Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-04-19 / 1159. szám
1941 április 19 BÉRMUNKÁS 7 oldal Házat épit a munkás Angyalföldön Angyalföld külső részén csilingelve fut a villamos, a sínekről riadt fiatal tavaszi libák rebbennek az utmenti pástokra: Pompás kertészetek, bogánccsal benőtt telkek, egyre ritkuló házak — igy pereg Angyalföld filmje egyre szegényebb díszletekkel. A villamosmegállótól pár lépésnyire az ut mellett földbedöfött vasrúd figyelmeztet : itt, házszám van! — csak le kell olvasni a vasrúd tetejére erősített kis tábláról: “Bé(ke ucca 63”. Mögötte a füves telken kövekből összeállított Vityilló, oldala magasranőtt giz-gaz, teteje hulladék-kátránypapirpsból, készült, az első nagyobb vihar elsodorja. A vityilló keleti oldalán ablak helyett mosóteknő; ha mosás van és elveszik a teknőt, a házikónak már hiányzik is a keleti oldala. Viszont erről az oldalról a kilátás sem vigasztaló. A szomszédos telken guberálók dolgoznak a ki- zuditott szeméthegyen. Oda- hordatja a város az öntödék szemetét, üres telket töltenek a szeméttel és a guberálók acélt és egészséges kokszot, szenet hoznak a napvilágra. A “Béke ucca 63” ebben a környezetben lapul meg szerényen. Béke ucca 63 A kunyhó aldalához láncolt kutya vakkant egyet, erre a “Béke ucca 63” ajtaján kilép egy asszony. Riadtan néz körül azután csakhamar barátságos lesz hozzánk. Egyedül van otthon, a férje kifogott egy munkát, dolgozik. — Itt volt érte a Cájá, a cirkuszos — meséli —, elvitte magához ide, a Reitter uccába. Valami munka akadt a Cájánál mert a férjem asztalos, a mesterségére nézve, de birkózó is volt sokáig. Most a szakmájába’ dolgozik, ha kap munkát. Többet van munkanélkül. Azért jöttünk ki ide is, mert nem bírtuk a városban a lakbért. A nyolc kerületben laktunk, a Kőris uccában. Egy ágyhelyért fizettünk ketten 14 pengőt. Sok az nekünk, kérem. Sorra elmondja ezután, hogyan kerültek az angyalföldre telekre. — Lakik a Kőris ucca kettőben egy kocsmáros, nagyon derék, jóra való ember. Együtt szolgált az élettársammal a háborúban a tengerészeknél. Elpanaszoltuk neki, hogyan vagyunk a lakással, mire azt mondotta, jöjjünk ki telekőrnek erre az üres telekre. így jöttünk ide, Inert itt nincs lakbér. Májusban költöztünk ide, annyit háborgattak, építsünk rendes lakást,, hogy1 rászántuk magunkat, nézünk inkább egy lakást Angyalföldön. Se szobára, se sufnira nem akadtunk. Egész Angyalföldön nincs kiadó üres szoba. Elkérnek egy főbérleti kis szobáért 20—25 pengőt és három hónapot előre le kell tenni. Honnan vegyünk elő eny- nyi pénzt, amikor a szegény embernek elég az egyhónapi lakbért letenni ? Inkább felépítjük a télire itt a házat — mondja felcsillanó szemmel, de a hangja elhalkul, mikor arról kezd beszélni, mily nehéz öszszehordani a házhoz való hulladéktéglát. A deszkaanyag méregdrága, egyenlőre nem is tudják, hogyan, de meglesz a kis házuk. Az uj ház alapjait már lerakták, téglák egymásra rakva. Itt lesz az uj ház. — Sürgősen felépítjük — mondja csöndesen —itt járt kétszer is egy kerékpáros rendőr és azt mondta, elhuzatja a házunkat, ha egy héten belül rendes házat nem építünk. Itt a bejelentőnk, tessék, mindjárt megmutatom. Bemegy a házikóba, a függönyt félrehúzza. Egy ágy az egész berendezés. Bejelentőlappal, hivatalos iratokkal és ki nem váltott cukor- és zsir- jegyekkel tér vissza. A kezében szorongatott bejelentőlapban minden reménye, hajszálon függő élete biztonsága. — Hová is mennénk innen? Egy munkában kifáradt élet után... Ez az asszony könnyezik. Egy hét alatt még Amerikában sem húzzák fel a házakat. Itt arról van szó, hogy egy munkás a napi munka után hozzálát fészket rakni, múlnak a napok és lassan összeáll a szegényes hajlék. Ezt ki kell várni és a várás nekik a legnehezebb. Szükséglakásban, amit az öreg munkáspár méltán megérdemelne — szívesebben laknának. — Rokkantállományban vagyok — mondja az asszony. “Tőrőlmetszett magyar munkás” — halljuk a szólamot egyre sűrűbben. Itt van ez a munkásasszony és az élete beszédesebb nálánál is. — Rokkantnak nyilvánította az OTI. Hasdaganat, műtét, szivasztma és gyomorsülyedés. Ezt állapították meg nálam. Kapok havonta 13 pengő 44 fillér rokkantsegélyt. Nyomdai berakónő voltam Galitzenstein- nél a Kertész uccában, Muskát Bélánál a Conti ucca 44-ben 7 évig, évekig Morváinál a Lázár uccában és Deutschnál az Ő-uccában. Nem mond ő többet önmagáról, életét és munkás értékét ez mindennél jobban kifejezi. Mégis mi lett vele öreg napjaira. Most 58 éves. Jön a munkából a férje. Töpörtyüt hoz egy zacskóban, kenyeret és zöldpaprikát. Rögtön a munkájáról beszél. Kemény munka az ő kezeinek. Szállitómunkánál a kocsi alá került a karja, most erősen érzi. Pedig birkózó volt. Bemegy a kunyhóba. Három macska ugrik fel az. ágyról. Nya kuknál spárgával megkötve, hogy el ne szökjenek. Minek ez a sok állat? — Megtartjuk ezeket az állatokat, az ember azt csak nem dobja el magától — mondja az asszony. Kijön a férj a kunyhóból, hatalmas vasbottal. —18 kiló 40 deka ez a vasbot — játszva sétáltam vele az uc- cán, amikor a cirkusszal jártam Reklámnajk magammal kellett vinni. Azért még ma sem fog ki rajtam — monlja magabizó- an, mint az olyan ember, akinek igazi ereje az ő hite a maga erejében. Végülis ezt mondja: — Felépítem a házikót, ha MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Itt küldöm a bélyegeket a kis füzetért. Nem felejtettem el, de nem voltam a posta körül. Egy most folyó polgári kampánra nem fogadtak el tőlem tiz centet, dollárt meg oda nem adok, hanem vettem érte bélyeget és azokat küldöm a füzetért. . Dragony, Cleveland. . ..Itt küldök 15 centet a “Lehetünk-e semlegesek” c. füzetért. Ilyen irodalmak, mindég nagyon érdekelnek és igy érdeklődve olvasom őket. G. Szosznyák, Chicago. Itt küldöm az évi előfizetésemet és a füzetért a tiz centet. J. Pataki, Fairfield. Nap-nap .után a polgári lapok olvasása közben az ember agya annyira zavart, hogy talán az elmegyógyintézet “boldog” lakói közzé kerülnék — ha egyszer hetenként meg nem jelenne, mint olaj a zavaros hullámon a “Bérmunkás” a tisztul- tabb hírszolgálatával. A mellékelt öt dolláros check az évi előfizetésem, a füzet ára, a többi felülfizetés a Bérmunkásra. D. Majlák, Bridgeport. Mellékelek 50 cent áru bélyeget a füzetekért. 25 tőlem és 25 Illés olvasónktól. Nagy az ösz- szevisszaság most itten. Aliglátni a gyárépületen egész ablakot, ami egyik jele a munkások elkeseredésének. Judith Sike, Dearborn 1 J. Munczi mtárs Cleveland, ötven centet adott a füzet előállítási költségéhez. Julius Kutasi mtárs Pittsburgh, aki betegségéből most a javulás utján van, küldi a füzet árát bélyegekben. Barátságos • levelét nagy örömmel vettem és köszönöm, hogy emlékében tart. Azt a két dollárt nem előfizetéskép küldtem, hanem támogatásra a kis füzet költségeit illetve, de mivel elküldte a nyugtát, itt küldöm a másik két dollárt. Sajnálom, hogy nem irhatok. Talán ha megérem a nyarat és a kedvező időjárás enyhíteni fogja szívbajomat, akkor, ha tehetem, nagy örömmel fogok csekély tehetségemmel segíteni az ipari szervezkedés tovább épi-' tésében. Adler Lajos, Newark A két < testvér, Pika József Pittsburgh és Pika Pál Chicago egy időben és egyformán gondolkodtak a füzetet illetőleg. Mindketten egy-egy dollárt küldtek a múlt pénteken a füzet költségeire. Itt küldök 30 centet bélyegben a küldött kis füzetért. A. Gonda, Astoria, L. I. Itt küldök kettő dolár és 20 centet. A húsz cent a füzetért. Szerettem volna többet küldeni, de most nem lehet. ...J. Hosszú, E. Chicago Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. LUKÁCS BÉLA, a grófi kormánypárt országos elnöke egyik NÉP értekezleten többek között a következőket mondotta: “a párt a jobboldali gondolat alapján áll és magyar módszerekkel, magyar eszközökkel igyekeznek kiművelni a jövő boldog Magyarországot.”.... Ugyanezen az értekezleten a miniszterelnök is fölszólalt, aki többek között ezeket mondotta: “Magyarország a kettőskereszt kereszténységét védte és szolgálta mindig.”.... (Értsd a magyar arisztokrácia a sajátjával együtt az egyházi nagy földbirtokok és papi uralom megvédését és szolgálatát ez alatt.) HOGY A 21 év ótai úgynevezett “m agyar módszerekkel, magyar eszközökkel” Horthyék- nak mennyire “sikerült” kiművelni a boldog Magyarországot a saját kasztjukon kívül, idézzük a grófi fasizta kormány dédelgetett kedvencének pest vármegye alispánjának, a hírhedt fasizta Endre Lászlónak, a közgyűlésen tartott beszédének egy részét, mely egy vármegyei bimár a telektulajdonos megengedte, hogy itt lakjam. Egy métert leások — magyarázza, hogy télen a hó be ne temessen. zottsági tag fölszójalására hang zott el: “szerinte Budapesten zsirfelesleg van és ezért a fővárosi fejadagokat a felére (azaz ezekszerint napi egy dekára) kellene leszállítani és szétosztani a vidékiek között, az igy megmaradó zsirmennyiséget”.... “a helyzetet sötétnek látja, a falvakban nincs- tüzelőszer és petróleum és a lakosság sötétben és hideg szobákban lesz kénytelen áttelelni.” Szép eredményei a Horthy fasizta uralom 21 évének ez a “boldogság” kiművelése annyi bizonyos. De ugyanezen a vármegyei gyűlésen BARCSAY ÁKOS főispán is fölszólalt: Hangsúlyozta, hogy “rengeteg a panasz vidéken. A kormánynak jelentette, hogy különösen a zsir és tüze- lőszer hiánya aggasztó, az ellátás zavarai miatt több helyen izgatott a hangulat, s olyan jelenségek mutatkoznak, mint 1918-ban.” Ezekhez nem kell nekünk komentárt fűzni, csak ismét rámutatni arra, hogy a Horthy grófi és papi fasizta uralom sorsa megpecsételődött. ÖTVENÖT EZER “fölszabadított” kárpátaljai ruszin szökött át ezideig a szigorú határőrizet dacára a “boldog” Magyarországból Szovjetunió területére.
