Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-07 / 1166. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 junius 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak:* Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára !........... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. 'Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Abt of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Csak szép szavak “Nem fogjuk elfogadni a Hitler által dominált világot! És nem fogunk elfogadni olyan világot, mint a múlt háború utáni volt az 1920-as években, amely alkalmas talajul szolgál a Hit- lerizmus magvainak elhintésére és növelésére. Csak olyan világot fogunk elfogadni, amely biztosítja, hogy mindenki tetszése szerint imádhatja istenét és biztosit mindenkit a nélkülözés és a terror ellen. Egy ilyen világnak az elérése talán lehetetlen?” A fenti szavakat Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke mondotta a múlt héten tartott hires beszédében, amelyben bejelenti, hogy a háború hullámai már a nyugati földgömbre is elértek és igy az Egyesült Államokban is hadiállapotokat kell fentartani. Ennek megfelelőleg a beszéd valóságos hadüzenet volt a Hitler kormány ellen. Szerintünk a beszédnek, noha nem a legfontosabb, de mindenesetre a legérdekesebb részét a fenti idézet sorok alkották. Roosevelt szerint tehát a háború után olyan világrendet akarunk, amelyben nemcsak teljes szólás és vallási szabadság lesz, de nem lesz nélkülözés (szegénység) és terror sem. Van-e lehetőség ilyen világrendre? — kérdezi az elnök. Természetes, hogy van. A mai technikai ismereteinkkel játszva tudnánk annyi mindenféle árut termelni, hogy mindenkinek bőven jutna belőle. Ez nem légből kapott állítás, hanem annyira bebizonyított dolog, hogy minden tisztánlátó ember tudja és elismeri. És mindezek dacára meg van a nagy nélkülözés, meg van a nagy munkanélküliség, amely milliók életét teszi kétségbeesetté a bizonytalan jövő miatt. Sőt tovább is mehetünk. Azt csak mindenki belátja, hogy a munkások nem akarnak hiányt látni. Állítólag a munkáltatók is azon vannak, hogy a munkásaik minél jobb anyagi viszonyok közé jussanak. És most Roosevelt kijelentése szerint a kormány is erre törekszik. AKKOR MI AZ A HATALOM, AMELY AZ ÖSSZES ÉRDEKELT FELEK AKARATÁT MEGMÁSÍTVA SZÜKSÉGRE ÉS NÉLKÜLÖZÉSRE KÉNYSZERÍTI A DOLGOZÓK MILLIÓIT Mi jól tudjuk, hogy milliók és milliók nagy szükségben élnek, noha van elég nyers anyag, van elég munkás és elegendő gép meg technikai tudás az anyagok feldolgozására, de a munkások nem használhatják a gépeket, mert azok magántulajdonban vannak és csak a tulajdonosok engedelmével használhatók. Ezek pedig nincsennek tekintettel a nagytömegek szükségleteikre, hanem csak arra, hogy mikor van hasznuk a gépek használatából. Lehet megteremteni egy olyan világot, amelyben nem lesznek nélkülözésben szenvedő nagy munkástömegek. De ennek egyetlen feltétele a TERMELŐ ESZKÖZÖKNEK FELSZABADÍTÁSA, A MAGÁNTULAJDONBÓL VALÓ KIVÉTELE, hogy azokkal a munkások akkor dolgozhassanak, ha szükségük van rá és nem akkor, ha a tulajdonosnak profitra van kilátása. Igen, meg van az eshetőség az ilyen jobb, tökéletesebb és boldogabb világ megteremtésére. Azonban Franklin D. Roosevelt MINDEN HATALMÁVAL VÉDELMEZI A MAGÁNTULAJDONRA ÉPÍTETT TERMELÉSI RENDSZERT. És amig egyik kezével a jobb világ felé mutat, a másikkal a termelő eszközöket zár alatt tartó láncokat erősbiti. Ezek a száraz tények. És ezen tények figyelembevétele után a fenti idézett kijelentésre csak azt mondhatjuk: “Szavak, szavak, szépen hangzó szavak!” * ' (gb) A harmonizálók A közgazdasági kérdések iránt érdeklődők eddig általában csak a “tőke és a munka” egymáshoz való viszonyáról hallottak. Az volt az általános felfogás, hogy a mai rendszernek két legfontosabb osztálya van, a tőkések és a munkások osztálya és ezen két osztály állandó harcot folytat a termelt javakból eső nagyobb részesedésért. E két osztályon mintegy kívülállónak tekintették a közép, vagy fogyasztó osztályt, amelyet a tőkések és a munkások versengésében az állami hatalommal igyekeztek védeni. Sőt sok esetben a “polgárság” álarca alá bújva, úgynevezett “vigilanty” bérencek is beleavatkoztak a tőke és munka harcába. Az utóbbi időben egy uj elemnek adnak mindinkább nagyobb szerepet s igyekeznek azt úgy feltüntetni, mintha független akcióra is képes tényező volna. »Washingtonból eredő tudósítások ismertetik, hogy országos szervezet alakult AZ IPARI IGAZGATÁS ÉS A MUNKÁSOK ÉRDEKEINEK HARMONIZÁLÁSÁRA. Ez a szervezet, — The Society for the Advancement of Management” név alatt az ország minden részében konferenciára hívja egybe az ipartelepek tényleges vezetőit és a munkások vezéreit a harmonikus együttmüködéls megbeszélésére. * A tőkés termelési rendszer legutolsó fázisa a bank-kapitalizmus, amelynél az iparokat nem maguk a tőkések, hanem az általuk felfogadott szakemberek vezetik. Az ipartelep tulajdonjoga részvényekben van lefektetve. A részvények birtokosa szavazás utján gyakorolja tulajdonos jogát. Ez a jog leginkább a gyár vezetőségének, vagyis a “management” megválasztásában nyilvánul. No meg abban, hogy a profitból hány százalékot fizessenek ki osztalék gyanánt Szóval a “management” ennek az uj termelési rendszernek a terméke. A management hatáskörébe tartozik nemcsak a gyár termőkéinek legolcsóbb és legtökéletesebb előállításának irányítása, de a munkásokkal való jó viszony fentartása is. És amig a gyári produkciónál mérnökökre és egyéb szakemberekre támaszkodnak, a munkásokkal való harmonizációra a szakszervezetek örökös vezéreit veszik igénybe. És miként ez a modern “management” a mai termelési rendszer productuma, úgy a szakszervezeti vezérek is a tőkésekkel való harmonizálásból, kolobrációjából csinálnak életet maguknak. Az előbb említett washingtoni konferencia egyik disz-szónoka, a Brotherhood of Electrical Workers (AFL egyik tisztviselője, bizonyos M. M. Hedges szerint “a különböző gazdasági csoportoknak természettől nyert joguk van ahoz, hogy egymás között harcolhassanak érdekeikért és csak Hitlert szolgálják (tehát vétkeznek) azok, akik azt hirdetik, hogy a munkás szervezeteknek végcélja az osztályharc. De ugyan ebbe a kategóriába esnek azon munkáltatók is, akik a jelenlegi időket alkalmasnak találják a szakszervezetek megsemmisítésére.” Ez a Mr. Hedges igen szépen kifejezi azt a felfogást, hogy mint ahogyan a tőkéseket az általuk felfogadott igazgatók, úgy a munkásokat is a szakszervezeti vezérek képviselik ÉS ENNEK A KÉT CSOPORTNAK A RENDELTETÉSE A TŐKE ÉS A MUNKA KÖZÖTTI VISZONY MEGSZABÁSA, ILLETŐLEG A “TERMÉSZETI JOGON ALAPULÓ HARC” IRÁNYÍTÁSA. A tőkés termelési rendszer hozta létre ezt a két csoportot és a mai helyzetnek állandósítását követeli meg a helyzetük s igy egészen természetes, hogy igyekszenek fentartani azt a rendszert, amely megélhetésük alapját képezi, bármilyen káros legyen is az a nagy néptömegek részére. (gb) “OUR WAY OF LIFE” (ÉLETREN DSZERüNK) (gb.) Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, a múlt év december 29-én tartott beszédében többek között ezeket mondotta: “Nem kérnék senkit az olyan demokrácia védelmére, amely viszont ne védené a nemzet minden tagját a szükség és az Ínség ellen.” Ugylátszik, mintha az elnök elfelejtette volna ezt a kijelentését, mert most, május 20-an, tehát félévvel később, a kongresszushoz küldött üzenetének egy része igy szól: “Noha a védelem (fegyverkezés) kiadásainek emelkedése befolyásolni fogja a munkaalkalmakat, még sem számíthatunk arra, hogy ezzel arányosan növekedjen a munkába állítottak száma is. SŐT MÉG AZT SEM ÁLLÍTHATJA HOGY A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA UGYAN ILYEN ARÁNYBAN CSÖKKENNI FOG, amennyiben a munkatábort nemcsak a természetes szaporulat fogja növelni, hanem a rendkívüli alkalmak folytán az iskolákat korábban elhagyó ifjak és a leromlott farmokat otthagyni kívánó munkások tömegei is.” Egészen közönséges nyelven szólva ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok dacára a mai rendkívüli helyzetnek nem képes a munkanélküli kérdést megoldani és számítanunk kell arra, hogy még a háborús készülődés dacára is milliók maradnak munkanélkül. Mindez nem újság előttünk. Ami uj csak az, hogy most nem mi mondjuk, de maga az elnök, hogy ez a mai rendszer vagy amint az elnök nevezte, “OUR DEMOCRATIC WAY OF LIFE”, amelyet olyan nagyon kell védelmezni, nemcsak hogy nem ád viszont védelmet a nemzet minden tagjának a szegénység, az ínség és szükség ellen, de egyenesen bele kényszerít a szükségbe millió és millió munkást, akik munkaerejükkel valamilyen más, ésszerűbb rendszerben óriási értékű vagyont tudnának termelni a saját és a közjó javára.