Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-05-10 / 1162. szám

6 olaal BÉRMUNKÁS 1941, május 10 felírjanak tinkturákat, kábítsa­nak étherrel, szedjenek kokaint és szedessenek koffeint, fecs­kendezzenek szerteszét szubli- mátot, mikroszkópokon keresz­tül fölfedezzenek mikrobákat, görnyedjenek górcsövek fölé, megöljenek és megmentsenek embereket. Orvosok, belehullottak egy állapotba, ami keveréke az örö­kös munkának és az ájultság- nak. Agyonmosott, fehér kezeik­hez vereség és leipondás, csüg- gedés és kudarc, fáradtság és hörgő, szaggatott lélegzettel ki­harcolt győzelem tapad. Voltak türelmetlenek és vakok, akik őket mészárosoknak, hentesek­nek mondták elvakult dühük­ben, tehetetlen fájdalmaik kö­zött a kórházpriccsen hempe­regve. De voltak mások, akik naplójuk legszebb részeit, val­lomásait, legtisztább oldalait, leveleik feneketlenül mély lap­jait — a civilizáció hőseinek — az orvosoknak ajánlották. A vér, bűz, láng, éter, jód, az el­égett kötszerek, az állott pára, a szörnyű köhögés, a monoton hörgés, a hajsza, s borzalmas ébrenlét, a félrebeszélő haldok­lók, az émelygés, szédülés, örö­kös rosszüllét, az iszonyú ál mosság kietlen és zagyva at­moszférája vette körül a civi­lizáció hőseit. Mainzban egy temetési vál­lalkozó ezzel az ijesztő és cini­kus mondattal tette magát hal­hatatlanná páciensei és a város lakói előtt: “Der Herrgott ha- elt immer, mit der Staerksten Division, also jetzt mit dem Todt!” Huszonhárom éve, hogy emberek, akik még reggel azzal búcsúztak el, hogy délben, vagy este hazajönnek — örök­re eltűntek. Sohasem jöttek vissza! Néha valamelyiket őr­jöngő hozzátartozói felismerték a hullaégetőben, vagy a jég kö­zött a földszinti pincékben.... Huszonhárom éve, hogy embe­rek reggel, mielőtt elmentek, kezetfogtak hozzátartozóikkal és barátaikkal s este egész tes­tükben reszketve a félelemtől — tépték le kezükről azt a kez- tyüt, amelyik “fertőződött”. Menekültek a ragály elől, nem volt részvét, barátság, nem volt fivér, apa, csak a félelem volt.... A nap hőse, a végzet hőse, élet és halál ura volt például Messi- nában az a fekete keménykala- pu ur, aki hosszú kabátban, ke­zében csengővel, a hullakordély előtt lépkedve — bejárta az uccákat és csöngetett.... Ezzel jelezte, hogy ahol halott van, ott szóljanak.... Ahol meglátták vagy csengetését hallották, em­ber és állat, asszony, gyerek, kutya, lóhalálában menekült. A kapukat becsukták, az ablako­kat becsapták. S a különös és borzalmas halotti menet min­dent legyőzve, uralkodott a ha­lálos város fölött. Messinában a gyerekeket a csöngetyüs em­berrel ijesztgették. Vájjon mennyiben van az emberiség megvédve, hogy a most dúló világ felfordulást nem követi hasonló, vagy pusz- titóbb járvány? JEGYZŐKÖNYV Felvétetett a Világ Ipari Munkásai Szervezetének ma- gyarajku tagjai Pittsburgh Kerület Értekezletén, 1941 áp­rilis 27-én, a N. S. Pittsburghi Labor Lyceumban. Kucher munkástárs, kerüle­ti titkár üdvözli a megjelente­ket és kéri egy gyülésvezető és egy jegyző megválasztását.. Gabrielis munkástárs gyü- lésvezetőnek, Kucher munkás- társ. jegyzőnek választattak meg. Gyülésvezető munká stárs megköszöni a beléje helyezett bizalmat és a napirend