Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-07 / 1166. szám
6 olaal BÉRMUNKÁS 1941 junius 7. Afrika problémái Afrika jellegzetesen gyarmatvilágrész — két névlegesen független államot kivéve — földjén, lakosságán, dús természeti kincsein idegen hatalmak osztozkodnak. Területének 90 százaléka a háborúba keveredett hatalmak birtoka, igy hát a háború kimenetele az uj felosztást napirendre tűzi majd. Az afrikai föld 10 százaléka spanyol és portugál birtok, lehet tehát, hogy e birtokállományban a háború nem hoz majd változást. A két “független” állam közül az egyikről a most folyó harcok világosan mutatják, hogy .“függetlensége” n a g yjában csak formai. Egyiptom sok tekintetben önálló, a modern állam felé vezető ut fontos állomásait már magamögött hagyta és minden kínálkozó alkalmat megragad, hogy az angol világ- birodalom védnökségét lazítsa, de függősége lényeges pontokban nem szűnt meg. Libéria, az Afrika nyugati partján fekvő négerköztársaság valóban független az európai nagyhatalmaktól, mert az amerikai Egyesült Államok védnöksége alatt áll. Afrikához mérten jelentéktelen kis területen lakik e világrész lakosságának másfél százaléka, körülbelül kétmillió néger. Libériának gazdaságilag is csak csekély a súlya, azonban az USA világpolitikai szerepének növekedésével az ö jelentősége is döntővé válhat. Eredetileg — több mint egy évszázada — amerikai emberbarátok alapították; szabaddá lett. Amerikából szökött néger rabszolgák szerény menedéke volt. Most az Egyesült Államok előretolt állása, amelyen megvetheti a fekete földrészen a lábát. Az amerikai autónagyipar már megtette az első lépést. A libériái gumiültetvények naggyá- növelésével próbálta az angolholland gumimonopóliumot meg törni. Az ősök emberbaráti akcióját az utódok igyekeznek magas osztalékkal kamatoztatni. A gyarmati Afrikában jelenleg az angol és francia befolyás a döntő. Területének 33 százaléka angol, 35 százaléka francia gyarmat. A bensztilöttek 38 százaléka angol, 23 százaléka francia uralom alatt él. Afrika kivitelének 70 százaléka Angol- Afrikából, 24 százaléka a franciából jön. A vasútvonalak 58 százaléka angol, 23 százaléka francia területen van. Ezek a számok mutatják, hogy a kisebb angol gyarmatbirodalom jelentékenyen gazdagabb és népesebb a franciánál. A fekete földrész kihasználása és gyarmatosítása az utolsó évtizedekben már kulturáltabb, ügyesebb módszerekkel folyik. A gyarmatosítás első formája Afrikában sem volt más, mint a benszülöttek szemérmetlen kirablása.A félelmetes fegyverekkel megjelenő fehér ember elrabolta a benszülött vagyonát, kulturkincseit, a föld természeti kincseivel rablógazdálkodást űzött. Magukat a benszü- lötfteket is összefogdosták és ezerszámra eladták őket Amerikába. Amerika jelenlegi ^ négerproblémáját ennek a kétes- értékű ajándéknak köszönheti. Az utolsó évtizedek “finomabb” I módszerei sem nevezhetők különösen emberinek. Az óriási ül- I tetvényeken, a bányákban, a gyárakban a benszülöttek munkaerejével szintén rablógazdálkodás folyik. A Belga-Kongón keresztül vezető nagy vasút építésénél tízezrével pusztultak el a benszülöttek és a bányákban dolgozók szerződései csak formában különböznek a régi rabszolgák adásvételi szerződéseitől. A benszülötteket becsalják a városba, hosszú lejáratú szerződéseket iratnak alá velük, külvárosi szállásaikban szinte elzárják őket a külvilágtól, társadalmilag, politikailag jogtalanok. A benszülött értelmiség — sem a fekete, sem az utolsó évszázadban bevándorolt indus — nem érvényesülhet. A gyarmatosítás kegyetlen módszerét a különböző államok egyformán gyakorolják. Angolok, németek; franciák, olaszok gyarmatosító eszközeik alkalmazásában a nemzetköziség alajpján állanak. Bizonyos eltérés csak a francia gyarmatokon mutatkozik. Saját népük csökkenése itt arra kényszeríti a gyarmatosítókat, hogy — bár nem szívesen — a benszülötteknek itt-ott helyeket engedjenek át a közigazgatásban. Az utolsó évtizedekben alacsonyabb katonai és rendőri pozíciók, sőt olykor magasabb hivatalokba is feketék kerültek. Az észak afrikai területek magasabb kul- turfokon álló benszülötteinek főiskoláit, polgárságuk mellett most már francia állampolgárok is, nagyobb politikai jogokAKIKNEK NINCS PANASZRA OKUK Egy pár nevet fogunk felsorakoztatni azok közül, akik mindig ellenségei annak, hogy a munkások szervezkedjenek. A munkások egyik hirhedt ilyen ellensége a Bethlehem Steel Co. feje Mr. Eugene Grace, aki az 1940. évre 478.144 dollár fizetést húzott, amelyet, ha a 40 órás heti munkaidő teljesítménynek megfelelőleg osszuk el, akkor azt találjuk, hogy Mr. Grace óránként 229 dollárt vágott zsebre. Ez a Bethlehem Steel Company volt az, amely beakarta bizonyítani 1939-ben, amikor a kormánytól rendelést kapott, hogy a megállapított 62 és félcentes órabér az acélgyári munkások részére törvénytelen követelés. Alig néhány hét előtt ugyan ez a társaság nagyszámú alvilági alakot fegyverezett fel, hogy a munkások 10 centes órabér követelését vérbe folyt- sák. A Bethlehem Steel társaságnak sok millió értékű kormány rendelése van. Ha tovább vizsgáljuk a dolgot, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy még jó néhányan vannak a Bethlehem Steel Company jól fizetett vezető listályán. Például egy másik igazgatósági tag 179 ezer dollár fizetést húz, két másik pedig 139 ezer dollárt húznak hoz is juthatnak és fejlődési lehetőségeik is tágul. A Délafrikai Unióban vannak a fehérek és benszülöttek között a legnagyobb ellentétel;. Az itteni éghajlat a fehérek nagyobbszámu bevándorlását tette lehetővé. Nagyobb számban először a hollandusok jelentek meg, az őserdők helyén nagy, összefüggő ültetvényeket és összefüggő fehér településeket teremtettek. Utánuk az angolok jöttek, megkezdődött a természeti kincsek (arany, gyémánt, fémek és szén) fokozott kibányászása és megindult az iparosodás is. Az angol tőkének olcsó munkaerőre volt szüksége és a részben már elköltözött feketéket nagytömegekben visszatelepitette. Az alacsony bérnivót társadalmi es politikai jogtalanság biztosította. Ez évszázad eleje óta azonban ez a színes ipari munkásság is szervezkedik. Dél-Afrikában a szociális kérdés keveredik a faji kérdéssel. A létminimumbért és emberi jogokat követelő 1 mozgalmakat amerikai színes agitátorok vezetik. A Délafrikai Unió hatmillió színesével szembenálló kétmillió fehéjr azonban nem teljesen egységes. A régi ellentét a földművelő burok (a hollandok leszármazottjai) és a gyáripart űző angolok között még mindig nem enyészett el. Viszont ezt a belső ellentétet a jelenlegi háború amelyben a dominium Anglia oldalára állott, inkább tompította, semmint kiélezte. Az európai hatalmak uj szerződésekkel, megállapodásokkal újabb rendet próbálnak ma. d teremteni háború után, de Afrika sorsát nem ez fogja majd fejenként. Azonkívül, mint részvényesek sok ezreseket vágnak zsebre a részvényeikre fizetett osztalékokból. A washingtoni kimutatás szerint a 10 legjobban fizetett ipartelepek igazgatói három millió ötszáz hatvanhét ezer négyszázhetven- két dollár évi fizetést kaptak. Könnyen meglehet érteni, hogy miért van az, hogy ebben az országban is milliók nyomorban tengetik életüket. HALADÁS A chicagói Dannelley és Fia nyomdavállalatában újfajta gí- pet állítottak be, amelyet Type- O-Writernak hivnak. Ezt a gépet egy irógépes leány kezed. A gép villany kapcsolással egyidejűleg a szedőgépet mozgásba tartja anélkül, hogy gépszedi it kellene alkalmazni. Ezt a gépet egy 18 dollárért dolgozó irodai leány kezeli. Ebben a nyomda vállalatban készülnek a “lime” és a “Life” cimü folyóiratok. A chicagói kerületi nyomdász union kéri a közönséget, hogy tartózkodjon ezen magazinok vásárlásától. Ha a nyomdászok unionja lépést tartott volna az ipari fejlődéssel, akkor ezt a haladást másképpen hasznosítaná a nyomdai munkások javára. Hiába a technika fejlődése halad még akkor is, ha az AFL megmarad ósdi keretei között a munkások kárára. INNEN-ONNAN eldönteni. Afrika népei évszázadokig történelemnélküli sötétségben éltek és a fehér gyarmatosítás, majd az iparosítás megtizedelte soraikat. De a négerek ébredeznek már és a jelszó: “Afrika az afrikaiaké!” a marokkói egyetemen épugy felhangzik, mint Tunisz és Szudán némely hivatali szobájában, mint Dél-Afrika benszülött gettóiban — a fekete proletariátus szociális és politikai szabadságáért küzd. És nem lehetetlen, hogy az USA 12 millió négere szintén beleszól e küzdelembe és nagy szerepet is játszhat benne — hisz a fekete földrész szellemi fölébresztésében már eddig is nagy szerepe volt. Az európai imperialisták háborúja, amely Afrikában és Afrikáért is folyik, akaratlanul is sokban előkészítheti, gyorsíthatja ezt a fejlődést, ezt a fordulatot. —Y— A déli szénbányákat kisajátítással fenyegeti a kormány A déli szénbánya társaságok még mindig ragaszkodnak ahoz hogy a kibányászott szén többlet szállítási költségét a munkások béréből fedezhessék. Még mindég nem hajlandók az egységes napi hét dolláros munkabért a maguk területére is kiterjeszteni. Roosevelt elnök bizottságot nevezett ki National Defense Mediation Board elnevezéssel, amely a munkáltatók és az union közötti egyezség létrehozásán fáradozik. Ennek a bizottságnak a védelmi intézkedések kapcsán, joga van a bányákat szövetségi kezelés alá venni, hogy a termelés fennakadást ne szenvedjen. Amíg a polgári híradás a bányák kisajátítását hangoztatja mi, ismerve a tőkés osztály kapzsiságát, azon a véleményen vagyunk, hogy a déli bányabárók makacs ellenállásukkal a kormány közbejárását akarják kierőszakolni a vasúttársaságoknál, hogy a déli és északi szénszállítás közötti különböze- tet a szállításnál nyerjék meg. Ha ez sem sikerülne, végül az unió egységes díjszabását fogják elfogadni, minthogy az egyre emelkedő haszonról mondjanak le a kormány kisajátításával szemben. A tőkés osztály áldemokráciáját hűen mutatja be West Virginia állam legutóbbi jelentése, mely szerint a harminc napig tartó bányász sztrájk alatt az állam területén 51 ezer bányászt kellett az éhenhalástól segélyezniük. Munkásokat és munkáscsaládokat a sztrájkba lépés órája már a nélkülözésbe sodort. Ez a hivatalos állami jelentés legékesebb szószólója annak, hogy a milliókat kitermelő bányamunkások éhbérért dolgoznak és még ezért is harcot kell folytatniok.
