Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-13 / 1119. szám
1940 julius 13. BÉRMUNKÁS 7 oldal r Fegyház-Állam (AZ IWW BUDAPESTI HÍRSZOLGÁLATA) Kies honunkat uton-utfélen persze csak hivatalos sajtó, rádió és nacionalista köreink nemcsak tej jel-mézzel folyó Kánaánnak, de mint a szabadság- és függetlenség klasszikus földjének nevezik. így tanítják az óvodától kezdve végig amig csak az iskola padjait elhagyják a nebulók és akiket a családi élet keretein belül tapasztalt ezen dogmával, vagy ha úgy tetszik demagógiával — amit pedagógiának is neveznek — ellentétes valóságról meggyőződni nem bírnak, azokat fejbe- kólintja a valóság, amikor az életbe első Ízben belekóstolnak. De a ma uralkodó planéta ezzel mit sem törődik és nem hajlandó azt sem észrevenni, mint hasonlanak meg a magyarok milliói önmagukban a dolgok szemlélődésében és mint terjed szélesebbnél szélesebben a gúzsbakötés, rabigába törés ellen a morajlása az elégedetleneknek, hogy egy napon mint háborgó tenger mindent elsöpörjön utjá- ból, a szabadság utjából, amit a f egyház-állam porkolábjai oly kínos gonddal 20 éven át gátként körülötte építettek és a kezére-lábára vert bilincsek eltűrésével kínzóit halálra sújtja kivétel nélkül. És ekkor nem sokára pedig már, világgá fogják ordítani kétségbeesetten mindazok, akik már 20 év óta prokolábjai, sa- nyargatói nemcsak a szabadságnak, de a magyar népnek is. A barbarizmus, a terror lett úrrá a magyar alkotmányosság és a magyar jogrend fölött amely cégér a porkolábok, hóhérok gálád működését is hivatva van egyben elleplezni. 1 év alatt 1064 rendeletet adott ki a magyar kir. kormány ami mind-mind csak súlyosabbá tette a magyar nép életét, csorbította amúgy is vészesen szegény magyar mozgási szabadságot. Naponta, beleértve a becsapni, hamarosan kinyomozta, hogy én voltam a rejtélyes nő, tiz forintomba került a hecc, éppen úgy, mint Zágrábban a disznóval. — Hát az, hogy történt? — Korán reggel volt már, amikor hazafelé mentünk a varietéből. A vásártéren vezetett keresztül az utunk. Látom, hogy egy néni szép hizott disznót árul— Hogy ez a disznó? — kérdem. Megmondja a néni az árát. —Röf-röf — mondja a disznó— én nem érek meg annyit. A nénit annyira megzavarta a váratlan fordulat, hogy első percben nem is gondolt semmire, hanem igy szólt: — Hallgas, ne rontsd a botomat! — Rávert a disznóra, de az csak tovább beszélt: — Röf-röf. Úgy van, ahogy mondom, én nem is vagyok kövér, csak felfuvott. Pillanatok alatt hire kelt a vásárban, hogy beszél az öregasszony disznaja. A néni elszaladt a paphoz, jöjjön, mert megszállta az ördög a disznót. Mire visszajöttek, a csendőrök alig bírták visszatartani a népet, mindenki a beszélő disznóra volt kiváncsi. Megmondtam, hogy én beszéltem s nem a diszvasár- és ünnepnapokat is, ime átlagosan az év minden egyes napján, 3 drb. rendeletet adtak ki, ezzel nemcsak az általuk úgy legyalázott magyar tanácsköztársaság rendeleti utón való kormányzási ténykedéseit pipálták le, de teljes sikerrel feje-te- tejére állították az a rendet amelyet pedig éppen az ily he- be-hurgya félelem szülte intézkedéseikkel fegyházi rendként és fegyelemként minden magyar testére, lelkére ráakarnak bilincsként bűzni Magyarországon. De amig 1919-ben a magyar Tanácsköztársaság idején háború volt, szinte az ország minden határán a betolakodó ellenséggel, addig ma hivatalosan nincs háború, illetőleg Magyarország nincs hadiállapotban senkivel. 