisztában. Tiszteletben tartjuk mindenkinek a tisztességes meggyőződését, de ugyanakkor nem hiszünk abban, hogy egy hátvéggel egyszerre két lovat lehet megülni. KINEK VAN RÁ SZÜKSÉGE WASHINGTON, D. C. — A képviselőházi bizottság egyhangúlag ajánlja a képviselő háznak elfogadásra, hogy a Dies bizottságnak még két évre szavazzák meg a szükséges összeget, hogy az Amerikaellenes propagandát leleplezze. Vájjon ez a Dies /bizottság fog-e odahatni hogy azt is kinyomozza, miért kapott Mr. Henry Ford és Charles Lindbergh Hitlertől érdemrendet. Nagyon érdekes dolog volna ha ennek előzményeit kikutatná és nyilvánosságra hozná a bizottság. ról — az osztályharcról — mely az egyetlen mozgalom nemcsak a magyar, vagy angol, hanem az egész világ elnyomottainak felszabadítására. AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio Mm
