Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-31 / 1165. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ......................$2.00 Félévre ......................i..~ 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, T879. ___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-<^M2 x. Az értekezletek után (gb) A forradalmi ipari unionizmus magyarajku hívei a közel múltban kerületi értekezleteket tartottak, amelyek lefolyásáról a lapunkban közölt jegyzőkönyvek kimerítő tudósítást adtak. Az értekezletek delegátusai mindenütt hangsúlyozták, hogy a forradalmi ipari unionizmus eszméjének hirdetésére és tanítására a mai válságos időkben sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor ezelőtt volt. És miután nekünk, magyar ajkú ipari unionistáknak az agitációra, a tanításra a legfontosabb eszközünk lapunk, a BÉRMUNKÁS, az értekezletek több olyan igen üdvös határozatot hoztak, amelyek célja a Bérmunkás megerősítése és további fejlesztése. Reméljük, hogy lapunk azon hívei, akik nem lehettek jelen a kerületi értekezleteken, SZINTÉN MAGUKÉVÁ TESZIK EZEN HATÁROZATOKAT ÉS SEGÍTENEK BENNÜNKET ABBAN, HOGY A HATÁROZATOKBÓL GYAKORLATILAG MEGVALÓSÍTOTT TÉNYEK LEGYENEK. Reméljük, hogy a delegátusok soraiból alakult ÉPÍTŐ GÁRDÁT az olvasók tábora még jóval emelni fogja. A bevándorlás megszűnte, korlátozza az uj olvasók szerzését és igy ebben az irányban is lapunk minden hívének kétszrees munkát kell kifejteni. Az értekezletek megállapítása szerint is lapunk olyan nívós és értékes, hogy messze fölötte áll az összes amerikai magyar lapoknak, igy bátran kezébe adhatjuk minden magyar munkásnak. Ugyancsak a lap megerősbitését célozza az állandó szerkesztő alkalmazását szolgáló alap megteremtése is és hisszük, hogy a new yorkiak mintájára, az ország minden részéből csatlakozni fognak e terv megvalósítására. És végre, hogy lapunk még értékesebb legyen, hisszük és reméljük, hogy olvasóink is minél többször hallatnak magukról és a “Munkás Levelek” v rovatát nagyobbitani és állandósítani tudjuk. A háború igazolása (gb.) A háború lényege az emberi élet pusztítása. Hogy közben hajókat sülyeszltenek el, városokat rombolnak le és -egész országrészeket tesznek kopárrá, sokidőre használhatat- lenná, csak mellék terméke a háborúnak. A főcél a gyilkolás, amit simább nyelven az ‘ellenség pusztítása’ kifejezéssel jelölnek. Az ember még az őskorszakból hozta magával a mindent birni vágyó ösztönt, ami az egymás közötti halálos versenyre vezetett. Az emberi civilizációnak éppen az a lényege, HOGY AZ EMBERT ÚRRÁ TUDJA TENNI EZEN, ŐSI ÁLLATI ÖSZTÖN FELETT. A civilizáció, — az elme fejlődöttsége — tette lehetővé a családok közötti békés érintkezést az örökös harc helyett. A civilizáció tette lehetővé, hogy a rokon családok törzsekké, majd nemzetekké fejlődjenek. Azonban, noha nagyon sokszor kérkedünk napjaink civilizációjával, annyira még sem fejlődött, hogy a nemzetek közötti kooperációt állandósítani tudta volna, bár magát a háború lényegét, a gyilkolást mindenütt BŰNTÉNYNEK minősitik. A “NE ÖLJ!” parancsolat úgy a zsidó, mint az abból később keletkezett keresztény civilizációnak sarkalatos tétele. A többi népek is hasonló erkölcsi felfogást vallottak, legfeljebb másféle szavakkal fejezték ki. Ezer év óta talán most lehet hallani először, hogy valamely népcsoport a gyilkolást, mint olyant, dicsőítsen. Az olasz fasiztáktól haallottuk először az embergyilkolás “élvezetének” dicsőítését, amikor Afrikában repülőgépekről lövöldözték a nyilakkal védekező ethiopiai népet. De most, hogy általánossá lett a világháború, valami módon igazolni kell a gyilkolást minden oldalról. Elsősorban is igazolni kell a német názi vezetőségnek, akik a harcot megindították. Egy darabog a nemzeti egység jogát tolták előtérbe. Joguk van egyesíteni Európa összes németéit, mondották. Mikor aztán ezt elérték, akkor rájöttek, hogy most már a megélhetésükre szükséges területért, a “lebens-raum”-ért küzdenek. A háború igazolásának Berlinből eredő legutóbbi formája az “éhínség” elleni védekezést mutatja. Berlini felfogás szerint Anglia és az Egyesült Államok összefogtak Európa népeinek kiéheztetésére, illetőleg éhínség utján való kipusztitására. Ez ellen természetesen mindenféle fegyverrel harcolni kell. Természetesen a másik oldalról is jogosnak tartják a háborút. Itt először a DEMOKRATA ESZMÉK védelméről beszél- ( tek. Azonban úgy látszik, hogy a demokrata eszmék csak ESZMÉK a nagy tömeg előtt is, igy nem nagy lelkesedést mutattak a háborúért. Most aztán Amerika egyik legismertebb egyházi tekintélye, Bishop Manning szerint ez a háború SZENT HÁBORÚ, tehát vallási alapon is igazolt. Másszóval az emberi élet kiirtása most nem vétek, hanem egyenesen istennek tetsző cselekedet. De akadnak ellenzők is. Theológiai diákok és tanárok kétségbe vonják, hogy ez a háború a “szent háborúk” kategóriájába esik. Vannak azonban olyan vallásos emberek is, akik azt állítják, hogy emberölés semmiféle körülmények között sem nyerheti meg az isten tetszését. Valószínű, hogy minden csoportnak igaza van, amennyiben maga az isteni fogalom külöm- bözik náluk. De a háború jogos vagy jogtalanságáról más oldalról is hallunk most. Oroszországból jövő hírek szerint Stalin meghatározása alapján minden “reakciós háború igazságtalan és minden forradalmi háború jogos”. A baj ennél a meghatározásnál is az, hogy nincs pontos mérőeszközünk, amely megmutatná, melyik a forradalmi és melyik a reakciós háború. így például minden háború, amelyet Stalin folytat, egész bizonyosan “forradalmi”. Az orosz-finn háború is ilyen volt?! Vannak aztán olyanok, akik a háborúnak csak azt a formáját tartják jogosultnak, amelyet valamely ELNYOMOTT OSZTÁLY A FELSZABADULÁSÁÉRT FO LY TAT. Ezt a harcot OSZTÁLYHARC név alatt ismerik. Az osztályharc természetesen két irányban hat. Egyrészről politikai és gazdasági jogért folyik az elnyomott osztály részéről, de ugyanakkor u gyanilyen természetű kiváltságokat semmisít meg az uralkodó osztálynál. így egészen természetes, hogy amig az elnyomottak előtt ez az egyetlen harc a jogosult, addig a kiváltságos osztály éppen ezt a harcot tartja a bűnök bűnének, ami ellen a legkegyetlenebb eszközökkel is védekezni igyekszik. Amint azonban a háború megindul nemcsak a viszonyok, de maga a háború lényege is megváltozhat. így például nem lehetetlen, hogy valóra válhatik sok millió embernek az az óhajtása, hogy a jelenlegi világháború is mint OSZTÁLYHARC, az elnyomott munkásosztály felszabadulásával nyerjen befejezést. TARTSUK MŰKÖDÉSBEN AZ ÉPÍTŐ GÁRDÁT A Kerületi Értekezletek egyhangú megállapítása, hogy a Bérmunkás megjelentetésének számottevő tételét képezte az elmúlt esztendőben az Épitő Gárda anyagi hozzájárulása, amelynek a fenntartása és további hozzájárulása szükséges erre az esztendőre is. / Azok a Bérmunkás olvasók, akiknek módjuk van, hogy a lap megjelentetését a kettő dollár előfizetési díjon felül is elősegítsék, azok csatlakozzanak az Épitő Gárdához, amely ezúttal nem állapit meg havi befizetéseket, azt mindenki a maga pénztárához szabja ki. Ugyan akkor, minden Gárda befizetőnek joga van a befizetés összegéig ismerőse részére a Bérmunkást elküldetni, hogy ismerjék meg a lapot azok a munkások, akik nélkül az ipari demokrácia nem valósulhat meg. Mindazok, akik már lecsatlakozitak és akik csatlakozni szándékoznak az Épitő Gárdához, junius elsejére küldjék be első hozzájárulásukat. ELVÍNYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. \ E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE Á BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom épitiiib a régi társadalom k* r-tí-ir helöl fh BÉRMUNKÁS 1941 május 31.
