Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-21 / 1168. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 " 1 I ..— ..II inn ■ —. VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 JUNE 21. 7/ ?}NUMBER 1168. SZÁM Internáló táborokat ad jutalmul a Norwég munkásoknak a náci-fasizmus Egységesek a munkabérek a széniparban északon és délen A munkásosztály soraiban csak akkor voltak olyan éles viták mint jelenleg, amikor fontos elvi kérdésekről volt szó, kizárólag a m u nkásosztályt érintő ügyekről. Csak amióta a nácizmus napfényre került és látszólag a kapitalista osztály- lyal, de valóban csak a munkás- osztály felszabadulási céljaival helyezkedett szembe, vannak olyan viták, mintha csakis a munkásosztály létérdeke volna elsősorban a náci-fasizmus ki- pusztitása. Hallottunk többféle véleményeket ebben a kérdésben és mivel még félig-meddig mindig a szólás és sajtó jog rendszerében élünk, mindenkinek olyan véleménye lehet és megmondhatja, amit egyénileg jónak lát. Más helyeken azonban, ahol azelőtt szintén megvoltak az éles viták a munkásosztály soraiban, sőt annyira megvoltak mint pl. Norwégiában, ahol állítólag úgy az uralkodó kapitalista rendszer képviselőinek soraiban, valamint a munkásszervezetek között is, belső frakciók alakultak, akik a közelgő nácizmussal szemben barátságos álláspontra helyezkedtek. Norwégiában ez az álláspont győzött és utat engedett a náci hadsereg bevonulásának. Azóta már egy kis idő elmúlt, de a belső Norwégiából nem igen hallunk többé vitahireket. Annyit tudtunk a bevonulás első napjaiban, hogy az összes munkásszervezeteket a nácik lefoglalták , lapjaikat betiltották és egyideig náci engedéllyel csak a kommunázi újság jelenhetett meg. Azóta, ami híreket kapunk Norwégiából, mind fentartás- sal kell fogadnunk. Mert az egyik hir lehetséges, hogy az angolok érdekének a céljából lát napvilágot, mig a másik a befészkelődött nácizmust akarja dicsőíteni. Ilyen hírforrás alapján tudjuk jelenteni azt, hogy a norwég munkásosztályt a náci-fasizmus ezideig összesen csak 5 darab internáló táborral ajándékozta meg. Az internáló táborokban összesen 12 ezer norwég van internálva. Az internáló táboroknak megvannak a szabályai és a szabályok megsértőire meghatározva vannak a büntetések. így tehát biztosítva vannak a norwég munkások arról, hogy igazságtalan bírói Ítélet rájuk nem vonatkozhat. A szabályok megsértőire kiszabott büntetések az 5 napi solitary fogságtól kezdve fölfelé, egész az akasztásig. Az öt napi büntetés olyan szabálysértésre vonatkozik, ha valaki reggel a trombitaszóra nem kell f ö 1 azonnal, vagy ha előbb, vagy később kezd enni, mint arra a parancsnok a jelt megadta. Az ötnapi fogság és az akasztás között, aztán a büntetések különféle variációja van meg. Van pl. olyan büntetés, mely a 14 napi fogház büntetés mellé, 25 korbács ütést ad még ráadásul. Még pedig olyan főbenjáró bűnért, ha valaki becsmérlő nyilatkozatot tesz a Nemzeti Szocializmusról és ezzel szemben a marxi Szocializmust hirdeti. Az akasztás már olyan főbenjáró bűnre alkalmazható, ha valakit megfognak, hogy a kerítésen át kőre kötött cédulát dob át. Vagy tetleg inzultálja vagy inzultálni akarja a parancsnokot, vagy másokat buzdít arra, hogy a parancsnoknak ne engedelm e sked jenek. Az ilyen esetek összeesküvésnek minősítettnek és halállal bűntettednek. Az ilyen náci törvényszabályokat oldalokon át közölhetnénk le, de ugyvesszük mi is, hogy annak csak egyré- sze igaz és a többi csak propaganda, hát csak egyrészét közöljük lapunk olvasóival. Ebből az egyrészből aztán nem annyira mi, mint inkább a norwég munkások látják és tapasztalják azt, hogy vájjon mindegy-e az a munkásosztályra, ha a náci-fasizmus vagy az áldemokrácia uralkodó rendszerében küzdenek a munkásosztály f ö 1 szabadulásáért. Mi azonban azt határozottan láthatjuk, hogy a norwég munkások, akiknek megvoltak a mun- (Folytatás a 2-ik oldalon) INGLEWOODON CSEND VAN Los angelesi levelezőnk írja, hogy az inglewoodi \ sztrájk veszélye elmullott. A