Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-06-07 / 1166. szám

6 olaal BÉRMUNKÁS 1941 junius 7. Afrika problémái Afrika jellegzetesen gyar­matvilágrész — két névlegesen független államot kivéve — földjén, lakosságán, dús termé­szeti kincsein idegen hatalmak osztozkodnak. Területének 90 százaléka a háborúba keveredett hatalmak birtoka, igy hát a háború kimenetele az uj felosz­tást napirendre tűzi majd. Az afrikai föld 10 százaléka spa­nyol és portugál birtok, lehet tehát, hogy e birtokállomány­ban a háború nem hoz majd vál­tozást. A két “független” állam kö­zül az egyikről a most folyó har­cok világosan mutatják, hogy .“függetlensége” n a g yjában csak formai. Egyiptom sok te­kintetben önálló, a modern ál­lam felé vezető ut fontos állo­másait már magamögött hagy­ta és minden kínálkozó alkalmat megragad, hogy az angol világ- birodalom védnökségét lazítsa, de függősége lényeges pontok­ban nem szűnt meg. Libéria, az Afrika nyugati partján fekvő négerköztársaság valóban füg­getlen az európai nagyhatal­maktól, mert az amerikai Egye­sült Államok védnöksége alatt áll. Afrikához mérten jelenték­telen kis területen lakik e világ­rész lakosságának másfél szá­zaléka, körülbelül kétmillió né­ger. Libériának gazdaságilag is csak csekély a súlya, azonban az USA világpolitikai szerepé­nek növekedésével az ö jelentő­sége is döntővé válhat. Erede­tileg — több mint egy évszá­zada — amerikai emberbarátok alapították; szabaddá lett. Ame­rikából szökött néger rabszol­gák szerény menedéke volt. Most az Egyesült Államok elő­retolt állása, amelyen megvet­heti a fekete földrészen a lábát. Az amerikai autónagyipar már megtette az első lépést. A libé­riái gumiültetvények naggyá- növelésével próbálta az angol­holland gumimonopóliumot meg törni. Az ősök emberbaráti ak­cióját az utódok igyekeznek magas osztalékkal kamatoz­tatni. A gyarmati Afrikában jelen­leg az angol és francia befolyás a döntő. Területének 33 száza­léka angol, 35 százaléka fran­cia gyarmat. A bensztilöttek 38 százaléka angol, 23 százaléka francia uralom alatt él. Afrika kivitelének 70 százaléka Angol- Afrikából, 24 százaléka a fran­ciából jön. A vasútvonalak 58 százaléka angol, 23 százaléka francia területen van. Ezek a számok mutatják, hogy a kisebb angol gyarmatbirodalom jelen­tékenyen gazdagabb és népe­sebb a franciánál. A fekete földrész kihasználá­sa és gyarmatosítása az utolsó évtizedekben már kulturáltabb, ügyesebb módszerekkel folyik. A gyarmatosítás első formája Afrikában sem volt más, mint a benszülöttek szemérmetlen ki­rablása.A félelmetes fegyverek­kel megjelenő fehér ember el­rabolta a benszülött vagyonát, kulturkincseit, a föld termé­szeti kincseivel rablógazdálko­dást űzött. Magukat a benszü- lötfteket is összefogdosták és ezerszámra eladták őket Ame­rikába. Amerika jelenlegi ^ né­gerproblémáját ennek a kétes- értékű ajándéknak köszönheti. Az utolsó évtizedek “finomabb” I módszerei sem nevezhetők külö­nösen emberinek. Az óriási ül- I tetvényeken, a bányákban, a gyárakban a benszülöttek mun­kaerejével szintén rablógazdál­kodás folyik. A Belga-Kongón keresztül vezető nagy vasút építésénél tízezrével pusztultak el a benszülöttek és a bányák­ban dolgozók szerződései csak formában különböznek a régi rabszolgák adásvételi szerződé­seitől. A benszülötteket becsal­ják a városba, hosszú lejáratú szerződéseket iratnak alá velük, külvárosi szállásaikban szinte elzárják őket a külvilágtól, tár­sadalmilag, politikailag jogta­lanok. A benszülött