Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-14 / 1167. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 junius 14. EGYRÖL-MÁSRÓL Elmondja.: Z. J. tály megvédelmezte volna Franciaországot a názi-fasizmustól, most lehetséges, hogy megvólna a francia tőkés osztály, (mely nagyrészben meg is van a nácizmus alatt) de az bizonyos, hogy a francia munkásszervezetek, a hatalmas kultúrintézményeivel és sajtójával szintén megvolnának. A názi-fasizmus elleni küzdelem tehát nem kapitalista támogatás, hanem a munkásosztály jövőjéért való élet-halál hajx a munkásosz- részéről. Szóval Roosevelt elnök beszédében nem találhatunk a munkásosztály részére semmi újat. őneki mindig haza kell beszélni, mert ellenkező esetben kitessékelnék őt hivatalából. Hazabeszélt akkor is, amikor szépen körülírva azt próbálta hangsúlyozottan megmondani a munkásoknak, hogy most már többé nem lehet nagyobb darab kenyérért való harc az iparokban, mert az a háborús felkészülődést akadályozná. Most már görnyedj proli a háborús profit fölhajtásában a tőkés részére és ha nem volnál megelégedve, hát a sztrájk helyett húzd beljebb a nadrágszijjat és tovább dolgozva várjál addig mig a kiküldött bizottság megállapítja, hogy jogos-e a követelésed vagy sem. A sztrájkjog ellen való merénylet egy régi vágya az amerikai tőkés osztálynak és most elérkezettnek látják az alkalmat, hogy régi vágyukat a háborús zűrzavarban keresztül vigyék. A munkásságnak tehát nagyon résen kell lenni és Roosevelt elnök beszédéből ítélve elérkeztünk az utolsó pontra sztrájkjogaink védelmében. A mostani háborús helyzet változása folytán, nem lehet a munkásosztálynak célja, hogy a háborús ipari termelést megakadályozza, mert ezzel csak a názi-fasizmus győzelmét segítené elő. De a munkásosztálynak osztályérdeke, hogy a termelésben minél jobb munkaviszonyokat és több fizetést vívjon ki ma^ gának. Nagyobb fizetésért való követeléssel nem lehet akkor előállni, amikor nincs elég munka az iparokban. Csakis akkor remélhet a munkásság több fizetést, ha van elég munka. És úgy ahogyan a tőkés osztály nem szégyenli a minél nagyobb profitot zsebre vágni és még többet akar, ugyanúgy a munkásságnak törvény ide, vagy törvény oda, harcolni kell a munkán mindig több és több előnyökért a saját javukra. A háborús ár, ugylátszik a küszöbünkön van még pedig oly erővel, hogy bennünket is elfog sodorni, ezt jelenti Roosevelt beszéde. De bármi történne, osz- 'tályha.rcos sztrájkjogaink védelmére legyünk résen és különösen legyünk ebben a kérdésben. Igaza van tehát Roosevelt- nek, amikor azt mondja, hogy “le a nácizmussal”! Mi még kipótoljuk azzal, hogy le a fasizmust majmoló sztrájk tipró törvénnyel! (f.) AKRON — CLEVELAND KERÜLETI PIKNIK A KALO FARMON MOST VASÁRNAP! “NINCS! IDŐ A KÍSÉRLETEZÉSRE” A kapitalista osztály hangadó elemei nagy ambícióval igyekeznek bizonyítani, hogy a jelen periódus nem alkalmas a társadalmi reformokkal való kísérletezésre. Ugyan ezt hallottuk öt évvel ezelőtt is, amikor nem volt “védelmi” felkészülés és tiz évvel ezelőtt is, amikor a profit rendszer a halállal vívódott. Úgy mondják az amerikai “demokrácia” a “rugged individualizmuson” alapszik és minden olyan intézkedés, amely ezt a korlátlan “egyéni szabadságot” bizonyos keretek közé akarja szorítani — vonatkozzék az akár átlagos társadalmi viszonyokra, akár pedig ipari, vagy financiális térre — az amerikai “demokrácia” ellen irányul. Ezen felfogás értelmében természetesen az “egyéni szabadság” az uralkodó osztályhoz tartozókra vonatkozik és a “demokrácia megsértését” jelenti azok megrendszabályozása bármily vakmerő és az összességre káros is annak gyakorlása. Vegyük példának a korai 1930-as éveket, amikor a “rugged individualizmus” a legkorlátlanabb szabadságot élvezte minden téren. Financiális téren a legvakmerőbb vállalkozásokba mentek bele és a lakosság millióit fosztották ki mindenükből minden következmény nélkül. Ipari téren szintén a legkorlátlanabb szabadságot élvezte a kapitalista osztály, aminek az eredménye volt, hogy pár év leforgása alatt a munkanélküliek száma közel járt a húsz millióhoz. A kapitalista osztály ily “korlátlan egyéni szabadsága” az ország lakosságának három-negyed részét a legborzalmasabb nyomorba sodorta és amikor a new deal kormány ezt az “egyéni szabadságot” bizonyos korlátok közé szorította, felhördültek a “demokrácia” védelmezői, hogy most “nincs idő a kísérletezésre.” Azonban a kísérletezés folyamán beadott injec- ciók némileg helyre állították a haldokló rendszert, úgy hogy az 1935—38-as években már aránylag a “rendes” mederben folyt. Ekkor azonban a beadott in- jectió kezdett kipárologni és újabb adagokra volt szükség, amely a minimális munkabér és maximális munkaidő formájában jelentkezett és ebben ismét a “demokrácia” megsértését látta az uralkodó osztály. Lett is nagy lárma, hogy most “nincs idő a kísérletezésre.” “Előbb meg kell szüntetni a munkanélküliséget, visszaállita- - ni a vállalkozókba a bizalmat és ha minden veszély elmúlik” majd akkor lehet kísérletezni. Közben Európa lángba borult és kitűnt, hogy most már nemcsak belülről fenyegeti veszély a “demokráciát” hanem kívülről is és fel kell készülni ennek “megvédésére.” Megindult tehát a “demokrácia megvédésére való felkészülés” és most ( azért nincs idő a “kísérletezésre.” A “védelmi felkészülés” leple alatt a kapitalista osztály elérkezettnek látja az időt mind azon törvények megsemmisítésére, amelyek korlátozzák a kapitalista osztály “demokráciáját.” Ahol a demokrácia ezen “védelmezői” — bankárok, kizsákmányolok — összejönnek, a beszéd tárgyát mindig az képezi, hogy a munkásvédelmi törvényeket meg kell semmisíteni ,mert azok hátráltatják a “védelmi” felkészülést. A minap az “Investment Bankers Association of America” konvencióját követő banketten a szövetség elnöke, Emmet F. Connely sürgősen követelte a kísérletezés beszüntetését, mert mint többek között mondotta; “az előttünk álló probléma megoldása sokkal nehezebb lesz, ha minden pár lépésben megállunk valami uj eszmével kísérletezni, amelynek semmi g y akorlat i háttere nincs, mint a jelenleginek, amely a magántulajdon rendszerben gyökeredzik és amely ily hatalmassá fejlesztette ezt az országot.” Ez a hang mindig erőteljesebb lesz és tekintve ,a forrást, ahonnan jön, biztosak lehetünk abban, hogy nem vész el a pusztában. Ez eddig létező “munkás védelmi” törvények kétségtelenül a kapitalista osztály adományai, amelyet rendkívüli körülmények között adott, de alkalomadtán azokat vissza is veheti. És vissza is veszi, hacsak a munkásosztály fel nem készül azok megvédésére és a szükség kívánalmai szerint újak és több létesítésére. Mert a munkásosztály csak oly vívmányokra támaszkodhat, amelyeket szervezett erejével viv ki és azzal védelmezi. “AZ UR A POKOLBAN IS UR” A názi pestis borzalmai a i európai országok lakossainak százezreit kényszeritették menekülésre. Más százezrek, sőt milliók menekülnének, ha megvolna a lehetőség. A menekültek nagy tömegei kivert kutya módjára vándorol egyik városból a másikba, egy országból, másikba, keresve a kivezető utat, amely biztosabb fedezék felé vezet. A pályaudvarokat és kikötőket állandóan hatalmas tömegek tartják megszállva, várva az alkalomra, hogy menekülhessenek valamely országba de alig akad ország, amely befogadná a menekülők nagyszámát. A nagyobb probléma ezen szerencsétlen páriáknak nem az elmenekülés a lakó helyről, hanem találni oly országot, amely menedéket nyújtó Ilyen lehetőség sajnos a menekülők csak egy parányi kis részére nyílik és a nagy tömegek a legborzalmasabb nyomorban élik napjaikat, amig a ragályos betegségek einem pusztítják, vagy megunják a nyomort és öngyilkossággal vetnek annak véget. Vannak azonban “menekültek” akiknek nem kell ezt a “kálváriát” végig járniok, pedig sokkal több közük volt ezen állapotok felidézésében, mint a menekültek százezreinek. Ezeknek nem kell lótni-futni egyik pályaudvarról a másikra, egy városból a másikba, hogy menekülni tudjanak, mert ezeket repülőgépek várják és minden baj vagy csak kényelmetlenség nélkül is, elrepülnek biztos fedezékbe. Menedékhelyet találni pedig éppenséggel nem jelent nehézséget nekik. Még itt a “demokratikus” amerikában is tárt karokkal várják a király csemetéket, amig a közönséges halandóknak csak egy kicsi része a legnagyobb nehézségekkel tud ide bejutni. A közelmúlt napokban a napisajtó szenzációját Károly román király és barátnője Magda Lupescu m enekülése, illetve megérkezése képezte. A sajtó tele volt a megérkezésükről felvett képekkel, amint elhagyják a hajót és megérkeztek Havanna legelőkelőbb szállodájába, ahol ötszobás lakást béreltek, havi 540 dollárért. Négy pudli kutyát is vittek magukkal, amelyek részére szintén fejedelmi lakosztályt béreltek és komor- nát azok kényelmének felvigyá- zására. A fogadtatáshoz a város elöljárósága díszbe vonult ki és bandériummal fogadták a jeles “menekülteket.” így néz ki az “egyenlőség” a kapitalista világban. Amig a társadalom hasznos tagjai menekülni kénytelenek születési és lakóhelyükről, nem találnak menedékhelyet és a ragályos betegségektől fertőzött helyeken éhen kénytelenek elpusztulni, addig a parazitákat tárt karokkal fogadják és még a kutyáiknak is fejedelmi lakosztályt rendezhetnek be. Hiába: “az ur a pokolban is ur.” CALIFORNIA A SUPREME COURT ELŐTT Amerika a hirdetések hazája. Itt, mint előttünk annyian már megállapitoitták, mindent el lehet adni a népnek, csak megfelelő módon hozzája kell férkőzni. Alig van ember, aki az utóbbi időkben olyan sokat és “szépet” hallott és olvasott hogy Californiába legalább gondolatban nem kívánna megtelepedni, hogy legalább a mindenkinek kijutó napsugárból, az egész esztendőre biztosító májusi éghajlatból, a maga részére is kisajátítson a keleti zordon telek helyébe. Természetes, hogy California kereskedelmi kamarája ezer módját alkalmazza is, hogy ide hívja az embereket, de mint kitudódik, ez a barátságos invitálás csak azoknak szól, akik más államokban is képesek megélni, magukat a szükségesekkel ellátni. A nincstelenekre nincsen Californiának szüksége, sőt ezektől a szó igazi értelmében törvényhozásilag elzárja határait. California állam törvényhozásának ezt a határozatát fogja most a Legfelső Bíróság felülvizsgálni és ha csak a demokráciák annyit hangoztatott elvét újból meg nem kívánja szé- gyeniteni, ezt a californiai szégyenfoltot megsemmisíteni.
