Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-31 / 1126. szám
1940 augusztus 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal Vissza Marxhoz! Tervek a fasizmus elkerülésére SZTÁLINIZMUS “Trotskyt, Zinovjevet és társait száműzték Szibériába — ordítja a polgári sajtó az Am. Magyar Népszavával együtt. Az egészből természetesen semmi sem _igaz. Ellenben igaz az, hogy a szovjet kormány kinevezte Trotskyt az állami nyomdavállalatok igazgatójává.” Ezt irta az Uj Előre jan. 16- án 1928-ban. A kom. párt többi hivatalos lapjai is tagadták a tényt, amig lehetett. Végre be kellett vallaniok, hogy a “polgári sajtó” mondott igazat és nem a pártsajtó. Trotskyt az orosz forradalom második legkiválóbb alakját a Vörös Hadsereg szervezőjét és fejét száműzték a Sztálinisták! Miért ?! A “jól informált” és igaz- szavu” pártlapok szerint Trotsky ellenforradalmár lett. Magának Trotskynak az “ellenforradalmi” írásait persze nem közölték. Végtére megjött Trotskynak ama programja, amit az orosz kom. párt konvenciója elé terjesztett Sztálin programjával szemben 1926-ban. Miben és mennyiben volt kü- lömbség a kettő között? A konvenciót megelőző vita folyamán Sztálin a Pravda 1926. nov. 12-i számában igy állapította meg: “A külömbség abban van, hogy a párt az hiszi, hogy ezeket a belső nehézségeket és esetleges harcokat a forradalmunk belső erejével teljesen le fogja győzni és Trotsky elvtárs és az ellenzék azt hiszik, hogy ezeket csak nemzetközi méretekben, csakis a nemzetközi proletárforradalom terén lehet legyőzni.” Trotsky erre azt mondta: “Igen, pontosan ez a külömbség. Jobban nem lehet kifejezni a külömbséget a nemzeti reformizmus és a forradalmi nemzetköziség között.” Rámutat arra, hogy az uj Sztálini jelszó és elv, amely szerint a szocializmust ki lehet fejleszteni annak magasabb formájára egy országban is (Oroszországban) más országok szocialista forradalma nélkül, — ez a jelszó és elv Marx és Lenin tanaival ellentétes, hamis, utópisztikus és a végeredményben az orosz forradalom teljes bukását okozhatja. És Lenint idézi bőven. Mi ezekből csak egy néhányat veszünk : “Amig a szovjet köztársaságunkat az egész tőkés világ fogja körül, addig rievetséges fantázia és utopia azt hinni, hogy teljes gazdasági függetlenségünk lesz és a veszélyeink eltűnnek.” A Brest-Litovsky-i békéről beszélve Lenin ezt mondta 1918-ban: “Ez egy lecke, mert az abszolút igazság az, bogy a német forradalom nélkül elfogunk bukni.” 1920- ban ezt irta: “A világ-imperializmus nem élhet együtt a győzelmes társadalmi forradalommal.” 1921- ben a III. Intemaciona- le 3-ik kongresszusán ezt mondta: “Egy nagyon ingadozó egyensúlyt nyertünk amiben egy szocialista köztársaság létezhet kapitalista környezetben — de nem hosszú időre.” Igaz, hogy Lenin ezt irta 1915-ben, tehát a forradalom előtt: “A szocializmus győzelme lehetséges először egy néhány vagy egy országban . .” De világos, hogy Lenin a szocialista forradalom lehetőségét, nem a szocialista társadalom eszményi formáját gondolta. De minden esetre a későbbi és megismételt kijelentései nem hagynak kétséget e kérdésben. Kiváló liberálisokból álló bizottság foglalkozott a moszkvai tárgyalásokkal, amely folyamán Sztalinék Trotskyt ‘“el- lenforradalmár”-nak nevezték, mert azt állítja, hogy egy nemzetközi forradalom nélkül nem lehet a szocializmust fölépíteni egy országban. Ez a bizottság tanulmány tárgyává tette Lenin írásait és ezt jelentette: “E bizottság figyemes tanulmányozás után meggyőződött arról, hogy Lenin nézete az volt, hogy bár a szocialista forradalom győzhet egy országban, de a végső győzelem lehetetlen más országok sikeres szocialista forradalma nélkül.” Talán Sztálin nem ismerte Lenin álláspontját?! Idézzük Sztálint a “Lenin és Leniniz- mus c. könyvének 1924. évi kiadásából: “A szocializmus fő feladata — a szocialista termelés megszervezése — még előttünk áll. Lehet-e ezt elvégezni, lehet-e a szocializmus végső győzelmét elérni egy országban, több ország munkásságának a segítsége nélkül? Nem, ezt nem lehet. A burzsoázia megdöntése lehetséges, a mi forradalmunk bizonyítja ezt, de a végső győzelemre, a szocializmus kiépítésére egy országnak, különösen ilyen elmaradt földművelő országnak az ereje nem elégséges. “Nagyjából ezek a jellemző vonásai Lenin elméletének a proletár forradalmat illetőleg.” Két évvel később, 1926-ban, Sztálin már a leninizmus ellenkezőjét ajánlotta és fogadtatta el és 1928-ban “ellenforradalmi” tan és elvnek nyilvánította a nemzetközi forradalom hirdetését, és annak hirdetőjét, Trotskyt száműzte. Még akkor a halálbüntetést nem állították vissza, de rövidesen nem száműzetés, hanem kivégzés lett azok sorsa, akik Lenin kartársai voltak. Még egy pár évvel későbben belépett Oroszország a Nemzetek Ligájába, (amit Lenin a rablók szövetségének nevezett) és az imperialisták egyik csoportjával paktáltak mégpedig nyíltan és ma baráti viszonyban van a kapitalisták egy másik válfajával, a fasiz- tákkal. Nemcsak a nemzetközi téren, hanem Oroszország belső ügyeiben szintén lecsúsztak a Sztálinisták a forradalomról. Még mindék sok maradt meg a forradalom vívmányaiból és nem állítom azt, hogy visszaállították a kapitalizmust, vagy azt, hogy a fasizmussal egyforma a rendszerük. Elfogulatlanul és tisztára a tények és a letagadhatatlan dokumentumok alapján fogom kimutatni, hogy mennyiben kü- lömbözik a Sztálinizmus a Le- ninizmustól. Amennyiben a Sztálinizmus visszaesett a kapitalizmusba, amennyiben a lenini forradalom vívmányaitól és céljaitól eltért reakciós irányban, — amennyiben elbukott a forradalom. Ha például a kom. párt Sztálin vezetése és uralma alatt visszaállítaná a magántulajdont és a versenyen alapuló magánhaszont szolgáló termelést, akkor a forradalom bukása teljes volna. Zsinórmértékül tehát vegyük azt az öt kérdést, amit az előző cikkünkben használtunk, a kapitalizmus, a fasizmus, az államszocializmus és az eszményi szocializmus egymással való összehasonlításában. ELSŐ KÉRDÉS A termelés a kifejlett tőkés országban túlnyomó százalékban szocialisztikus, azaz kooperativ. Nemcsak a gyáron belül, de az üzemek között társadalmi összemüködésnek kell lenni. Oroszországban 1917-ben a termelés túlnyomó százalékban egyéni volt. A forradalom a termelést nagyobb százalékban szocialista ^ alapra helyezte, de még mindég nagy része (különösen a földművelés terén) egyéni maradt. A brest—litovski békekötés után Lenin egy kis füzetet irt ezzel a címmel: A Szovjetek munkában. Az egész füzet a termelés megszervezésének a problémájával foglalkozik. Hogy milyen fontosnak találta ezt a problémát, a következő idézetből kitűnik: “Egv uj tipusu — a szovjet — állam megteremtésével melyben az elnyomott munkástömegeknek aktiv része van egy uj társadalom szabad építésében, mi a nehéz föladatunknak csak egy kis részét oldottuk meg. A fő nehézség a gazdasági téren van; a munka termelési képességének az emelése; a termelésnek és a szétosztásnak a szigorú számontartása; és A TERMELÉS TÉNYLEGES SZOCIALIZÁLÁSA.” (Az utolsó szót Lenin hangsúlyozta.) A könyvben rámutat, hogy más országokban a kapitalizmus ezt a történelmi hivatását nagyrészt betöltötte, azonban a félig feudális orosz rendszer ezt nem tehette, viszont a szovjeteknek még hatásosabb — mert szocialisztikusabb — rendszer alapján föl lehet és föl kell épi- ten a termelést. Ebben az építésben az ipari munkások szervezetei és a fogyasztók és a földművelők kooperativ szervezetei vezető szerepet kell, hogy játszanak, de kellenek “specialisták”, akik főleg burzsoák voltak az időszerint. Kell szorgalom, kiképzés és szigorú számontartás és fegyelem. Ebben a munkában Lenin szerint: “A Szovjetköztársaságnak az értékes tudományos és technikai módszereket kell elfogadni. A szocializmus lehetősége azon függ, hogy milyen mértékben tudjuk egyesíteni a kapitalizmus legelőrehaladot- tabb vívmányait a szovjet uralommal és termelési irányzással.” Az egész periódust átmenetinek tartja, amelyben a hátrálás lehetőségéről is beszél a következőképen : “Egy rendkívüli súlyos, nehéz és veszélyes nemzetközi helyzetben, a nyugati forradalmak uj kitörését váró időszakban vagyunk. E kitörés rém lassan fejlődik. Nagyon óvatosan kell haladnunk, talán hátrálnunk is kell.” De arról is beszél, hogy “nyilvános az, hogy a nyugati szocialista forradalomnak értékes segítséget fogunk adni, ha a termelés problémáját meg tudjuk oldani.” A hátrálás bekövetkezett az úgynevezett “Nép” elfogadásával, amely szerint bizonyos kisiparban, a kereskedelemben mértékben visszaállították a és a földművelésben a magán- tulajdont és a haszon csinálás lehetőségét. A termelés fokozását Sztalinék is emelték Lenin halála óta. A “vasfegyelmet” valóban gyakorolták. (De nem az önfegyelmet, amiről Lenin beszélt.) Előre haladás és hátrálás is történt a termelés szocializálása terén. Persze ezen a téren úgy Mussolini, mint Hitler alatt is történt haladás. Kiket szolgál a termelés fokozása? Ez egy fontos kérdés, amivel később fogunk foglalkozni. A MÁSODIK KÉRDÉS A tulajdonjogra vonatkozólag idézni fogom az 1918-ban tartott orosz szovjet kongresz- szuson elfogadott alkotmánynak erre vonatkozó részeit. I. rész, 2. fejezet: “A munkások, katonák és a földművelők szovjet küldöttjeinek nagy-orosz Kongresszusa észben tartva az alapvető problémát: az emberi kizsákmányolás eltörlését, az osztálykülömb- ségek megszüntetését, a kizsákmányolok elnyomását, és a szocializmus győzelmét minden országban, — elhatározza a következőket : a) A föld társadalmositását, a magántulajdon eltörlését. Az egészet országos tulajdonnak nyilvánitja a volt tulajdonosainak kártalanítása nélkül és kiosztja használatra a fölműveseknek aszerint, hogy ki menynyit tud megművelni. b) Az összes erdők, a földi kincsek, a vizek és élő vagy más farmfelszereléseket országos tulajdonnak nyilvánitja. c) Az összes gyárak, műhelyek, bányák, vasutak és a termelés és szállítás más eszközeinek a tulajdon jogát a Szovjet Köztársaságra ruházza és az első lépést erre: a munkások ellenőrzését biztositó törvényt és az “Országos Ekonomiának Legfőbb Szovjet”-jének a fölállítását — mint biztosítékot a munkások hatalmára a kizsákmányolok fölött — ezennel jóváhagyja. d) A nemzetközi pénzügyi dolgokra vonatkozólag ez a Kongresszus a cári ésv tőkés adósságok el nem ismerését tárgyalja és bízik abban, hogy a szovjetkormány szilárdan követi ezt az irányt, amig a nemzetközi munkások végső győzelmet nem aratnak a tőke elnyomása fölött. c) A bankok átvétele a Munkások és Földművesek Kormánya által ezennel jóváhagyatik, mint egyik föltétel a munkások fölszabadítására.” Ne akadjunk meg azon, hogy Sztalinék elismerték a cári adósságokat és hogy a födmü- velőkkel szemben lényeges engedményeket tettek a tulajdonjog kérdésében. A tény az, hogy ebben a nagyon fontos és alapvető kérdésben, a földnek és a termelési eszközöknek a a tulajdonának a kérdésében, még nem tudták a forradalom sikerét lerombolni. Ezen a té-
