Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-07 / 1166. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 junius 7. A földmunkások sorsa lő bérmunkások korlátlan kizsákmányolását engedi meg. De mint a farmeroknak adott segéllyel történt, ebből is leginkább a nagy farmok húznak hasznot, akik igy miég jobban le tudják nyomni a béreket és képesek kiszorítani a kis »farmerokat a versenyből. SZERVEZETLENEK És amilyen szervezetlenek a farmerok, éppen olyan szervezetlenek az alkalmazottak is. Tény, hogy a szervezésük rendkívül nehézsékekbe 1 ütközik. Először is nagyon szét vannak szórva, egymással nem igen érintkezhetnek. Aztán a munka csak alkalmi, sietnek ki onnan, mihelyt csak lehet. És végre a mindenféle hivatalos és félhivatalos közegek is úgy tekintenek a mezőgazdasági munkások szervezkedésére, mint a legmagasabb mérvű hazaőru- Iásra és ennek megfelelőleg akadályozzák és üldözik a kezdeményezőket. A mezőgazdasági munkások szervezésével eddig még csak az IWW foglalkozott. A múlt háborút megelőző időkben a Közép-Nyugaton nagy tömeg vándor munkást alkalmaztak a búza és egyéb szemes termel- vények területein, akiket hihetetlenül kizsákmányoltak. Az IWW földmivelési ipari szervezete nagy harcok árán véget vetett ezen állapotoknak. A világháború okozta nagy ipari fellendülés és a földmivelésben beállt nagy változások felemésztették az akkor elért eredményeket. A tractorok, a combine és egyéb mezőgazdasági gépek a vándor munkások százezreit tették fölöslegessé. Éhez jött aztán a nagy ipari pangás, amikor a munkanélküliek tömege húzódott vissza a farmokra. Együttesen ezen erők a kivívott eredményeket megsemmisítették. Újabb időben a földmivelés terén ismét bizonyos változást tapasztalhattunk. Nem olyan alapvető ugyan, mint a fentebb említettek, de mindazonáltal sok ezer munkás sorsát érintik. Az utóbbi időben a földmivelés bizonyos ágai, mint például a zöldség és gyümölcstermelés a keleti államokban nagyobb lendületet vettek. Ezt az úgynevezett “utszéli piacok” tették le- hetővé. Az ilyen farmokon a nyári szezon alatt nagyszámú segéd munkást alkalmaznak igen alacsony bérek és igen rossz munkaviszonyok mellett, amelyek semmiben sem különböznek azon viszonyoktól, amilyeneket egyszer már az IWW megsemmisített. Ideje volna, ha az IWW ismét megmutatná ezeknek a munkásoknak, hogy a végtelen kizsákmányolás ellen a szervezkedés, — még hozzá a helyes szervezkedés — az egyetlen védekező eszköz. Anglia és a volt szövetségesek gyarmatai *NewYork, New Jersey, Maryland és a szomszédos államok földművelésügyi hivatalai siránkozva jelentik be, hogy a farmerok nem képesek mezőgazdasági munkásokat kapni. De mindjárt meg is jegyzik', hogy nem képesek azért, mert nem bírnak versenyezni a védelmi iparok által megnyitott gyárak béreivel. Évek óta halljuk, hogy a farmerok nem tudnak elegendő munkást kapni. Egy ideig ennek okát abban látták, hogy a munkások nem hajlandók elhagyni a városi szórakoztató helyeket. Később azt hirdették, hogy a nagymérvű segély fizetések, majd pedig a WPA munkák vonták el az embereket a farmoktól. A való tény azonban az, hogy a farmokon még ma is hihetetlenül kihasználják, kizsákmányolják a munkásokat. Szó sincs róla, az önmagát alkalmazó kis- farmer éppen olyan sokat dolgozik és keveset keres, de ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy a mezőgazdasági bérmunkás sorsa }hihetetlenül nehéz. Miután a farmer nem tud fizetni, az átlagos fizetés farmokon ma sem éri el a 10 cent órabért. Ez a fizetés persze “ellátás” mellett van, de ez az ellátás sokszor nem más, mint egy zug a pajtában, ahol éjjelre meghúzhatja magát az alkalmazott és legtöbbször a szűkös, íztelen étel. De még ily javadalmazás mellett is ez a munka nem állandó, hanem ideiglenes, csak a nyári hónapokon át tart és ebből a “keresetből” kellene félretenni a téli hónapokra, amikor munkanélkül marad, így nemcsoda, hogy az ilyen munkára csak az vállalkozik, akit a sorsa valóban rákénysze- rit és semmi más módon megélni nem tud. AKRON—CLEVELAND KERÜLETI PIKNIK lesz JUNIUS 15-én, vasárnap a bedfordi KALO FARMON a magyar ipariunionisták, a Bérmunkás olvasóinak a rendezésében. A Kalo Farm természetes szépségét növeli az az ujáalaki- tás, amit benne a közönség kényelmére végeztek. JUNIUS 15-én, már a reggeli órákban szalonna sütés lesz a cigánytüzeknél. Akroni és Clevelandi munkástársnők a szabadtüzön készítik az ebédet. Ne bíbelődjön hát senki csoma- gokkal-kosarakkal. Nagy utánjárással sikerült a tánc zenéhez az országosan ismert STEIDL PISTÁT és zenekarát megszerezni, ami egymaga is biztosíték a végnélküli szórakozásra. A pelépődij ezúttal is csak 25 cent. Útirány: Akronból és Cleve- landból a Rout 8-en a bedfordi Forbes Roadig, ott a jelzések mutatják majd a jobbra fekvő Kalo Farmot. Ingyen szállítás Clevelandból a Buckeye Road és 130-ik utcai villanyos végállomástól délelőtt 11 órától déli egy óráig. És a legszégyenteljesebb dolog az, hogy itt, a demokrácia hazájában ezt a végletegig kizsákmányolt, leigázott munkáscsoportot még hivatalosan is úgy kezelik, mint Indiában az “érinthetetlen” kasztot, amelynek tagjait messziről elkerülik. Itt is ezt a valóban hasznos, nehéz munkát végző csoportot kiközösítették. Ezek számára nem adnak semmi féle törvényes védelmet. Ezek nem esnek a Social Security törvények hatása alá, ezeknek nincs aggkori munkanélküli biztosítás, ezeket nem védik maximális munkaidőt és minimum béreket megszabó törvények, ezek számára nem hoztak egészségügyi szabályokat, ezeket törvényes védelem mellett lehet akármilyen hosszú napi munkaidővel, akármilyen alacsony bérért és akármilyen rossz munkaviszonyok mellett dolgoztatni. Ez a munkáscsoport képezi Amerika igazi “elfelejtett” embereit, a minden jogtól, minden kedvezménytől megfosztott páriáit. KÉNYSZERMUNKA Szinte megborzad az ember, mikor látja, hogy mennyire viszik ennek a csoport munkásnak az üldözését. New Jersey államban például most törvényt hoztak, hogy a segélyen levő munkás köteles elfogadni farmmunkát, ha felajánlanak neki, ellenkező esetben leveszik a segély lisztáról. így tehát nemcsak, hogy védelmet nem nyújtanak a mezőgazdasági bérmunkásnak, de erőszakkal igyekszenek bekényszeriteni ebbe a csoportba a segélyre szorulókat. Sokan talán azt hiszik, hogy az itt leirt dolgok túlságos rossz színben festik le a mezőgazda- sági bérmunkás sorsát. Akik azonban a viszonyokkal ismerősek, jól tudják, hogy koránt sem tulzunk. A mezőgazdasági lapok tele vannak munkásokat kereső hirdetésekkel, amelyek havi 10 vagy 15 dollárt ígérnek a munkásnak 12-14 órai napi erős, ünnepet nem ismerő munkáért. De vannak olyan hirdetések is, amelyek csak “jó ellátást” ígérnek. Az egyik magyar lapban egy ilyen hirdetés igy szól: “A jó ellátás mellett még fizetés is van ám!” Természetesen k ö nnyen ellehet képzelni azt a “fizetést”! Pedig ruházni kell magát a munkásnak és még szerencsés, ha marad annyira, hogy dohányt, újságot, borotváló eszközöket, stb. tud venni. Kétségtelen, hogy a farmmunkások ily nagymérvű kizsákmányolásának egyik oka a mezőgazdasági ipar szervezetlenségében keresendő. A földművelés most megy át azon az átalakuláson, amin a többi iparok már régebben átmentek, hogy a decentralizált kis iparból nagy iparrá lesz. És mint minden ilyen átalakulásnál a kis iparosok ezrei vesztek el, itt is a kis farmerok ezrei, sőt százezrei kénytelenek versenyezni a nagy farmokkal. Ezért a jövedelmük nagyon megcsappant és igy az alkalmazottaiknak sem tudnak fizetni. Az állami intézmények a kis farmerok nagy tömegeit igyekszenek védeni azzal, hogy a földmüveA háborúk a maguk óriási átformáló képességükkel nemcsak a hatalmak egymásközti viszonyát változtatják meg, hanem átalakítják a hatalmaknak a gyarmatokhoz való viszonyát is. Talán még sohasem mutatkozott ez á tény annyira meg, mint a mai háborúban. A francia, holland és belga gyarmatok elszakadtak anyaországuktól és kényszerülnek -— önálló életet élni. Jelentős lépés a gyarmatok életében: olyan fejlődési fok, mely már a szabadabb, dominiumszerü átalakulások felé mutat. A háboruokozta kényszerönállóság természeteseh igen sok zavarral jár a gyarmatok gazdasági életében. Kevés van abban az előnyös helyzetben, hogy a hadigazdálkodás számára föl- tétlen szükséges nyersanyagot termeljen, mint például Malaya és Holland-India gumi, ón és egyéb fémtermékeivel, melyeket ma is, sőt ma még magasabb áron Iahet értékesíteni, mint a békében. Közép és Nyugát- Afrika, Kelet-Afrika egyes területei, Jamaica és Palesztinja azonban sokkal nehezebb helyzetben van produktumaival- A pálmaolaj, kopra, narancs, citrom, kakaó, kávé, banán, s a többi termék nem szükséges nyersanyaga a hadiiparnak csupán — fontos tömegszük ségleti cikkek. A gyarmati cikkeknek ez a: értékesitése nehézsége azonbai nemcsak a vállalkozói nyereséget kurtítja :a gyarmatok kény szerönállóiságának korában ez ennél sokkal tulyosabb problé ma. Igen sok területen csupán a fenti kiviteli cikkek termelése háttérbe szorult. A' kivitel csökkenése tehát az élelmiszerbehozatal elé gördít súlyos akadályokat, pedig ez létfontosságú Mindezeknek a kérdéseknek a megoldására a múlt év végén tárgyalások folytak a gyarmati hatóságok és Anglia között, i Anglia vállalta a volt szövetségesek gyarmatainak gazdasági megsegítését. Egyrészt vásárlásokkal és nagyobb kölcsönökkel kívánja a megrendült gazdasági egyensúlyt helyrebillenteni, másrészt pedig igyekszik a gyarmati hivatal tervei alapT ján a különböző területek termelését átállítani. Olyan produktumokat kell termelni — hangoztatják —, amelyek a belső fogyasztásra számíthatnak ; elsősorban is élelmiszereket. Az önellátás tehát már a gyarmati gazdálkodásban is döntő szerepet kap. Nem kétséges azonban, hogy a mezőgazdasági átállítás mellett az iparosodás is nagyobb mértékűvé válik a gyarmati területeken: a gazdasági fejlődés újabb lépéssel viszi közelebb őket a fel- szabaduláshoz. —Y— ELŐLEGES JELENTÉS Az IWW chicagói magyar tagjai ez évi első nyári kirándulásukat JUNIUS 29-én, vasárnap tartják a Dan Ryan erdőben, a 87-ik ucca és Western Ave. közelében. Ezúton is felszólítjuk lapunk minden olvasóját, hogy erre napra ne Ígérkezzenek máshová, hanem jelenjenek meg az IWW magyar tagjainak kirándulásán.