Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-17 / 1163. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941, május 17. EGYRŐL-MÁSRÓL j Elmondja: Z. J. “RONDA MADARAK.......” A munkáltató osztály mindig gondoskodott arról, hogy a munkásmozgalomba kémeket, spionokat, agent provokátorokét helyezzenek el. Különösen forradalmi mozgalmakban igyekeznek annyi agent provokátort elhelyezni, amennyi csak vállalkozik ily aljas szerepre és számos esetben sikerült is ily mozgalmaknak a vezetését teljesen megszerezni az ilyen agent provokatöröknek és diszkredi- tálni a mozgalmat. Mindezek ismerete után is feltűnő az amerikai Kommunista Párt volt tagjainak aljas szereplése, akik hosszabb-rövidebb időt töltöttek el a pártban és miután kimaradtak, vagy kirúgták őket, abból akarnak tőkét kovácsolni, hogy a legaljasabb rágalmakkal illetik azt a pártot, amelynek hosszú évekig dolgoztak. Hogy a sok közül csak néhányat említsünk; pl. Gitlow a kommunista pártnak hosszú éveken át volt központi titkára mielőtt kegyvesztett lett és most, ahol a kommunisták ellen vizsgálatot folytat a kormány, vagy annak bármely közege, ez a Gitlow mindenhol ott szerepel, mint a kormány ko- i-ona tanúja és a legarcátlanabb denunciálást végzi volt elvtársai és azok pártja ellen. Nemrégen jelent meg egy könyv “Out of the Night” címmel, melynek egy “Jan Valtin” nevű (álnév) német kommunista az írója, aki sok szenvedés után megszökött a német Gestapo kelepcéjéből és az Egyesült Államokba menekült. A könyvben, amellett, hogy leírja a német náci titkos rendőrség embertelen, aljas terro- risztikus működését, nem feledkezik meg a kommunista pártot sem bemártani a pocsolyába. Többek között elmondja, hogy ő egyike volt azoknak, akiket kiválasztottak, h o gy Lenin- grádba, a kommunista egyetemre ment különleges kommunista kiképzésre. Az egyetemen volt vagy 600 hallgató, nők és férfiak és minden ország képviselve volt közöttük. A hallgatók nemcsak nappal, hanem éjjel is együtt voltak, egygyütt aludtak s a legalávalóbb életmódot folytatták. Mivel férfiak voltak nagyobb számban, egy nőre öt-hat férfi is jutott és a nők “elvtársi” szeretetből valamennyit kielégítették. Ugyancsak elmondja, hogy a hithü kommunistáknak mint kell vállalkozni mindenre, amit felülről parancsolnak. És többek között beszámol, hogy 1926- ban, amikor Amerikába jött, milyen módon bízták meg egy volt kommunista agyonlövísé- vel. A könyv általában több vádat tartalmaz a kommunisták, mint a nácik ellen. A Dies-bi^bttság különböző városokban tartott kihallgatásain a volt kommunisták egész serege vonul fel a párt ellen vallomást tenni. Itt van pl. Harry Bridges de- portálási ügye, ahol a volt kommunisták tucatjai jelentkeznek bizonyítani, hogy Bridges tag- já volt a kommunista pártnak, (ez alapon akarják deportálni) és nem holmi rank and file kommunisták, hanem mind szervezők, titkárok, inner cirle tagok, akik bizalmi állásokat töltöttek be valamikor a párt-: ban. Bár mint előbb mondottuk, a munkásmozgalom minden ágában bőven vannak spionok, agent provokátorok, de még igy is meglepő, hogy a volt “kommunisták” ily nagy számmal vállalkoznak a denunciá- lásra. Ha visszaetkintünk az 1918-20-as évekre, amikor a nagy IWW pörök voltak, ott ilyesmit nem lehetett tapasztalni. Bár voltak ott is volt tagok, akiket a kormány tanuknak vonultatott fel, de mindről kiderült, hogy azért vágták ki őket a szervezetből, mert a tagság felismerte bennük az árulót. Olyanok azonban, akik bármi más okból maradtak ki a szervezetből, valamennyien az IWW mellett tanúskodtak. A magyarázata ennek egyszerű. Az IWW-ban csak bérmunkások lehettek és lehetnek ma is tagok és oda az ingyenélők, a söpredék nem tolakodik be. Egészen más a kommunista pártnál. Oda minden vigéc, dologtalanul élnivágyó, minden söpredék betartozhat, a fő az, hogy szájas legyen. Amikor betása rendet tartson a kontinensen. Ezt igen egyszerűen el lehet érni úgy, hogy Európát beosztják termelő területekre, amelyek között minden korlátot letörnek, hogy a termelés a legmagasabb fokot érhesse el. “Csupán az elosztás fölötti intelligens felügyeletre van szükség” — mondották. Szerintük az ilyen rendszernél pénzre nincs is szükség. Minden kerületnek ki lesz adva, hogy mit és mennyit termeljenek a képességük szerint és kicserélik áruikat német ellenőrzés mellett, Berlinnel, mint a csere központtal A kormánykörök szerint minden pénzértékét annak vásárló képessége szabja meg. Ha ez tény, akkor az arany értéke teljesen veszendőben van, mert a német márkának igen nagy a vásárló képessége, noha nincs arany fedezete. így tehát az arany napjai meg vannak számlálva és helyét a Schacht által behozott csere rendszer fogja felváltani Németországgal, mint központtal és a német márkával, mint nemzetközi leszámítoló pénzzel. A konzervatívabbak azonban még nem adták fel teljesen az aranyat, csupán azt hirdetik, hogy nem lesz többet olyan fontos szerepe, mint azelőtt és inkább csak mint az áruk hullámzását korlátozó faktor fog működni a nemzetközi kereskedelemben. Ugyanakkor azonban egyikük sem tud javasolni valami olyan anyagot, ami az aranyat helyettesíthetné. John Cudahy. léptek sem azért léptek be, mert a kommunizmus elvi meggyőződésük volt, hanem mert do- log^talan élet volt kilátásba. Azonban, amikor ez megszűnt, akkor ellene fordultak a pártnak és hajlandók a legaljasabb rágalmakkal illetni a pártot és annak tagjait, mert most az a kenyerük. És ilyen mozgalom nem is szolgálhatja a munkásság felszabadításának ügyét. Ez a feltevésünk mindig megvolt a kommunista párt és hasonló mozgalmak iránt és amíg sajnálkozunk a kommunista párt őszinte munkás tagságának rövidlátásán, hogy energiájukat ily káros mozgalom építésére pazarolják, a leghatározottabban elitéljük azt a de- nunciáns, élősdi tömeget, amely előbb kihasználja a pártot és aztán elárulja. Mert akár hogy is van, mégis csak “ronda madarak azok, akik a saját fészkükbe piszkitanak.” NÁCI PROPAGANDA HATÁSOSSÁGA A nácizmus legfőbb fegyvere a propaganda. El kell ismerni, hogy a náci propagandagyár sokkal hatásosabb propagandát tuó kifejteni, mint bármely más irányzat vagy árnyalat és annak szálai sokkal messzebbre elérnek, mint azt maga Hitler valaha is álmodni merte volna. A náci propagandagyár oly kérdéseket vetett “világ jelentőségűvé” amelyek ugyan már évszázadok óta fenn állnak, de senki ügyet sem vetett azokra. Itt van pl. a “zsidókérdés.” Zsidók és keresztények évszázadok óta éltek együtt egyes országokban és csaknem minden országban a föld kerekségén. Bár tagadhatatlan, hogy voltak zsidó üldözések szórványosan és különösen a legelmaradottabb országokban, mint a cári Oroszország volt, vagy Románia, vagy Magyarország, ezek azonban helyi jellegűek és többnyire a vallási bigottságból eredjek voltak. Amióta azonban a hitlerizmus zászlót bontott, a zsidókérdés “világjelentőségüvé” vált és “müveit” nemzetek és egyének elfogadták Hitler azon bornirt állítását, hogy az emberiség minden bajának a zsidók az okozói. Hogy ezen állítás milyen alávaló, buta és a tényeknek nem megfelelő, misem bizonyítja jobban, mint az eddigi történések és legfőbbképp Németország helyzete. Hitler uralomra jutásakor Németországban nagy ambícióval láttak hozzá a zsidók kiirtásához, mert Hitler szerint “a német nép minden bajának a zsidók az okozói.” A jelen világ háború kitöréséig hét év telt el Hitler uralomra jutása óta és ezen hét év alatt minden zsidót kiirtottak Németországban. Akik még megmaradtak, azok üldözött vadak módjára bujkálnak, de mint számottevő elem, a zsidóság megszűnt Németországban. És vájjon jobb lett a német népesség helyzete? A tények minden szónál jobban bizonyítják, hogy nem! Sőt, mennél jobban megerősödött a nácizmus, annál súlyosabb terheket rakott a népesség vállára. Miután már a zsidókérdéssel nem lehet a német népet tovább kábultságban tartani, meg kezdték a szomszédos kisebb országok felfalását. Bekebelezték Ausztriát, Csehszlovákiát, Memelt, aztán jött Lengyelország. Ekkor azonban az európai nagy hatalmak veszélyt sejtettek; látva, hogy Hitler megszegte az adott ígéreteit, megkísérelték megállítani a náci hengert. És ez a közbelépés egy újabb propaganda eszközt adott a nácik kezébe. Elekor az “angol imperializmus” került a vádlottak padjára. És csodálatos, de a “müveit” nemzetek ék egyének rögtön bekapták ezt a horgot is és kórusban kezdték ordítani, hogy a legfőbb ellenség az “angol imperializmus.” Tagadhatatlan az, hogy Anglia imperialista hatalom, de az volt évszázadok óta és csak most derült ki, hogy tulajdonképpen “az angol imperializmus az okozója a világ minden országában a nyomor és szenvedésnek.” Az öt világrész minden sarkában elplántált nácik és a nácizmust óhajtó kizsákmányolok és azok szajkói, valamint a kommunácik (kommunisták) most ezt ordítják kórusban. Az imperialista törekvésektől egyetlen ország sem mentes, — hég Szovjet Oroszország sem. Fegyveres erővel területet hódítani, imperializmust jelent és ettől egyetlen ország sem mentes. Ez a kapitalismus természete és nem az imperializmus szülte a kapitalizmust, hanem a kapitalizmus az imperializmust. A rosszakarat, vagy tudatlanság állíthatja csak, hogy a világ népessége nyomorának az angol imperializmus az okozója és nem a kapitalizmus. A rosszakarat, vagy a tudatlanság állíthatja csak, hogy az angol imperializmus megsemmisítésével az emberiség felszabadul a rabszolgaságból. Ez csak a náci propaganda eszköze a tudatlanok és vakok bolonditására és akik ezt elfogadják és hirdetik egy sokkal vérengzőbb barbá- rabb és elnyomóbb imperializmust — a náci imperializmust — segítik az emberiség nyakára. OROSZORSZÁG A VÁLASZUTNÁL A jelen világháború megindításánál kétségtelenül jelentős szerepet játszott Szovjet Oroszország állásfoglalása. Mielőtt Hitler megindította a gőzhengert Európa országainak a le- hengerelésére, biztosította a maga részére Oroszország ‘semlegességét’. Ezen ‘semlegesség’ biztosítása nélkül kétséges lett volna az elért “siker”, sőt a hadjárat elindítása is. Nem állítjuk, hogy a nácizmus megmaradt volna a német határokon belül, de minden valószínűség szerint más eszközökkel és más módon terjeszkedett volna és az ellenerőknek is lett volna idejük kifejlődni. A balkán államok jelentős részét képezik Európának és azoknak nagyobb része náci ellenes volt eredetileg. Különösen szláv országok Oroszországgal rokonszenveztek és mielőtt a Hitler-Sztalin paktum létre jött, a balkán érintése “darázsfészket” jelentett Hitlernek. Még a nem szláv országok is, mint Magyarország és Románia állásfoglalása is kétséges volt, nem mintha irtóztak volna a nácizmustól, hanem mert korlátlanul akartak uralkodni az ország határain belül. Az orosz