megálla­pítása után, Kerületi Titkár teszi meg a jelentését. Kucher munkástárs részletes jelentést tesz a kerületben vég­zett munkákról, amely ezúttal is legfőbbképpen a Bérmunkás terjesztése és az olvasóknak a lehetőséghez képest való láto­gatásában merült ki.. A múlt év novemberében rendezett tár­sas vacsora anyagiakban is si­került, amelyből úgy a Bérmun­kás, mint mozgalmunk angol lapját támogattuk. A naptár részére szereztünk hirdetéseket és azon leszünk, hogy nemcsak azokat a hirdetőket tartsuk meg, de újakat is szerezzünk hozzá, ha a naptár újból kia­dásra kerül. Az egyes naptárak elhelyezése ez évben nem tör­tént azzal a munkával, amivel annak történni kellett volna, igy a központól kapott naptá­rakból felmaradt. Nem akar ez panasz lenni senkivel szemben, mert hiszen minden ipari unio- nistának tudnia kell, hogy a mit a mozgalom ismertetése és szé­lesítése érdekében teszünk, azt a magunk és családunk érdeké­ben cselekszük. A most kiadott vita füzetből is kapott a kerü­let elhelyezés céljából. Az ol­vasók, többen nála fizették már eddig is a füzetért illetve annak előállításáért.. Végezetül arra kéri a munkástársakat, hogy a lap terjesztése munkájából vegyék ki a részüket. A Lapbizottság jelentése és a Cleveland Kerületi Értekezlet jegyzőkönyve lettek felolvasva. A jelentések tárgyalásánál megállapítást nyert az a tény, hogy a Bérmunkás cikkei vilá­gosan magyarázzák és bírálják a munkásosztály helyzetét a mai világ’ égésben, ezért szük­séges, hogy a munkástársak lássanak hozzá a Bérmunkás terjesztéséhez, hogy az a tiszta felvilágosító munka a bérmun­kások ezreihez eljussanak. Az értekezlet méltányolja azt a rendes, pontos munkát, melyet az írógárda olyan szorgalmasan végez a Bérmunkás megírása körül. Méltányolja azt is, hogy a szerkesztés, illetve összeállí­tás mukája díjmentesen végző­dik, amiért elismerését fejezi ki az azt végző munkástársnak. Az értekezlet helyesli az 1942 évre a Naptár megjelentetését. A sorsolás megcsinálását a lap anyagi bázisa megtartása vé­gett szükségesnek tartja. A Bérmunkás 30 esztendős fen- állását ,a kerület annak módja szerint fogja megünnepelni. Az értekezleten megjelent munkás­társak szükségesnek tartjuk azt hogy a Bérmunkás továbbra is helyet adjon olyan írásoknak, amelyek a Munkás Betegsegély- ző Szövetséggel foglalkoznak, meüt a magyar ipari unionisták hosszú esztendők építő munká­ja van ezen intézményben, amit felelőtlen tisztviselők ma pré­dára tesznek, versenyezve a polgári intézményekkel a mun­kásosztály árulásában. A napirend kimerülvén, gyü­lésvezető munkástárs lelkesítő szavakkal az értekezletet befe­jezettnek nyilvánítja. G. GABRIELIS, A. KUCHER, gyűlés vezető. jegyző. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI .nagyon helyesen tették, hogy a füzeteket elküldték az olvasók címére, de most a bá­nya vidékekről ne várják a tiz centeket, mert hiszen a bánya­urak jóvoltából ünnepelnünk kell. Ha munkában leszünk, az első kötelességeink között lesz ez az adósság, valamint az elő­fizetés megújítása is. J. Policsányi, Triadelphia Itten küldöm a money ordert a lapért félévre és a kis füzet­ért húsz centet. Horváth László, Phila. A New Brunswickon lakó B. Goldstein részéről 30 centet kaptunk a füzet költségére. Pittsburghi lapkezelőnk kül­di J. Polgár 25, J. Zaha 15, G. Gabrielis 15, Nedin 10 és Pre- kob 10 centjét a füzetért. Itt mellékelve küldök 20 cen­tet a füzetért. M. Horváth, Milwaukee Itt küldök egy dollárt a “Le- hetünk-e semlegesek” füzetért. A. Szedlák, Chicago Egy régi lapolvasónk Dear­born, Michiganből egy dollárt küld a füzet költségeire. Wm. Berkovits, Cleveland 10 centet hozott a füzetért. Mellékelve money order$2.50- ről. Kettő az előfizetésem meg­újítása, 50c. a füzetért. El nem mulaszthatom egyidejűleg meg­jegyezni, miszerint a füzet té­mája igen aktuális. Tartalma nagyon tanulságos és kívánatos hogy több ilyen füzettel árasz- szák el a közel jövőben az ame­rikai magyarságot. R. Deutsch, Miami A munkás bére és a vállalat haszna Az elmúlt esztendőben 250 nagy vállalat, melyek a vas­iparban, acéliparban s általában a nehéz iparban végzik termelő munkájukat, 70.77 százalékkal nagyobb jövedelmet értek el, mint 1939-ben. Ha az ipari termelésüket néz­zük, s az 1937-ik évét 100-os egységnek vésszük, úgy azt látjuk, hogy a termelt értékek 109-et tettek ki, azaz 9 száza­lékkal többett, mint 1937-ben s ugyanakkor a nagyobb ered­ményit négy százalékkal keve­sebb munkással érték el, azaz 96 százaléka dolgozott az 1937- iki munkás létszámnak, akik­nek munkabére az 1937-iki ke­resetükkel szemben 97 száza­lék volt, azaz 3 százalékkal ke­vesebb. Látható ebből világosan, hogy a nagyobb termelést, a na­gyobb jövedelmet a vállalatok kevesebb munkással és keve­sebb munkabérekkel érték el. A gépipar fejlődése, mint az a fentiek alapján is megállapít­ható, a jelenlegi termelési rend­szerint, fokozatosan s mind na­gyobb mértékben szorítja le a munkást. Csökkenti a mun­kaalkalmat s ugyanakkor csök­kenti a kereseti lehetőségét. Meg kellene találni a módot, hogy a gépipar fejlődésével ará­nyosan javuljon a munkás gaz­dasági helyzete is s ne csupán a vállalatok nyeresége növe­kedjen. Hogyan lehetne ezt elérni? Azzal, hogy a munkások ke­vesebb munkaórát dolgoznának, magasabb fizetés mellett, úgy, hogy a keresetük a megfelelő színvonalon maradna. Az ipari fejlődésnek a mun­kások gazdasági helyzetére is előnyösen kell kihatni s ez(t csakis úgy lehet elérni, ha a nagyobb jövedelemből megfe­lelő részt a munkásoknak jut­tatnak. (Detroiti Magyar Újság) HOL VAN A UMWA PÉNZE? A bányászokhoz közel álló egyik újság tette fel a fenti kér­dést John L. Lewisnek, azzal kapcsolatban, hogy az északi bányatelepeken a sztrájk be­szüntetését arra a követelésre ftette Lewis, hogy a kormány gondoskodjék a délen tovább sztrájkolok ellátásáról. Szégyenletes követelés ez Le- wistől az újság szerint, mert hiszen hét esztendő óta legalább ha'tszáz ezer bányász munka­béréből történik levonás sztrájk alapra, ami a hét esztendő alatt legalább 50 millió dollárt te- szen ki. Hol van ez az összeg, ha most a sztrájkolók segítsé­gét a kormánytól kéri a vezér? Persze Lewis és vezérkara szemrebbenés nélkül néz ke­resztül az ilyen kérdések felett. A legékesebb szónál is szebb a tett! Mit tettél osztályodért, lapodért, a szervezkedésért a haladásért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom