Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-07 / 1166. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the P,pst Office, at Cleveland, Ohio ander the Act of March, 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 JUNE 7. NUMBER 1166. SZÁM Élelmiszer konferencia r r A KIZSÁKMÁNYOLÁS JOOA A világháború kitörése óta többször hallottuk, hogy a németeket most nem lehet kiéheztetni, mert a legutolsó tudományos felfedezések alapján a meglévő élelmiszereket sokkal tökéletesebben tudják felhasználni mint az 1914—18-s években. Sőt állítólag a mindenféle vitaminokkal megerősített pirulákkal képesek katonáiknak energia fejlesztését megsokszorozni. Talán ezen hirek befolyása alatt az amerikai szakkörök is nagyobb érdeklődést kezdtek mutatni az ésszerű és tudományos étkezés iránt. Végre is e nagyfontosságu kérdés tanulmányozására Roosevelt elnök egy bizottságot nevezett ki, amely május hó utolsó hetében több napi konferenciára hívta össze az érdekelt szakköröket. A Washingtan városban tartott konferencián több mint 900 delegátus vett részt és igen érdekes jelentést készített. A delegátusokat Mrs. Roosevelt és Dr. Thomas Párán, az Egyesült Államok egészségügyi osztályának vezetője üdvözölték. Ezen beszédek szerint az Egyesült Államokban meg van minden ahoz, hogy az országot valóban “tejjel-mézzel folyó” TETEMRE HÍVÁS A BÁNYÁSZOK UJ SZERZŐDÉSÉNEK ALÁÍRÁSÁNÁL Talán méreteiben elenyésző annak a tizennégy bányásznak a halála, akik az indiana állami Bicknel városkában május 22- én történt robbanás következett be, mert hiszen már hozzá vagyunk szokva a nagy számokhoz, de tollhegyre kell, hogy kerüljön az a helyzet, amely állandó rémitésben tartotta a bánya munkásait, akik a bánya- hatóságokkal egyetemben tudtak róla, hogy a hiányos szellőztetés folytán a széngáz halálosan fenyegeti a munkásokat. De mert a bányatársaság nem tartozik a mammuth, a nagy vagyonnal rendelkező társulatok közzé, elnéztek a hiányos szellőztetés fölött a munkások rovására, amit igazol a mostani bánya robbanás, amely ha van egy szikrányi emberi érzés a profit harácsolásában megkeményedett bányabárókban, hatással kell, hogy legyen, hogy a munkások azok, akik a legnagyobb áldozattal vannak a termelés folyamatában, mert az életüket adják, azért, hogy az egynapi megélhetésüket meg szerezhessék. Ha holnap nemdolgozhatnak, már é h eznek, vagy segélylistára kerülnek. országgá tegyék mindenki részére, ha a természeti kincseket és erőforrásokat ésszerűen felhasználjuk. A kongresszus aztán munkához látott. Kilenc különböző csoportra oszolva tárgyalta a szakkérdéseket, melyeket aztán összegeztek és végeredményül az alábbi program megvalósítását ajánlják: Az élelmezésre vonatkozó tudományos kutatásokat nemcsak folytatni, de nagy mérvben fejleszteni kell. Meg kell állapítani az élelmiszerek ,caloria (hő-mennyiség), protein (fehérnye és fontosabb ásvány ’ tartalmát. Ismerni kell a különböző foglalkozású egyének élelmezési kívánalmait. Tökéletesebb i s m ereteket kell szerezni arról hogy az élelmiszerek az elkészítés (főzés, sütés, 1 kannázás) f o lyamata alatt milyen változáson mennek keresztül, amennyiben sokszor az ilyen folyamat alatt igen fontos vitaminokat veszítenek. Az orvosok, fogorvosok és népjóléti intézmények tisztviselőit a tápanyagok tökéletesebb ismeretére kell tanítani. Egyes általánosan használt tápszereket, mint például kenyér, liszt stb. az őrlés megfoszt fontos tápláló elemektől. Az ily tápszerekben pótolni kell a hiányosságot. A mezőgazdasági ipart támogatni kell abban, hogy minél nagyobb mennyiségű élelmiszert termeljen. És ajánlja a kongresszus, hogy a legélesebb és állhatatos támadást kell intézni a munka- nélküliség alapvető okai ellen, valamint nem szabad megtűrni a bizonytalan munka-alkalmakat és az olyan munkákat, amelyek nem fizetnek annyit, hogy a munkás az amerikai életszínvonalnak megfelelő tisztességes életet teremtsen magának. De mintha érezték volna a delegátusok, hogy síkos talajra léptek, ajánlatukat a következő módon fejezték be: “Egyetlen nemzetnek shm sikerült még eddig az emberiség legrégebbi és legádázabb ellenségét az éhínséget teljesen legyőzni. De szerintünk az Egyesült Államoknak ez a cél nem túlságos magas, nem lehetetlen, noha elismerjük, hogy ez kon- feranciánk keretein túl esik. De úgy látjuk, hogy ez a cél mutatja a helyes utat az uj és jobb civilizációhoz, amelyre a világ elnyomott népe vágyik.” íme, milyen szép megállapításokra kényszerülnek azok, akik megfelelő tudományom előképzettséggel vizsgálják a táplálkozás kérdését. De amikor a megoldásról van szó, meghátrálnak, mert nem merik megmonFrancia félhivatalos körök rendkívüli erőfeszítést fejtenek ki, hogy a kihülőben lévő amerikai rokonszenvet megtartsák a Pétain-Darlan kormány számára. Az általános feltevés természetesen az volt, hogy ez a kormány a németekkel való együttműködést, az úgynevezett “kolaboraciót” képviseli és az angol meg amerikai hivatalos körök azért hidegültek el annyira, sőt még megtorlással is fe- nyegetődznek. Most aztán nagy meglepetést dani az igazat. Nem merik megmondani, hogy a termelőeszközök kisajátítása, vagyis a profitra való termelés áll a munka- nélküliség, a bizonytalan munka alkalmak és a megélhetésre elégtelen bérek mögött. Nem merik bevallani, hogy a munkanélküliség meg az általános szegénység integrális részei a mai társadalmi rendszernek és gyerekes dolog a társadalmi bajok gyökeres orvoslásáról beszélni, ha ezen bajok kutforrását, a kapitalista termelési rendszert meghagyjuk. _ És ezt a nagy igazságot a mi jóakaratu, de megijedt tudósaink aztán igy fejezik ki: Ez már a konferencia keretein túl esik, — vagyis nem tartozik a hatáskörükbe. De közeleg az idő, amikor az ilyen konferenciák keretei rohamosan tágulni fognak. okoz azoknak, akik a sorok között olvasni tudnak, hogy a Vichy kormány hívei nem is any- nyira a kolaboráció, hanem inkább a “demokratikus szabad gazdaság” elvének feladása ellen védekeznek. Azt egészen természetesnek tartják, hogy nekik most azt kell csinálni, amit a németek parancsolnak, hiszen le vannak fegyverezve és a németek jószívűségére nem lehet támaszkodni. Azonban az ellen hevesen tiltakoznak, hogy ők is megszüntették a “demokratikus szabad gazdaságot”, vagyis a magántulajdonjog szentségét. A magántulajdonjogot és a magán tőkének szabad mozgását (ayni alatt kizsákmányolást kell érteni) csak annyiban korlátozzák, — mondják a védekezésben, — amennyire éppen muszáj a mai rendkívüli időkben és az ily * korlátozások is csak deiglenesek, amelyeket . beszüntetnek, mihelyt az alkalom meg lesz rá. íme, akármerre nézünk is Európában, vagy itt Amerikában is, csak azt látjuk, hogy különböző jelszavak alatt ugyan, de mindenütt a tőke kizsákmányoló jogát védelmezik és annak bármilyen megsértését még mindig a legnagyobb bűnnek tekintik. A tőkések a világ minden részében utolsó leheletig Védelmezik a kizsákmányolás jogát. LAPUNKÉRT A Bérmunkás az egyetlen amerikai magyar lap, amely hasábjait nem nyitja meg kereskedelmi hirdetéseknek és minden sorával egy eszmét, a forradalmi ipari unionizmust igyekszik szolgálni. Egészen természetes, hogy egy ilyen lapnak a fentar- tása teljesen az olvasótábor vállaira nehezül. A magyar nyelvű ipari unionisták immár három évtizede tesznek eleget ennek a kötelességüknek. A depressziós évek súlyosan érintették a Bérmunkás olvasóit is és ennek következtében a lap fentartása túlságos terheket rótt egves munkástársaink vállaira. MOST ELÉRKEZTÜNK AHHOZ AZ IDŐHÖZ, AMIKOR EZ MÁR TOVÁBB NEM MEHET IGY. A new yorki kerületi értekezlet jól ismervén a helyzetet felismerte, hogy a Bérmunkás fentartása érdekében okvetlenül állandó szerkesztőt kell alkalmaznunk. De erre csak megfelelő alap teremtése mellett leszünk képesek. A Bérmunkás Lapbizottsága a new yorki kerületi értekezlet határozata alapján egy, az állandó szerkesztő alkalmazására szánt 1000 dolláros alap megteremtésére hívja fel a Bérmunkás híveit, és olvasó táborát. Ez korán tsem akkora összeg, amelyet kis jóakarattal és áldozat- készséggel össze ne tudnánk hozni. A lapbizottság erre a célra öt-dolláros szelvényeket nyomat és arra kérjük barátainkat, HOGY ABBÓL TEHETSÉGÜKHÖZ KÉPEST VÁSÁROLJANAK. Lapunk olvasói jól tudják, hogy nem kérkedünk, midőn azt állítjuk, hogy a Bérmunkás magyar Amerika legnívósabb, legkiválóbb újságja. Állandó szerkesztő alkalmazásával nemcsak ezt a nívót tudjuk továbbra is fentartani, hanem fokozott módon, növelni tudjuk azt a nagy szolgálatot, amit lapunk az amerikai magyar munkásságnak nyújt.
