Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-14 / 1167. szám
8 oidai bérmunkás 1941 junius 14. KISGEREZDEK — Irta: Gelléri Andor Endre — A fiatalasszony elkezdett nevetni. Előtte párás volt az ablak s ő úgy nevetett, hogy az ujjával fölirta az ablakra, bele a párába: — Ne nevess, te! Majd, amikor már a torka madaras lett a kacagás ingerétől, egy kis szamarat rajzolt az üvegre. S mondta magának: Te kis csacsi. Ugyanis az egész asszony nem volt régebben férjnél, mint három hónap óta. Ez éppen a házassági hajnal. És még tegnap is, amikor fölébredt a paplan alatt és föltámasztotta a fejét és úgy elképzelte magát, asszonyosan, éjféli fürtökkel: ez neki egészen rendkívüli volt. Amig leányka volt, semmi sem volt szabad. Ha nagyot, hangosat nevetett, rögtön mélyen elpirult. “Nem volt illemes.” Pedig ő olyan volt mindig, igen, mint egy kis cica. Még azt is pont úgy szerette, a vastag tejfölt nyalogatni a nyelvével. És azt is szerette volna, ha úgy beszabadulhatott volna egyszer a spájzba, egy csipet szalámit, utána dzsemet, aztán sajtot, össze-vissza, igazán torkosán. De ott volt a mama, a papa. Bim-bam! Mindgyárt megkon- dultak, mint a nagyharangok. Persze, a papa előtt még mindig szelíd aranyhalként úszkált. Igen, a papának leesne a bajusza, ha ő odamondana neki valami pikánsát. Ellenben a mamának, ha felszalad hozzá a piacról jövet... igen, annak már mert egy-két elképesztő kijelentést tenni. S nem volt édesebb semmi annál, ahogy a mamuska tiltakozva és mégis nevetve elszégyenkezett. Már arról is mert vele csevegni, amikor a múltkor a szüleinél volt ebéden, hogy őneki gyermeke lehet! Egy egész darab gyermeke! Ez a kijelentése még a papát is kimozdította az újságja s cigaretta füstje mögül. Azt mondta: — Ne légy már oly szeles. Hát ez a papának: szelesség! Muszáj cincogni ezen! Cin-cin. S most fel és alá kezdett sétálgatni. De szépek a bútorok; de szép a fal, jaj, de szép itt minden. — Megállt. Figyelt. Mi az ? Már megint? Hiszen most hagyta abba. Bizony még a lába is reszketett, olyan éhes lett újra! De hisz ez rettenetes! Elhízik, gurulni fog, lesüllyed a vízbe. Próbált ellent állni. Nem, nem megy. Legalább csak egy narancs kell neki. Attól megszűnik az éhség. Mint egy kis földgömböt, úgy szelte fel a narancs héját. S vékonyhegyü ujjaival elkezdte boncolni a gerezdeket, inni, ízlelni. Majd kettétörte s akkor nagyot, édeset nézett. Egy pi- rinyó narancsszeletkét látott meg a nagyobbá bújva, olyan volt, mintha egy kis baba össze- huzóckodva aludna az anyja mellén. Pislogott. Egyik, benső szava az volt, hogy lenyeli, éppen mert oly édes és csöppceske... Hogyne! Elteszi estére, beesőNem kell ételnemii-hiánytói tartani Amerikában — legfeljebb a trópusi terményekből lesz kevesebb a normális mennyiségnél. SZÉLBEN Magam vagyok szomorú csak, Minden részeg! Kurjant a szél, a jegenyék Dülöngélnek. Lopótökkel hóna alatt Fut az éjjel, Duhaj vihar üldözi őt Görbe késsel. Dombon lépked a mennydörgés, Háta görnyedt, Lobog zöld eső-köténye! Hordót görget.... Milyen király borát verték Máma csapra?! Faliszentünk glóriáját Félre csapta! Törött ablak mögött táncol Két vig csontváz, Piros szőlőfüzért lenget Künn a tornác. Bortól vörös a paprikák Hosszú orra, Mint korcsmáros, az ág rovást Húz a porba. És a kertben dongók dongnék: Dinom-dánoni... Az akasztott nagyokat nyel Fenn az ágon. A csűr romja is berúgott Máma éjjel, össze-össze ölelkezik A repkénnyel. Ivott tán a kisértet is?! ó, az árva, Kútba néz, de nem ismer már Hold-arcára. Pásztor Béla magolja szépen s megmutatja az urának: — Kisnarancs! Hevert az asztalon egy cukorkaköntös aranyból. Valami konyakos meggy volt benne, abba tette a kis narancsot. Olyan volt, mint egy előkelő kínai csecsemő. Aztán az asszonyka porol- gatni kezdett, pihét szedni, felvarrt három gombot, de a harmadik gombnál megállt a kezében a tü. Egészen határozottan valami ételszag kezdte csiklandozni az orrát; nem tudta, minek a finom illata ez s hogy valóban érzékeli-e, vagy pedig képzelgés az egész. Szimatolga- tott. Marhahús lenne ? — Hagymás rostélyos — állapította meg. S amikor ezt megállapította, már kapta is a kabátját s már rohant is a henteshez. Amikor hazáhozta a húst, olyan lázzal és akkora tűzzel kezdett dolgozni, hogy még a konyhabútorok is belemelegedtek. Csak úgy csörgött a veríték a néma üvegpoharakról is. S őt magát olyan mohóság bántotta, úgy reszketett a gyomra, hogy majdnem elszédült a tűzhely mellett. Amikor a húst kikalapálta, gyorsan hozott néhány fej hagymát. Fölvágta az egyiket és ekkor nagyot sikol- tott. Az volt benne, egy picike illatozó parányi hagymacsecsemő. Begubózva, szenderegve feküdt az idősebb, zománcos hagymalevelek között. Le kellett ülnie. Te jóságos teremtőm, mi az, mi történt, körhinta lett a konyhájából? Mert a falióra az ablakra fordult, az ablak az ajtóra, a betonpadló a tűzhely fölött lebegett és a fazekak fakanállal a bendőj ükben elkezdtek vitorlázni a küszöb felé. Valahogy kiment a hidegebb A National Conference Board legújabb jelentése megnyugtatja a nagyközönséget, hogy háborúba való aktiv bekapcsolódás esetén sem kell attól tartania a fogyasztó közönségnek, hogy az Egyesült Államok étel- nemű hiányban fog szenvedni. Ha a háború folytán az Atlanti és Csendes óceáni hajóközlekedés meg is szűnne, vagy radikálisan csökkenne, legfeljebb a trópusi termékek behozatalában jelentkeznének feltűnőbb akadályok. Egyéb terményekből hatalmas készletek és raktárak állnak rendelkezésre és az ételmennyiség, amit állandóan elraktároznak folyvást duzzad. Ha fontos közszüségleti anyagokban hiány lesz, úgy elsősorban azok jönnek számításba, amelyeket kénytelenek vagyunk külföldről, vagy a trópusokról hozatni. Ezek között sorakoznak fel: a kávé, kakaó, tea, gumi és selyem. Másodrangu fontossággal bírnak a következő anyagok, amelyeket szintén behozunk: kender, manila szövet, trópusi gyümölcsök, diófélék, fűszerek, tápióka és bizonyos gyógyszeri kellékek, mint opium és kinin. Megjegyzendő, hogy a felsorolt termények nem mindegyike bir különös fontossággal, mert egyiket- másikat helyettesíteni tudjuk más anyagokkal. Az általunk nem termesztett és fentebb felsorolt termékek összesen csak két millió tonnát tesznek ki, amiből.70 százalékot a kávé és gumi foglal el. Egy másik jegyzéket is fel kell sorolni e kérdéssel kapcsolatban, amely olyan termékeket, illetve terményeket ölel fel, amiket az Egyesült Államokban termesztenek ugyan, de nem tökéletesen kielégítő mennyiségben. E listában szerepelnek: j a cukor, a gyapjú, bőrnemüek, bizonyos növényi olajak. Ezek között a cukor bir a legnagyobb fontossággal. A