Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-24 / 1125. szám

1940 augusztus 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÍNEIM ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “HEVESEN GYŰLÖLVE VAN” A háborús hisztéria által ki­termelt törvények, alaposan rá­ijesztettek azokra a munkás­szervezetekre, amelyeknél a for- radalmiság csak jelszó volt a tömegek félreveztésére, kihasz­nálására. Az ijedtségüknek a jele az ,hogy most, amikor sem­mi veszély nem fenyegeti őket, akkor is hasábokon keresztül bizonyítják az alibijüket: “néz­zetek meg bennünket, milyen jc, engedelmes fiuk vagyunk mi.” Ez a lényege úgy a komu- nácik Magyar Jövő-jében, mint az SLP “Munkás”-ába megje­lent, hivatalos mosakodásnak. Amig az előbbi szemtelenül ha­zudik, addig az utóbbi egész őszintén vallja be azt, hogy ők köldökvizsgáló, békés jó gyere­kek, akik semmit nem csinál­nak, főleg nem erőszakoskod­nak, de suttyomban denunciál- gatnak. A komunácik egyszerűen ki­jelentik, hogy az ő tevékenysé­gük lényege a demokrácia,^ az alkotmány védelme. Mélysége­sen hallgatnak a kapitalizmus­ról, a proletáriátusról, az osz­tályharcról és főleg Sztálinról A MUNKASVEZER Uj Petőfiád A munkások régi baja Ha rosszul megy egymást marja Egymást marja, fő-dolog Én munkásvezér vagyok! Munka nélkül is megélek Van életem, mert mesélek A munkásé a dolog Én munkásvezér vagyok! Olvasd munkás a pártlapot És fizesd meg a pártadót Autón járok, nem gyalog Én munkásvezér vagyok! A könyveket mért olvassam Attól nem nöl meg a hasam Marxizmust én nem tudok Én munkásvezér vagyok! De van ám egy tudományom Ebben párom ritkán látom Dumálni én jól tudok Én munkásvezér vagyok! Milyen jó, hogy nem adózok Pártadóval nem bajlódok Nem adok csak kaphatok Én munkásvezér vagyok! Mit törődöm a munkással A munkásnak száz bajával Ha kell mindent feladok Én munkásvezér vagyok! S ha már eleget dumáltam S a forradalmat elhibáztam Mindent Trotskyra fogok Én munkásvezér vagyok! Námor SACCO VANZETTI ÜNNEPÉLY csütörtökön, augusztus 22-én este 8:30-kor a Bug House Square (1000 North Clark St.) Beszélni fognak: CARL KELLER, az Industrial Worker szerkesztője, ART McD O W E L L, a Socialist Party titkára, ART HOP­KINS, a General Defense Committee elnöke és mások. és a harmadik internacionáléról. Erről csak a prolinak szónokol­nak, ha maguk között vannak, kifelé és főleg fölfelé kereken letagadják mind ezt. Az SLP hivatalos állásfogla­lásában kijelenti, hogy a Marx­izmus alapján áll, ami ugyan azt is jelenti, hogy az osztály­harc alapján áll, de erről mély­ségesen hallgat, ellenben hang­súlyozza folyton, hogy: határo­zottan ellenzi mindazokat a tak­tikákat, melyek ellentétben vannak a békés vagy rendben végzett eljárással. Ezért ‘‘ke­gyetlenül leleplezi” az iWW-t amely fizikai erőszakot és erő­szakosságot hirdet. Szemtelen denunciálásánál csak a butasá­guk nagyobb, mert csak gyáva ostobák Írják le azt, hogy az osztályharc- békés lefolyású. Ha elmegyek a munkaadómhoz és fizetésjavitást kérek (amit az nem ad meg) ez ugyan békés ut, de nem osztályharc, de ha együttesen a többi munkással, ezt követelem, ha nem kapom meg, akkor sztrájkba megyek, az bizony már nem más mint erőszak. Ha az SLP elnökjelölt­jét a programbeszédje alkalmá­val megpofozzák és az elszalad, ez nem osztályharc, de amikor az IWW a törvénybe biztosított szólásszabadságot megvédi, a pofozkodókat vissza pofozza, ez osztályharc. Egyben igaza van az SLP-nek, ha a “nagy forra­dalmat a