Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-31 / 1126. szám
1940 augusztus 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal Nincs politikáról szó (Folytatás az 1-ső oldalról) A magyar nyelvű ipari unionisták között Íratlan törvény, hogy a szeptember első vasárnapját az egész ország területéről képviselve együtt töltik, ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET TARTVA, ahol a mozgalom, de különösen a Bérmunkás még szélesebb körben való terjesztését beszélik meg. A lapbizottság már szétküldte az ezirányu meghívóját a csoportokhoz és a lapkezelőkhöz. Ezúton, azokat hívjuk meg a clevelandi találkozóra, akikkel csak a lapon keresztül tudunk beszélgetni, hogy úgy intézzék dolgaikat, hogy SZEPTEMBER ELSEJÉN, vasárnap reggel 9 órakor 11306 Buckeye Roadon levő Bohemian Hallban kezdődő tanácskozáson vegyenek részt, hogy ügyünket, amely az egész ország dolgozóinak az ügye együtt tárgyalhassuk meg. A Bérmunkás Lapbizottsága. téseit mind a nemzetvédelmi bástyáiba állítják. De meg kell kérdeznünk, mert hiszen nagyon is időszerű, hogy mikor volt a mi országunk vezetőinek még képzeletében is egy summában 7 ezer majd 6 ezer millió dollárt megszavazni rövid lélekzetvételek közben mikor arról volt szó, hogy az amerikai munkásnép, amely pedig az államnak fenntartója ellenséggel küzd, megélhetéséért harcol? Föltételezhetjük-e, hogy ilyen esetekben, ami pedig gyakorta történt, a mi honatyáink nem látták volna azt az ádáz harcot, amelyet szinte határozott időközökben, de mindenkor vesztességgel vívott az amerikai munkásnép ? Azt mondom, határozott időközökben történtek ezek a harcok: még pedig előbb gyöngébb gazdasági válságok idején, később megnövekedett erőben, pánikok plundrájában s betetőzésül a hurricane-nél is puszti- tóbb crush-nek iramában száguldott az rajtunk keresztül s az omladásban meghúzódó szegény nép melle ott hagyta felügyelőül a legkegyetlenebb pró- fuszt, — a nincstelenséget. Bambán bámuljuk, hogy nemcsak hogy a millióknak rémitő mennyiségeit nem fordították azoknak védelmezésére, akiket most külellenségtől minden erejükkel megvédelmezni akarnak, de még komoly veszedelemnek sem tudják be azt, amikor a pénznek molokja, a tőke, nemcsak a nép hulló verejtékének kifacsarásával meg nem elégedett, hanem kiverte kezéből a munkaszerszámot is s Isten csudája, hogy a lélekzetet teljesen belé nem fojtotta. Amit itt leírtam az nem politika, kézenfekvő tárgyi és történelmi igazság; éppen úgy mint ami most következik s rávilágít arra, hogy tulajdonképen a vezetésre önmaguk által felkent politikusaink előre igyekezvén, mit is véltek és Ígértek, hogy a népet sanyargató legádázabb belellenséggel szemben megvédelmezzék s azoknak a megélhetési biztonságát szilárddá tegyék? . Állítom, ez sem lesz politika, mert hiszen amit itt elmondok annyi köze van a politikához, mint a tömjén füstjét beszivó embernek ahhoz a tömjéntartóhoz, amit kezével soha nem érintett. Ily füstölőknek meglóbálása ugyanis minden elnökválasztást megelőzőleg történik s az, abból felszálló bóditó szagnak hatása alatt lesz tartva polgártársainknak az a zöme, amelyik igazi érdeklődéssel, szájtátva figyeli a nagy eseményt s be- szivja a politikai mágusok által részükre kimért ópiumnak a füstjét. Ettől álmodják azokat a szép politikai délibábokat, amelyeknek ködében felcsillámlik a “full dinner pail”, a dupla garage, — A NEW DEAL . . . — Csodáknak csodája, hogy éppen úgy, mint a hipnotikus álomból ébredt alvók, ezek a polgártársak sem érzik magukat csalódottnak mikor arra ébrednek, hogy a nekik mutogatott “full dinner pail” mellett nem ők laktak jól, hanem fel- cseperedett, óriásivá fejlődött a “full dinner pail” tartalmától a kisebb-nagyobb trust. A dupla garageok pedig még az elképzeléseit is maga alá temette a kresnek (crush) nevezett rettenetes gazdasági válság, ezek közül a délibábok közül ami megmaradt és tényleg létezik, mig az adóprés működni képes, az a NEW DEAL. Ne beszéljünk “Szent Wood- równak” arról az igazi hipnotizőrt jellemző kiáltásáról amivel elhitette a néppel, hogy “keep us out of the war”. Ez ugyanis olyan mestervágás volt, hogy az álomból ébredők is észrevették mennyire félrevezette őket az Istenben boldogult, mert hiszen még hallatszott a hó- kusz-pókusznak hangja s máris francia csatatereken hullott ifjúságunknak vére. Most a New Deal járja, hogy utána ballagunk, akinek szeme van észreveszi, hogy micsoda koldushadnak vedlettünk mi amerikaiak; — valamikor nagyon is büszke nép. Nem is olyan régen lealázó volt még a borravalónak nyújtása is és ma? Csapattestbe tömörülve várjuk a koduscipót a New Dealnek becses ajándékát. És ez már nem is álom, ez már szörnyű valóság. A nagy Capital betűkkel jelzett WPA, CCC, FHA, stb. mind megannyi cégtáblái a New Deal mesterségnek és műhelyeinek, ahol egyelőre 10—12 millió munkanélküli részére gyártják azokat az üres tarisznyákat, amelyeket nyakukba akasztva, éppen úgy viselnek mint valamikor a letaposott spanyol nincstelenek. Ezek szintén valóságok s annak a bizonyítékai, hogy amint fentebb állítottam elől-járóink lekicsinyelték a munkások harcát ^ elhagyták őket jutni a koldustarisznyákig. Minden józan munkás és értelmes polgára ennek az államnak KELL, hogy mikor a külel- lenség ellen felállítandó védelmi eszközökről való gondoskodásban az ezer millióknak rémitő nagy összegeit látja befektetve, ugyanakkor felemelni a szavát, hogy az ellen a belső ellenség ellen, amely ezrével, milliójával semmisíti meg az itt élők életének feltételeit, szintén tegyenek az ország nagyjai valamit: adják vissza a munkás kezéből kiütött szerszámokat, vagy ha azt nem lehet, terheljék meg a munkaalkalmakat megsemmisítő gépeket azoknak eltartásával, akiknek valójában a koldustarisznyát nyakukba akasztották. A Verhovay Tábor, amely 90 százalékban a gépek mostoha- ságától érintve van, belekapcsolódik abba a kiáltásba, melynek hangja kell, hogy eljusson az országlást kezükben tartók füléhez, s amelyből kicsendül, ami már az Egyesült Államok alaptörvényeiben bennfoglalta- tik: hogy “minden embernek jussa van a megélhetéshez és boldoguláshoz.” Daragó József Amióta Trotskyt a Sztalin- féle gangster uralom száműzetésbe kergette a gyilkos merényletek egész sorozatát követték el ellene. Most végre sikerült nekik Trotskyt meggyilkolni mexicoi száműzetésében. Aug. 21-én egy Jacques Monard Der Derschd nevű fiatalember aki állítólag Trotskynak egyik bizalmas embere volt, látogatóba ment hozzá és valamilyen cikk miatt ahogy ő állítja vitába keveredett vele és a vita hevében egy kézi csákánnyal leütötte Trotskyt, aki 26 órai szenvedés után meghalt. Persze még egyelőre a híreket fentartással kell fogadni ebben az aljas merényletben. Mert nagyon furcsán néz ki, hogy valaki barátságos vita céljából fölkeresi a babátját és csákányt és revolvert visz magával a barátságos vitára. A jelek arra mutatnak, hogy a Sztálin féle ganguralom OGPU pribékjeinek a keze van a gyilkosságban. Trotsky Mexico Cityben állandóan őrizet alatt volt, úgy a mexicoi hatóság emberei valamint a saját őrei által és nagyon nehéz lett volna külső egyéneknek hozzá férkőzni. Egy ilyen kísérletet tettek május 24-én, amikor gépfegyverekkel vonultak Trotsky házához az egyik fiatal őrt lehetetlenné tették, (később magukkal hurcolták és meggyilkolták) és Trotsky hálószobájára több mint száz lövést adtak le. Ekkor csak úgy menekült meg Trotsky és felesége, hogy az egyik sarokba húzódtak ahol a golyó nem érhette őket. Trotsky már akkor megjósolta, hogy rövidesen újabb merényletet fognak elkövetni ellene, de nem gondolt arra, hogy ennyire gyorsan és az egyik bizalmas embere által fog az bekövetkezni. Ez a Dreschd nevű fiatalember, állítólag Párisban volt már megbízva, hogy Trotsky közelébe férkőzzön, amit úgy sikerült elérnie, hogy Trotsky titkárnőjének a nővérével szerelmi viszonyt kezdett. Ez a nő névszerint Sylvia Age- loff lelkes Trotsky követő volt és ő mutatta be Trotskynak Dreschdet aki a gyilkosságot végrehajtotta. Mi soha nem értettünk egyet Trotskyval, és azon felfogásával, hogy a pártdiktatura által kell az államhatalmat meghódítani, mert láttuk gyakorlatilag, hogy a pártdiktatura hová ve- / zetett Sztalinék alatt, de még Trotsky fénykorában is megvoltak a hasonló kilengések, mint a kronstadti lázadás idején, a harcos matrózok legyilkolása volt. Azonban azt el kellett ismernünk, hogy Trotsky egy nagytudásu .munkásforradalmár volt, akinek egész élete a kapitalizmus elleni harcban merült ki. Képességeiben messze túlszárnyalta ellenfelét Sztálint akivel akkor került halálos ellentétbe amikor Lenin halála után megindult a harc, hogy ki legyen a fődiktátor. Ebben a harcban Sztálin győzött és ettől a perctől kezdve Trotsky sorsa megvolt pecsételve. Csak azért nem végezték ki azonnal, mert Trotskynak nagyon sok követője volt Oroszországban és féltek a következményektől. Most aztán sikerült nekik végrehajtani az akkor tervezett merényletet. Állítólag az eredeti terv most az volt, hogy Trotskyt élve elrabolják és vissza viszik Oroszországba, ahol néptárgyalást vezetnek le ellene és bevallatnak vele minden bűnét, mint a többi kivégzettekkel. E tervnek elé vágott a háborús helyzet, és az egyszerű utón való meggyilkolás volt az egyedüli ut. A gyilkosság titkos szálai még nincsennek teljesen kiderítve és talán soha sem is lesznek. A Sztálin hívők örvendezéseiből Trotsky halála fölött azonban következtetni lehet arra, hogy az OGPU keze nagyon mélyen benne van az aljas gyilkosságban. Trotsky a meggyőződésének egész embere volt, és akár helyes volt az vagy nem a megalkuvás útját nem ismerte. És habár életében a pártdiktatura hirdetője volt, tragikus halála a diktatúra elleni harcra inti a munkásságot. A történelem mint harcos forradalmárról fog megemlékezni Leon Trot- skyról. (f.) Szerkesztői üzenetek: St. Visi, Lincoln Park, Mich. — A lapbizottság legutóbbi gyűlése jóváhagyta, hogy a kérdést az országos értekezlet tárgyalja meg. Bár bizonyos, hogy az nem lehet más irányú, mint amit Munkástárs fejteget, de nem lenne helyes az értekezlet határozata előtt a cikk közlése. — Tegyen kísérletet, hogy itt lehessen. Trotskyt meggyilkolták mexikói száműzetésében
