Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-07 / 1127. szám

1940 szeptember 7.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

EGYRŐL-MÁSRÓL

Elmondja: Z. J.

FORRADALMI GYILKOSSÁG

A világ elfogulatlanul gondolkodó osztálytudatos munkássága Leon Trotsky meggyilkolásának hírére ismét borzadva néz körül s önmaguktól kérdik, hogy vájjon meddig fogja Szovjet Oroszország űzni ezt a bűnös és aljas játékot? Nem volt még elég, hogy az orosz forradalom kimagasló embereit puskacső elé állították, hanem akinek sikerült a gyilkos csapdából elmenekülni, azokat is orozva gyilkoltatják le?

Leon Trotsky az utolsó 11 évben az üldözöttek legüldözöt- tebbje volt. Az orosz forradalom egyik legismertebb alakja, Leninnek legmeghittebb társa, a félelmetes vöröshadsereg egykori föhadvezére és a Sztálin féle “kommunizmus” egyik legnagyobb ellensége örökre elnémult. Nem természetes halállal múlt ki, hanem egy bérenc gyilkos keze oltotta ki élete mécsét.

Leon Trotsky családi neve Lev Devidovich Bronstein orosz földbirtokos (kulak) családból származott és már ifjú korában megismerkedett a szocializmus elméletével. Tizenhét éves korában elhagyta apja házát és külömböző orosz városokban munkálkodott az eszme terjesztésén. Több szocialista klubot szerveztek, majd később megalakították a “Dél-Orosz Munkás Szervezetet”. 1898-ban, a 19 éves Trotskyt 65 társával letartóztatták és két évet töltött a börtönben, majd kiszabadulása után Szibériába száműzték.

Szibériában két évig raboskodott, amig sikerült megszöknie. Szökése után vette fel a Trotsky nevet és ezen névre hamisított útlevéllel sikerült elhagynia Oroszországot. Néhány évig vándorolt egyik országból a másikba, mig 1905-ben ismét visszatért Szent Pétervárra (most Leningrad), de hat havi ott tartózkodás után ismét szöknie kellett. Hat hónapi távoliét után ismét visszatért St. Pétervárra, amikor az ottani Szovjet elnökévé választották meg. Tevékenységét azonban nem sokáig folytathatta, mert elfogták és ismét Szibériába száműzték. Szökése után évekig tartózkodott Ausztriában, Svájcban, Franciaországban és Spanyolországban, mely idő alatt írással foglalkozott és 1917-ben átvándorolt az Egyesült Államokba. Röviddel ideérkezése után Oroszországban kitört a forradalom és Trotsky visszatért közelebbi hazájába.

Bár 1917-ig a szociáldemokrata elvet vallotta, Oroszországba visszaérkezése után Lenin mellé állt, akivel több időt töltött Angliában és más európai városokban emigrálása idején, és a bolshevikiekkel harcolt a Kerenszky féle mensheviki forradalom megdöntésén. A bolshe- viki kormány megalakulásánál Trotsky lett az első külügyi komisszárus. Ily funkcióban működött 1918-ig és amikor Oroszország megkötötte a békét Németországgal, a külügyi komisszárus tisztségről leköszönt.

Pár héttel ezután azonban a kormány kinevezte a legfelsőbb •

hadvezetőség elnökévé és hozzálátott a vöröshadsereg ujá- szervezéséhez. Első rendelete volt, hogy minden 19-40 év közötti férfit kötelező katonai szolgálatra hivott be és pár év alatt, mint az orosz vöröshadsereg fővezére a legnagyobb hatalommal rendelkezett Szovjet Oroszországban.

Lenin életének utolsó éveiben azonban nem a legjobb egyetértés volt Lenin és Trotsky között. Ezt az egyenetlenséget nagyban elősegítette Sztálin, aki Lenin oldalán volt és betegsége idején őt helyettesítette. Lenin halála után pedig teljesen átvette Szovjet Oroszország kormányzását. Ezt természetesen Trotsky bukása követte, mert Sztálin sohasem volt jó viszonyban Trotskyval.

Egy évvel Lenin halála után Trotskyt megfosztotta föhadve- zéri pozíciójától, majd ismét egy évvel később kitették a bolshevik párt politikai bürójá- ból és végre 1927-ben teljesen kizárták a pártból. 1928-ban száműzték Turkesztánba és egy évvel később teljesen kitiltották Oroszország területéről és Törökországba deportálták.

