Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-31 / 1126. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*®M2 Uj társadalmi rend (a-l) Az emberi társadalom legnagyobb rétegét a munkás- osztály képezi, de sajnos, hogy ez a nagy tömeg még ezideig nem tudta megérteni társadalmi hivatását. A történelem megismerteti velünk azokat a küzdelmeket, amin az emberiség különböző korszakokban ment keresztül. A köznép, vagy maga a munkásosztály, akik mindig oroszlán részesei voltak a mindenkori harcoknak, a sok keserű viszontagság sem érlelte meg őket arra, hogy a társadalom alapvető hibáit megértsék és hathatósan küzdeni tudtak volna a minden időben elnyomott és kizsákmányolt munkásosztály érdekében. Az emberi társadalom sok különböző korszakon ment keresztül, minden korszaknak meg volt a maga uralkodó osztálya, akik az élet javai felett rendelkeztek és mindig a nagytömegek rovására. Az uralkodó osztályban létrejött személyi változások nem hoztak társadalmi változást, különösen a dolgozó népre, csak gazdát cseréltek anélkül, hogy gazdasági életszínvonalukban nagyobb változás történt volna. Az ipari fejlődés a kapitalizmus uralomra jutását hozta létre a feudális uralom helyébe. A dolgozók társadalmi helyzete csak annyiban változott meg, hogy a régebbi jobbágyi rabszolgából bérrabszolga lett. Társadalmilag továbbra is megmaradt mint az elnyomottak osztálya, akiknek semmi beleszólásuk nincsen a társadalom irányításába. Most, amikor — mint minden társadalmi rend — a történelemben elérte magaslatát, úgy maga a jelenlegi kapitalista rendszer is túl élte önmagát, amit azonban nem akar elismerni, mert mint minden uralmon levő osztály, ragaszkodik a végletekig uralmának további fentartásához. A nemzetközi kapitalizmus amely az egész földgömböt behálózta, amelynek hivatása az egyéni érdekek terjeszkedése abból a célból, hogy a világpiacot a maguk részére meghódítsák, ezeknek a kapitalista egyéni érdekeknek megvédésére, a megszervezett saját osztályintézményeit állították védbástyául. Maga az államhatalom, amely a mai kapitalista társadalmi rendszer egy olyan osztályintézménye amely mindenkor köteles a magánkapitalista érdekeket védelmezni, legyen az a földgömb bármely részén is. Azért van az most, hogy az angol katonának életét kell áldozni Afrikában vagy Ázsiában, mert az angol tőkés osztály érdekei azt úgy kívánják, mivel úgy az afrikai, mint az ázsiai piacot megakarja tartani. Vagy maga az aiperikai tőke éppen úgy van érdekelve Indo-Kinában, vagy magában a kínai birodalomban, mint az amerikai kontinenseken. Nem szívesen látják a japánok terjeszkedését, mert ez az amerikai világpiacot veszélyezteti. Ez a nemzetközi féltékenység okozója a jelenlegi világkatasztrófának, amely lehet, hogy magának a magánkapitalizmusnak a végnapjait is jelenti. A magánkapitalizmus amely ugyan nem szívesen adja át uralmát, de ahol már kényszerülve van, ottan inkább dobja magát a fasizmus karmai közé — az államkapitalizmus rendszerébe — mintsem egy osztályuralom nélküli társadalmi rendszert hagyjon kibontakozni, ahol már nem egy kiváltságos társadalmi osztály van uralmon, hanem az összességnek egyforma joga és beleszólása van a társadalom mikénti irányításába. Hogy a magánkapitalizmus harca mennyire lesz eredményes az államkapitalizmussal szemben, azt a közel jövő fogja megmutatni. Annyi bizonyos, hogy a mai társadalom változáson fog keresztül menni, hogy az az uj társadalmi rendszer, amit államkapitalizmusnak nevezhetünk, ami magábanvéve még nem jelent gyökeres változást az emberiség nagy tömegére. A ma még a magán- kapitalizmust fentartó munkásosztály az államgépezetnek lesz kizsákmányolt bérrabszolgája ami végeredményben még mindig csak osztályuralmat jelent. I Az emberi társadalom idefejlődése annak tudható be, hogy a nagytömegek nem értették meg, magának a társadalomnak összetételét és legnagyobb részük el sem tudja képzelni, hogy lehetne az emberi társadalmat olyanná formálni, ahol nem volna egy kiváltságos uralkodó osztály, akik az élet javai felett rendelkeznek. Jöjjön aminek jönni kell, majd a nagytömegek' csak akkor fognak tudatára ébredni elmulasztott hibáiknak, amikor az elnyomatás még a jelenlegi formájánál is sokkal elviselhetetlenebb lesz. Maga a munkásosztály, akiknek alkalmuk volt, legalább is az utolsó ötven év alatt, hogy megtanulják, hogyan lehetne saját osztályérdekeiket győzelemre vinni — inkább mint sem azt tették volna, inkább rábízták magukat az uralkodó osztály befolyására, vagy a hivatásos Ígérgetők kétkulacsos handabandázásárr. Minden egyszerű munkásembei nek, ha többet nem is, de legalább a múltak tapasztalataiból meg kellett volna tanulnia azt, hogy létkérdése a jelen kapitalista rendszerben teljesen bizonytalan. Ha ezen alapvető tényezőre súlyt fektetett volna, akkor akarva nem akarva, kereste volna az utat, hogy miként lehetséges magában a kapitalista rendszerben ezt biztosítani és ha nem, akkor önkénytelenül megtalálta volna a forradalmi munkások táborát, akik biztos utakon haladnak egy olyan társadalmi rendszer megvalósítása felé, ahol minden dolgozni akaró ember létkérdése biztosítva volna. A munkásosztály nem törődömsége azután alkalmat ad az idejét múlta magánkapitalizmusnak arra, hogy düledező rendszerét államkapitalizmus formájára szervezze át, hogy a kizsákmányolást továbbra is fentarthassa, de más formában. Ez az uj kialakulás .amely vivja a ma forradalmát a fasizmus világhatalmáért, amit egy uj rendszernek lehet nevezni, de csak a magánkapitalizmus szempontjából. Ennek a rendszernek megvalósításáért maga a munkásosztály is nagy áldozatot hoz anélkül, hogy megértenék azt, hogy ha már tényleg harcolni akarnak egy uj rendszerért, akkor harcolnának a forradalmi munkások táborában és pedig azoknak a forradalmi munkásoknak a táborában ,akik az államkapitalizmus helyett az ipari demokráciát akarják megvalósítani. A munkások nagy tömege éppen úgy nem tudja megérteni a fasizmust, mint magát a szocializmust, de, hogy még is könnyen kapható annak támogatására, azért van ez, mert maga a kapitalisták azon része, akik irtóznak a munkásosztály történelmi hivatásának betöltésétől, azok olyan propagandát fejtenek ki a munkások félrevezetésére, hogy a munkások azután vakon követik azt, osztályérdekeik ellenére és csak majd akkor fognak ébredezni, amikor saját bőrükön fogják érezni a fasizmus gyötrő fájdalmait. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és uélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban ■—■ dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül A Bérmunkás posta címe: BÉRMUNKÁS P.O.Box 3912 STA. S. S. CLEVELAND, O.
