Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-07 / 1166. szám
1941 junius 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A HALADÁS MÉRFÖLDJELZÖJE Mindennek ami halad, útját valamelyes jelzővel szokták jelölni, mely jelzőt általánosságban “méri öld jelzőnek” nevezünk A munkásmozgalom haladásának ily mérföld jelző je a Ford birodalmában lezajlott szavazás, amelynek célja volt eldönteni, hogy ha egyáltalán, úgy mely szervezet legyen a munkások szószólója, képviselője a munkaidő és munkabérek megállapításánál és egyéb követelések és sérelmek orvoslásánál. A Ford birodalmában a szavazást pár héttel megelőzött munkabeszüntetés már magában is egy igen lényeges mérföldjelző, bár az semmi lényegesebb vívmányt nem könyvel el, inkább csak olyan hadgyakorlat féle volt, de amely kétségtelenül és félreérthetetlenül nyilvánította a munkások felfogását az illetékes körökkel. Egyben azt is megértette a legegyszerűbb és leghatásosabb módon a Ford birodalom hatalomőrült uraival, hogy a termelő munkások megelégelték azt a hübér rendszert, amely évtizedek .óta uralkodott a birodalomban és annak további gyakorlását nem tűrik. E m berekhez méltóan akarnak ők is élni és ezen jogaik kiharcolására és megvédésére meg van a fegyverük, amely hatalmasabb Fordék és csatlósaik hatalmánál. A szavazás május 21-én zajlott le a hatalmas river-rouge-i Ford és a detroiti Lincoln telepeken és a győztes szervezet a CIO, mint azt detroiti tudósítónk a szavazás előtt, a hangulatból megállapította. A szavazatok több mint kétharmad többségben a CIO mellett adták le és az AFL, dacára a sztrájk ideje alatt, mint előtte és utána elkövetett aljas árulásnak, a munkáltatókkal való szövetkezésnek jól kiérdemelt elbánásban részesült. A river rouge-i telepen a szavazatok a következőképpen alakultak ki: CIO 51,866; AFL 20,364 és minden szervezet ellen 1,958. A detroiti Lincoln telepen a CIO 2,008 szavazatot kapott; az AFL 587 és mindkét szervezet ellen 146 szavazatot adtak le. Bár a CIO irányítása és működése is sok kjvánni valót hagy és ezt az érdekelt munkások is kétségtelenül látják, jobb híján a munkásoknak ez a választás kínálkozott a legajánlatosabbnak. Valószínű az, hogy a szavazatok nagy száma nem is any- nyira a CIO-nak szólt, mint az AFL ellen. És ezt a leckét nagyon is kiérdemelte az AFL. Ami pedig még az AFL vereségénél is fontosabb ezen szavazásnál, az a meglepő kis számú szavazat, amely semmiféle szervezetet nem akar. A közel nyolcvan ezer jogosult szavazatból alig két ezer jelölte meg a szavazólapot azon rovatban, amely “no union” jelzővel volt ellátva. Tekintetbe véve a Fordék által alkalmazott eszközöket a munkások megfélemlítésére, meglepő, hogy az összes munkálegmegrögzöttebb j é n e k, aki nemcsak a munkásoknak ellenezte a szervezkedést, hanem ő maga is éles ellentétben volt állandóan versenytársaival és az amerikai tőke központjával a Wall Streettel. ő sohasem akarja alávetni saját érdekeit nemcsak annak, hogy a munkások beleszóljanak az ipartelep irányításába, hanem még annak is ellensége volt, hogy osztálytársaival — a munkáltatók és bankárokkal — szolidaritást vállaljon, ő az egy egyén feltétlen uralmának a hive, mint Hitler. Bár Ford a sztájk ideje alatt és után is hallgatag maradt a nyilvánosság előtt, de annál han gosabbak alantassai, Bennet, aki a 2. számú führer szerepét tölti be és Capizzi, aki a törvényes ügyekben képviseli Fór- dot. Capizzi szerint, ügyfele a Ford Motor Co. csak azért bocsátkozik tárgyalásba az uni- onnal, mert a törvény mondja, hogy “muszáj.” soknak nem egészen két százaléka van a szervezkedés ellen. Ez a tény minden szónál hangosabban bizonyítja, hogy! bizony a Ford birodalomban alkalmazott munkásoknak vannak sérelmeik és pedig súlyos sérelmeik, amelyeket csakis szervezett erővel orvosolhatnak. És ennek a ténynek felismerése egy rendkívül fontos mérföldjelzője a munkásmozgalom haladásának. A FORD SZAVAZÁS UTÓHANGJAI Közügyeknél a többség döntése az irányadó, és a kissebség- ben maradt ellenfelek ha őszinték, elismerik a többség határozatát. A Ford telepek munkásai több mint 2—1 arányban az AFL és Ford ellen döntöttek, sem az egyik, sem a másik bukott fél nem ismeri el a határozatot és úgy a Ford telepek igazgatósága, mint az AFL a legarcátlanabb támadást intézik a munkások és a nagy többség által választott CIO ellen. Ma már nem titok az, hogy a Ford telepek igazgatósága, — nevezetesen a Ford service department igazgatója Harry Bennet — és az AFL detroiti vezérkara szoros kapcsolatot tartottak fenn, hogy a kikerül- hetetlent — a munkások szervezkedését — lehetőleg a Fordék javára döntsék el, valahogy úgy, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. Vagyis, ha már kikerülhetetlen, hogy a munkások szervezetbe tartozzanak, az legalább olyan módon történjen, hogy indirekt a munkáltatók iráhyitsák azt. Ehhez megfelelő eszköznek bizonyult az AFL, amely szervezet a havidij kol- lektálási jogáért hajlandó a legelfogultabb munkáltatóval is felvenni a játékot. A munkások a szavazásnál azonban keresztül húzták úgy Mr. Bennet, mint az AFL basák számítását. Hiába szőtték aljas terveiket és hiába gáncsolták a harmadik versenytársat a munkások félreérthetetlenül kimondták, hogy szervezkedni akarnak és az árulókkal semmi közösséget nem akarnak. A vesztesek azonban nem nyugszanak bele a többség határozatába, hanem állandóan a méltatlankodás hangján üvöltenek és a legnagyobb igazságtalanságnak tartják, hogy a szavazás nem az ő javukra dűlt el. Az AFL vezérei fenyegetődz- nek, rágalmaznak és denunciál- nak. Bár a szavazást a NLRB irányította és annak felügyelete alatt folyt le, valamint a szavazatok megszámlálását is az vizsgálta felül, mégis csalást látnak benne, mert szerintük ha nem lett volna csalás, akkor minden bizonnyal ők kerültek volna ki győztesen. A CIO-t “kommunisták által irányított alakulatnak” minősitik és minden kínálkozó alkalmat kihasználnak, hogy annak tagjait egyénenként és tömegesen de- nunciálják. Henry Ford viselkedésén senki sem csodálkozik, hiszen ő volt egyike az amerikai munkáltatók “Azt azonban állandóan hangoztatni fogjuk, hogy a Wagner törvény ahogy most funkciónál a leggonoszabb törvény, amelyben oly viszonyok fogam- zanak és lehetővé teszi azok gyakorlását, amelyről annak alkotói nem is álmodtak és nem is volt szándékukban és ha azt érvényben hagyják az amerikai iparokat a lezárásra kényszeríti, vagy szovietizálja.” Nem újság, hogy Fordék ily véleménnyel vannak nemcsak a Wagner törvényről, hanem minden oly törvényről, amely a leg- kissebb korlátot szabja a kizsákmányolás elé. Mr. Capizzi a “szovietizálást” nem Sztálini, hanem kommunista értelemben említi, ami szerinte köztulajdont jelentene, ennek pedig sem Ford, sem führerjei nem hívei, ők a hitlerizmus hitvallói és ha rajtuk múlik, ezt meg is valósit ják mihamarább itt az Egyesült Államokban is. ÁLLAMI TORVENYHOZASSAL PRÓBÁLNAK GÁTAT EMELNI A HÁZBÉR EMELÉSNEK A Consumer Division szerint a házbérek oktalan emelése a védelmi program sikerét veszélyezteti. Számos sűrűn lakott közösségben olyan arányban emelték fel a házbéreket, hogy végre a Védelmi Tanács Fogyasztókat Védő osztálya kénytelen volt a kormány, és a nagyközönség figyelmét ez állapotokra terelni. Az említett hivatal egyébként tervbe vette, hogy állami törvényhozást fog sürgetni, hogy ezáltal a lakbér-árakat rendezni lehessen. Miss Harridt Elliott, a Fogyasztókat Védő Tanács igazgatója, Leon Henderson, az Ár- megállapitó Bizottság vezetőjével együtt alaposan tanulmányozta a helyzetet. Szaktekintélyek véleménye szerint a törvénykezéssel még nem oldják meg a lakbérviszonyokat, különösen a védelem céljaira dolgozó munkások számára, akik sok helyen a legzsúfoltabb módon kénytelenek meghúzódni. Ahol más megoldást nem találnak, az állami törvényhozáshoz fognak fordulni. A törvénytervezet két fontos lépést javasol: az egyik egy állami lakbér-bizottság felállítása lenne, amelynek hatalmában állana a lakbér-kérdést és helyzetet tüzetesen megvizsgálni, különösen olyan vidéken, ahol nagy tömeg munkás képetlen a lakás kérdést megoldani a sürgős védelmi ipari-munkák terén különösen; a bizottságnak jogában állna a túlzott lakbéreket csökkenteni m i nden ilyen rendkívüli munka-vidéken. Az olcsó lakások építésébe a bizottság nem avatkozna bele, sőt a törvénytervezet már eleve kiköti, hogy a bizottság hatáskörén kívül esnek azon tervezetek, amelyek olcsó lakások felépítését célozzák. A törvénytervezet ezután javasolja, hogy a kormányzó nevezzen ki egy öt tagból álló bizottságot, amely State Emergency Rent Commission nevet viselné s e bizottság kötelessége lenne: 1. A házbér és általában lakásviszonyokat tüzetesen tanulmányozni, kihallgatásokat folytatni stb., minden olyan közösségben az állam területén, ahol a munkások a nemzetvédelem céljaira dolgoznak. 2. A bizottság igyekezne igaztalan és oknélküli házbér emeléseket lehetetlenné tenni, vagy azt kivédeni azzal, hogy az ügyet nyilvánosság elé vinné, vagy a felek ügyét, mint fellebes hatóság vezetné és határozatot hozna. 3. Ez a bizottság meghatárolná azon kerületeket, amelyeket e rendkívüli állapotok érintenek, mivel nagytömegű munkások lakják, akik a nemzetvédelem céljaira dolgoznak. 4. Ez a bizottság normális lakbér-skálát állapitana meg ily rendkívüli helyeken, illetve körzetekben és pontosan osztályozná az épületeket, amelyek hatáskörébe tartoznak. Miss Elliott a törvénytervezettel kapcsolatos nyilatkozatában kijelentette, hogy a védelmi ipar számos területén egyre másra fordul elő, hogy egyes háziurak kihasználják a rendkívüli helyzetet és igen magas béreket szabnak meg, amit a munkás kénytelen megfizetni, mert igen nehéz lakáshoz jutni. A legtöbb panasz tökéletesen megállja a helyét, mert semmi különös ok sem áll fenn, ami lakbéremelésre kényszerítené a háztulajdonost. Ha idejében nem emelünk gátat a lakbéremelésnek, a védelmi ipar programját meggyengitjük amennyiben az iparokban foglalkoztatott munkások elkeserednek a rossz lakásviszonyok miatt és más helyen keresnek munkát. De más veszélynek is ki lehetünk téve. Könnyen lehet, hogy egyéb árdrágítók okulnak a jó példán és közszükségleti cikkek más ágaira is átcsap az árhullám. Ez azután az ország gazdasági életét s főként stabilitását ugyancsak lerontaná. Common Council.