értelmiség — sem a fekete, sem az utolsó évszázadban bevándorolt indus — nem érvényesülhet. A gyar­matosítás kegyetlen módszerét a különböző államok egyformán gyakorolják. Angolok, néme­tek; franciák, olaszok gyarma­tosító eszközeik alkalmazásá­ban a nemzetköziség alajpján állanak. Bizonyos eltérés csak a francia gyarmatokon mutat­kozik. Saját népük csökkenése itt arra kényszeríti a gyarma­tosítókat, hogy — bár nem szívesen — a benszülötteknek itt-ott helyeket engedjenek át a közigazgatásban. Az utolsó évtizedekben alacsonyabb kato­nai és rendőri pozíciók, sőt oly­kor magasabb hivatalokba is feketék kerültek. Az észak af­rikai területek magasabb kul- turfokon álló benszülötteinek főiskoláit, polgárságuk mellett most már francia állampolgá­rok is, nagyobb politikai jogok­AKIKNEK NINCS PANASZ­RA OKUK Egy pár nevet fogunk felso­rakoztatni azok közül, akik min­dig ellenségei annak, hogy a munkások szervezkedjenek. A munkások egyik hirhedt ilyen ellensége a Bethlehem Steel Co. feje Mr. Eugene Grace, aki az 1940. évre 478.144 dollár fize­tést húzott, amelyet, ha a 40 órás heti munkaidő teljesít­ménynek megfelelőleg osszuk el, akkor azt találjuk, hogy Mr. Grace óránként 229 dollárt vá­gott zsebre. Ez a Bethlehem Steel Company volt az, amely beakarta bizonyítani 1939-ben, amikor a kormánytól rendelést kapott, hogy a megállapított 62 és félcentes órabér az acél­gyári munkások részére tör­vénytelen követelés. Alig néhány hét előtt ugyan ez a társaság nagyszámú alvi­lági alakot fegyverezett fel, hogy a munkások 10 centes órabér követelését vérbe folyt- sák. A Bethlehem Steel társa­ságnak sok millió értékű kor­mány rendelése van. Ha tovább vizsgáljuk a dolgot, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy még jó néhányan vannak a Bethle­hem Steel Company jól fizetett vezető listályán. Például egy másik igazgatósági tag 179 ezer dollár fizetést húz, két másik pedig 139 ezer dollárt húznak hoz is juthatnak és fejlődési lehetőségeik is tágul. A Délafrikai Unióban van­nak a fehérek és benszülöttek között a legnagyobb ellentétel;. Az itteni éghajlat a fehérek nagyobbszámu bevándorlását tette lehetővé. Nagyobb szám­ban először a hollandusok jelen­tek meg, az őserdők helyén nagy, összefüggő ültetvényeket és összefüggő fehér települése­ket teremtettek. Utánuk az an­golok jöttek, megkezdődött a természeti kincsek (arany, gyémánt, fémek és szén) fo­kozott kibányászása és megin­dult az iparosodás is. Az angol tőkének olcsó munkaerőre volt szüksége és a részben már el­költözött feketéket nagytöme­gekben visszatelepitette. Az alacsony bérnivót társadalmi es politikai jogtalanság biztosítot­ta. Ez évszázad eleje óta azon­ban ez a színes ipari munkásság is szervezkedik. Dél-Afrikában a szociális kérdés keveredik a faji kérdéssel. A létminimum­bért és emberi jogokat követelő 1 mozgalmakat amerikai színes agitátorok vezetik. A Délafri­kai Unió hatmillió színesével szembenálló kétmillió fehéjr azonban nem teljesen egységes. A régi ellentét a földművelő burok (a hollandok leszárma­zottjai) és a gyáripart űző an­golok között még mindig nem enyészett el. Viszont ezt a bel­ső ellentétet a jelenlegi háború amelyben a dominium Anglia oldalára állott, inkább tompí­totta, semmint kiélezte. Az európai hatalmak uj szer­ződésekkel, megállapodásokkal újabb rendet próbálnak ma. d teremteni háború után, de Af­rika sorsát nem ez fogja majd fejenként. Azonkívül, mint részvényesek sok ezreseket vág­nak zsebre a részvényeikre