Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-31 / 1126. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*®M2 Uj társadalmi rend (a-l) Az emberi társadalom legnagyobb rétegét a munkás- osztály képezi, de sajnos, hogy ez a nagy tömeg még ezideig nem tudta megérteni társadalmi hivatását. A történelem meg­ismerteti velünk azokat a küzdelmeket, amin az emberiség kü­lönböző korszakokban ment keresztül. A köznép, vagy maga a munkásosztály, akik mindig oroszlán részesei voltak a minden­kori harcoknak, a sok keserű viszontagság sem érlelte meg őket arra, hogy a társadalom alapvető hibáit megértsék és hatható­san küzdeni tudtak volna a minden időben elnyomott és kizsák­mányolt munkásosztály érdekében. Az emberi társadalom sok különböző korszakon ment keresztül, minden korszaknak meg volt a maga uralkodó osztálya, akik az élet javai felett rendel­keztek és mindig a nagytömegek rovására. Az uralkodó osztály­ban létrejött személyi változások nem hoztak társadalmi válto­zást, különösen a dolgozó népre, csak gazdát cseréltek anélkül, hogy gazdasági életszínvonalukban nagyobb változás történt vol­na. Az ipari fejlődés a kapitalizmus uralomra jutását hozta lét­re a feudális uralom helyébe. A dolgozók társadalmi helyzete csak annyiban változott meg, hogy a régebbi jobbágyi rabszol­gából bérrabszolga lett. Társadalmilag továbbra is megmaradt mint az elnyomottak osztálya, akiknek semmi beleszólásuk nin­csen a társadalom irányításába. Most, amikor — mint minden társadalmi rend — a történelemben elérte magaslatát, úgy ma­ga a jelenlegi kapitalista rendszer is túl élte önmagát, amit azon­ban nem akar elismerni, mert mint minden uralmon levő osztály, ragaszkodik a végletekig uralmának további fentartásához. A nemzetközi kapitalizmus amely az egész földgömböt behálózta, amelynek hivatása az egyéni érdekek terjeszkedése abból a cél­ból, hogy a világpiacot a maguk részére meghódítsák, ezeknek a kapitalista egyéni érdekeknek megvédésére, a megszervezett saját osztályintézményeit állították védbástyául. Maga az államhatalom, amely a mai kapitalista társadalmi rendszer egy olyan osztályintézménye amely mindenkor köteles a magánkapitalista érdekeket védelmezni, legyen az a földgömb bármely részén is. Azért van az most, hogy az angol katonának életét kell áldozni Afrikában vagy Ázsiában, mert az angol tő­kés osztály érdekei azt úgy kívánják, mivel úgy az afrikai, mint az ázsiai piacot megakarja tartani. Vagy maga az aiperikai tőke éppen úgy van érdekelve Indo-Kinában, vagy magában a kínai birodalomban, mint az amerikai kontinenseken. Nem szívesen látják a japánok terjeszkedését, mert ez az amerikai világpia­cot veszélyezteti. Ez a nemzetközi féltékenység okozója a jelen­legi világkatasztrófának, amely lehet, hogy magának a magán­kapitalizmusnak a végnapjait is jelenti. A magánkapitalizmus amely ugyan nem szívesen adja át uralmát, de ahol már kényszerülve van, ottan inkább dobja ma­gát a fasizmus karmai közé — az államkapitalizmus rendszeré­be — mintsem egy osztályuralom nélküli társadalmi rendszert hagyjon kibontakozni, ahol már nem egy kiváltságos társadalmi osztály van uralmon, hanem az összességnek egyforma joga és beleszólása van a társadalom mikénti irányításába. Hogy a magánkapitalizmus harca mennyire lesz eredményes az állam­kapitalizmussal szemben, azt a közel jövő fogja megmutatni. Annyi bizonyos, hogy a mai társadalom változáson fog keresztül menni, hogy az az uj társadalmi rendszer, amit államkapitaliz­musnak nevezhetünk, ami magábanvéve még nem jelent gyöke­res változást az emberiség nagy tömegére. A ma még a magán- kapitalizmust fentartó munkásosztály az államgépezetnek lesz kizsákmányolt bérrabszolgája ami végeredményben még mindig csak osztályuralmat jelent. I Az emberi társadalom idefejlődése annak tudható be, hogy a nagytömegek nem értették meg, magának a társadalomnak összetételét és legnagyobb részük el sem tudja képzelni, hogy lehetne az emberi társadalmat olyanná formálni, ahol nem volna egy kiváltságos uralkodó osztály, akik az élet javai felett ren­delkeznek. Jöjjön aminek jönni kell, majd a nagytömegek' csak akkor fognak tudatára ébredni elmulasztott hibáiknak, amikor az el­nyomatás még a jelenlegi formájánál is sokkal elviselhetetlenebb lesz. Maga a munkásosztály, akiknek alkalmuk volt, legalább is az utolsó ötven év alatt, hogy megtanulják, hogyan lehetne saját osztályérdekeiket győzelemre vinni — inkább mint sem azt tet­ték volna, inkább rábízták magukat az uralkodó osztály befolyá­sára, vagy a hivatásos Ígérgetők kétkulacsos handabandázásárr. Minden egyszerű munkásembei nek, ha többet nem is, de lega­lább a múltak tapasztalataiból meg kellett volna tanulnia azt, hogy létkérdése a jelen kapitalista rendszerben teljesen bizony­talan. Ha ezen alapvető tényezőre súlyt fektetett volna, akkor akarva nem akarva, kereste volna az utat, hogy miként lehetsé­ges magában a kapitalista rendszerben ezt biztosítani és ha nem, akkor önkénytelenül megtalálta volna a forradalmi munkások táborát, akik biztos utakon haladnak egy olyan társadalmi rend­szer megvalósítása felé, ahol minden dolgozni akaró ember lét­kérdése biztosítva volna. A munkásosztály nem törődömsége azután alkalmat ad az idejét múlta magánkapitalizmusnak arra, hogy düledező rendszerét államkapitalizmus formájára szervez­ze át, hogy a kizsákmányolást továbbra is fentarthassa, de más formában. Ez az uj kialakulás .amely vivja a ma forradalmát a fasizmus világhatalmáért, amit egy uj rendszernek lehet nevez­ni, de csak a magánkapitalizmus szempontjából. Ennek a rendszernek megvalósításáért maga a munkásosz­tály is nagy áldozatot hoz anélkül, hogy megértenék azt, hogy ha már tényleg harcolni akarnak egy uj rendszerért, akkor har­colnának a forradalmi munkások táborában és pedig azoknak a forradalmi munkásoknak a táborában ,akik az államkapitalizmus helyett az ipari demokráciát akarják megvalósítani. A munkások nagy tömege éppen úgy nem tudja megérteni a fasizmust, mint magát a szocializmust, de, hogy még is könnyen kapható annak támogatására, azért van ez, mert maga a kapitalisták azon része, akik irtóznak a munkásosztály történelmi hivatásának betöltésé­től, azok olyan propagandát fejtenek ki a munkások félrevezeté­sére, hogy a munkások azután vakon követik azt, osztályérdeke­ik ellenére és csak majd akkor fognak ébredezni, amikor saját bőrükön fogják érezni a fasizmus gyötrő fájdalmait. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és uélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban ■—■ dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül A Bérmunkás posta címe: BÉRMUNKÁS P.O.Box 3912 STA. S. S. CLEVELAND, O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom