Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-10 / 1162. szám
1941, május 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI Egy járvány évfordulója — Irta: VAJDA SÁNDOR — ÁLDOZAT A HAZÁÉRT Sok szép szónoklat, még több ! vezércikk Íródott mostanában j arról, hogy tekintve az ország súlyos helyzetét, amelyben a nácizmus előretörése folytán került, minden egyes polgárnak áldozatot kell hoznia a hazáért. Közben a megélhetési költségek nap-nap után emelkedtek, aminek a természetes következménye volt az, hogy a munkásság a bérének az emelését követelte, legalább olyan arányban, amilyen mértékben a megélhetés drágult. Ennek a béremelési hullámnak, amely a kapitalisták önzése folytán sztrájkokban nyilvánult meg, a következménye még több vezércikk 1 és a sztrájkellenes törvényjavaslatok légiója lett, hogy megakadályozzák a munkások “bűnös haszonharácsolását”,- mely a legmagasabb'követelésnél sem érte el a 25 százalékot. Csodálatos módon azonban elmaradtak a rosszaló, kapzsisággal vádoló vezércikkek és törvényjavaslatok, amikor megjelent az U. S. Steel Corp. első negyedévi hasznának a kimutatása. Tudni kell, hogy a kimu- V tatott összeg tiszta profit^ itt már levannak számítva a hatalmas igazgatói fizetések, az adók gépkopások, stb. és az elért tiszta haszon több mint 36 és fél millió dollár három hónapra, szemben az 1940. év első három hónapjának 17 milliójával, amelyből a részvényesek részvényenként $1.24-et kaptak 1940-ben, mig most $3.47 jut minden részvény után. Tehát a részvényesek jövedelme'egy év alatt megháromszorozódott, amig a munkások jövedelme legfeljebb 10—15 százalékkal emelkedett, amit már előre elvitt a drágulás. így néz ki az elnöknek az az Ígérete, hogy kifogja zárni a háborúból a profitot. Vagy ezt ő is csak a munkásra értette? A tőkésnek megengedi a szabad rablást? Igazolva azt, hogy a tőke nem ismer hazát, humanitást, csak profitot. A hazafi- ságot, a vallást csak a prolinak találták ki, hogy könnyebben lehessen őket kizsákmányolni. ELVÉGEZTETETT Hitler blitzkriegje maga alá gyűrte a 14-ik és 15-ik országot is. A jugoszláv és görög nép is azok sorába került, akik nem hódoltak be a nácizmus parancsának. Végeredményben nem nagy a külömbség a fegyverrel leigázott kis nemzetek és az önként behódolt országok közt, legalább is ami a dolgozó tömegeket illeti. Szlovákia, Románia, Bulgária, éppen úgy mint Magyarország Berlinből kapja a parancsot, csak az a külömbség, hogy ezekbe az országokba nem kell Berlinből importálni kormányzókat. Ezt a piszkos munkát elvégzik ezeknek az országoknak az urai, csak megtarthassák a nép felett az uralmukat. Az amerikai magyar lapok elsiratják a görög nép szabadságát, de egyetlen szavuk sincs a magyar kormánynak ahoz a cselekményéhez, amellyel az örök baráti szövetségesét, Jugoszláviát hátba támadta, sőt minden demokratikus fogadkozásuk ellenére, helyeslik azt, hogy a1 magyar katonaság is felsorakozott Hitler oldalán. A Magyar Szövetség is hallgat, mint dinnye a fűben. Most nem sietett arra, hogy • feliratban biztosítsa az elnököt a lojalitásával. Ezzel az einem mondott Horthyt elitélő nyilatkozattal igazolták azt, amit már annyiszor megirtunk, hogy ez az egész komédia, amit ezek az urak eljátszottak, csak arra jó, hogy a mai magyar kormánynak alibit bizonyítsanak, ha— amiben ők nem hisznek és amit nem is kívánnak — Hitler minden győzelme dacára is végeredményben, mégis