Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-24 / 1125. szám
1940 augusztus 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÍNEIM ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “HEVESEN GYŰLÖLVE VAN” A háborús hisztéria által kitermelt törvények, alaposan ráijesztettek azokra a munkásszervezetekre, amelyeknél a for- radalmiság csak jelszó volt a tömegek félreveztésére, kihasználására. Az ijedtségüknek a jele az ,hogy most, amikor semmi veszély nem fenyegeti őket, akkor is hasábokon keresztül bizonyítják az alibijüket: “nézzetek meg bennünket, milyen jc, engedelmes fiuk vagyunk mi.” Ez a lényege úgy a komu- nácik Magyar Jövő-jében, mint az SLP “Munkás”-ába megjelent, hivatalos mosakodásnak. Amig az előbbi szemtelenül hazudik, addig az utóbbi egész őszintén vallja be azt, hogy ők köldökvizsgáló, békés jó gyerekek, akik semmit nem csinálnak, főleg nem erőszakoskodnak, de suttyomban denunciál- gatnak. A komunácik egyszerűen kijelentik, hogy az ő tevékenységük lényege a demokrácia,^ az alkotmány védelme. Mélységesen hallgatnak a kapitalizmusról, a proletáriátusról, az osztályharcról és főleg Sztálinról A MUNKASVEZER Uj Petőfiád A munkások régi baja Ha rosszul megy egymást marja Egymást marja, fő-dolog Én munkásvezér vagyok! Munka nélkül is megélek Van életem, mert mesélek A munkásé a dolog Én munkásvezér vagyok! Olvasd munkás a pártlapot És fizesd meg a pártadót Autón járok, nem gyalog Én munkásvezér vagyok! A könyveket mért olvassam Attól nem nöl meg a hasam Marxizmust én nem tudok Én munkásvezér vagyok! De van ám egy tudományom Ebben párom ritkán látom Dumálni én jól tudok Én munkásvezér vagyok! Milyen jó, hogy nem adózok Pártadóval nem bajlódok Nem adok csak kaphatok Én munkásvezér vagyok! Mit törődöm a munkással A munkásnak száz bajával Ha kell mindent feladok Én munkásvezér vagyok! S ha már eleget dumáltam S a forradalmat elhibáztam Mindent Trotskyra fogok Én munkásvezér vagyok! Námor SACCO VANZETTI ÜNNEPÉLY csütörtökön, augusztus 22-én este 8:30-kor a Bug House Square (1000 North Clark St.) Beszélni fognak: CARL KELLER, az Industrial Worker szerkesztője, ART McD O W E L L, a Socialist Party titkára, ART HOPKINS, a General Defense Committee elnöke és mások. és a harmadik internacionáléról. Erről csak a prolinak szónokolnak, ha maguk között vannak, kifelé és főleg fölfelé kereken letagadják mind ezt. Az SLP hivatalos állásfoglalásában kijelenti, hogy a Marxizmus alapján áll, ami ugyan azt is jelenti, hogy az osztályharc alapján áll, de erről mélységesen hallgat, ellenben hangsúlyozza folyton, hogy: határozottan ellenzi mindazokat a taktikákat, melyek ellentétben vannak a békés vagy rendben végzett eljárással. Ezért ‘‘kegyetlenül leleplezi” az iWW-t amely fizikai erőszakot és erőszakosságot hirdet. Szemtelen denunciálásánál csak a butaságuk nagyobb, mert csak gyáva ostobák Írják le azt, hogy az osztályharc- békés lefolyású. Ha elmegyek a munkaadómhoz és fizetésjavitást kérek (amit az nem ad meg) ez ugyan békés ut, de nem osztályharc, de ha együttesen a többi munkással, ezt követelem, ha nem kapom meg, akkor sztrájkba megyek, az bizony már nem más mint erőszak. Ha az SLP elnökjelöltjét a programbeszédje alkalmával megpofozzák és az elszalad, ez nem osztályharc, de amikor az IWW a törvénybe biztosított szólásszabadságot megvédi, a pofozkodókat vissza pofozza, ez osztályharc. Egyben igaza van az SLP-nek, ha a “nagy forradalmat a legkisebb fáradtsággal akarja elérni, úgy legyen SLPista.” De abban hazudik, hogy az IWW által “hevesen gyűlölve van” mert nemcsak az IWW, de minden tisztességes munkás által ezek a hazug, gyáva de- nunciánsok, hevesen utálva és még hevesebben megvetve vannak. AKIKET FELSZABADÍTOTTAK A Magyar Jövő Nagy Jánosa, egyre biztatja Magyarországot, illetve a magyar népet, hogy a függetlenségüket és szabadságukat a szovjeten keresztül biztosíthatják. Mindjárt példaképen felhozza azt, hogy Bessza- rábia felszabadításával felszabadultak az ott élő nemzetiségek is a csángó-magyarok, zsidók és a németek, a román bojárok elnyomása alól. Ugyanakkor írták meg a lapok (a Magyar Jövő nem!), hogy egy náci bizottság ment Moszkvába, hogy ott megbeszéljék a Besz- szarábiában élő 80.000 németnek a Németországba való áttelepítését. Milyen felszabadulás lehet az, ha onnét a felszabadítottak, náci Németországba kivánkoz-. nak? Vagy nem is igen kérdik őket, hanem szövetségi, baráti alapon már a “román bojár uralom alól felszabadított” német munkásokat átlökik az előbbinél is aljasabb náci uralomba, mint ahogy tették ezt Lengyel és a Balti országokban élő németekkel. Bizony nem igen tévednek azok, akik nem sok kü- lömbséget találnak a két szövetséges diktátor uralma között. Csak a szégyen az, hogy Sztálin atya ezt a “felszabadítást” és áttelepítést kommunizmusnak és nem komunácizmus- nak nevezi. PROFIT AZ ELSŐ Amerika kormánya körülbelül 15.000 billió dollárt szavaztatott meg a kongresszussal, a védelmi felkészülésre. Amikor az elnök ezt a horribilis összeget igényelte, a rádión keresztül tartott beszédében kihangsúlyozta, hogy ebből a kényszerű kiadásokból, nem fognak uj milliomosok teremtődni, mert korlátozni fogja a profitot. Egyszóval kifogják zárni a külön háborús profitot úgy a munkaadó, mint a munkás részéről. Az utóbbi, a munkás lekötésére kitűnő segítséget kapott a munkás uniók fé- ker vezéreitől, kik sietve szerelnek le minden olyan megmozdulást a munkások részéről, amely arra irányul, hogy a megélhetést emelő drágulást, a munkabérek emelésével hozza be. Pedig itt nem külön profitról •,hanem csak a meglevő életstandard megtartásáról van szó. Egészen más a helyzet a gyáros uraknál, akik — mint a hivatalos vizsgálat megerősítette — tényleg sztrájkban állnak, szabotálják a védelmi termelést. A sztrájkkal a korlátlan profitot akarják a maguk részére biztosítani, követelik annak a törvénynek az eltörlését, amely csak (?) 10 százalék profitot engedélyez az államnak dolgozó vállalatoknak, adó elengedést, a hadi iparban extra tartalékolás engedélyezését követeli. Ez a tény megerősíti azt, hogy gyerekes elképzelés az, hogy a háborúból kilehet zárni a profitot, mint ahogy azt a mai rendszerben eisern lehet képzelni, hisz az egész rendszer a profiton épül fel. Ha a kormány olyan erélyes tudna vagy merne lenni a gyárosokkal szemben, mint a munkásokkal, akkor a szabotáló gyárakat, a haza védelmére való hivatkozással lefoglalná és állami kezelésben vinné tovább. Mr. Hoovernek a G-menek főnökének, mint kitűnő detek- tivnek, szintén nagyszerű alkalom volna ezeknek a tipikus 5th kolumnistáknak a lefogása, akiknél százszor előbbre való a profit, mint a haza. De Hoover ur is a szabotőröket az ártatlan, dolgozó munkások és nem a hazát birtokló profitharácsolók között keresi. “SAKKAL TÖBB” Az IWO magyar szekció igazgatósági gyűléseiről szóló jegyzőkönyvekben — mint megírtuk — hónapok óta nincs taglétszám kimutatás. Az augusztusi gyűlés jegyzőkönyvében azonban már kénytelenek voltak a titkár jelentéséből any- nyit bevenni, hogy: “Az elmúlt hónapban a tagtörlés sokkal több volt, mint a tagfelvétel”. Ennek az okát abban leli, hogy a konvenció határozatait nem érti meg a tagság. Mi azt hisz- szük, hogy éppen ellenkezőleg a tagság nagyon is megértette azt a jogfosztást, burkolt ráta emelést, az öreg tagok kifosztását és igyekszik menekülni ebből a csalásra épített szervezetből addig, ameddig lehetséges. Senki sem olyan bolond, hogy azért fizessen esetleg évtizedekig tagdijat, hogy megöregedé- sekor a tagdiját a duplájára emeljék és a betegsegélyzési jogától megfosszák. Felháborítja a tagságot az is, hogy a betegsegélyből minden héten egy dollár megy le orvosi bizonyítványért, amit különösen azok éreznek meg, kik heti 4-5 dollár betegsegélyt kapnak. A megindult züllési folyamatot az intéző bizottság semmiféle gyülésezésével, még több fizetett alkalmazottal sem tudja megállítani. Az IWO a fékereknek ez a fejőstehene, odakerül ahová való: a munkásmozgalom szemétdombjára. A HÁROM GRÁCIA Azt már sokszor olvastuk, hogy gazdag amerikai özvegyasszonyok, hatalmas összegeket, vagy az egész vagyonukat, kutya temetőre, macskák gondozására vagy fiatal egészséges inasukra hagyták, de az első eset az, hogy az ilyen vénasszonyok forradalomba utazzanak. Amint már a Bérmunkás megírta a komunácik an- golnyelvü lapjai három asszonynak a tulajdonába mentek át. Ez a három lady mindegyike előkelő, kékvérű, amerikai arisztokrata családból származik. A kékvérű amazonoknak az évszámai külön érdekességet jelent, mert a legfiatalabb 67 éves, a másik 71, mig a harmadik a henyeéletének a 81-ik évét is betöltötte. Ennek a három vénasszonynak a “forradalmi- sága” vetekszik az SLP által felvett fizetett agentek forradalmi aláírás gyűjtésével. Los Angelesi Levél Tisztelt Munkástárs: Hetekig figyelem az eseményeket és nem találok benne olyasmit, amit a “verőfényes” Californiából, a Bérmunkás olvasóinak megírni érdemes lenne. Mintha az európai nemzetek és népek gyásza ülne itt is mindenen. Más időkben, különösen elnökválasztások éveiben élénk és hangos ez a vidék. A pénzmágnások, bankárok ezt a vidéket nevezik hazájuknak és Wall Street is félszemmel a végtelen californiai kincstár ábrázatát figyeli. Most ennek sincs nyoma, mintha csak a népesség legifjabb és öregje is tudná, hogy a november sem hozhat javulást, különösen nem a közel 12 millió munkátlanul az országutakat és városi parkokat ellepő munkások részére. A szomorú az, hogy egyik sem hajlandó ezt beismerni, de sültgalamb módjára várják a holnapot. Ott vannak a mostoha testvéreink, akik négy esztendővel ezelőtt már nem értek rá a szervezkedésre, akik úgy látták, hogy az országon kívül levők fogják őket a husosfazék- hoz segíteni. Ma, tehetetlenségükben a halálba menekülnek, semmint az ipari unióért harcoljanak. Pedig más eszköze nincs a munkásságnak, arra, hogy az iparokba vissza kerüljön. Sok szenvedéstől mentjük meg osztályunkat, ha belátjuk ezen mulasztást és csatlakozunk az IWW ipari szervezeteihez, amelynek segítségével le tudjuk szállítani a mankaidőt, hogy mindenki dolgozhassák és olyan bérekért, amelyből ebben a rendszerben is élni lehetne. Fel a fejekkel! Ne csüggedjünk! Mienk lehet a jövő, csak akarni kell! G. Bakos.
