Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-07 / 1166. szám
1941 junius 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ..CS...Ö MEGJEGYZÉSEI ELLEN KORMÁNY Amint a Bérmunkás már meg irta, de' amit az amerikai magyar lapok nagyon érthető okokból elhallgatnak, a többi Hitler által leigázott országokhoz hasonlóan, egy magyar ellenkormány van alakulóban, illetve egy olyan irányú mozgalom, amelynek a célja az, hogy a hitlerizmus letörése után, Magyarország nevében olyan emberek üljenek le a tárgyaló asztalhoz, akik már ma is és a múltban is aktiv harcosai voltak a fasizta ellenes frontnak. Magyarországon 22 év óta egy gyalázatos rabló rendszer van uralmon, amely amellett, hogy a magyar munkásság minden szabadság jogát, amelyet évtizedes harcokkal vívott ki, megsemmisített, amely a harcos munkásság százait végeztette ki és tízezreket dobatott börtönbe és internáló táborokba. A magyar népet soha el nem képzelt nyomorba sülyesztette, a kizsákmányolást korlátlanná tette, hogy végül az egész országot a Hitlerizmus gyarmatává sülyeszthesse és kormányozzon tovább Hitler bizalmából és jóváhagyásával. A mai magyar kormány, amely a maga és az ország sorsát a hitlerizmushoz kötötte, minden eshetőségre, egy hatalmas propaganda szervet akar kiépíteni itt, amelynek a hivatása volna az, hogy arra az esetre, ha a hitlerizmus elbukik, a világgal elhitesse azt, hogy a magyar kormányzat csak a “kényszer” hatása alatt csatlakozott Hitlerhez és Horthyék abban az esetben, mint régi demokraták állanának ki a porondra. Mi és minden józan eszü ember tudja azt, hogy a magyar kormányt mentő, a demokráciára esküsző Magyar Szövetség egy álcázott fasizta alakulat, amit kiválóan igazol az, hogy egy szavuk sem volt a magyar kormány sakál szerepéhez, amikor az, Hitlerrel együtt hátba támadta a szerbeket, dacára annak, hogy ezt a ténykedést úgy az elnök, mint a külügyminiszter is megbélyegezték és az amerikai közvélemény a legle- sulytóbb véleménnyel volt Horthyék hullarablásával szemben. Csak a Magyar Szövetség és a magyar újságok hallgattak akkor, de most már megjött a hangjuk és központi irányítással igyekeznek magyarázni a szerbiai betörést. Ez az alakulat volna hivatott arra, hogy Horthyék mellett kiálljon. Erre a célra gyűjtenek, erre a célra akarják megszervezni Amerika magyarságát. Nem titkoltuk azt, hogy végtelenül sajnálatosnak tartjuk azt, hogy komoly harcos anti- fasizták, kik a new yorki “Az Ember” cimü hetilap köré csoportosulnak felültek Himlerék áldemokráciájának és a jelenlétükkel liberális szint adnak ennek az alakulatnak, mely nélkülük, minden fogadalom dacára sem különbözne a német bundtól. De még érthetetlenebb az, hogy Göndör Ferenc, aki nagyon jól ismeri a Károlyiék mozgalmában szereplő egyéneket, mégis úgy igyekszik beállítani azt, mintha azok célkitűzése azonos volna Himler-Borshy féle alakulattal, holott jól tudja azt, hogy a kettő között olyan óriási a különbség, hogy azt felmérni sem lehet. Nem volt alkalmam Károlyiék kiáltványát olvasni, de a mozgalmat reprezentáló személyek garanciát adnak arra, hogy először feltétlen tisztakezü, önzetlen emberek, nem hivatásos politikusok, másodszor, hogy feltétlen, minden körülmények közt Horthy-Hitler ellenesek és ha uralomra jutnak a magyar népnek vissza adják azokat a jogokat, amelyeket az októberi forradalom juttatott és amelyeket Horthyék elkoboztak. Károlyi Mihály önzetlenségét liberalizmusát nemcsak az októberi forradalom előtt és alatt ismertem meg, de azóta is ismételten beigazolta azt, hogy nemcsak kitartott az októberi célkitűzések mellett, de ma már annál sokkal messzebb is jutott. Kétségtelen, hogy egy Károlyi kormány alatt a magyar prole- táriátus nagy lehetőséget nyerne arra, hogy felszabadulásáért szervezkedjen. Jászi Oszkár, most az ober- lini egyetem professzora, hosz- szu évtizedek óta ismert polgári radikális, Szabó Ervin benső barátja volt. Senki Magyarországon annyit nem tett a munkásság felvilágosítása és tanítása terén, mint Jászi Oszkár. Mindenkor a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn a munkás osztállyal és igy érthető, hogy Hörthyék előtt egyike a leggyü- löltebb neveknek. Vámbéry Rusztem a “fiatalabb” gárdából való, aki akkor mutatta meg a becsületességét és bátorságát, amikor a legvadabb fehér terror idelyén teljesen önzetlenül védte a Horthy bíróság előtt álló proletárokat. Tudományos folyóirata ebben az időben valósággal bibliája volt a radikális munkásságnak, csak a nagy, nemzetközileg ismert neve volt az akadálya annak, hogy Horthyék lecsapjanak rája, de végül is neki is menekülnie kellett és pár éve az amerikai egyetemeken tanítja a nemzetközi jogot, amelynek ma a legkiválóbb tudora. Lengyel Emil soha sem politizált, de ma a világ egyik legismertebb Írója, kinek a csatlakozása nagy súlyt jelent Károlyi- éknak. Ormándy Jenő Amerika egyik legismertebb szinfonikus karnagya. Kétségtelen, hogy nem politikai szereplési viszke'tegség vitte az antifasizták közé. Ezek a ma ismert nevek magyar vonatkozásban ugyan úgy szemben állanak a Hitleri rabló bandával, mint nemzetközi mértékben a demokratikus kormányzatok és minden komoly antifasizta csak a legnagyobb szimpátiával nézheti ezt a próbálkozást, amely győzelme esetén a mai rettenetes elnyomás alóli felszabadulást jelentené a magyar népnek. ÖTVEN ÉV Égy fél évszázad nagy idő, nemcsak egy ember életében, de egy mozgaloméban is, különösen ha az, modern munkás- mozgalomnak számit. így megérthető az, ha a Socialist Labor Party is mérleget csinál a fél évszázados munkájának az eredményéről, amely, mint minden politikai pártnál abból áll, hogy megszámlálja a pártjára leadott szavazatok számát. Ha ezt a kimutatást nézzük, akkor el kell, hogy gondolkozzunk azon, hogy milyen értéktelen volt az a hatalmas energia, az a sok munka és pénz amit ez a párt abba fektetett bele, hogy minden négy évben megszámlálja a szavazatokat. Mennyivel értékesebb munkát végezhettek volna, ha az/ipari unionizmus nemcsak üres'jelszó lett volna náluk amelynek a megvalósítását meg sem kísérelték komolyan — hanem komoly akarat és a szavazatok gyűjtésére elfecsérelt időt és pénzt az ipari unió felépítésére fordították volna. így a mérleg azt mutatja, hogy mig a szavazatfogás terén is jelentéktelen az eredmény, sőt a számok arról is tanúskodnak, hogy ezen a téren állandó a visszaesés és főleg azt mutatja, hogy az urnához nem a meggyőződés viszi a szavazót, hanem, különböző tényezők — ez a magyarázata a számok változásának. Az SLP fennállása óta 13 ízben vett részt az elnökváELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom w»rV»irtét épitiük a régi társadalom keretein belül lasztásban, a legnagyobb eredményt, 36,367 szavazatott 1896- ban kapta, amely szám 1936-ig fokozatosan leesett 12,788-ra, mig a múlt évben nem egészen 15 ezer volt az elért szám. Ezt lehet magyarázgatni — és ennek a magyarázgatásnak volt elsőrendű mestere Daniel deLe- on, — de minden magyarázat dacára is kétségtelen, hogy az 50 éves munka eredménye a proletariátus felszabadítását illetőleg egyenlő a nullával és érthetővé teszi azt is, hogy miért lett az SLP-ből komolytalan kispolgári mozgalom. VALAHOL HIBA TÖRTÉNT így ir a “Szabadság” kolum- nistája abból az alkalomból, hogy a clevejandi lengyelek szabadság ünnepélyén, dacára annak, hogy a lengyel testvér népe a magyarnak és csak pár hónapja, hogy a magyar és lengyel katonaság össze ölelkezett a közös határon. Ki a hibás abban, hogy ilyen testvériességi mozgalomban nem szerepeltek a magyarok hivatot, vagy hivatásos vezérei, kérdi a cikk írója és naivan megkérdi azt is,hogy hol történt a hiba? / A hiba szerintem több helyen történt. Először ott, hogy Magyarország patrónusa, Hitler megtámadta és hü szövetségesével Sztálinnál f e losztotta Lengyelországot és a magyar kormány volt az első, aki ezt az ország rablást elismerte, a “testvér” lengyel követet kiutasította, az oda menekült lengyeleket internálta. Azóta is történtek egyes apróbb hibák, például az, hogy a magyar kormány hivatalosan és fegyveresen is Hitler oldalára állt, hogy az országot szőröstől-bőröstől eladta Hitlernek és a hivatalos Magyarországot ellenségnek tekinti joggal nemcsak a lengyel, de a Hitleréktől legázolt többi ország is és az amerikai magyarok vezérei, akik az Amerikai Magyar Szövetséghez tartoznak csak azt teszik, amit a magyar kormány óhajt és igy érthető, hogy egy ilyen Hitler elleni gyülekezetben nem vesznek részt. Itt történt a hiba és még ott, hogy a Szabadság is minden dörgedelmes Hitler elleni vezér cikkei dacára is, támogatja azt a magyar kormányt, amely ma nem más, mint Hitler magyar tartományának a kormányzata. A SZÁMOK BESZÉLNEK BERLIN, május 25. — Több havi szünet után a berlini börzén sikeresen folyósítottak nagyobb ipari kölcsönöket. Ezek között legfontosabb a 60 millió márkát kitevő 4 százalékos Rodder Frube Lignite Mining Company kölcsöne, amely igen jó hatással volt a többi, hasonló bondok eladására is. Különösen nagy volt a kelete a 4 és fél percentes Siemens und Halske bondoknak, amelyek árfolyama a record 107 és felet érte el. Ez a kis berlini pénzügyi távirat mutatja és bizonyítja, hogy Németországban az állítólagos államszocializmus dacára is a magán tőke uralma nemcsak megmaradt, de tovább terjeszkedik. A “nagy változás” legfeljebb abból áll, hogy a régi tulajdonosokat kicserélik Hitler támogatóival. Hogy ebből a német munkásságra semmi előny sem hárul, az egészen természetes.
