Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-08 / 1149. szám
/ 4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 február 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......,................$2.00 Jne Year .......................$2.00 Félévre ..................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, 0. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ■^►42 Vannak olyan emberek “Vannak emberek, akik hisznek abban, hogy a demokráciát mint államformát és életmódot valami misztikus, mesterséges végzet korlátozza és mérlegeli; hogy valamilyen meg nem magyarázott oknál fogva a zsarnokság és a rabszolgaság hullámai törnek felénk a jövőből, a szabadság pedig hanyatlóban van. Mi, amerikaiak tudjuk, hogy ez nem igaz.” Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke mondotta ezen szavakat a harmadszori beiktatása alkalmával. A szépen hangzó mondatot nemcsak a hallgatóság tapsolta meg, hanem ugv a rádió komentátorok, valamint az újságok is nagyon kiemelték, jelezve, hogy szerfölött nagy fontosságot tulajdonítanak annak. Ez a meglehetősen összetett mondat hitvallása a demokrácia hallhatatlanságában, de nem egyenesen, hanem csak közvetett módon. Valójában az elnök és hozzá hasonló gondolkozásunk azok, akik “hisznek”, akik szerint a “misztikus végzet” fenn fogja tartani a “demokráciát mint államformát, mint életmódot.” A “demokrácia mint államforma és mint életmód” más szavakkal kifejezve a magántulajdonon alapuló tőkés termelési rendszert jelenti. Vannak emberek, akik azt állítják, hogy ez a rendszer haldoklik most szemünk láttára. Ezek az emberek utalnak a történelemre, amely mutatja, hogy a polgári demokrácia rendszerét az úgynevezett hűbéri rendszer előzte meg. Annak a rendszernek a Rooseveltjei szintén tagadták, hogy az ő társadalmi rendszerük valaha is elhaljon. De elhalt éppen úgy, onint az azt megelőző rabszolgarendszer. Társadalmi rendszerek születnek, kifejlődnek, elvénülnek és elhalnak, akárcsak máguk az emberek. A világtörténelem adatai bizonyítják ezt ellentmondást nem tűrő módon. Nem valami misztikus végzet intézkedése ez, hanem a civilizáció fejlődésének egyik fázisa. Aki a társadalmi rendszerek halandóságát nem ismeri el, az elzárja agyát a tények elől és HISZ abban, aminek a tények, a tapasztalat ellentmond. így tehát nem azok, akikre az elnök célzott, hisznek a misztikus végzetben, hanem maga Roosevelt és hívei, amikor lekicsinylik és tagadják a társadalmi rendszerek elmúlásáról szóló felfogást. Roosevelt szavai valójában ezt jelentik: Mi hiszünk abban, hogy a demokrácia mint államforma és mint életmód a jövőben is megmarad, hogy az megdönthetetlen, hogy annak elmúlásában hinni nevetséges. A vitázók előtt jól ismert fogással a saját gyengeségét az ellenfélre fogja. ROOSEVELT ÉS HÍVEI AZOK, AKIK BIGOTT MÓDON HISZNEK A HIHETETLENBEN. Hisznek tehát abban, hogy bizonyos misztikus végzet ezt a társadalmi rendszert, az ő társadalmi rendszerüket meg fogja védeni az elpusztulástól. Most, midőn már nemcsak a múlt történelmének adatát, hanem a jelen eseményeit is figyelhetjük, csak a végzetben való legfanatikusabb hittel lehet tagadni a társadalmi rendszerek halandóságát. És éppen ennek a tagadásnak igazolására szánta a mondat második részét, hogy ugyanazon emberek, akik hisznek a rendszer elmúlásában, hisznek a zsarnokság és a rabszolgaság eljövetelében is. Mintha a mai rendszer után már csak rabszolgaság következhetne. Valószínű, hogy az elnök egyenlőre csak a fasizmustól félti a polgári demokráciát. És abban egyetértünk vele, hogy a fasizmus hatalmi győzelme a zsarnokság és a rabszolgaság korát hozná vissza, de mi a történelem kérlelhetetlen bizonyítékaira támaszkodva mondjuk, hogy a demokrácia mint államforma, mint életmód el fog pusztulni még az úgynevezett demokrata államok győzelme esetén is. A jelenlegi sztrájkok (a-l) A hosszan tartó munkanélküliség után az iparok kerekeit mozgásba hozta a háborús készülődés, avagy a nemzeti védelem fegyveres megerősítése. Tudott dolog, hogy a depreszszió időtartama alatt a munkáltató osztály kihasználta az alkalmat és a munkások fizetését a lehető legalacsonyabb minimumra szállította le. Azután a Wagner “munkás” törvény által megszabott 30 vagy 40 centes minimális munkabérek sem jelentenek mást, mint a legalacsonyabb megélhetési lehetőséget. A kereslet és kínálat törvénye nemcsak a munkásokra vonatkozik, mert a szükségleti cikkek árainak emelkedése jelezte azt, hogy az iparok több munkást alkalmaznak, eltekintve attól, hogy milyen munkabérek mellett. Maguk a munkások, akik talán a múltban közsegélyen tengették életüket, vagy azok is, akik kényszerből kénytelenek voltak a legalacsonyabb minimális munkabérek mellett munkát vállalni, most a folyton emelkedő élelmi és más használati áruk emelkedése folytán kényszerülve vannak magasabb béreket követelni, hogy munkájuk után képesek legyenek legalább a legszükségesebb dolgokat beszerezni. Biztos megállapításaink vannak arra vonatkozóan, hogy a munkások csak akkor hajlandók követelni, amikor helyzetük tarthatatlanná válik. Ez a fő oka a mai sok ipari harcnak. A polgári lapok, amelyek mindig elleneznek minden jogos munkás megmozdulást, most ki- emelőleg tüntetik ki, hogy itt vagy amott munkások a védelmi iparokban sztrájkolnak. Ugyanakkor pedig sohasem vonják kérdőre azon nagy iparvállalatokat, akik a mai konjukturát kihasználva, horribilis hasznot könyvelnek el. Ez mind csak azért van, mert ez a társadalom a profit rendszerre van alapozva. Nem a munkások társadalma, melyben a munkásoknak is jogot adnak a tisztes megélhetésre. “HOLY BLITZKRIEG” Most már ilyen is lesz, ezt az elnökünk jelenlétében avatták fel még pedig a szent karácsony napján, William Barnhardt me- thodista pap által, melyre Adna W. Leonard methodista püspök adta az áldást... Ugyanis a béke szent ünnepét megünnepelni ment Roosevelt a templomba, persze az' élettársát is magával vitte. Ezen ünnepi prédikációban let1: a “Szent Háború” vagy mint modern kiadásban “Holy Blitzkrieg” megszervezve, illetve felavatva. Igen, egy ilyen uj modern szent villámháboruval fogják a keresztény civilizációt megmenteni. Hogy a mentési akció késedelmet ne szenvedjen, a templom után mindjárt vendégül, ünnepi ebédre látták Roosevel- ték isten kegyelméből ezen szent háború egyik vezér alakját Olaf herceget, Norvégia trónörökösét családjával, aki a szent háború központjából Londonból jött át Kanadába,^ hogy a szentháborura és az isten azon akaratának végrehajtá s á r a, hogy ő trónra kerüljön a kiképzésben levő norvég katonákat nagy kegyesen megszemlélhesse. No meg csak úgy mellékes WASHINGTON közelében levő családját meglátogassa. Az természetes, hogy ezen istenkegyelméből királysági és nagyhercegségi keresztény civilizációt Olaf hercegecskék meg akarják védeni, de inkább csak ide Amerikába, vagy Kanadába rándult ki, mint vissza Norvégiába. így a Roosevelték is boldogok voltak. Egy igazi herceggel ettek egy tálból, viszont a hercegék is kárpótolva voltak, hogy egy közönséges polgárral paro- láztak, hiszen hallgathatták Roosevelt harcias beszédét egy pár nappal a parolázás után, mely szerint Amerikát a mo- narhisztikus demokrácia fegyvertárává tette. Én is elismerem, amik, sokan felhasználnak arra, hogy Roosevelt minden cselekvését kimentsék, hog/ hét év alatt sokat tett az éhező munkásság és a szervezkedésre vágyó munkásság érdekében, de a legnagyobb bűn, melyet akárki elnöki székben elkövethet, az országot háborúba huzni, vagy taszítani. Akik Rooseveltnek liberális múltját, társadalmi reformjait hozzák fel mentségül, jegyezzék meg, hogy egy pár hét alatt vissza csinálhatnak, vehetnek mindent, amit hét éven keresztül adtak. Vi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. * E maradi jelszó helyett; “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót rjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. \ termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipar szervezkedéssel az uj társadalom Bi^rV»zctét épitiük a régi társadalom k,-r*»tr!r belS’
