Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-21 / 1168. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941, junius 21 EGYRŐL-MÁSRÓL j Elmondja: Z. J. A “DEMOKRÁCIA” KIVÉGZÉSE A közelmúltban a Bérmunkás hasábjain gb. Munkástársam a demokráciáról beszélve nagyon találóan jegyezte meg, hogy az Egyesült Államok uralkodó osztálya a jelen zür-zavaros viszonyokat használja fel a “demokrácia kivégzésére és annak holttetemét aztán fegyveres erővel védelmeztetik.” A jelen “védelmi felkészülés” kezdete óta az uralkodó osztály hangadó elemei és az osztályhü kitartott sajtó állandóan a“demokrácia” elvesztésének veszedelméről üvöltenek, közben pedig a legvadabb támadást intézik minden olyan reform, vagy nitézkedés ellen, amely ezt a sokat védelmezett “demokráciát” a gyakorlatban is érvényesíteni törekszik. Mennél mélyebben megyünk bele a “védelmi felkészülésbe” * annál vakmerőbb támadásokat intéznek a demokrácia ellen és annál nyilvánvalóbb lesz, hogy a sokat emlegetett “demokrácia” tulajdonképpen abban rejlik az uralkodó osztály szemszögéből, hogy mennél korlátlanabbul uralkodhassanak az elnyomottak felett. A munkásosztálynak a demokrácia, csak akkor jelent valamit, ha az módot nyújt a munkamezején folytatott harcaiban bizonyos előnyök kivívására. A gazdasági előnyökért folytatott harc lehetősége nélkül a demokrácia éppen annyi, mint: “nesze semmi, fogd meg jól.” Ha az iparokban rabszolgák vagyunk és még annyi jogunk sincs, hogy harcolhassunk az életnívó emeléséért, akkor bizony beszélhetnek nekünk “ítélet napig” is “demokráciáról” az csak üres frázis marad. Ha a magasabb munkabér, rö- Videbb munkaidő és emberségesebb munkaviszonyokért folytatott harc büntetendő cselekmény, akkor valami súlyos baj van a “demokrácia” körül. Már pedig, amint a jelekből olvasható a “demokrácia hazájában” a jobblétért folytatott harc bűncselekmény. Minden ilyen harc egy újabb fegyvert ad a “demokrácia védelmezői” kezébe a demokrácia kivégzésére, bármennyire a kizsákmányolókon múlik is a harcnak az előidézése. Csak az elfogult rosszakarat állíthatja azt, hogy a sztrájkokért a munkások felelősek és a megtorló intézkedések mégis a munkások ellen készülnek, nem pedig a munkáltatók ellen, akik valóban felelősek a sztrájkokért. Kézenfekvő példa az Ingle- wood-i (Cal) ^ repülőgépgyári sztrájk, ahol a közelmúlt napokban a szövetségi katonaságot rendelték ki a sztrájk letörésére. Ez a második eset az Egyesült Államok történetében, hogy szövetségi katonaságot alkalmaznak ily funkcióra. Első esetben 1894-ben az American Railway Union által vezetett vasúti sztrájkban rendelte ki Cleveland elnök a szövetségi katonaságot a sztrájk letörésére, amelynek kimagasló harcosa volt Eugene Debs. Ha megvizsgáljuk a North American Aviation Co. ingle- woodi telepén foglalkoztatott munkások követelését, sehogy sem találunk abban semmi túlzottat és minden lelkifurdalás nélkül megállapíthatjuk, hogy ezért a .sztrájkért sem a munkások felelősek, hanem a munkáltatók. Az említett telepen a munkások követelésem minimális órabérek 50 centről 75 centre emelése; 10 cent órabér javítás az összes munkások részére; az union elismerése, stb. Ugyebár a 75 centes minimális órabér egyáltalán nem nevezhető túlzottnak, de a jelen viszonyok között az 50 centes határozottan szégyenletes éhbér. És ezen a ponton múlott a sztrájk. A sztrájk kitörése előtt a munkások megbízottai hetekig tárgyaltak a munkáltatókkal minden eredmény nélkül. Amikor már minden szó hiábavalónak bizonyult, a munkások elhatározták a munkabeszüntetését és ekkor léptek közbe a kormány békéltető közegei. Miután többszöri kísérlet után sem értek el semmi eredményt — bár a tárgyalások még folyamatban voltak — a munkások megelégelték a várakozást és beszüntették a munkát. Az első megállapítás tehát, hogy a munkások követelése jogos és minden lehetőt megkíséreltek annak békés utón való kiegyenlítésére. A második megállapítás: hogy a munkáltatóknak elegendő időt adtak a sérelmek orvoslására, azok azonban azt megtagadták. Minthogy mindennek van határa, igy a munkások türelmének is, nem maradt más hátra, mint a munkabeszüntetés. Ebből lett aztán a nagy baj. De a hivatalos körök és a “közvélemény” nem a makacs munkáltatókat bünteti, hanem a munkásokat. öt napi sztrájk után Roosevelt elnök rendeletére szövetségi katonaságot rendeltek ki a gyár és a “dolgozni akarók” védelmére és azzal fenyegették meg a sztráj kólókat, hogy aki nem megy vissza dolgozni, azt besorozzák katonának. A kormány közbelépését azzal okolják meg, hogy a gyár a kormány és anglia részére készít repülőgépeket és igy a sztrájk a “kormány ellen irányul.” Az persze nem jutott eszébe a “demokrácia védelmezőinek” hogy a munkások követelésének a megadása szükségtelenné tette volna a sztrájkot és erre pedig túlságosan elegendő idő volt. Nyilvánvaló, hogy ezért a sztrájkért is a gyár igazgatósága felelős, de a “demokrácia védelmezői” azokat futni engedik, illetve védelmükbe veszik és a munkásokat viszik a vádlottak padjára. Ez az eset nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy az uralkodó osztály által már oly régen óhajtott “sztrájk ellenes” törvényt nyélbe üssék és kivégezzék a. demokráciának még ezt a megmaradt kis foszlányát is. OROSZORSZÁG SORSA Mi, IWW-isták osztálytudatunk által diktált felfogásunkat követve, mindig ellenségei voltunk az imperialista háborúnak és ma is. Ezen felfogásunkat semmiféle nemzeti érdek nem befolyásolja, hanem kizárólag a nemzetközi munkásosztály érdeke, amely h a tározottan homlokegyenest ellentétbe van az imperialista háborúkkal. A múltban sem f a v orizáltunk egyes országokat: nem védelmeztük egyiket a másik kárára, hanem egyformán elitéltük minden háborúskodó országot és ahol alkalmunk kínálkozott minden lehetőt elkövettünk a háború megakadályozására. A jelenben folyamatban levő borzalmas vérontásban sem vezet bennünket s e mmiféle “nemzeti” szempont és nem tévesztenek meg ál-illuziók sem, hanem ma is a nemzetközi munkásosztály jólfelfogott érdeke vezényel bennünket, bárha a látszat azt kelti, mintha mi is a “demokrácia” védelmezőiv* j paktálnánk. A valóság pedig egészen más. Lapunk minden egyes sorából kiviláglik, hogy a názi eszmének kérlelhetetlen ellenségei vagyunk, még pedig azért, mert azt a barbár rendszert a munkásosztály legalávalóbb ellenségének tartjuk és minden eszközt igazoltnak vélünk annak megakadályozására. így tehát érthető, hogy ellenszenvünk a tengely hatalmak és az azokkal szövetségben levő országok ellen van és minden igyekezetünket latba vetjük, hogy azokat, akikkel érintkezünk akár személyesen, akár lapunk utján, erről meggyőzzük. A jelen háborúban néhány fontos tényt figyelembe kell vennünk és ezek pedig a következők: 1) Hitler.és a vele szövetségben levő országok a legborzalmasabb rendszert akarják a világon meghonosítani. 2) A jelen háborút Hitler és a vele szövetségben levő országok indították meg, hogy a barbár rabszolga rendszerüket ráerőszakolják a világra. 3) Ezen háború megindításában Szovjet Oroszország jelentős szerepet játszott és “semlegességével” “lovat adott Hitler alá” hogy hóditó útjára elindulhasson. Ezek a tények irányítják állás- foglalásunkat és amig a látszat szerint a “demokráciát” védelmezzük, a valóságban a hitlerizmus ellen harcolunk. Amikor a hitlerizmus ellen harcolunk és azt a leghatározottabban elitéljük, lehetetlen Szovjet Oroszországot felmentenünk az alól a vád alól, hogy nemcsak nem tett semmit ezen barbár rendszer meghonosítása ellen, hanem határozottan hozzá járult, segítette azt “semlegességével.” így természetes, hogy a hitlerizmus elleni ellenszenvünk, Oroszország ellen i 3 irányul. A háború kezdete óta a világ szeme állandóan Oroszország felé irányul és az eseményekből gyakran arra következtetnek, hogy Oroszország megváltoztatja eddigi álláspontját, aktuálisan belép a háborúba. De, hogy melyik oldalon lép be, arról a hírek úgyszólván hetenként változnak. Egyik héten azt jósolják, hogy a tengely oldalán, más héten viszont, hogy a tengely hatalmak ellen. Ezen hírek az utóbbi napokban különösen élénk érdeklődést váltanak ki és már majdnem bizonyosan állítják, hogy Hitler és Sztálin között a harc kitörése csak napok kérdése. Mi, sohasem tételeztük fel, hogy Hitler teljesen feladja eredeti célját, a “kommunizmus kiirtását” és ezzel egyértelmű szándékát, hogy rátegye a kezét Oroszország mérhetetlen kincseire. Ma a hírek szerint, Hitler ezen vágya sokkal közelebb áll a megvalósuláshoz,mint bármikor a multbatn. Ennek keresztülvitelére két eshetőség van: Sztálin beleegyezésével, mely esetben Sztálin Mussolini sorsára jut, vagy: háborúval. Bármely eset következik is be, Oroszország sorsa meg van pecsételve és Sztálin és vakbuzgó követőinek eddigi magatartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sokat szenvedett orosz munkásságra ily kegyetlen sors vár. INTERNÁLÓ TÁBOROKAT AD A NÁZI-FASIZMUS (Folytatás az 1-ső oldalról) kás szervezeteik és akik a legteljesebb szólás és sajtó szabadsági jogokat vívták ki maguknak, mindezeket a jogaikat elvesztették, eltekintve attól,, hogy milyen üldöztetésben részesülnek jelenleg, amit a ná- ci-fasizták csak átmeneti folyamatnak tekintenek. A^on országok munkásainak, ahol a munkásszervezeteket a nácik már kiirtották, nem mondhatjuk már azt, hogy ne engedjék magukat letiporni, de viszont azon országok munkásainak, ahol a náci-fasiztákat még nem engedték olyan erőre kapni, hogy gyilkos kardjukkal a munkásmozgalomra kivégző csapást mérhetnének azt mondhatjuk, hogy nézzétek a norwég munkások tragédiáját és ne engedjétek, hogy hasonló sors érjen benneteket. Az eddig letiport munkástestvéreink felénk, a még harcoló forradalmi munkásosztályra tekintenek, hogy az ö fölszabadulásuk érdekében is, a náci-fasizmust pusztítsuk ki a föld színéről. (f.) CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az IWW chicagói magyar tagjai a szezon első KIRÁNDULÁSÁT JUNIUS 29-én, vasárnap tartják a DAN RYAN erdőben, a 87-ik St. és Western Ave. közelében. Ezen kirándulás alkalmat nyújt mindenkinek hogy egy kellemes napot töltsön a szabadban, munkástársak ismerősök körében. ízletes ételekről és hűsítőkről a rendezőség gondoskodik. Tánc KARDOS PISTA zenéje mellett. Ne csak ön jelenjen ott meg, hanem hozza el ismerőseit is. Kössük össze a kellemest a hasznossal, amennyiben ezen kirándulás jövedelme a BÉRMUNKÁS támogatását szolgálja. Be- léptidij nincs. Útirány :Bármely irányból, vegye a Western Av-t a 87-ik uccáig. A Western Ave. és 87-ik ucca keresztezésétől a jelzőtáblák fogják a helyet mutatni.
