Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-06-07 / 1166. szám

1941 junius 7. BÉRMUNKÁS Bombák ax égből Szibériában megint nagy me­teorit-eső volt. A “megint” szót azért emeljük ki, mert nem ez volt az első eset azon a roppant területen. A meteor vagy meteorit né­pies elnevezése hullócsillag. Ez a magyar kifejezés azonban nem mindig találó, mert a fé­nyes kicsi égitest nem mindig lefelé hull, hanem csak elcsap a Föld mellett kelet-nyugati vagy akármiyen más irányban. A csillagászat különbséget is tesz ezek között, amennyiben a Föld mellett elcsapó,csupán fel­villanó és eltűnő hullócsillago­kat nevezi meteor-oknak, inig meteoritok azok, amelyek való­sággal lehullanak a föld felüle­tére. Egy égi katasztrófa A laikus úgy véli, hogy ezek a hullócsillagok egészen sza bálytalanul mutatkoznak. Pedig nem igy van. A csillagászati statisztikák szerint éjfél után, hajnal felé, sokkal több meteort lehet látni, mint ejfél előtt. Ezért az éjfél után hazatérő munkásnak — ha van kedve hozzá — érdemes figyelnie az eget ezért a szép látványért. Ám az év folyamán sem egyenletes az elosztásuk. Az év első felében januártól, júliusig körülbelül 6—7 hullócsillagot láthatunk éjszakánként, mig augusztustól decemberig 12—15-öt. Itt, ter­mészetesen, figyelmen kívül hagyjuk azokat a kivételes es­téket augusztus és november elején, amikor egy éjszakán át többszáz, sőt ezernyi hullócsil­lag is látható. Ezek ugyanis a Leonidák és Perseidák meteor­rajának a nevezett hónapokban szabályszerűen visszatérő tag­jai. Még ma is sok babona fűző­dik a hullócsillagokhoz; hát még az ókorban, amikor telje­sen értetlenül és tudatlanul ál­lottak szemben a különös égi tüneménnyel! A legrégibbb hi­teles föl jegyzés ilyen meteor­esőről Kínából való a Kr. e. 644. évből. De az arab hagyományok is őriztek meg adatokat. íme egy arab forrásból eredő idézet: “599-ben, moharrem hónap utolsó napján, csillagok szágul­doztak ide-oda s úgy repültek neki egymásnak, mint a sáska­raj. Ez a tünemény egész haj­nalig tartott, az emberek két­ségbeestek és imákat küldtek a magasságba.” A muzulmán vi­lág azt tartja, hogy az égből hullott a szent Kába-kő, amely­hez milliók zarándokolnak Mek­kába. Egészen bizonyosra ve­hetjük, hogy ez sem egyéb mint meteorit. Humbold Sándor, korának legnagyobb természettudósa 1799 november 22-én, Dél-Ame- rikában tartózkodva, tanúja volt egy csodálatosan pompás meteoresőnek. Bámulatos, hogy ez a nagy tudós csak leírást adott a tüneményről, de tudo­mányosan nem foglalkozott ve­le. 1833-ban Olmsted amerikai csillagász még ennél is káprá­zatosabb csillaghullást figyelt meg, amennyiben az éjféltől hajnalig látott hullócsillagok számát legalább kétszázezerre becsülte, ő már megfigyelte, hogy valamennyi meteor kiin­dulópontja az Oroszlán (Leo) csillagkép volt és ezért is ne­vezték el azt az évenként visz- szatérő meteor-rajt Leonidák- nak. 1866-ban állapították meg hogy ennek a meteorrajnak pá­lyája azonos az elveszettnek vélt Tempel-féle üstökös pályá­jával. így állapíthatták meg, hogy ezt az üstököst valami égi katasztrófa erhette, talán vala­melyik nagy bolygó közelébe került, amitől darabokra tépő- dött és most a törmelékei mint meteorok keringenek az előbbi üstökös pályáján. A tudomány egykor és most Nemcsak az ókorban és kö­zépkorban, hanem még az újabb korban is teljesen értetlenül ál­lottak szemben a hullócsilagok- gal. Az 1751-ben Zágráb mellett lehullott meteorkőről Stütz bé­csi tanár 1790-ben a következő fölényes szavakkal emlékezik meg: “Hogy az égből vas hull­jon le, azt 1751-ben még elhit­ték Németország felvilágosult elméi is, de a mi időnkben már megbocsáthatatlan volna, ha valaki akárcsak valószínűnek is tartaná az ilyen meséket.” Franciaországban 1790-ben Ju- illac mellett hullott le egy me­teorkő. A város polgármestere 300 szemtanú aláírásával támo­gatott jelentést küldött erről a francia akadémiának, amelynek élén akkor a világnak mindmá­ig egyik legnagyobb tudósa ál­lott Laplace. Az akadémia egyik ülésén Bertholon tudós referált az ügyről, a következőkben fog­lalva össze véleményét: “Mi­lyen szomorú, hogy egy egész község jegyzőkönyvileg bizo­nyít egy babonát.” A tudós De- luc egyenesen azt mondta, hogy ha lába elé esnék egy ilyen kő, akkor azt kellene mondania ugyan, hogy látta, de mégse hiszi el. Mikor a tudomány haladásá­val mégis el kellett fogadni a meteoritek “égi” eredetét, ak­kor megint sok kalandos elmé­letet állítottak föl a jelenség magyarázására. Ezek kö^ül csak egy furcsaságot említünk föl, amelyik azt mondja, hogy mivel a földi vulkánok is hány­nak ki köveket, ezek a földre hullott meteoritek nem lehetnek egyebek, mint a holdbéli vulká­nok termékei. Ma már túlvagyunk ezeken az együgyüségeken, de azért a modern tudomány se tud egye­bet mondani a meteorokról, mint hogy ezek világhírű katasztró­fáknak, égitestek összeütközé­sének termékei, törmelékei, amelyek összevissza kóborolnak az űrben. Nagyságuk változzik a többmillió tonnástól a pár ki­lósig. Ha véletlenül a Föld mel­lett suhannak el és belejutnak a légkörbe, akkor a súrlódástól megtüzesednek és fölvillannak. Csakis ettől válnak láthatóvá, mert egyébként mint hideg és sötét testek keringenek a világ­űrben. Ha a sebességük nem elég nagy arra, hogy legyőzze a Föld vonzó erejét, akkor lehul­lanak a Föld felszínére s igy lesznek meteorokból meteoritek. Anyaguk vagy tiszta kő, vagy vas; utóbbi esetben megtaláljuk bennük a vas rokonait is: a nik­kelt, kobaltot. A nagy meteorok­nál sokszor csóvát is látunk. Ennek oka az, hogy száguldás közben izzó részecskék válnak le róla, amelyek könnyebbek és igy hátramaradnak. Néhány nagy meteorit A legrégibb ismert és meg­maradt meteorit (130 kg súlyú) 1492 november 16-án hullott le Elzászban. A londoni termé­szetrajzi múzeumban van egy 700 kilós darab, amelyet Argen­tinéban találtak. Múzeumban őrzött legnagyobb darab az a 36.5 tonnás meteorit, amelyet Peary Róbert sarkutazó hozott el Grönlandból New Yorkba. De ezek csak a múzeumokban őr­zött legnagyobb darabok. Ami­kor a cikk, elején azt irtuk hogy “megint’meteoriteső volt Szibériában, akkor arra az 1908 junius 30-án történt katasztró­fára gondoltunk, amelynél ott a Tunguzka folyó völgyében egy legalább ezer négyzetkilo­méter nagyságú meteorit hul­lott le. Ez akkora földrengést idézett elő, hogy európai műsze­rek is jelezték. A szörnyű lég­nyomás és tűz körülbelül 15.000 négyzetkilométernyi területen elpusztította az erdőket. Tessék' elképzelni, mi lett volnál ha ez a roppant nagyságú meteorit vé­letlenül Európa legsűrűbben la­kott területén, mondjuk Belgi­umban csap le! Egy pillanat alatt elpusztította volna ezt a kis országot. N­Tanulnak egymástól A világlapok múlt heti szá­mainak pénügyi rovatai arról értesítenek bennünket, hogy a német tőke nagyban terjeszke­dik minden irányban. A Berlin­MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Az éppen három évi hátralé­komat a lapért, végre sikerült összehoznom. Elismeréssel tar­tozom a lapbizottságnak az elő­zékenységért, örülök, hogy kö­telességemnek eleget tehetek. A “Lehetünk-e semlegeseg” füzetet átolvasva: Igen üdvös munka ebben a háborús hiszté­riás világban, a pontos megvi­lágítása munkásszempontból, mely szerint a munkásosztály nem lehet érdekelve sem az egyik, sem a másik oldalon, mert mindkét aldalon, csak hát­rányai és veszteségei lehetnek a dolgozó osztálynak. A füzet másik előnye az, hogy pontos időben jelent meg, ami­kor még elég alkalma van a munkásosztálynak gondolkoz­nia és cselekednie, mert a mun­kásosztálynak csak egy háború­ja van és lehet s ez az osztály- háború. Ezért minden munkásnak a saját érdekében, önként be kell állni a forradalmi ipari hadse­regbe, mert csak igy tudjuk le­győzni igazi ellenségünket — a kapitalista rendszert — s egyben megszüntetni a kizsák­mányolást és pinden háborút ezen a földtekén. Mellékelve kül­döm a három évi hátralékomat és 25 centet a füzetért. A. Schöpf, Camden J. Feczkó munkástárs new yorki csoportunk agilis lapke­zelője a következő olvasóinktól kollektálta be a füzetek árát: S .Horgos 10, J. Beresnyák 10, V. Kristván 50, D. Roskovits 1.00. G. Rauch munkástárs akroni lapkezelőnk a magarészéről 35 és Emery Petrovits olvasónktól 25 centet küld a füzetért. J. Zára munkástárs Chicagó­ból küld 60 centet füzetekért és J. Hovantzi munkástárstól tiz centet. Mellékelve talál egy dollárt 50 cent Regensburger István és 50 cent tőlem a küldött füzet­ért. B. Spall, Newark J. Nagy munkástárs Astoria az előfizetésével 25 centet küld a füzetért és egy dollárt az 1000 dolláros alaphoz. bői jövő hírek szerint “a német bankárok nyomon követik a né­met hadsereget.” Nem is olyan régen az angol tőkésekről hallottunk ilyen hí­reket. Az angol tőkének ily faj­ta terjeszkedése annyira nyil­vánvalóvá lett, hogy megszülte ezt a közismert és igen gyak­ran használt közmondást:* “Bu- sines follows flag”. (Az üzlet követi a zászlót.) A jelenlegi háború kitörése óta már többször hallottuk, hogy az angolok kénytelenek voltak egyik-másik német újí­tást átvenni. Most az egyszer aztán a kölcsönösség elve alap­ján a németek utánozzák az an­golokat. A hírek szerint német bankárok már átvették Hollan­dia, Dánia, Belgium, Románia, Magyarország, Norvégia és az elfoglalt francia terület jelentő­sebb kereskedelmi bankjait. De nagy befektetéseket eszközöltek Finnország és Törökországban is. A németek által átvett, illető­leg uralt bankok kontrolálják az említett országok fontosabb ipartelepeit. Az az egyszerű hir, hogy a Deutsche Bank, vagy a Dresdener Bank 90 szá­zalék érdekeltséget vásárolt a Banka Commerciale Romana banknál, valójában azt jelenti, hogy a németek kisajátították a fontosabb romániai iparokat, amelyeket ez a román bank kontrolált. A kisajátítás valójában eny­he kifejezés erre a tranzakcióra noha a németek tiltakoznának ez ellen, ők “megvásárolják” az általuk kívánt érdekeltséget, így a román bank tulajdonosai­7 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom