Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-10 / 1162. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941, május 10 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR A IN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 i>ne Year .......................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months .................„ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ,............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as áecond-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. _______ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A napfény hazájában California, a “napfény hazája”, földrengésein kívül még mint a legsötétebb és legerőszakosabb reakció főfészke lett hírhedtté ag, amerikai államok között. Noha közismert dolog, hogy a napfény elpusztítja számos oly betegségnek korcsiráit, amelyeket az emberiség nagy veszedelmének ismertek, ugy- látszik, hogy a californiai napfényben a sötét reakció bacilusai igen jó talajra találtak. Csak nemrégiben temették el a börtönben elhalt McNamara testvérek egyikét, akiknek neve a több mint három évtizeddel ezelőtti nagy munkásüldözésre emlékeztett bennünket. Tóim Mooney valamivel szerencsésebb volt, még élve kiszabadult a börtönből, ahová azért jutott, mert szervezni merte a közlekedési vállalatok által kizsákmányolt munkásokat. California volt az első azon államok között, amelyek meghozták az IWW ellen irányuló brutális “criminális szindikalista” törvényeket, amelyek alapján munkástársaink százait fogták el és börtönözték be a napfény országában. Még el sem csillapultak a munkásüldözéseknek ezen törvények alapján megindított hullámai, amikor California újra hallatott magáról. A napfény hatása alatt megkeményedett californiai munkáltatók ezúttal az Oregon meg Arkansas államokból odacsalogatott vándor munkások rettenetes kizsákmányolásával mutatták meg, hogy mire képesek, ha a profit védelméről van szó. A viszonyokat jól. ismerő szakemberek állítják, hogy John Steiback hires regénye, “The Grapes of Wrath” nem adott túlzott leírást arról a kegyetlenkedésekről, amelyeket ezek az emberi bőrbe öltözött fenevadak a teljesen tehetettlen, megriadt s ijedten menekülő szervezetlen munkásokkal elkövettek. California most újra hallatt magáról. A napfény országában megint akadtak munkások, akik szervezkedni mertek, hogy a kizsákmányolás fokát valamennyire korlátozzák. Ezúttal a rakodó munkások vonták magukra California urainak haragját, akik megint a régi módszert vették elő: MEG KELL FELEMLÍTENI A MUNKÁSOKAT A VEZETŐIK MEGFENYITÉSÉ- VEL. A rakparti munkások szervezetének vezető egyénisége Harry Bridges nevű munkás, aki történetesen nem polgára az Egyesült Államoknak. California reakciós urai most mindent elkövetnek, hogy Bridgest deportálják ebből az országból. A vád ellene természetesen NEM AZ, HOGY SZERVEZTE A RAKPARTI MUNKÁSOKAT, hanem az, hogy tagja volt az amerikai Communista Pártnak. Ennek a californiai zsarnok csoportnak akkora hatalma van, hogy az Egyesült Államok kongresszusában törvényjavaslatot tárgyaltak Bridges deportálására. A munkaügyi minisztérium már foglalkozott a dologgal és terhelő adatok hijján beszüntette Bridges ellen az eljárást. Soha még ebben az országban egy egyén deportálására ilyen erőfeszítést ki nem fejtettek. A Bridges deportálására irányuló eljárás több olyan dolgot vet felszínre, amelyet minden értelmes és az igazságot értékelő embernek tudomásul kell venni. Nézzük csak ezeket sorjában: 1. Az Amerikai Kommunista Párt törvényesen elismert párt. Jelöltjei résztvesznek az országos választásokon. Szervezeteik lapokat adnak ki, irodákat tartanak fenn. Miért kell tehát deportálni azt, aki e párthoz csatlakozik? Eszerint a bevándorlóknak megadják azt a nagy szabadságot, hogy AZ URALKODÓ POLGÁRI PÁRTOK KÖZÖTT VÁLASSZANAK, ha már éppen érdeklődést mutatnak a politikai pártok iránt. Ez a nagy szabadság jellemző az amerikai demokráciára. 2. Még csak nem is tagadják, hanem nyíltan hangoztatják, hogy Bridges deportálásának igazi oka a californiai rakodó munkások hatásos szervezkedése. Az erkölcstelenség micsoda színvonalán állnak azon szenátorok és képviselők, akik az utóbbi pár évben TÖRVÉNYEK UTJÁN BIZTOSÍTOTTÁK A MUNKÁSOK SZERVEZKEDÉSI JOGAIT, MOST ILY HAZUG MÓDON TÖRNEK A SZERVEZKEDÉS ELLEN. Ezzel a ténnyel ők maguk adnak bizonyítványt arról, hogy a munkásoknak nem szabad bizni bennük. Hogy minden engedményt csak szorultságukban adnak, de megsemmisítik, visszavonják, vagy gáládul, kerülő utón, erkölcstelenül megsemmisítik, ha az uralkodó osztály rájuk parancsol. 3. Ma még nem tudjuk, hogyan fog végződni a Bridges ellen indított hajsza. Annyi azonban máris nyilvánvaló, hogy a Bridges mögött álló erős és hatásos szervezet eddig is megtudta akadályozni a deportálást, noha California urai hozzá vannak szokva, hogy rendeleteiket hasoncsuszva teljesitik nemcsak a “napfény országában”, de az egész Egyesült Államokban. California a napfény hazája, de egyben a munkás kizsákmányolás, a munkás elnyomás sötét fészke, AMELYBE A MUNKÁSSÁG SZERVEZETT EREJE VISZI BE AZ IGAZI FÉNYT, — AZ ÉLETET ADÓ, AZ ÉLETET BOLDOGÍTÓ SZABADSÁG FÉNYÉT. Ál-demokrácia Az ember igazán nem tudja, nevessen-e vagy bosszankodjon, amikor az amerikai demokrácia dicsőítésére arról hall és olvas, hogy ez, vagy az a mi!'ioir.es éppenugy berukkolt katonának, mint akármelyik szegény munkás. Pár héttel ezelőtt arról zengedeztek dicső éneket, hogy valamelyik “mozi sztár” szintén felvette a katona egyenruhát és ezzel feláldozta egy évi keresetét, amely meghaladta a százezer dollárt. Mennyivel nagyobb áldozatot hoz az ilyen ember, mint a heti 15 vagy 20 dollárt kereső munkás! Most aztán megint akadt egy ilyen nagyszerű példa-adó eset. A 34 éves McChesney Martin Jr. — a new yorki börze elnöke, szintén bevonult katonának. Meghozta ezt a nagy áldozatot .a hazáért, noha talán ki is bújhatott volna, mert akinek heti 950 dollár fizetése van, az sok mindent elérhet. És most Martin ur, a “Stock Echange” elnöke, együtt katonáskodik William Met- rinko, 23 éves ifjúval, aki heti 16 dollár fizetéssel, ugyanazon börzén dolgozott, ahol Martin elnökösködött. Az áldemokrácia dicsérői így okoskodnak: Miután a közkatona heti fizetése öt dollár, Metrinkó csak 11 dollárt veszít hetenként. A Martin vesztessége ellenben heti 945 dollár. Ez csak világosan mutatja, hogy a gazdag Martin közel kilencven- szer akkora áldozatot hoz, mint a szegény ifjú. Enné] az okoskodásnál, illetőleg az amerikai demokráciának ily fajta dicséreténél aligha lehet valami undorítóbbat elképzelni. Ha valóban demokráciáról volna szó, akkor az a foglalkozás, amiért ez a Martin ur közel 1000 dollárt kapott hetenként, men is létezhetne, A börze a hazárdirozás, a csalás és törvényes rablás megtestesítője. De most eltekintünk attól és csak arra akarunk rámutatni, hogy mennyivel könnyebb ennek a Martinnak és a többi Martinoknak az egy évi katonáskodás, mint a szegény embernek. HISZEN TEHETTEK FÉLRE ELEGET A CSALÁDJUK ELTARTÁSÁRA, ha egyáltalán szükség van arra. Ezeknél a katonáskodás inkább mulatság számba megy és még nekik kellene fizetni azért, hogy elpu- hult testüket a fizikai gyakorlatozással megedzik. A szegény ember ellenben kétségbe esik. HOGY MI TÖRTÉNIK A CSALÁDDAL, AMELYIKNEK NAGYON FOG HIÁNYOZNI AZ A HETI TIZENHAT DOLLÁR. De van még ennek az áldemokráciának egy másik oldala is. Ez a Metrinkó azt állította, hogy a börzén négy évi munka alatt csak egy dollár bérjavitást tudott elérni. Most aztán joggal mondhatja, HOGY ÉRDEMES E NEKI MEGVÉDENI AZ ILYEN DEMOKRÁCIÁT? Ha Martin, meg a hozzá hasonlók heti ezer dollárt keresnek, akkor nekik valóban érdemes ezt a rendszert megvédeni, DE NE KÉPZELJÉK, HOGY A SZEGÉNY MUNKÁS IS ÉPPEN ÚGY ÉREZ. MINT ŐK. De nem is hisszük, hogy a közvéleményt irányitó elemek ennyire tudatlanok volnának. Inkább csak szolgalelküek és any- nyira iparkodnak az álhazafias szellem élesztésére, hogy nagy igyekezetükben undorító Ízléstelenségekre vetemednek. \ (gb) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir- iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra; “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hog? folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom ■szerkezetét érűtiiik a régi társadalom keretein beim