fogyasztásra kerülő cukor mintegy 70 százalékát importáljuk. A nemzeti diéta leglényegeelőszobába levegőt szívni, ott leroskadt, a két karját lelógatta. Tudta, hogy sül a rántása, forr a vize, buzog minden, de nem tudott megmozdulni. Hülnie, eszmélnie kellett a rájött nagy láztól. Amikor elmúlt róla ez a forróság és a lábai is vinni tudták, felállt, olyan sápadtsággal mint valami betegágyi. Megtörölte a homlokát, megdörzsölte a szemét és azt mondta: Phü! S ezzel egészen jól lett. Aztán bemerít a konyhába és mintha egy kis orchideát kezelne, egy kis rózsabimbót, oly óvatosan fejtette ki a pirinyó hagymát. És édes tekintettel bevitte i narancsbaba mellé, játszott velük, majd a tükörben megnézte az arcát: csak az angyali öröm látszott rajta és a pilláin szétszóródva a csillogó könny... sebb alkatrészeit a tejből, húsból, burgonyából és friss zöldségekből nyerjük, amelyekből bőséges mennyiségek állnak repdelkezésre. A termelés és a fogyasztás e téren szerencsés egyensúlyban van. Van azután egy negyedik jegyzék, amelyek között szerepelnek a következő termények: gyapot, dohány, búza. Nos, e termények olyan hatalmas készletekben állnak rendelkezésre, hogy nem kis főfájást okoznak a kormány gazdasági szaktekintélyeinek, akik uj forrásokat, illetve piacokat keresnek e terményeknek, amelyekből a háború előtt nagy mennyiségeket szállítottunk k ü 1 földre. Ugyancsak túl nagy készletünk van, szárított gyümölcsökből és egyes friss gyümölcsökből. Állati zsiradékok terén is inkább bőség vari, mintsem hiány, ami annak tudható be, hogy még mindig igen nagy mennyiségben hozunk be növényi olajakat, aminek rövidesen befellegzik. A rizs termés egyharmadát tekinthetjük feleslegnek, de ez is függ az uj terméskilátásoktól. Állati eledelek terén elenyésző a mennyiség, amit feleslegnek tekinthetünk. A jelentés ezután kihangsúlyozza, hogy mig bizonyos terményekből fennálló feleslegeket valóságos áldásnak minősíthetünk ezekben az időkben, más termények csökkenése gondokat okozhat. Ismételjük, számos terményből oly nagy készleteink vannak, hogy inkább a felesleg eladásának problémája okoz gondot, nem hogy a fokozott termelés miatt aggódunk. Bőséges tömegű rezerva termények mellett'és a zöldség és gyümölcsfélék mellőzésével, az Egyesült Államok négy legfontosabb termény-többletéből ezidőszerint 23 millió tonna van felhalmozva, — mondja a jelentés. Mindent összegezve, a jelentés megállapítja, hogy nincs még egy ország a földkerekségen, amely oly kis mértékben függne a külföldtől közszükségleti cikkekterén; nincs még egy ország, amely föld termékek és ipari termékekkel oly annyira eltudná látni a saját szükségletét, mint az Egyesült Államok és végül hol van még egy ország, amelynek szállítási eszközei lehetővé teszik, — mint nálunk — hogy a kívánt termékeket hihetetlen gyorsan a piacra hozza. Ami pedig a katonai erőt illeti, nincs még egy világhatalom, amely ipari termelés, természeti erőkincsek és rendelkezésre álló emberi erő és képesség terén felvehetné a küzdelmet az Egyesült Államokkal. Az ország stratégiai erejét tehát abban kell látnunk elsősorban, hogy földrajzi helyzetünk és földmivelési termények terén egészen különleges helyet tudtunk biztosítani magunknak. Common Council AKRON — CLEVELAND KERÜLETI PIKNIK A KALO FARMON MOST VASÁRNAP!