Anglia lenne a győztes. A “nagy” Magyarország feltámadását viszont úgy látszik kamatoztatni akarják, amikor egyelőre közvetve azt a tervet igyekeznek népszerűsíteni, hogy az amerikai magyarság fizesse ki a magyar kormány itt levő, körülbelül öt millió dollárnyi adóságát. Azt á tervezők is jól tudják, hogy ma már az amerikai magyarságolt nem lehet megfejni ilyen hatalmas összegre, de megelégednének ők a fenti összeg egy részével is, amelyből azután jó propagandát lehetne folytatni Horthyék érdekében és ha nem csurranna hát cseppenne valami a vezér urak zsákjába is. Ha igy nem, hát másformában akarják újra felmelegiteni a múlt háború pénzszerzési akcióit, úgy gondolva, hogy ha olyan sokan keresnek a milliók kiömlött vérén, miért maradjanak ki éppen ők a nagy üzletből. VÖRÖS ITAL Az orosz-japán paktummal kapcsolatos eseményekről hosz- szasan számolnak be a világ lapok, a nagy esemény minden kis részletét leírják. így többek közt azt a nagy banketet is, amelyet a japán külügyminiszter tiszteletére rendeztek a paktum aláírása után. Közük a pohárköszöntők f r ázisait, amelyet egymásnak mondottak az urak. Többek közt leírnak egy intim kis jelenetet a bankéiról, amelyen Sztálin elvtárs is jelen volt. Sztálin nem ivott bort — amint a tudósitó Írja,— hanem valami, csak az ő részére készült vörös folyadékot. Sztaliij töltött Matsuokanak is ebből a titokzatos folyadékból és javasolta, hogy a japán császár őfelsége egészségére koccintsanak, amire Matsuoka kijelentette, hogy “ha a császárom egészségéről van szó, akkor megiszam bár mi legyen is az.” Igazán nem meglepetés az, hogy Sztálin a japán császár egészségére iszik. Ivott ő már Hitler egészségére is, miért ne inna a császáréra. Amit azonban nem irt meg a tudósitó, az az, hogy mi is volt az a bizonyos folyadék? Mi azt gyanitjuk, hogy talán a kivégzett orosz I forradalmárok vére volt, vagy A házak holtestekkel s az uccák temetési menetekkel teltek meg. A halál nem tett kivételt öregek és fiatalok közt; rabszolgákat és polgárokat, milliomosokat és nincsteleneket ragadott torkon a ragály. Vivtor Heiser Huszonhárom évvel ezelőtt dühöngött a szörnyű “spanyol”. Nálunk, magyarföldön is súlyos következmények emlékét hagyta vissza, de sejtelmünk sem volt igazi ábrázatáról. Ezt egyes más európai országok ismerték meg a világháború utolsó évében, különösen pedig Észak-Af- rika. Dögvész — ez a régi ijesztő szó tódult kétségbe esve az emberek ajkára. Voltak, akik a földre vétették magukat, voltak, akik kapualjakban haltak meg, voltak, akik térdükön vonszolva magukot, estek a porba, s a csilingelő kordélyok szedték őket össze. A kórházakból és a lakásokból százával cipelték el naponként a járvány áldozatait, akik az ágyakról fordultak le. Útközben, mikor a betegeket a kórházba vitték, ezek habzó szájjal és kifordult szemekkel haltak meg a hordágyakop.Nem volt elég kordély, nem volt elég ló, öszvér és járómü, amely a hullákat elvihette volna. Voltak városok Európán kívül, ahol halmokban magasodtak a “spanyolosok” arrébb meztelenre vetkőZtetett holttesteket gödrökbe hajigáltak, klórmész- szel fröccsentették be az egész zöldesen sárga, penészesen megfeketedett körmü, megdagadt ajkú, nyálkás, izzadságos, bűzös tömeget és észbontó gyorsasággal hajigálták rája a földét.... Hullák mindenütt, letakarva lepedőkkel, az eltorzult arcokat befedték papírral. Különféle formái voltak