Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-13 / 1119. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 julius 13. bunkózta a tőkések pénzén összetoborzott “lumpen” proletár és kispolgárok hadseregével. Talán fölösleges Chamberlaint és más diplomatákat és tőkéseket idézni, akik Hitlert külföldről támogatták minden eszközzel ugyancsak a “jó magaviseleté” reményében, amihez nemcsak a német munkásság leverése, hanem Oroszország letörése is hozzátartozott. A N. Y. Times vezércikkben ezt Írja: “Ma az egész világ tudja, hogy olyan forradalommal áll szemben, amelyhez Hasonlót nagyságban, erőben és célokban még nem láttunk.” Nyilvánvaló, hogy a náci mozgalom a társadalmi fejlődés kérlelhetetlen törvényei következtében túlhaladta az eredeti megteremtője a kapitalizmus által kiszabott hivatást: a proletár forradalom megakadályozását, a munkásosztály véres leverését és a polgári szabadságok eltiprását. Amig ezt a hivatást végezte •— ezt nem győzöm ismételni, — addig nagyszerű volt a fasizmus “jó magaviseleté” a “szabadság szerető, demokratikus” tőkések számára. Amennyiben ma már a tőkések szabadságát és jogait és gazdasági érdekét is veszélyezteti, sőt már részben meg is semmisítette, semmi sem természetesebb, hogy a munkásokat hívják harcra és küldik a harctérre a tőkés érdekek és ÁLLÍTÓLAG a munkások szabadságának és a politikai demokráciának a megvédel- mezésére. "■* Lehet-e bízni a tőkés osztály által irányított “szabadságharcban” ? Milyen “demokratikus” eszközökkel harcolnak a tőkések a fasizmus ellen? Általában véve, vezethet-e a kapitalizmus másra, mint a fasizmusra? Mire vezethet a fasizmus? Van-e józan társadalmi megoldás ? ’ Ezekre válaszolunk legközelebb. KIVIHETETLEN A házasságelőtti kötelező orvosi vizsgálat kérdésével mind- gyakrabban foglalkoznak az orvosok. A fajpublicisták propa- gandamühelyéből komoly szakemberek kezébe került a kérdés. A budapesti orvosszövetség is foglalkozik a kérdéssel — és a kötelező orvosi vizsgálat ellen foglal állást. Részünkről nem foglalunk el ezúttal semmiféle álláspontot — lesz még rá alkalom elég! —, de rendkívül érdekesnek és jellemzőnek tartjuk, ha bármely kérdésben orvosok ellenzik kötelező orvosi vizsgálatnak a törvényes bevezetését. Ez az állásfoglalás a kérdés szemléletének olyan komolyságát és mindenek fölött álló tárgyilagosságát fejezi ki, hogy csak azt mondhatjuk: ha orvos áll ezen az állásponton, arra igen komoly okai lehetnek. Az egyetemi magántanár, aki az orvosszövetségben a kérdés előadója, már előzetesen hosz- szasabban indokolja ellenző állásfoglalását. Az indokok között fölötte szembetűnő az, amely — az előadó orvos szerint — Magyarországon egyelőre kivihetetlenné teszi az előzetes orvosi vizsgálat gyakorlati megvalósítását. Az esetleg meghozandó törvény, úgymond az előadó, már abból a szempontból is áthághatatlan akadályokba ütköznek, hogy “ismerünk egész vármegyéket, ahol egyetlen elmeszakorvos sem él”, de nem található olyan sem, aki a nemibetegségek szakorvosa lenne .. . A házasságelőtti kötelező orvosi vizsgálat kérdése, e nyilatkozat következtében is, igy csúszik át az orvoshiány régen ismert és jólismert területére. Vannak egész vármegyék, amelyeken nem található két veszedelmes kórnak egyetlen szakorvosa sem? A szakorvoshiány talán még nem volna olyan főbenjáró és elviselhetetlen elmaradása a közegészségügyi szolgálatnak s talán nem is hangsúlyozódik oly erőteljesen, mint maga az egyszerű orvoshiany. Baj, nagy baj, hogy egész vármegyékben nem akad szakorvos, de még nagyobb baj, szinte elképesztő állapot, hogy messze kiterjedő vidékeken — orvos sem akad. Ezen a másik, ezen a mindennél nagyobb bajon sürgősen segíteni kellene. Az állapotok azt mutatják, hogy az eddig alkalmazott segitőmódszerek nem voltak elég eredményesek s nem tudták sem enyhíteni, de mégkevésbé eltüntetni a szakorvosok és az orvosok nagy hiányát. Sajnos, az ür növekszik. Az egyensulytörvény, majd a “térfoglalás” megszüntetésére alkotott másik törvény csak az orvoskamarák arányszámhely- zetét igyekszik rendbehozni ámde az általános közegészségügy tekintetében igen sajnálatos hatásai vannak. íme, illetékes szakember mondja, hogy valamit — ami lehet jó és hasznos — nem lehet megvalósítani, mert nincs hozzá elég orvos. És mondja olyan időben, amikor a sok orvos miatt orvosnyomorról is éppen eleget beszélnek. Ki érti ezt a lesújtó ellentmondást? . . . CHICAGO FIGYELEM, Az IWW chicagói csoportjai 1940 julius 14-én vasárnap délelőtti kezdettel — PIKNIKET TARTANAK — az Edgebrook Erdőben, amely a N. Central Ave.-n van az Elston Ave.-tól 2 block north- ra. Kérjük a munkástársak megjelenését. Szabad bemenet. AZ “ÖTÖDIK SZAKASZ” ANGLIÁBAN (Folytatás az 1-ső oldalról) dersont is, (akiről irtunk néhány héttel ezelőtt) mint kifejezett náci barátot. Annak bizonyítására, hogy az angol munkások között vannak, akiket nem tudnak félrevezetni, egy érdekes felvételt közöl, amelyen a londoni munkások demonstrációban ilyen fölirásu plakátokat hordanak: “A britt palotákban árulók vannak; a munkásoknak a ‘slum’-okban kell éhezni.” Egészen pártatlanok akarunk lenni. A N. Y. World-Telegram julius 3-iki számából a franciákra vonatkozó cikk ezt mondja: “Franciaország vereséget szenvedett mielőtt a háború megindult. Nem volt eshetősége a győzelemre és nem a nácik verték meg, hanem saját politikusai, akik közül némelyek inkompetensek, némelyek elpu- hultak és némelyek ábrándozó- ak voltak.” Talán fölösleges hozzátenni, hogy némelyek korruptok és némelyek náci spiclik voltak. HÁTRALÉKBAN HAH? Ne várja, amig lapkezelőnk keresi fel, amikor pénze van, küldje el az előfizetési összeget, mert a Bérmunkást azokból a két dollárokból adjuk ki. A borítékot igy címezze: BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S.S. Cleveland, 0. — Clevelandon lakó olvasóink személyesen is megfizethetik tartozásukat a lap irodájában, 8618 Buckeye Rd. Az iroda nyitva van minden szerda este 5-től 9 óráig...... 1 TÁRCA | A HASBESZÉLŐ A zenekar egy pattogó indulóra kezdett, a frissen gereblyézett porondról most vonult be egy büszke paripa, az emberek legyezik magukat, nyár és hőség van, a levegőt enyhe istállószag telíti —, de ez hozzátartozik a cirkuszhoz, amely egy-két órára elfeledteti velünk a napi gondokat. Műsorunk következő száma: Fiedler ur és beszélő babái — konferálja be a feketeruhás ur s nyomában megjelenik Fiedler, a hasbeszélő. Helyetfoglal az előre odaké- szitett széken, jobbtérdére ülteti Tónit, a nagyszájú, neveletlen fiút, mig baloldalán Nei- ner, a szinész áll ,aki egyébként szintén csak bábuTónika nagy üvegszemét a hölgyközönségre mereszti, néha nagyokat kacsint és folyton jár a szája. Rosszalkodik, annyira előrehajol, hogy majdnem orra esik, ilyenkor a mester visszarántja, mire Tónika ilyeneket mond: — Ne ráncigálj, az anyád! Jó húsz percig nevetteti Tónika a közönséget. Mulatnak a gyerekek, a felnőttek s annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy nem Tónika vagy társa, Neiner beszél és énekel, hanem a közöttük ülő komoly ur, a hasbeszélő, mégis fergeteges taps kiséri a produkciót. Fiedler urnák a hasbeszélőnek, határozottan sikere van. Meg is érdemli. Mert aki a mai nehéz világban meg tudja nevettetni embertársait, az megérdelmi a tapsot. A vurstli közelében van Fiedler mester lakása, ott beszélgettünk művészetéről, amelynek ugyan mindig sok utánzója van, de ezek csak kontárok, akik meg se közelitik a mestert. Azok, akik egész életüket mások mulattatásával töltik el, komoly emberek. Pontosan ilyen a mester is, sőt majdnem keserű. Azonban a szigorú külső mégis melegszívű művészembert takar, aki teljes lélekkel él művészetének, amelynek ma már majdnem egyedüli képviselője— Hogyan lesz valakiből hasbeszélő? — faggatom. — Én tuljadonképpen énekes színésznek indultam — kezdi vallomását —, 18 éves koromban Krecsányinál kezdtem. Közben a Nemzeti Zenedébe jártán# a hangomat képeztetni. Huszonegyéves voltam, amikor katona lettem. Huszonnégy éves, amikor mint őrmester leszereltem. A mai Uránia helyén működő Balthazár-Müvészszinházhoz kerültem. Ott aztán voltam minden. Balthazár az akkori idők legnagyobb hasbeszélője volt. Három babával dolgozott, nevezetesen Meyer úrral, Miranda kisasszonnyal és Nácikával. Én csak a magam és a direktor kisfiának a szórakoztatására játszottam a babákkal- A gyerek mindig elmesélte az anyjának, hogy milyen érdekesen mókázik Fiedler a babákkal. Egyszer a direktor berekedt és nem tudta, hogy lépjen fel. — Majd a Fiedler fellép helyetted — mondta a direktor- né. Ettől kezdve dolgoztam önállóan, mint hasbeszélő. — Mi a hasbeszélés titka? — kíváncsiskodom. A mester nem titkolódzik, nem félti, hogy ellesem a művészetét. —Egyszerű — mondja. — A közönség figyelmét leköti az, hogy nézi a babákat. A hasbeszélőnek a művészete nem any- nyira a szájában van, mint a kezében. Látja, milyen bütykös a tenyerem — mutatja, ez attól van, hogy négy ujjal állandóan mozgatom a baba száját, szemét- Természetesen a szám — munkaközben csukva marad. Kerülöm az olyan szavakat, amelyekben az m és a v előfordul, mert ezeknél nemigen lehet a száj mozdulatlan. Egyébként erre is inkább születni kell. — Merre járt a nagyvilágban? — Majdnem mindenütt voltam. — A magánéletben felhasználta már valamire a tudományát? Barázdás arcát enyhe mosoly futja át. Beszélgetésünk ideje alatt az első. — Régen, amikor még fiatalabb voltam, több kedvem volt a tréfára, csontos ujjait végigszántja dús haján, gondolkozik. — Igen, most már eszembe jut. Zágrábban történt. Megyünk az uccán, egy szénával telerakott kocsi jött velünk szemben. Női hangon kiabáltam : — Segítség, emberek, segítség! A szénáskocsi megállt, a kocsis ijedten ugrott le a bakról. , — Segítség, emberek, segítség, itt vagyok a széna között! —_ kiáltoztam kétségbesetten. Óriási csődület, az emberek nekiesnek a szénásszekérnek, percek alatt szétdobálják. Persze, a nőt nem találják. “Hová tűnt a segítségért kiáltozó nő?” “A szénásszekér titka” — írták még aznap az újságok. A rendőrséget azonban nem lehetett