Törökországban három évig tartózkodott, majd átment Franciaországba, ahová csak oly feltétellel kapott bebocsátást, hogy tartózkodni fog mindenféle propaganda aktivitástól.

Trotsky nem sokáig maradhatott Franciaországban, mert 1934-ben a francia titkosrendőrség azt a vádat emelte ellene, hogy villája központul szolgál a “negyedik Internaclonale” híveinek, mely célul tűzte ki megszervezni azt a bizonyos “világforradalmat”, amelyet a Szovjet “elárult”. A francia bíróság deportálásra ítélte Trotskyt, de egyetlen ország sem akadt, amely befogadta volna. Ekkor Trotsky hosszabb időre eltűnt és a nyilvánosság ismét akkor hallott róla, amikor az orosz kormány egyik oszlopos tagját Sergei Kirovót meggyilkolták, akinek meggyilkolásával Trotsky híveit vádolták.

Kirov meggyilkolásáért 16 orosz forradalmárt helyeztek vád alá és a tárgyaláson “valamennyien azt vallották”, hogy Kirovót ‘egyenesen Trotsky utasítására” gyilkolták meg és azt is ‘beismerték”, hogy a terv szerint “Sztálint és az orosz kormány több tagját is” szándékuk volt “meggyilkolni”. Ez alkalommal Trotsky a nyilvá nosságra lépett és hazugságnak bélyegezte a tárgyaláson tett vallomásokat, amelyet a vádlottakból terrorral csaltak ki. Ezután Trotsky ismét eltűnt és 1935-ben Norvégiába menekült.

Norvégiában azonban nem maradhatott sokáig, mert akkor már az orosz kormány nyíltan követelte, hogy Trotskynak egyetlen ország sem adjon menedék helyet. Hosszabb próbálgatás után végre Mexico befogadta Trotskyt és 1937 januárban Mexico City közelében egy villában telepedett le.

1937-ben a Sztálinisták vádjainak megvizsgálására Trotsky egy semleges bizottság kiküldését kérte az Egyesült Államok-,

ból, mely meg is alakult és egy 10 tagú bizottság leutazott Mexico Citybe Dr. John DeWey vezetése alatt. A bizottság hosz- szantartó tárgyalás után megállapította,^ hogy a legtüzese- »ebb kutatás után sem találtak semmi adatot arra vonatkozólag, hogy Trotsky Japánnal állt volna összeköttetésben a Szovjet kormány megbuktatására.

Trotsky élete állandóan veszélyben volt mexicoi tartózkodása alatt is. Több Ízben kíséreltek meg ellene merényletet és az elmúlt májusban gépfegyverekkel vették körül a villáját és az ablakokon át tüzeltek rá, azonban csak könnyebben sérült meg. Titkárját azonban magukkal vitték a támadók és egy hónappal később halva találták meg egy félreeső helyen.

Meggyilkolása augusztus 21- én váratlanul érte és olyan helyről, ahonnan egyáltalán nem számította. Egy Frank Jackson nevű “tisztelője” aki hosszabb idő óta bejáratos volt hozzá és bizalmas beszélgetéseket folytattak, hegymászó csákánnyal támadta meg és oly súlyos sebeket ejtett a fején, hogy sérüléseibe egy nappal később belehalt. Mielőtt elnémult, utolsó szavaiban az orosz titkosrendőrséget (OGPU) tette felelőssé, vagy a fasiztákat, de valószínűnek tartotta, hogy az OGPU embere végzett vele.

Trotsky és követői elvifelfogásával éppen úgy nem értünk egyet, mint Sztálin és követőivel. Abban sem kételkedünk, hogy ha véletlenül a Sztálin irány lett volna a kisebbség Oroszországban, Trotsky éppen úgy bánt volna el ellenfeleivel, mint Sztálin tette és teszi. A Sztálin féle “kommunizmus” csődje ma már nyilvánvaló a munkásosztály felszabaditási harcát illetőleg. Hogy mi lett volna az eredmény a Trotskyis- ták győzelme esetén, annak tárgyalásába most nem bocsátkozunk bele.

Egy azonban letagadhatatlan, hogy Trotsky forradalmár volt. Forradalmárok voltak Trotsky társai is, akiket Szovjet Oroszországban puskacső elé állítottak, nem másért mint, hogy nem egyeztek meg a Sztálin felfogással és meggyőződésüknek hangot is adtak. Sztálin és követőinek azon állításai, hogy a Trotskyisták idegen hatalmakkal szövetkeztek Oroszország ellen, szemenszedett hazugság. Az Oroszországban lefolytatott tárgyalásokon a “vallomások” mind “mondva csináltak” voltak és amint az események igazolják, nem a Trotskyisták pak- táltak Hitlerrel, hanem a Sztálinisták. És akik ezt ellenezték, azokat legyilkolták. Ennek áldozata lett Trotsky is .

Trotsky és társai a létező igazságtalan társadalmi rendszer megdöntéséért harcoltak és bár téves utakon és helytelen eszközökkel, de harcuk igazolt. A terror alkalmazását akkor is elitéljük, ha azt a kapitalizmus, vagy Sztalinék alkalmazzák az elnyomottak ellen és ily szempontból ítéljük el Trotsky és társainak gyilkosait.

AZ IDEGENEK REGISZTRÁLÁSA

A háború és háborúra való készülődés minden országban az elnyomottak amúgy is korlátozott szabadság jogainak még nagyobb korlátozását, vagy teljes megszüntetését jelenti. így

volt ez a múltban, igy van a jelenben és igy lesz a jövőben mindaddig, amig az elnyomót tak szervezett erejükkel nem lesznek képesek jogaik védelmére kelni.

Az Egyesült Államok felkészülődésével kapcsolatban — mely készülődés állítólag nem a háborúra, hanem annak megakadályozására folyik — már is megkezdődtek a szigorú intézkedések, amelyeket természetesen azok ellen alkalmaznak, akik gyengék és képtelenek jogaikat védelmezni. Az erősek szabotálhatnak, azoknak a hajaszála sem görbül meg.

Az idegenkre vonatkozó törvény szerint az Egyesült Államokban élő minden egyénnek, aki nem polgár és 14-ik életévét túlhaladta regisztrálni kell augusztus 27 és december 26. között. Erre a célra megfelelő iveket bocsátottak ki a hivatalos közegek és az ivek beszerezhetők a posta hivatalokban.

Ezzel kapcsolatban megindult az idegenek ijesztgetése és tagadhatatlan, hogy sok züllött egyén kihasználja ezt a körülményt a denunciálásra. Nem mentes a megrovástól a polgári sajtóharamia sem, akik kapva- kapnak ezen alkalmon, hogy megrémítsék azokat, akik nem polgárok és esetleg valamely munkásszervezethez tartoznak, vagy munkás lapot olvasnak.

A regisztráló ivén a 15-ik kérdés a következőkép szól: “Az elmúlt öt éven belül (igen vagy nem) kapcsolatban álltam, vagy aktiv munkát végeztem (mint tag, tisztviselő, vagy munkástárs) oly szervezetekben, amelyek célja, egészben, vagy bizonyos mértékig, hogy egy idegen kormány politikai tevékenységét befolyásolja, azt előmozdítsa, vagy ily idegen kormányok közösségi kapcsolatát vagy népirányzatát előmozdítsa.”

Felmerül a kérdés, hogy egy gazdasági munkás szervezet — mint az IWW — tagjai, vagy támogatói, hogyan válaszolják meg ezt a kérdést? Természetesen NEM-el. És pedig a következő okból. Az IWW mint szervezet, vagy annak lapjai és irodalma soha semmiféle politikai kormánnyal összeköttetésben nem volt és nincs. Az IWW sohasem törekedett az itteni kormányra befolyást gyakorolni egy másik ország kormánya érdekében és sohasem vállalt közösséget más ország kormányával — még az orosz kormánnyal sem az itteni ellen.

Az IWW szigorúan vett GAZDASÁGI szervezet, amely a bérmunkásokat szervezi a termelés színterén — a gyárakban, bányákban, mezőgazdaságokban és mindenhol, ahol munkások bérért dolgoznak és tárgyalásokba sem az itteni, sem a más országok kormányaival nem bocsátkozik, hanem kizárólag a munkáltatókkal. Az IWW a harcot nem az állam, nem is a kormány ellen vívja, hanem a kizsákmányolás ellen a munkásság érdekében. Nincs még egy szervezet, amely any- nyira politika mentes volna mint az IWW és annak tagjait, támogatóit és lapjainak olvasóit legkevésbé érheti az a vád, hogy “idegen kormány politikai tevékenységét befolyásolja, vagy előmozdítja.”