1919. óta igaz hogy a Horthy rendszer amióta idegen segítséggel rátelepedett a szabadság után vágyó magyar nép nyakára, azóta és főleg az utóbbi időben sokkal kíméletlenebb háborút folytat — sikerrel — a magyar nép ellen, mint a legkegyetlenebb török, osztrák vagy tatárjárás képes lett volna. Most 20 évi uralmuk idején fölhasználva ürügynek azt, hogy nem Magyarorságon, de külföldön háború van, elérkezettnek látták müvükre a koronát föltenni; Magyarország egész lakosságát rendőri felügyelet alá helyezni és rendőri elbánás alá vonni. Ezt még semilyen rendszer megkísérelni sem merte, de pláne végrehajtani. Most kipattant egy nyilatkozat folytán, mi a tervük “a népmozgalmi adatok ellenőrzése” ürügyén elrendelt az egész országra kiterjedő, kötelező rendőri ellenőrző bejelentéssel kapcsolatban. A Magyarország c. kormánylap máricus 28-iki számában “foglenyomat vagy ujjlenyonó, de a megijedt néni nem hitte el. Azt mondta, hogy most már neki nem kell a disznó, mert a boszorkányok megbabonázták— Szép volt az artista élet — beszéli tovább a mester. — Jártunk városról városra, országról országra. 1914-ben a világháború kitörése Oroszországban ért. “Miért jár maga mindenfelé ? Biztosan kém!” — fogták rám az oroszok. Letartóztattak. Kétszer halálra ítéltek, majd internáltak. Félmillió aranykorona vagyonom volt akkor, mindent elszedtek tőlem. Most semmim sincs. Két telkem volt, nemrégen beteg lettem, orvos, patika elvitte azt is. Viszont az artistának, ha a közönség elé lép, mindent el kell felejteni és mókáznia kell— Család? — Hat gyerekem van. Az egyik fiam 18 éves, műszerész, most csinál nekem egy újabb bábut. Azt mondja: “A papa részére készítem”, de én tudom, hogy titokban gyakorolja magát, ő is hasbeszélő akar lenni. Bucsuzkodtunk, a mester és csöpp fiacskája kikisérnek. — Kezét csókolom — kiált utánam egy cérnahang. Csak tudnám melyikük volt. mat?” cimü cikk, többek között ezeket Írja: A rendőrségi daktiloszkópiai osztály vezetőjének nyilatkozata: “A daktiloszkópia használhatóságát csupán az gátolja meg, ha valakiről nincs felvétel a bűnügyi nyilvántartásban. Ha a rendőrség kezére kerül egy ismeretlen holttest, esetleg egy gyilkosság áldozata, vagy elfognak egy öntudatát vesztett elmebeteget, aki nem tudja megmondani a nevét, a legkönnyebben lenne ujjlenyomat alapján a személyazonosságát megállapítani. Jóformán naponta fordul elő ilyen eset, ez azonban csak úgy lenne lehetséges, ha az ország minden lakosáról vennének fel ujjlenyomatot. Most van folyamatban annak az intézkedésnek végrehajtása, amely nyilvántartási számot ad (persze rendőrségi nyilvántartási számot) minden magyar állampolgárnak. Rendőri szempontból az lenne az ideális, ha a szám mellett mindenkiről ujjlenyomatunk is lenne.” Hát ez az. Néhány kódorgó elmebeteg az évi 8-10 ismeretlen hulla körítésnek vagy ürügynek a laikusok felé a mostani újabb bilincs kovácsolás indokolásához kefének nem rossz. Csakhogy nem ezek izgatják a Horthy rezsimet. Nem a kó- borgó elmebetegektől és hulláktól fél, ezektől eddig sem félt. Fél ellenben a magyar néptől. Az illegalitásban élő proletárforradalmároktól, akik rágják mint a szu, uralmi rendszerük gerendáját. A nagy átféstilési manőver, ami e rendszerrel szemben álló és katonai szolgálatot megtagadó ezrek és ezreket, nem különben az illegalitásu forradalmárokat akarja hurokra keríteni; ezúttal sem fog sikerülni. Amint ez a “Népmozgalmi adatok ellenőrzésü” cégért viselő rendelet megjelent az illegális szervezetek vezetői azonnal átláttak a szitán és a határidő napjáig kellő intézkedést tudtak tenni oly irányban, hogy senkit ez a trükk hurokra ne bírjon keríteni. De egyes házfelügyelők is szaboltálták a rendőri parancsot, aminek bizonyítéka az hogy március 28-án a II. kerületben egyetlen délelőtt 63 ház- felügyelőt és háztulajdonost büntettek meg, mert még az üres bejelentő lapokat sem tartották fontosnak átvenni a rendőrségtől. Viszont a főkapitányság ugyancsak 28-án sajtóközleményt adott ki, hogy rendkívül sokan hiányosan és a valóságnak nem megfelelően töltik ki a bejelentő lapokat. A háziurakat és házfelügyelőket szigorúan megfogják büntetni, ha azok nem ellenőrzik, hogy a valóságnak megfelelően töltsék ki a lakók a bejelentő lapokat. Tehát minden háztulajdonost és házfelügyelőt is spiclinek akarnak kényszeriteni, hogy legyen. Na de a fák nem nőnek az égig. A hasonló módszerrel operáló Haynau és a cári rendszer sem nőtt odáig. Pont Horthy és rendszere képzeli el azt, hogy az őfájuk lessz kivétel? Ugyan kérem! Gippert Mária OLVASD AZ IndustrlalWorkert Los Angelesi Levél Csak rövid ideje játszódott le Hollywood, Californiában, hogy a vörösfaló Dies-bizottság rásütötte a színműírókra, hogy sok közöttük a vörös és a vörös-propagandát segítők száma. Valószínű, hogy ezt a Dies feltevést akarták a fő- és alcsil- lagok ellensúlyozni azzal a cirkuszi aktussal, amelyet az elmúlt napokban a nagy nyilvánosság előtt és bevonásával lerendeztek száz dolláros belépő dijakkal, kimondottan a háborúk által feldúlt területekről menekült gyermekek támogatására. Ez a szamaritánus gesztus, megéri a színműírók és színészek fáradtságát, szereplését, mert hiszen tekintélyes összeget juttatt az idegenbe kerülő gyermekek ellátására, ugyan akkor nevetségessé teszi a vörösfaló Dies bizottság mindenütt ellenséget kereső erőszakosságát. De —- és itt elmélkedhetünk egy kicsit, hogy miért kell a hollywoodi nagy pénztkeresők- nek, hogy loyalitásukat bizonyítsák az európai gyermekek részére mutatni (egy pillanatig sem irigyeljük ezt a gyermekektől) amikor ebben az országban tízezrével vannak gyermekek, akiknek teste rongyokba van göngyölve, akik a hiányos táplálkozástól vérszegények és a nemzet átka, tüdőbetegség bacilusát hordják magukban, akiknek a felsegitése elsősorban lenne a kötelessége, azoknak, akik abban a helyzetben vannak. A másik oldalról meg épen az amerikai kormány és törvényhozás igyekszik azon, hogy minél több gyilkoló és pusztító eszközt juttasson Európába, ami növeli a földönfutókká lettek számát. De egyszer csaá eljön az idő, mert el kell jönnie, amikor az emberiség intelligensebb része megérti az IWW tanítását és szervezdeni fog arra, hogy az életért folytatott küzdelmét megvívja elsősorban a saját területén levő kihasználóival, akik azon a címen, hogy szerencsésebb körülményekbe csöppentek bele, az élet javait elvonják a mindent előállító tömegek elől. G. Bakos. VIRÁGSZŐNYEG BERLIN UTCÁIN HITLER FOGADTATÁSÁRA. (Folytatás az 1-ső oldalról) megnevezni és azt a nép minden további nélkül el kell fogadja. Ez a fasizta diktatúrának az a formája, mellyel a szellemi téren a fejlődést visszavetette a boszorkányság idejére. És azok a tömegek akik Berlin uc- cáin az elmúlt szombaton Hitlert örömujjongva üdvözölték a fasizta boszorkányság áldozataivá lettek, és nem látják azt, hogy szellemi értelmiségük már rég eltemetve van. És ahogyan a boszorkányság tudatlanságának nem volt határa, úgy a fasizta tudatlanságnak is nehéz határt szabni és könnyen megérhetjük még azt, hogy ugyanazok a tömegek akik Hitlert mint fővezért örömujjongva ünnepelték, ugyanúgy örömujjongva temetni fogják. Mert a tudatlanságnak nincs határa. (f.)