fi­zetett osztalékokból. A wash­ingtoni kimutatás szerint a 10 legjobban fizetett ipartelepek igazgatói három millió ötszáz hatvanhét ezer négyszázhetven- két dollár évi fizetést kaptak. Könnyen meglehet érteni, hogy miért van az, hogy ebben az or­szágban is milliók nyomorban tengetik életüket. HALADÁS A chicagói Dannelley és Fia nyomdavállalatában újfajta gí- pet állítottak be, amelyet Type- O-Writernak hivnak. Ezt a gé­pet egy irógépes leány kezed. A gép villany kapcsolással egy­idejűleg a szedőgépet mozgásba tartja anélkül, hogy gépszedi it kellene alkalmazni. Ezt a gépet egy 18 dollárért dolgozó iro­dai leány kezeli. Ebben a nyom­da vállalatban készülnek a “lime” és a “Life” cimü fo­lyóiratok. A chicagói kerületi nyomdász union kéri a közönsé­get, hogy tartózkodjon ezen magazinok vásárlásától. Ha a nyomdászok unionja lépést tar­tott volna az ipari fejlődéssel, akkor ezt a haladást másképpen hasznosítaná a nyomdai mun­kások javára. Hiába a technika fejlődése halad még akkor is, ha az AFL megmarad ósdi kere­tei között a munkások kárára. INNEN-ONNAN eldönteni. Afrika népei évszá­zadokig történelemnélküli sö­tétségben éltek és a fehér gyar­matosítás, majd az iparosítás megtizedelte soraikat. De a né­gerek ébredeznek már és a jel­szó: “Afrika az afrikaiaké!” a marokkói egyetemen épugy fel­hangzik, mint Tunisz és Szudán némely hivatali szobájában, mint Dél-Afrika benszülött get­tóiban — a fekete proletariátus szociális és politikai szabadsá­gáért küzd. És nem lehetetlen, hogy az USA 12 millió négere szintén beleszól e küzdelembe és nagy szerepet is játszhat benne — hisz a fekete földrész szellemi fölébresztésében már eddig is nagy szerepe volt. Az európai imperialisták háborúja, amely Afrikában és Afrikáért is folyik, akaratlanul is sokban előkészítheti, gyorsíthatja ezt a fejlődést, ezt a fordulatot. —Y— A déli szénbányákat kisajátítással fenye­geti a kormány A déli szénbánya társaságok még mindig ragaszkodnak ahoz hogy a kibányászott szén több­let szállítási költségét a munká­sok béréből fedezhessék. Még mindég nem hajlandók az egy­séges napi hét dolláros munka­bért a maguk területére is ki­terjeszteni. Roosevelt elnök bizottságot nevezett ki National Defense Mediation Board elnevezéssel, amely a munkáltatók és az uni­on közötti egyezség létrehozá­sán fáradozik. Ennek a bizott­ságnak a védelmi intézkedések kapcsán, joga van a bányákat szövetségi kezelés alá venni, hogy a termelés fennakadást ne szenvedjen. Amíg a polgári híradás a bá­nyák kisajátítását hangoztatja mi, ismerve a tőkés osztály kap­zsiságát, azon a véleményen vagyunk, hogy a déli bányabá­rók makacs ellenállásukkal a kormány közbejárását akarják kierőszakolni a vasúttársasá­goknál, hogy a déli és északi szénszállítás közötti különböze- tet a szállításnál nyerjék meg. Ha ez sem sikerülne, végül az unió egységes díjszabását fog­ják elfogadni, minthogy az egyre emelkedő haszonról mond­janak le a kormány kisajátítá­sával szemben. A tőkés osztály áldemokrá­ciáját hűen mutatja be West Virginia állam legutóbbi jelen­tése, mely szerint a harminc napig tartó bányász sztrájk alatt az állam területén 51 ezer bányászt kellett az éhenhalástól segélyezniük. Munkásokat és munkáscsaládokat a sztrájkba lépés órája már a nélkülözésbe sodort. Ez a hivatalos állami jelentés legékesebb szószólója annak, hogy a milliókat kiter­melő bányamunkások éhbérért dolgoznak és még ezért is har­cot kell folytatniok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom