Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-14 / 1167. szám
1941 junius 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal Sztrájk hullámok (a—1) Úgy a rádió, mint a napi lapok állandóan a különböző helyeken felmerülő munkás megmozdulásokról számolnak be és úgy szólván mindig elitélő véleménnyel vannak különösen azok ellen a munkások ellen, akik a “védelmi iparokban” hagyják abba a munkát. Ezen sztrájkok hátterébe rendesen a vörös mumust állítják oda, hogy a közvélemény figyelmét a sztrájkolok ellen vonultassák fel. Józanul gondolkozó munkás már ismeri a rádió és a kapitalista sajtó munkás ellenes megnyilvánulását, de maga az átlagos ember és nagyon sok esetben a saját osztályhelyzetét felnem ösmerő munkások, ilyen mérgezett propagandával, bizony sok esetben elitélik a jogos követeléseikért harcoló munkás csoportokat. Wegyük csak tényleges birálat alá az eseményeket, napról-napra azon híreket olvassuk, hogy a törvényhozó testület ilyen vagy amolyan fajta adók behozatalát javasolja, vagy már törvényerőre juttatott, amely adót senki mástól, csak a tényleges termelő munkások munkaerejéből kell kisajátítani. Azután nem is kell lapokat olvasnunk vagy rádiót hallgatnunk, csak a megélhetéshez szükséges élelmiszerek bevásárlásánál jövünk rá arra a szomorú, de való tapasztalatra, hogy azok árai napról-napra emelkednek. Erről azonban sem a rádió, sem a napi lapok nem emlékeznek meg elitélőleg — sőt ellenkezőleg, azt mondják, hogy azért kell ennek megtörténni, mert a munkások sztrájkolnak és a magasabb munkabér okozza a drágulást. Azonban arról sohasem szól a kapitalista lapok erre vonatkozó krónikája, hogy a munkások nem kedvtelésből sztrájkolnak, hanem azért, mert gazdasági helyzetük elviselhetettlenné vált. Az igazság az, hogy ma, az úgynevezett profit rendszerben élünk és bizony arról sem a rádió, sem a napi sajtó nem emlékszik meg elitélőleg, hogy az U. S. acéltársaság negyedévi tiszta profitja 38 millió dollár, vagy a General Motors Co. milliós profitja nem az ottan sétálók, de kizárólag csak a produktiv munkát végző munkások leadott verejtékes munkaereje által jöhetett létre. Demokráciáról beszélgetve — amit annyiszor hallunk manapság emlegetni — mi a demokráciát másképpen elsem tudjuk képzelni, mint úgy, hogy elsősorban mindenkinek meglegyen az élethez szükséges megélhetése. Azok a sok munkás megmozdulások, mind megszűnnének, ha már egyszer az álhazafiak a tényleges haza- fiságot úgy értelmeznék, hogy ne arra törekedjenek, hogy az általános fogyasztó közönségen mindenféle előre kifundált ürügy alatt horibilis profitott sajtoljanak be. Nem tartjuk demokratikus eljárásnak azt, hogy egyesek befektetéseik révén milliókat vágjanak évente zsebre, mások pedig csak azért, mert igazgatói állásokat töltenek be egyes iparvállalatoknál, ahonnan azután nemcsak a részvényeik után vesznek ki maguknak osztalékot, hanem azonkívül több százezer dollárra menő igazgatóifizetést is kiutaltatnak saját részükre. Ugyan akkor pedig a munkások, akik az iparokban végzik a tényleges termelés munkáját, nagyon sok esetben csak úgy tudják kárpótolni a profit hajhászók és mesterséges árdrágítók túlkapásait, hogy sztrájkba lépnek és, a mai sztrájkhullámoknak valóságban nem a munkások az okai, hanem a fentnevezettek, akiknél nem a demokrácia, vagy a humanizmus a fontos, hanem, hogy MENNÉL TÖBB LEGYEN A PROFIT! ISTENI RENDSZER Pár héttel ezelőtt Pius pápa elrendelte, hogy május hónapban imádkozni kell a békéért. A katholikus egyház hívei minden valószínűség szerint világszerte siettek eleget tenni ennek a rendeletnek. Sőt tekintettel arra a nagy kooperációra, ami jelenleg a különböző egyházak között tapasztalható, más val- lásuak is csatlakoztak a békéért folyó könyörgéshez. Bevallom, nem vagyok vallásos ember. De sietek kijelenteni, hogy nem tartozom azok közé sem, akik a vallást gunytár- gyává igyekszenek tenni, tudván azt, hogy sok ember őszintéi» HISZ. Hiszi azt, hogy van valamilyen tér mészetf ölötti lény, aki az általunk ismert világon kívül, sőt fölötte áll; aki létrehozta ezt az egész világot és akkor semmisiti meg, amikor neki tetszik; akitől minden jó, (de akkor talán minden rossz is) ered és aki egyetlen szemmozdulattal képes végetvetni ennek a szörnyű világháborúnak. Természetesen az olyan ember mint én, aki úgy tartja, hogy csak egy világ van és igy nincs ezen a világegyetemen kívül vagy fölötte álló erő, még kevésbé valamilyen öntudattal rendelkező lény; a békéért való imádkozást nem sokra értékeli. De ugyanakkor azt is nehéz megértenünk, hogy a vallásos ember mit várhat az ilj^en imádkozástól ? Hiszen ha az a természetfölötti lény megteremtheti a békét, akkor ő rendelte el a háborút is. És ha ő rendelte el a háborút, akkor tudja azt is, hogy meddig kell annak tartani és mennyi áldozatot kell felemészteni. De más bajok is vannak ezzel az imádkozással. Úgy most mint minden más háborúban a vallásos emberek is megoszlanak a hadakozó felek között. És habár mindegyik kivánja a békét, de azt az általa pártolt fél győzelmével akarja. így aztán még ugyanazon vallásnak a hívei is, a legtöbbször papjaik vezetésével egymásnak ellentmondó győzelemért imádkoznak. Egész bizonyos hogy az olasz katholikusok a tengelyhatalmak győzelméért imádkoznak, mig sok más országban éppen ellenkező eredmény elérésére kérik istenüket. A pápa szerepe Elismerem, hogy nagyon nehéz helyzet elé állítják azt a természetfeletti lényt. Ilyen helyzetbe hozták a pár évvel ezelőtt folyó spanyol szabadság- harc idején is. Sok nép, sok ország harcolt már függetlenségért, szabadságért, de soha a világ történetében még olyan tisztán nem láthatták ennek a kornak a népei, hogy a harc valóban szabadságharc volt, mint ezt a spanyolok önvédelmi háborújánál láthattuk. A katholikus papok akkor is imádkoztak győzelemért. A szegény alantasabb rangú spanyol papok a nép győzelméért, a főpapság ellenben a fasizta hordák által támogatott Franco diadaláért. Ha vallásos ember volnék, most igazán nagyot vétkeznék, mert kijelentem, hogy nekem nagyon nem tetszett, hogy a főpapok imája hathatósabb vólt a szegény papok és a szegény nép imájánál. Én jóval demokratikusabb szellemet követelnék attól, akit imádok. Lehet azonban, hogy az ima értékelését a római pápa állás- foglalása döntötte el. Talán az a bizonyos természetfölötti lény nem akarta, hogy földi helytartójának, a pápának tekintélye csorbát szenvedjen. Abban az időben XI. Pius ült a pápai trónon. Illetőleg csak ült volna, ha ereje lett volna hozzá, de mert igen sokat betegeskedett, ami a koros embereknél gyakori, leginkább ágyban feküdt és a pápai ügyeket titkára intézte. Ez a titkár irányította a spanyol nép elleni harcot is. És ez a titkár az, aki most mint XII. Pius pápa a békéért folyó imádkozásra szólította fel a katholikus világot. Talán nem foglalkoztam volna ezzel a dologgal, hacsak az imádkozásról lenne szó, mert úgy vagyunk azzal, mint a szentelt vízzel: se nem, árt, se nem használ. Azonban XII. Pius pápa most kiadott egy úgynevezett “enciklédiát”, (pápai okiratot,) amelyből a vallás kalmárjai (és nem a hivők) nagy dolgot akarnak csinálni. Ötven évvel ezelőtt az akkori pápa XIII. Leo, hasonló enciklédiát adott ki, amelyben kijelentette, hogy az államok által fentartott politikai vagy gazdasági rendszereken kívül van még egy úgynevezett “erkölcsi rendszer is”, amelyet az Isten törvényei tartanak fenn. És ez az isteni, vagy erkölcsi rend követeli meg, hogy a szegényekkel jól bánjanak, stb. Az isteni eszme XII. Pius ezt az ötven évvel ezelőtti enciklédiát erősbiti meg a mai “modern viszonyoknak megfelelőleg.” Pius most kiadott enciklédiája szerint ennek az erkölcsi, vagyis isteni rendszernek legfontosabb része a MAGÁN TULAJDONJOG. De különösen a földnek a tulajdon joga. Tekintettel arra, hogy a katholikus egyház óriási földbirtokok tulajdonosa, a föld tulajdonjogának szentsége érthető. De sokkal kevésbé érthető az enciklédia másik és egyben sokat hirdetett része, amely szerint “a munkás a munkához való jogát és kötelességét a természettől nyeri és nem a társadalomtól, mert ebben az esetben csak rabszolga, vagy közhivatalnok lenne. Ebből következik az, hogy a szervezkedés joga csak a munkáltatókat és a munkásokat érdekli, amelybe csak akkor avatkozzon az állam, ha nem tudják teljesíteni funkciójukat...” íme, maga a római pápa, aki tehát a vallási világ elismert vezetője, úgy képzeli el az istent, mint aki az emberek között megkülönböztet munkásokat és munkáltatót. Mintha az a rendkívüli lény, aki világokat képes alkotni és rombadönteni, aki előtt a leghatalmasabb ember és porszem azonosak, mert ha akarja, akkor abból a hatalmas emberből porszem és a porszemből a világot uraló ember lehet, tehát ez a végtelenül hatalmas és mindenek felett óriási magasba tornyosuló lény szintén MUNKÁLTATÓK ÉS MUNKÁSOK csoportra osztja az embereket. Másszóval ez azt jelenti, hogy isteni rendeletre lesz egyik ember kizsákmányoló munkáltató, a másik meg kizsákmányolt munkás. Mondottam, hogy én nem hiszek az öntudatos isten fogalmában. De ha hinnék is, nekem nem kellene olyan isten, aki az emberek némelyikét parazita kizsákmányolónak, a nagy tömeget meg dolgozó járomra, nehéz életre rendeli. Lehet azonban az is, hogy ez a XII. Pius pápa, aki a spanyol nép harcának leverésénél megmutatta, milyen nagy ellensége a szegény népnek, amelyet csak adózó alanynak igyekszik kihasználni, az isteni fogalomnak ily maradi formájával akarja tudatlanságban tartani a vallásos népet. És ebben segítenek nekik mindazok, akiknek ez a tudatlanság és az enciklédia által ismertetett “Isten által fentartott elkölcsi rend” hatalmat, vagyont és könnyű életet nyújt. (gb.) ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1941 május 31-ig: L. Horváth, Phila.............. 1 A. Székely, Cleveland........... 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 3 Frank Szüch,* So. Bend....... 2 J. Feczkó, New York........... 1 G. Bakos, Los Angeles...... 1 Herceg-Kollár, Cleveland..... 1 L. Rost, Phila...................... 1 H. Varjú, Chicago............... 3 P. Hering, Buffalo.........,.... 1 Mrs. Haas, Flushing........... 1 J. Lengyel, St. Louis.......... 1 J. Vanno, Zeigler................ 1 J. Reithoffer, Burton.......... 1 J. Buzay, Cleveland............. 1 M. Danka, Cleveland........... 3 J. Bényey, Cleveland.......... 1 Mrs. J. Bécsi, Phila............... 2 idősb Farkas Imréné, Akron 1 J. Starr, Manayunk........... 1 M. Fekete, Coroapolis_____ 2 J. Sorg, Schenectady.......... 1 J. Varga, Cleveland............. 1 M. Stefánkó, New York....... 1 M. Vlasits, New York........... 1 Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát dalom Forradalmi Ipari hadse- verbuváltál, a társadalmi forra- regébe?