legkisebb fáradtság­gal akarja elérni, úgy legyen SLPista.” De abban hazudik, hogy az IWW által “hevesen gyűlölve van” mert nemcsak az IWW, de minden tisztességes munkás által ezek a hazug, gyáva de- nunciánsok, hevesen utálva és még hevesebben megvetve van­nak. AKIKET FELSZABADÍ­TOTTAK A Magyar Jövő Nagy Jánosa, egyre biztatja Magyarországot, illetve a magyar népet, hogy a függetlenségüket és szabadsá­gukat a szovjeten keresztül biz­tosíthatják. Mindjárt példaké­pen felhozza azt, hogy Bessza- rábia felszabadításával felsza­badultak az ott élő nemzetisé­gek is a csángó-magyarok, zsi­dók és a németek, a román bo­járok elnyomása alól. Ugyan­akkor írták meg a lapok (a Ma­gyar Jövő nem!), hogy egy ná­ci bizottság ment Moszkvába, hogy ott megbeszéljék a Besz- szarábiában élő 80.000 német­nek a Németországba való átte­lepítését. Milyen felszabadulás lehet az, ha onnét a felszabadítottak, náci Németországba kivánkoz-. nak? Vagy nem is igen kérdik őket, hanem szövetségi, baráti alapon már a “román bojár ura­lom alól felszabadított” német munkásokat átlökik az előbbi­nél is aljasabb náci uralomba, mint ahogy tették ezt Lengyel és a Balti országokban élő né­metekkel. Bizony nem igen té­vednek azok, akik nem sok kü- lömbséget találnak a két szö­vetséges diktátor uralma kö­zött. Csak a szégyen az, hogy Sztálin atya ezt a “felszabadí­tást” és áttelepítést kommuniz­musnak és nem komunácizmus- nak nevezi. PROFIT AZ ELSŐ Amerika kormánya körülbe­lül 15.000 billió dollárt szavazta­tott meg a kongresszussal, a védelmi felkészülésre. Amikor az elnök ezt a horri­bilis összeget igényelte, a rádi­ón keresztül tartott beszédében kihangsúlyozta, hogy ebből a kényszerű kiadásokból, nem fognak uj milliomosok terem­tődni, mert korlátozni fogja a profitot. Egyszóval kifogják zárni a külön háborús profitot úgy a munkaadó, mint a mun­kás részéről. Az utóbbi, a mun­kás lekötésére kitűnő segítsé­get kapott a munkás uniók fé- ker vezéreitől, kik sietve szerel­nek le minden olyan megmoz­dulást a munkások részéről, amely arra irányul, hogy a megélhetést emelő drágulást, a munkabérek emelésével hozza be. Pedig itt nem külön profit­ról •,hanem csak a meglevő élet­standard megtartásáról van szó. Egészen más a helyzet a gyá­ros uraknál, akik — mint a hi­vatalos vizsgálat megerősítette — tényleg sztrájkban állnak, szabotálják a védelmi terme­lést. A sztrájkkal a korlátlan profitot akarják a maguk ré­szére biztosítani, követelik an­nak a törvénynek az eltörlését, amely csak (?) 10 százalék pro­fitot engedélyez az államnak dolgozó vállalatoknak, adó elen­gedést, a hadi iparban extra tartalékolás engedélyezését kö­veteli. Ez a tény megerősíti azt, hogy gyerekes elképzelés az, hogy a háborúból kilehet zárni a profitot, mint ahogy azt a mai rendszerben eisern lehet képzelni, hisz az egész rendszer a profiton épül fel. Ha a kor­mány olyan erélyes tudna vagy merne lenni a gyárosokkal szemben, mint a munkásokkal, akkor a szabotáló gyárakat, a haza védelmére való hivatko­zással lefoglalná és állami ke­zelésben vinné tovább. Mr. Hoovernek a G-menek főnökének, mint kitűnő detek- tivnek, szintén nagyszerű alka­lom volna ezeknek a tipikus 5th kolumnistáknak a lefogása, akiknél százszor előbbre való a profit, mint a haza. De Hoover ur is a szabotőröket az ártatlan, dolgozó munkások és nem a ha­zát birtokló profitharácsolók között keresi. “SAKKAL TÖBB” Az IWO magyar szekció igaz­gatósági gyűléseiről szóló jegy­zőkönyvekben — mint megír­tuk — hónapok óta nincs tag­létszám kimutatás. Az augusz­tusi gyűlés jegyzőkönyvében azonban már kénytelenek vol­tak a titkár jelentéséből any- nyit bevenni, hogy: “Az elmúlt hónapban a tagtörlés sokkal több volt, mint a tagfelvétel”. Ennek az okát abban leli, hogy a konvenció határozatait nem érti meg a tagság. Mi azt hisz- szük, hogy éppen ellenkezőleg a tagság nagyon is megértette azt a jogfosztást, burkolt ráta emelést, az öreg tagok kifosz­tását és igyekszik menekülni ebből a csalásra épített szerve­zetből addig, ameddig lehetsé­ges. Senki sem olyan bolond, hogy azért fizessen esetleg évtizede­kig tagdijat, hogy megöregedé- sekor a tagdiját a duplájára emeljék és a betegsegélyzési jo­gától megfosszák. Felháborítja a tagságot az is, hogy a beteg­segélyből minden héten egy dollár megy le orvosi bizonyít­ványért, amit különösen azok éreznek meg, kik heti 4-5 dollár betegsegélyt kapnak. A megindult züllési folyama­tot az intéző bizottság semmi­féle gyülésezésével, még több fizetett alkalmazottal sem tud­ja megállítani. Az IWO a féke­reknek ez a fejőstehene, odake­rül ahová való: a munkásmoz­galom szemétdombjára. A HÁROM GRÁCIA Azt már sokszor olvastuk, hogy gazdag amerikai özvegy­asszonyok, hatalmas összege­ket, vagy az egész vagyonukat, kutya temetőre, macskák gon­dozására vagy fiatal egészsé­ges inasukra hagyták, de az el­ső eset az, hogy az ilyen vén­asszonyok forradalomba utaz­zanak. Amint már a Bérmun­kás megírta a komunácik an- golnyelvü lapjai három asszony­nak a tulajdonába mentek át. Ez a három lady mindegyike előkelő, kékvérű, amerikai arisztokrata családból szárma­zik. A kékvérű amazonoknak az évszámai külön érdekességet jelent, mert a legfiatalabb 67 éves, a másik 71, mig a harma­dik a henyeéletének a 81-ik évét is betöltötte. Ennek a három vénasszonynak a “forradalmi- sága” vetekszik az SLP által felvett fizetett agentek forra­dalmi aláírás gyűjtésével. Los Angelesi Levél Tisztelt Munkástárs: Hetekig figyelem az esemé­nyeket és nem találok benne olyasmit, amit a “verőfényes” Californiából, a Bérmunkás ol­vasóinak megírni érdemes len­ne. Mintha az európai nemze­tek és népek gyásza ülne itt is mindenen. Más időkben, külö­nösen elnökválasztások éveiben élénk és hangos ez a vidék. A pénzmágnások, bankárok ezt a vidéket nevezik hazájuknak és Wall Street is félszemmel a végtelen californiai kincstár áb­rázatát figyeli. Most ennek sincs nyoma, mintha csak a népesség leg­ifjabb és öregje is tudná, hogy a november sem hozhat javu­lást, különösen nem a közel 12 millió munkátlanul az ország­utakat és városi parkokat el­lepő munkások részére. A szo­morú az, hogy egyik sem haj­landó ezt beismerni, de sültga­lamb módjára várják a holna­pot. Ott vannak a mostoha testvé­reink, akik négy esztendővel ezelőtt már nem értek rá a szervezkedésre, akik úgy lát­ták, hogy az országon kívül le­vők fogják őket a husosfazék- hoz segíteni. Ma, tehetetlensé­gükben a halálba menekülnek, semmint az ipari unióért har­coljanak. Pedig más eszköze nincs a munkásságnak, arra, hogy az iparokba vissza kerül­jön. Sok szenvedéstől mentjük meg osztályunkat, ha belátjuk ezen mulasztást és csatlako­zunk az IWW ipari szervezete­ihez, amelynek segítségével le tudjuk szállítani a mankaidőt, hogy mindenki dolgozhassák és olyan bérekért, amelyből ebben a rendszerben is élni lehetne. Fel a fejekkel! Ne csügged­jünk! Mienk lehet a jövő, csak akarni kell! G. Bakos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom