Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-08 / 1149. szám
1941 február 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY (Ky) Az akaratlanul is kinyúlt cikksorozatnak végére értünk, habár koránt sincs a tárgy teljesen kimerítve. A magam meglátásából és személyes tapasztalatból merített tények alapján és azt kiegészítő idézetekkel, igyekeztem lesüriteni a tárgyhoz kívánkozó adatokat és lehetőleg minden törekvésem oda irányult, hogy az elvont elméletek helyett, lezajlott és általánosan ismert tényekkel járuljak egymás megértéséhez. Tudom, hogy sok kívánni valót hogytam el, amit részben lapunk korlátolt terjedelme, de főként mert egy személy végletekig, rrfások hozzászólási jogát nem sajátíthatja ki, voltak a kényszerítő körülmények. Ezért tehát remélem, hogy alkalmunk lesz B-y munkástárs szemszögéből is megismerni a kérdést, valamint munkástársaim és lapunk olvasói fogják hozzászólásaikkal gazdagítani eddigi ismereteinket. Minden munkásember, aki az osztályharcban részt vesz aktivan, vagy csak passzív szemlélője annak és vagy gyakorlati szervezkedéssel, vagy elméleti kérdések vitatásával végcéljának tekinti egy jobb társadalmi rendszer megalapozását, érdekelve kell legyen a nagy kérdés iránt, hogy mely alapon érhetjük el a legkevesebb áldozat árán célunkat? Erre vonatkozólag munkástársaimnak is van véleményük és a Bérmunkás olvasóinak is vannak értéket gyarapító bírálatuk. Tehát mindenki vesse gondolatait papírra a kérdések tárgyában, hogy egymás jobb megértésével tanulva szervezkedjünk közös célunk elérésére. ÖSSZEGEZÉS Az ELSŐ kérdésnél például elismerjük, hogy a fasizták több országban győztek és az államhatalmat a kezükben tartják. Ez tény és senki nem tagadhatja. Azónban tagadjuk, hogy a fasizták által gyakorolt államhatalom lényegében különbözne más államhatalom gazdasági tulajdonságától. Sőt a fas- izta államhatalom ténye még inkább igazolja az IWW-t. Igazolja a gazdasági mozgalom ipari termelés jellegét. Igazolja az az ipari egységekre épülő szervezettség hatalmát. Igazolja, hogy államhatalmat csak az a csoport gyakorolhat, amely a termelő erők felett rendelkezik; a termelés eszközei és a nyersanyag források tulajdon hatalmának folytán. A fasizmus mint tudjuk, csak úgy volt képes megerősödni, hogy a kapitalizmus gazdasági hatalmának támogatásával és a tévelygő szervezett munkások passzív megatartásával számolva, mindenkit termelésre szorított. A munkásszervezetek későbbi összroppan- tásával csak hatalmát biztosi- totta. De erejét a positiv hatalomból merítette, a gazdasági alapból, a termelés és szétosztás ellenőrzéséből. A MÁSODIK kérdésnél, nem csak valószínűnek, de bizonyosnak tartjuk az államhatalom erőszakosabb alkalmazását mindenütt, ahol a munkásosztály gazdasági ereje szervezetlen, vagy részben és helytelenül szervézett. A fasizmus győzelmi feltételei meg vannak másutt is. Útjában feltartóztatni, csak az ipari termelés egységei alapján szervezkedő munkás- osztály lesz képes. Erre vonatkozólag örvendetesen tapasztalhatjuk, hogy úgy Angliában, mint ebben az országban, habár ferdített formában is, de a dolgozók ipari erejük felismerésére emelkedtek és idő kérdése csupán, hogy helyesen iparilag is szervezkedjenek az IWW tervei alapján. A HARMADIK kérdésnél teljesen tagadó álláspontra helyezkedünk, az első és második kérdések kapcsán és a harmadik fejtegetéseink gyakorlati tényezői alapján. A NEGYEDIK kérdésnél úgy találom, hogy gyakorlati tapasztalatok és az eddig lezajlott osztályharc tanulságai alapján, kikerülhetetlen az államhatalom elleni harc, azonban felesleges és egyenesen káros a munkásosztályra, a meghódításáért folytatandó küzdelem. Az ÖTÖDIK kérdés fejtegetései koránt sem volt elegendő a tárgy kimerítésére. Annyit azonban leszögeztem és bizonyítani igyekeztem, hogy leghatásosabban a munka szinterén vívhatjuk harcunkat. Küzdelmünk eredménye attól függ, hogy mennyiben emelkedett a termelő hadsereg gazdasági erejének tudatára. A HATODIK kérdés kapcsán, természetes emberi jogoknak tartjuk az úgynevezett polgári szabadság jogokat, mint szervezkedési jog, szólás és sajtó- szabadság. A nézetek esetleg külömbözhetnek a meglévő jogok védelmi éh hiányzó jogok kiharcolási eszközeiben. Azonban akik az anyagelvi felfogás helyességét és a történelemben eddigi szerepének jelentőségét elismerik, feltétlenül el kell fogadniuk a gazdasági szervezkedés alapvető szükségét, úgy mindennapi küzdelmünkben jogaink csorbítatlan fentartásá- ért, mint az osztályharc győzelmes befejezésére. A HETEDIK kérdésre határozottan állítom és életünkben lezajlott forradalmak alapján bizonyítom, hogy lehetetlen azb eszményi társadalom megteremtése egyik napról-másikra. Azonban feltétlenül lehetséges, az IWW tervei alapján az eszményi társadalom vázának kiépítése a létező társadalmak keretein belül, akár a fasizmus, vagy kapitalizmus alatt. A NYOLCADIK kérdésnél utalok arra a tényre, hogy nem tőlünk függ a társadalmi átalakulás idejének megválasztása. Azonban a siker feltételei már megvannak a létező társadalom ipari fejlődésében. Éppen úgy mint meg voltak a történelem egyéb ^ társadalmi változása fejlődésének előzményei. Feltétlenül szükséges a munkás- osztály szervezkedése, hogy sikeresen befejezhesse az osztályharcot. Célját azonban úgy érheti el, hogy már a létező társadalom keretein belül az ipari egységek alapján szervezkedik hivatásának teljesítésére. A KILENCEDIK kérdés habár részletekre terjed, mégis bir annyi fontossággal, hogy érdemes vele még kimerítőbben foglalkozni. Habár még nagyon távol látom az időt, mikor arról kellene ítélkezzünk, hogy mi történjen az ellenszegülőkkel. A TIZEDIK kérdés annyira elvont fogalom, hogy bizonyosan megállapítani lehetetlen, hogy mennyiben tökéletesíthető az emberiség. Azonban megállapítottam, hogy a munka termelő erejére épített ipari demokráciában, az ipari egységek által gyakorolt ellenőrzési hatáskör alapján, a szükségletre folytatott temetéssel és a szükségletek kielégítését szolgáló szétosztással valóban a tökéletesülés útjára lép az emberiség. Szóval az osztályellentétek megszüntetésével tökéletesíthető, kielégíthető. A TIZENEGYEDIK kérdés szintén részletekkel foglalkozik, amit elég kimerítően tárgyaltam. Azonban még mindig van helye a kiegészítő fejtegetésnek. A TIZENKETTEDIK kérdésben foglaltakra, párhuzamot vontam a létező társadalom közjóléti intézményei, illetve a politikai elnevezés alatt ismert népjóléti intézményei és a munkásosztály leendő intézményei között, utalva a jelenleg is létező 'intézményeink hivatására és fontosságára, melyek csak eszközül szolgálnak nevelési programunkban. Ez is bővebb kiegészítést kíván. AZ ESEMÉNYEK IGAZOLNAK Úgy vélem, hogy a kérdések kapcsán elhangzottak és az azt követő hozzászólások eddigi ismereteink gyarapítását és fogalmunk kristályosodását eredményezik és a munkásosztály bérrabszolgaságának megszüntetését szorgalmazzák. Álláspontunk, harci eszközünk és szervezkedésünk helyességét és szükségességét az események mind jobban igazolják. Az ipari demokrácia épitői, habár többen már előrehaladott korúak, még szemtanúi lehetnek annak a fájdalom teljes feljaj dulásnak, amit az egyre növekedő gazdasági világkrizis kikerülhetetlenül eredmén y e z. Még megélhetjük a világfelfordulást . követő váratlanul alapvető változást. Részesei lehetünk még annak a hatalmas gazdasági átalakulásnak, amely a létező de hivatását befejezett kapitalista társadalmi rendszer rombadőlt helyén, az ipari demokrácia csírázásának gyenge, de életerős hajtását dobja felszínre. Nincs okunk csügge- désre. Eddig is erpberfeletti munkát végeztünk, aminek az eredményét még ma nem látjuk, azonban az imperialista őrület, bármennyire is ellenezzük, javunkra érleli a helyzetet. A lezajlott és folyamatban lévő világesemények és annak hömpölygő árjával rohanó amerikai imperialista őrület, olyan világferfordulást hagy nyomában, amelynek romjain feltétlenül más világrend fog felépülni. Az alapjaiban ingadozó kapitalista társadalmi rend, hadak utján reméli végső összeomlását1 megakadályozni, habár minden józaneszü ember előtt beigazolódott, hogy ez a rendszer megérett a pusztulásra és hivatását az emberiség történelmében befejezte. A világ imperializmus zászlóvivőjének szerepére, a történelem leghatalmasabb polgári demokráciája vállalkozott. Mint az első világháború idején, úgy a jelenlegiben is, a kapitalizmus legnyilvánvalóbb képviselete és érdekeinek védelme az észak amerikai kontinensre helyeződött. Közülünk is számosán vélekednek úgy, hogy USA beavatkozó lépése az európai kérdésben kikerülhetetlen, «őt egyenesen szükséges, mert tovább tűrni a náci-fasizmus barbár terjeszkedését nem lehet és végül elérkezett az alkalmas pillanat a végső leszámolásra. A most folyamatban lévő őrült fegyverkezésnek és kényszer sorozásnak, valóban a hangoztatott érvek adják a szubjektív indokát. Azonban a fegyverkezésből és aktuális hadakozásokból eredő közterheket, valamint a velejáró áldozatot vérben és anyagiakban a munkásosztály viseli. A dolgozókra nézve a legfontosabb kérdés az indokolások során ott merül fel, hogy a rettenetes áldozatok, hoznak-e javára eredményeket? Ha igen mennyiben van biztosítva, hogy az eredményeket megtarthatja és érvényesítheti a köz javára? Viszont ha nincs biztosítéka áldozat hozásának jutalmára, akkor miért ne kifogásolná a terhére történő őrült fegyverkezést? A dolgozók szempontjából, a kapitalizmusnak folyamatban lévő objektivitása jöhet tehát számításba, egyedül a fegyver erején megvalósítandó cél. Nem lehet kétséges, hogy USA fontos tényezőként ismeretes és nyersanyag bőségéből növekedett nagy kapitalista hatalommá, melynek nyomán nem kerülhette ki az imperialista törekvések útját. Törekvése volt és célja ma is az, mint a hadakozó feleké, hogy a fegyver erejére támaszkodva világpiacot teremtsen és biztositson a nyersanyagból kimunkált áru számára. Pedig amint tudjuk, a szükségletek igen nagy hiányt szenvednek belföldön, amit észszerű szétosztással könnyen kielégíteni lehetne minden hadakozás mellőzésével.^ Azonban a kapitalizmusnak nem célja közszükségletek kielégítése, mert hiszen ebben az esetben nem zsebelhetnének el milliárdos hasznot és a közszükségletek általános kielégítésére magával hozná, hogy a társadalom munkaképes tagjai egyenlően hozzájáruljanak a termeléshez. Szóval hasznos munkára kényszerülnének a herék is, amitől viszont felette irtóznak és a félelem verítéke fút végig hátukon mikor felvetődik a kérdés, hogy a közösség javára történjen termelés és ne a természeti nyersanyag és munkaszerszámok tulajdon birtorlóinak hasznára. \ A kapitalizmus következetes maradt és az marad ezután a verözön után is céljának elérése esetén és ezen ismeretünk tudatában, hitelt adni a hangoztatott jelszavaknak, bűnös könnyelműség volna részünkről. Tény, hogy a Hitlerizmust, Mussplinizmust, Frankóizmust es azokkal együtt az emberiség