ennek a járványnak. A betegség főként a légutakat s tüdőt, vagy a g y omorbélrendszert avagy az idegrendszert támadta meg. Marokkóban voltak, akiket megláncoltak és csapatostól terelték őket — a többitől elszigetelve — a járványbarakokba. Fezben kirendelt sorkatonaság éles tölténnyel lőtte azokat a hodályban összezsúfolt páriákat akikhez sem orvos, sem orvosság nem jutott el. Mobiléban szennyes, szökőárszerü patakok eszméletlen és lázas haldoklókat vittek hátukon. A civilizáció szélén álló “perifériákon” — a a három éy óta vérző kinaiaki kiket most eladott Szítaim, mer Hitleréken kívül egyedül a szov jet az, amely elismerte a japá' imperializmus kínai rablását Az sem lesz meglepetés, ha ugT mint Lengyelországba, mos Kínának egy részébe masíroznak be a szovjet csapatai. A japán császári himnusz h a n g j ai (milyen gyalázat!) összevegyültek az internationale hangjaival, ebből a hangzavarból valószínűleg újabb háború, újabb milliók legyilkolása fog következni. párás, förtelmesen bűzös éghajlat alatt — sokszor egész házsorokat gyújtottak föl, s nem egyszer élő emberek is szeneseitek el ruhákkal, bútorokkal együt’t.... / Alighogy az agyon zsúfolt hullakordélyok döcögve elindultak, alig hogy az agyonhajszolt zzadt lovak kidülledt szemmel i házak kapui elől elcsoszogtak — megindult a sokszor egyenetlen birkózás az életért és az hőkért. Árnyékok rohantak föl i lépcsőkön, vonitó macskákat élrerugtak. Ajtókat betörtek, alak beomlottak, ablak üveg 'sörömpölt. Szorgos kezek ájul- 'akalt szedtek föl, akik eszelős üvegszemekkel, megduzzadt ajkakkal, feldagadt hassal, göndörkócos hajjal, kinyújtott karokkal és szétterpesztett lábakkal feküdtek ágyaikon. Holtakat és félholt eszméletleneket szedtek össze. Vigyorgó fogsorokra, alvó nevetőkre, ásító arcokra, kendőket dobtak. Európában bakterológusok, sebészek és kutatók — a tudomány és a haladás minden elképzelhető fegyverével verekedtek a járvány ellen. Bécsben 14 orvosprofesszor, 618 gyakorló orvos, többszázra rugó kórházi ápoló lett áldozatává az önfeláldozó munkának. Budapesten Lieberman tanár operáció közben egy fertőzött betegtől kapott “spanyol mikrobától” másnap reggelre megbetegedett és mire a nap lenyugodott, sürgősen el kellett vinni.... A járványkórházakban erős, vakító villanyfény alatt — mesterséges nappali fény mellett — dolgoztak az orvosok. Megnagyobbodott máj, megduzzadt gyomorszáj, vízzé változó “vér” és sok más különös komplikáció. És orvosok hajoltak öntudatlanok fölé pravasztüvel a kezükben. Éjjel-nappal ruhákat, mat- rácokát, ágyakat égettek el. A helyszínen fertőtlenítettek, a helyszínen oltások ezreit végezték. Az orvosok voltak a járvány igazi hősei! Orvosok! Véres, szennyes köpenyekben, kiforralt, sterilizált gumikesztyűkben bujtatott uj- jaikkal hajoltak halódók fölé.... Orvosok ökleiket rázva, fenyegetően ránoigáltak vissza az életbe élettelen, himbálódzó fejeket. Olykor úgy tűnt föl, hogy erősebbek a sorsnál, olykor úgy tűnik föl, hogy egy külön szektához tartoznak, mely nek az a rendeltetése és sorsa, hogy hidegrázó közönnyel és látszólag visszataszító eltom- pultsággal vitessenek el merevedő hideg testeket. Orvosok, — lábukat kergéti az a kábult, izzó látomás és fenséges álom, hogy verekedjenek kórokozó baktériumokkal, hogy számláljanak vérsejteket, hogy lázgörbéket tanulmányozzanak, megfogják a halált és el-elrán- cigálják. Füröd jenek vérben, ’S
