Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-31 / 1165. szám
1941 május 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal A másféléves háború A második világháború 19411 márciusában érkezett el kitöré- sének másféléves fordulójához, I valójában azonban a most már 20 hónapossá vált küzdelem az elmúlt év nyár óta belépett második szakaszába. Ha egyáltalán szakaszokra lehet osztani azt a folyamatot, amelynek csak kezdetét ismerjük, vége azonban az idő és a tér beláthatatlan tá- válságaiba nyúlik, akkor a háború első szakaszát az jellemezte, hogy a küzdelem Európában folyt. A háború hat-hét hónappal ezelőtt megkezdődött második szakaszában a küzdelem túlnyúlt a földrajzi értelemben vett Európa határain, magához ölelte Afrikát, kiterjedt Ázsia egyes vidékeire, hatásait egyre növekvő mértékben éreztette a távoli óceánokon és a tengerentúli világrészeken. Ezzel párhuzamosan, lassanként érezhetővé vált a háború visszahatása önmagára, saját társadalmi alapjára. Európában és Európán kívül szinte napról napra gyorsabban járt a gépesített világ- történelem amúgy is szédítő iramban dolgozó motor ja. A társadalom fejlődésének folyamatai meggyorsultak, az elavult, a múltból itt maradt társadalmi környezet egyes formái még ósdiabbaknak, még elmaradot- tabbaknak tűntek föl- Ugyanakkor egyes, néhány évvel ezelőtt napvilágra merészkedett mozgalmak túljutottak fejlődésük tetőpontján és épp a januári napok szomszédságunkban lezajlott eseményei bizonyítják, hogy ezek fölött a mozgalmak fölött is eljárt az idő. A társadalom fejlődése tehát mind kül-, mint pedig belpolitikai vonatkozásokban lassan, de annál láthatóbban uj csatornákat ás magának és a háború mostani, második szakaszában ugyan még halványan, i ködbeveszően, de mégis mind határozottabban bontakozik ki a jövő képe. Az elmúlt félév eseményei alatt is hü maradt a második világháború önmagához. A mostani küzdelemnek egyik alapvető tulajdonsága, hogy szakadatlanul újabb és újabb területeket ragad magához. Valóban totális háború ez, totális nemcsak a szó katonai értelmében, hanem abban a vonatkozásban is, hogy mindent magához ölel, az élet minden megnyilvánulására kiterjeszti a maga hatását; függőleges és vízszintes irányban egyaránt növeli a saját térfogatát. Ha csak Európára korlátozzuk figyelmünket, akkor is megállapíthatjuk, hogy a lengyelországi hadjáratot és a német hadsereg győzelmét nyomon követte az északeurópai hadjárat és a németek újabb sikere után Olaszország hadba- lépésével a küzdelem kiterjedt a Földközi tengerre, Afrikára és részben Kis-Ázsiára. Ekkor léptünk be a háború második szakaszába, de a folyamat tovább haladt: 1940 őszén a Balkán déli része gyulladt ki, mig 1940—1941 fordulóján az Amerikai Egyesült Államok is megjelent a nagyhatalmi összecsapás arénáján “kölcsönadott” torpedórombolóival, repülőgépeivel és egyéb hadianyagjaival. A keletázsiai harcterek is megszaporodtak, a kínai háború három és féléves csaknem “ősi” csataterp mellett újév óta már “csaknem hadszíntérré” változott a déltengeri szigetek területe is. A sziám-indokinai határvidék például hol háborús, hol fegyverszüneti állapotban van. A küzdelem valóban futótűzként szalad végig az egész földön, de a háború kiterjedése ellenére a döntést sem az első szakasz eseményei, sem pedig az 1940. év nem hozta meg. Éppen Hitler mondta először újévi felhívásában, másodszor pedig 1941 január 30-án, hogy a döntést az 1941- évnek kell meghoznia. A február végén elhangzott Hitler- és Mussolini-beszéd, a tavaszi légioffenzivákat bevezető repülőtámadások, a döntésre érett balkáni és keleti földközitengeri helyzet, de a különböző visszaeséseken keresztül is egyre magasabbra ívelő távolkeleti látkörbe egyöntetűen arra mutat, hogy most, a várakozás óriási légkörnyomásu napjaiban is látni az uj háborús zónák kirajzolódó határait. Emlékezzünk: az 1940. év téli hónapjaibah b e következett “Altmark”-esettől egyenes ut vezetett addig, hogy 1940 április 8-án egy éjjel 2 órakor érkezett távirat közölte: a norvég világitó tornyok fényét kioltották... Ugyanakkor hány riadalom és részleges mózgósitás előzte meg Hollandiában és Belgiumban azt a május 10-iki napot, amikor motorizált hadseregek bedübőrőgtek Flandria történelmi csataímezejére? A külpolitikai előjelzők már most is működnek és már most is látni, hogy mig Európa nyugatán a tengeralattjárók és repülőgépek hosszutávu, felmorzsolásra szánt akciójával néz farkasszemet az angolszász világ, addig a Földközi tenger medencéje és Európa déli félszigetei körül torlódó viharfelhőkből bármikor lecsaphat a hirtelen bekövetkező események villáma. Amig tehát a háború tizen- kéthónapos korától fölnevelkedett tizennyolchónapos koráig, addig valóban második világháborúvá vált és a kapitalista társadalomnak nemcsak anyaországait, hanem gyarmatait is fölkereste. Mindezideig a háború kiterjedése nem jelentett azonban egyúttal végső döntést is. Fölösleges lenne itt azzal a kérkedéssel foglalkozni, hogy az 1941. év mennyiben járul majd hozzá ehhez a döntéshez. Annyit azonban mégis meg lehet állapítani, hogy a hadiesemények a háború második szakaszában — a kiterjedés és az önmagára való visszahatás szakaszában — ugyanolyan törvények alapján következnek be, mint ahogy ez az európai harcok idején történtSzemben az első világháborúval, a mai küzdelemben a harcok nem állandóan folynak. A nagy veszteségekkel járó, szakadatlanul hullámzó mérkőzés helyébe a mai gépesített háborúban a hosszú szünetek és a rövid, hirtelen bekövetkező lökésszerű harcok léptek. Ezt tapasztaltuk a lengyel háborútól egészen a franciaországi összeomlásig, illetve az Anglia ellen meginduló légiostromig— nagyban. Ugyanezt látjuk az afrikai háborúban — kicsinyben. Ez nemcsak a gépesített hadviselés következménye, hanem következménye a mai minden vonatkozásban totális küzdelemnek. Az elsővilágháboruban a szakadatlan küzdelem egyetlen hónapja is óriási veszteségeket jelentett mindkét küzdőfél számára, addig a mai háborúban a veszteségek viszonylagosan igen alacsonyak. Fordítva, visz- szafelé bizonyítva, itt van az egyik legfontosabb magyarázata ennek a különös jelenségnek — amely annyira különös volt, hogy egy évvel ezelőtt sokan, naivan nem is akarták elhinni, hogy ez megváltozhatik és a szünetet felváltja a támadás. Ma ugyanis nemcsak a gép lépett előtérbe, hanem az ember is és az emberen keresztül az a társadalmi környezet, amely ma már más, mint huszonöt évvel ezelőtt. Természetes, hogy a szünetek idején, az előkészületek szakaszában aztán minden eddiginél világosabban látható a katonai háborúval párhuzamos jelenség mögött pedig mindennek okozója és az egésznek megmagyarázója: a gazdasági háború, a nyersanyagok és a piacok birtokáért folyó verseny. Mire a háború azonban elérte 20 hónapos korát, nagyjából véget ért a második háborús tél előkészítő szakasza, még akkor is, ha tényleges tavaszi hadműveletek még nem kezdődtek meg A szünet és a cselekvés közötti átmeneti szakaszban vagyunk, de a különbség a tavalyi megfelelő periódussal szemben az, hogy most a szünet — ugylát- szik — minden vonalon, minden ponton véget ér majd. Aj előbb azt mondottuk, hogy a háború mostani, második szakaszában egyre inkább érvényesül a küzdelem visszahatása önmagára. Ez elsősorban gazdasági vonatkozásban áll, de annak a filozófiai tételnek szem- előtt tartásával, hogy a lét határozza meg a gondolkodást- 1941 februárjának Európáját már nem lehet összehasonlitani azzal az Európával, amely egy évvel ezelőtt ugyanilyen szorongással és az idegek ugyanilyen feszült táncolásával figyelte, hogy hol fog lecsapni a villám. A mai Európában egyetlen akarat érvényesül, de ugyanakkor egyetlen életszínvonal. Eltűntek azok a különbségek, amelyek azelőtt életszínvonal és lehetőségeit tekintetében annyira jellemezték Európa népeit. A néptömegek ma az Atlanti óceántól a Visztuláig és a norvégiai gleccserektől a szicíliai narancs ligetekig egyformán élnek. A francia paraszt helyzete nagyjából azonos a lengyelével és a holland vagy norvég munkás életmódja sem tér el lényegesen a románétól vagy a görögétől. Európa egységessé vált, egységesen áll ugyanazokkal a problémákkal szemben, amelyeket a háború, a blokád és az ellenblokád tárt elébe. Ezzel megszületett az előfeltétele annak, hogy Európa a jövőben is egységes' legyen és Európa népei ugyanarról a lépcsőfokról lépjenek be az uj európai rendbe, a szabadság birodalmába. A háború kiegyenlitő, nivelláló hatása azonban nemcsak az anyaországokban érvényesül. Nemcsak Angliában vetett föl például olyan problémákat,amelyekről azelőtt a lordok és a golfpályatulajdonosok tudni sem akartak, hanem — ha kevésbé hangsúlyozottan is — fölvetette ezeket a kérdéseket a jelenlegi gazdasági rendszer alapját alkotó gyarmati és félgyarmati országokban is. Másrészt — részben az előbbiek hatása alatt — megnövekedett a “kívülálló” két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjet Unió jelentősége. Ami az USA-t illeti, itt is megkezdte a maga munkáját a háború, tehát azt a munkát, amely részben meggyorsítja a társadalmi fejlődést, ipart teremt vagy ipart fejleszt, részben pedig az árucsere szálaival összekötött területeken nagyjából mindenütt azonos viszonyokat hoz létre. Az Egyesült Államok is rálépett az európai társadalmak mostani fejlődésének útjára: a magas életszinvonal helyébe a háborús gazdálkodás kérdései lépnek- Amerika a háború második szakaszában kezdte meg az utat, amelyen a különöstől eljut az általánosig, a kivételtől a szabályig. És itt lehetetlen meg nem említeni, hogy a háború miképpen készíti elő eddig elhanyagolt és fejlődésében megakadt területek és országok reneszánszát. A gyarmatokban eddig az anyaországok ipara megakadályozta az indusztrializálást. A háború most -ezt az akadályt elsöpörte az útból. Európa legnagyobb ipartelepei fölött éjszakáról éjszakára ott járnak a repülőgépek. Az angol ipar részben átköltözik Kanadába, Ausztráliába,' Dél-Afrikába és Indiába. Sőt a háborún kívülálló Szovjet Unió is az Uraiba, Szibériába és a mongolköztársaságokba vitte át részben ipari kombinátjait. A háború hatása alatt tehát nemcsak uj iparágak, hanem uj ipari területek születnek és ezeken keresztül: uj ipari forradalmak. Említsük meg még, hogy uj utak készültek el a Közel- és Távol-Keleten uj csatornák és uj vasutak (például elkészült — végre — a Bagdad-vasut) — azaz a technika eddig szűz területeken is kezdi átformálni a társadalmakat. A háború második szakaszában tehát nemcsak egyes társadalmi mozgalmak — mint például a román vasgárda — bizonyították be, hogy a rendkívüli helyzet hivta őket és ugyanaz el is söpri azokat, hanem ugyanakkor a romboló és építő háború a föld valamennyi pontján megteremti az előfeltételeket a társadalom uj fejlődéséhez. Ezek az uj körülmények pedig biztosítékai annak, hogy végül a népek ugyanolyan érettek legyenek, mint amilyen érett lesz a történelemtől kiformált helyzet(Népszava) Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát dalom Forradalmi Ipari hadse- verbuváltál, a társadalmi forra- regébe?