kirendelt katonaság nemcsak szuronya fényét, de annak élét is megmutatta, illetve éreztette a munkássággal. Sajnos a kapitalista rendszer urai, még mindég nem tanulták meg, hogy szuronyokra nem lehet egy rendszert felépíteni, mert annak árnyékában csend lehet, de sohasem az óhajtott rend. í Két hónapi huza-vona után, amelyben a munkások a legnagyobb szükséget szenvedték, különösen a harminc napig tartó sztrájk miatt, — a déli \ bánya tulajdonosok meghajoltak a kormány drasztikus üzenete felett, hogy a termeltetést állami ellenőrzés alá helyezik, — ezek a bánya milliomosok is elfogadták a napi hét dolláros árszabályt a munkások részére. Ugyanis, esztendők óta abban a kedvezményben voltak a déli bányabárók, hogy 40 centel ke- vesebbett fizettek a munkásnak, hogy a többlet szállítási költség ne az ő kasszájukat, de a munkásokat terhelje. Ez az igazságtalanság állandó ütköző volt a tárgyalások asztalánál. A munkások hiába igazolták, hogy délen egy jottányival sem olcsóbb a kenyér, a ruha, a biztosítás és a többi, az élet fen- tartásához szükséges k e llék, hogy nekik éppen úgy kijár a fizetés a termelt szén után, mint a keleti, vagy északi bányákban dolgozóknak. Ezen a A régi idők abszolutizmus ez- közeivel kormányozott országok napirendjén volt a leigázott népek fájdalmának helytelenül alkalmazott megbosszulására az orgyilkosság, a merényletek elkövetése a rendszer képviselői vagy végrehajtói ellen. Ma, hasonló, százféle kísérletet és intézkedést olvashatunk az úgynevezett Wagner törvények megfolytására, pedig abban a törvény rendelkezésben körül irt munkás jogok, messze, nagyon messze vannak az emberiséget mindennel ellátó termelő munkásságnak kijáró tényleges jogoktól. Sajnos, a munkáltató osztály hamarább felismerte, mint a munkásság, hogy a sztrájk milyen hatalmas fegyvere lehet a dolgozóknak és mivel a Wagner törvény annak alkalmazását tágfogalommal ruházta fel, ez ellen hetek óta a legkülönbözőbb elgondolással folyik a támadás, hogy a törvényhozás is rakjon békjót a sztrájko- lókra. De a kormány tisztában van kérdésen húzódott és borult fel most is a szerződés feletti tárgyalás, mig harminc napi általános munka szünetelés után, a munkát a kormány bizottságának a tanácsára a munkások felvették, hogy ügyüket azután intézik. Most a Szövetségi Sztrájk • Elhárító Tanács döntését a déli bányabárók is magukévá tették, mely szerint az egész bánya iparban a napi hét dolláros munkabér a megállapított árszabály. Nagy elégtétel ez a döntés a munkásságnak, különösen, ha annak horderejével minél többen igyekeznek tisztába kerülni. Mert a Tanács ezen döntésének alapja abban az erős elhatározásban és az elhatározást követő közös fellépésben található, amelyet a bánya rabszolgái tanúsítottak a harcban. Nagy tanulság lehet az a részükre és yvalamennyi dolgozó részére, hoogy a munkásság jogait kiharcolhatja a legbiztosabban gazdasági erejének a felismerésével, az eszközök helyes megválasztásával, de elsősorban a maga, közvetlen cselekvésével, minden közvetítő, közbenjáró mellőzésével. azzal, hogy a legveszedelmesebb lépés lenne ehez a sztrájk joghoz nyúlni, ezért anélkül, hogy magát a Wagner törvényt módositattnák, olyan intézkedéseket léptetnek szabályba, amelyek a kívánt célt szolgálják. Ugyanis milliókra megy most azoknak a katona köteleseknek a számuk, akiket azon a címen hagytak az iparokban, mert védelmi munkálatokon dolgoznak. Most rendeletet hoztak, hogy ha ezek a munkájukat ott hagyják, azonnal behi- vandók katonai szolgálatra. Ez azt jelenti, hogy ezek a munkások nem sztrájkolhatnak az életszínvonaluk fentartásáért, mert sztrájk esetén megszűnnek munkások lenni, hanem azonnal katonák lesznek, akik a jobbik esetben a hadseregbeli fizetésért fognak tovább dolgozni.^ Más helyeken a katonai hatóság intézkedései alá teszik a munkatelepeket, hogy a sokmilliós profiton a gyárosok nelegyenek kényszerülve a munkásokkal is “osztozkodni.” De azért a zászlón a demokrácia megvédése diszeleg. Kiket szolgál a demokrácia?
