Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-03 / 1161. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 május 3. Májusi emlékek — Irta: TAKÁCS JÓZSEF — A huszadik évembe léptem akkor. Erős voltam és bizakodó. Hittem, hogy minden sikerül, amit akar az ember. Már harmadik éve dolgoztam a helybeli téglagyárban s ott leszűrtem azt a tapasztalatot, hogy a gyárimunkás helyzete mégi§, csak türhetőbb a mezőgazdasági munkásénál, ha másért nem, már azért is, mert a gyárban meghatározott munkaidő van. Viszont a mezőgazdasági munkának nincs se éjjele, se nappala; minden órában készen kell lennie a gazda kiszolgálására, kivált ha cselédi minőségben szerződött. Az ezt megelőző években én is voltam cselédsorban. Két évig béreskedtem kisebb gazdáknál, de szörnyen beleuntam a cselédéletbe. így jutottam a téglagyárba “mindenes”-nek. Véletlenül egy jóakaratai gyárvezető keze alá kerültem, aki sok hasznos dologra oktatott és hamarosan fölfedezte tanulékonyságomat. E t tői kezdve rámbizotit olyan föladatokat, hogy alkalmam nyílt bizonyos önállóságra szert tennem, úgyhogy félév múlva sok dolognál őt is helyettesíteni tudtam. Jó mesterem nemcsak szemembe dicsért, hanem másoknak is dicsekedett velem. Jó hírem az igazgatóhoz is eljutott. Egyszer aztán az igazgató behivatott az irodájába és közvetett formában tudomásomra adta, hagy messzebbmenő céljai vannak velem. Egyenlőre azonban egy különleges készítmény előállítását bízta rám, amit — elég silányan — darabszámra fizetett. Majd amikor ezt a munkát bevégeztem, havifizetéses munkássá léptetett elő és valamivel többet fizetett,' mint a már hosszabb idő óta ott dolgozó társaimnak.Természetenes lelkemre kötötte, hogy ne szóljak erről a többinek. Ezenfölül még a többiektől is elkülönített azzal, hogy felügyelői lakást jelölt ki számomra és lakótársamat Balogh Jankóit mintaképnek ajánlotta. Tavasszal teljes erővel indult meg az üzem. A gépek körül fiatal leányok és fiuk sü- rögtek szorgalmasan. Férfimunkás aránylag kevés volt beállítva a gépekhez, de annál több 12—14 éves gyerek. Ezek napszámbére 30—40 fillér között váltakozott, “ügyesség és használhatóság” szerint. Csak Zsófi, a vágóleány, aki a nagy, iromba sárgép modellje előtt kezelte a már formába öntött nyers tetőcserepeket, az kapott 60 fillér napszámot. Zúgolódtak is úgy maguk között a kis csitri mezítlábasok ebédszünetkor, meg szombat este, amikor fölvették a másfél korona hetikeresetüket (levonás is volt be- tegsegélyzőre), de nem tudták, mit lehetne ez ellen csinálni. Hogy el ne felejtsem említeni én már akkor rendes előfizetője és olvasója voltam a hetenként háromszor megjelenő Népszavának, igy volt némi tájékozottságom a munkásmozgalomról. A Bánffy—Percei éra után ezidőben kezdett a mozgalom erőre kapni. Ekkor volt a nagy vasutassztrájk is, amelynek lefolyása nagy hatással volt ránk. Szakegylet akkor még nem volt nálunk, de a “Szabadság” olvasóegyletbe többen jártunk a gyáriak közül is. Itt határoztuk el egy esti összejövetel alkalmával, hogy “tenni kék valamit.” Csak azt nem tudtuk, hogy mit. Segítségünkre jöttek az “öregek”, az egylet vezetői: májusi ünnepélyt terveztek, táncmulatsággal egybekötve. Hát mi, fiatalok ennek is megörültünk, de valami mást is szerettünk volna csinálni, mégpedig jövendőbeli “saját szakál- lunkra”. Indítványoztam, tegyünk úgy, mint a pesti munkások, május elsejére legyen munkaszünet a mi gyárunkban is. — Igen ám — vetették ellen a cimborák — de elseje éppen vasárnapra esik, akkor úgyis munkaszünet van. — Hát akkor másodikára. — Annak meg nincs értelme. — Dehogy nincs. Hát annak van értelme, hogy azok a szegénygyerekek egész héten át másfél koronáért robotoljanak? A vita végén elhatároztuk, hogy a napszámosok bér javítást kérnek és ha nem, adja meg az igazgatóság, akkor május 2-án nem veszik fel a munkát. A havifizetéses munkásokat kihagytuk a dologból. Könnyű volt ez<t elhatározni, de annak végrehajtási módját nem tudta kisütni az értekezlet Végre is egy háromtagú bizottságot küldtünk ki az ügy lebonyolítására, amelybe rajtam kívül beválasztották Pusztai Lajcsit, egy minden hájjal megkent jó pajtásomat, akiről biztosan tudtuk, hogy most is kirukkol valami ötlelttel. Ugyanis abban megegyezett a véleményünk, hogy három munkásleányt kell megnyernünk az ügynek, hogy sikerrel járjon a vállalkozásunk. Mégpedig Kunos Zsófit, a vágólányt, mert őt könnyen nem lehet helyettesíteni, azután Pusztai Erzsit, a legbátrabbat és végül Cziráki Juliskát, a legszájasabbat. Lajcsi értette a “csíziót”, kigondolta a teendőket és kiosztotta a szerepeket. A következő napokban már biztosra vettük az ügy sikeres kimenetelét. Zsófi ugyanis már régóta epekedett Berta Laci barátunk “viszontszerelméért”, igy az első beszélgetés után boldogan ébredt tudatára, hogy álma és vágya valóra vált. Juliskánál Lajcsi ért el sikerekét. Én Erzsinek csaptam a szelet s miatta majdnem szakított velem Vági Zsuzsika, akibe pedig komolyan szerelmes voltam. A május elsejei táncmulatságon is csak “kiválasztottjainkkal” foglalkoztunk s velük is alaposan letárgyaltuk a másnapi teendőket. Minden úgy ment, amint terveztük. A bérnlozgalom sikerült. A gépnél dolgozó munkások fiataljai és öregebbjei egyaránt napi 20 fillér javítást kaptak. Nem sok, de ez is eredmény volt. Az összetartás eredménye. Most, 35 év után megragadom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a fondorlatért Zsófitól, Erzsitől és Juliskától. Az egész azon fordult meg, hogy Lajcsi barátom ötlete nyomán alkalmaztuk a jezsuiták jelszavát: cél szentesíti az eszközt. Végül még annyit, hogy Balogh Jankó, a szemfüles fiálal felügyelő, aki lakótársam volt, észrevett valamit a készülődésről és sietett bejelenteni az igazgatóságnak, hogy nekem nagy részem volt a dologban. Ezzel kiestem az igazgató ur kegyeiből, de helyette megnyertem a kis mezítlábasok szere- tetét. A villámháboru, nem a németek találmánya Don Glassman egy cikksorozatban megállapítja, hogy a “blitzkrieg” nem a németek találmánya és nem csak a németek alkalmazták kizárólagosan a gyors háborúskodás elvét és módszereit, annak eredete sok évszázadra nyúlik vissza. Az azonban tény, hogy az uj világháború megindulásától a németek voltak azok, akik a fejlődésnek eddigi eredményeit összefoglalták és az egyes harci eszközöket és módszereket egyesítve hatalmas és kiválóan felfegyverzett és kiképzett hadsereget szerveztek meg. A villámhábdtrunak a főelve a meglepetés. Ezit mindegyik hadvezér igyekezett használni a történelem folyamán. A trójai ló esete is, amelyet Homeros költeményéből ismerünk, példát ad erre. A villámháboru másik eleme a sebesség inkább angol; francia és amerikai katonai mérnököktől ered, mint a németektől. Évek sora óta a tengeri, légi és szárazföldi jármüvek sebességében a fenti nemzetek által előállított gépek voltak az elsők A páncélozott repülőgépek eh’e visszamegy még a 19. századba, amikor még Wright meg sem kezdte kísérleteit. Az első páncélos géppel az amerikai csapatok rendelkeztek 1918-ban a franciaországi csatatéren. Az ejtőernyős csapatok eredete Amerikából indult ki, de ejtőernyős ugrásokkal megpróbálkoztak évszázadokkal ezelőtt is. A háború után kifejlesztett ejtőernyős szerkezetek tették lehetővé azután a biztonságosabb ugrást és csapatok szervezését. Először az oroszok képeztek ki nagyszámú ejtőernyős osztagot, amelynek értékét a németek felismervén, meghonosították ők is. A zuhanó bombázás is Amer ikából indult ki. Itt építették az első négy motoros bombázót és a bukóbombázó gépeket. — A tankok ősei már a 19. században megjelentek. Leonardo de Vincinek fantáziáját is foglalkoztatták a harcikocsik. Az első igazi tankok a világháború idején léptek a harctérre. Az angolok alkalmazták igen nagy eredménnyel. A tengeralattjáró harc sem mai keletű. Verne Gyula regényeiben találkozunk tengeralatt járókkal. A múlt században azután megjelent a tengereken a mai tengeralattjárók anyja. Franciaországban bocsátották vízre. Legérdekesebb azonban, hogy egy a múlt században élt francia rajzolómüvész már megálmodta a mai hadviselést. Borzalmas hatású rajzokban állította az emberek elé a XX. század háborúját. Tengeralattjárókat, tankokat, repülőgépeket szerepeltet Albert Robida, akinek rajzai már 1880-ban megrémítették az embereket. Megjósolja a kémiai háborút, gáztámadást, a viszkető, tüsszentő bénító és halálos. gázok alkalmazását, sőt a baktériumos háborút is. Ez utóbbiakra még nem került sor, de az anyagok ott állanak készen a hadviselők orzenáljaiban. Csák a rossz szellem sugallata kell, és ezek is az emberiségre szabadulhatnak. KIFIZETŐ HAZAFIASKODÁS A Cleveland East Ohio Gáz Co. 1940-es üzleti forgalmában közel négy millió dollár hasznot mutat ki. Ezen összegből a 28 millió dollár értékű törzsrész- vények után itiz százalékos osztalékot fizet ki, mig a 10 millió dollár értékű elsőbbségi részvényekre 7 százalékot fizet. Sem az alkalmazottak bérének megjavítása, sem a magas gáz ráta csökkentése nem szerepelnek a Company programjában, de ha a munkásság ezt követelné, azonnal felforgatóknak neveznék ki őket. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI P. Molnár lapolvasónk Cleve- landon az évi előfizetési összegével még egy dollárt küld a füzet költségére. Itten küldöm a füzetért a bélyeget 28 cent értékben. Mrs. J. Szilvágyi, Detroit Cleveland west side-i lapkezelőnk három dollár előfizetést és 50 centet a füzetért kollektált Ch. Pintér munkástárstól. A füzetet megkaptam, itt küldök 20 centet bélyegben. F. Pusztay, Cleveland Mellékelve fél éves előfizetésem és 15 cent a füzetért. — A new'yorkban megtartott vita— az IWW oldalát tekintve — az elvinyilatkozattal ellentétben áll. Igaz, hogy a munkásosztálynak veszélyére van a nácizmus. De a polgári demokrácia védelmezése, egyenesen a mai kapitalista állam, mint jogosultnak az elismerését fejezi ki, azon nézet, mely szerint minden támogatást adjunk meg Angliának. — Nem kell állást foglalni egyik részen sem, hanem nevelni kell a munkásosztályt. M. Bakos, Cleveland
