Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-24 / 1125. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési áfák: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 i,ne Year ............,.........$2.00 Félévre .........................X 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL* WORKERS OF THE WORLD Védelmi alapot a Bérmunkásnak A Bérmunkás kiadásával járó ügyeket végző clevelandi lap- bizottság közel tiz esztendős gyakorlata folytán, azt a kérelmet juttatta a magyar nyelvű propaganda csoportok, a lapkezelők és a Bérmunkás olvasó táborához, hogy a szeptember elsején összeülő országos értekezleten, létesítsenek egy alapot a Bérmunkás megjelentetésére, hogy a több száz munkanélküli munkás elmaradt előfizetési összege dacára, továbbra is hétről-hétre elvihes- se a Bérmunkás a helyzet ismertetésének igazi képét a magyar munkások házához. A polgári újságok valamennyié bizonyos megkötöttséggel Írhatja csak meg az eseményeket, mert hiszen nem viheti a nyilvánosságra, hogy a DuPontok és egyébb hadiszer gyárosok nagy üzleteket, hasznot csinálnak a háborúból, nekik tehát háborús hangulatot kell gyártani. A lapok a hirdetésekért végzik ezt a “közvélemény” gyártást. Csak a munkás lap, amely nem vár és nem fogad el ilyen hallgatási pénzt, írhatja meg az igazat, informálhassa a munkásokat. A magyar munkások becsületes tanítóját, nevelőjét a Bérmunkást, különösen ezekben a vérzivataros időkben, meg kell jelentetnünk és erre csak akkor leszünk képesek, ha az országos értekezleten teremtünk egy Bérmunkás Védelmi Alapot. Minden kvóder, minden dollár, amelyet olvasóink erre az alapra bekül- denek, egy-egy láncszem, amely dokumentálja a munkások ösz- szetartozandóságát és bizalmát a szebb jövő megteremtésében. Dollár hazafiság (P) Most bújik ki a szög a zsákból, amikor arról van szó, hogy a “védelmi” fegyverkezésnek a leggyorsabb mederbe kellene menni, amikor a kormány megszavazta a sok billiót, amire a mi jó uraink olyan régen vártak. Már kilenc hete annak, hogy a védelmi ipari bizottságot az elnök kinevezte, de mind ezek dacára a termelés még mindig nehezen indul meg. Ennek semmi más az oka csak az, hogy az a nyolc százalék, amit az ipari bizottság előirányzott háborús profitra, nem igen van Ínyére a nagy iparfejedelmeknek. A Bethlehem Steel Co. elnöke, Mr. E. G. Grace azt mondja, hogy “a hazafiság nagyon szép elgondolás, de csak addig, amig nem avatkozik bele az üzleti életbe.” Ilyen mondásokból, amely az ipari fejedelmektől ered, azután könnyen meglehet állapítani, hogy miért van hátráltatva a háborús anyagok elkészítése. Az iparbárok nem igen lelkesednek a mostan kiadandó rendelésekért, mert úgy vélik, hogy ők csak úgy lehetnek igazi hazafiak, ha egy esetleges háborúból horribilis hasznot is hajthatnak. Úgy mondják, hogy nem érdemes berendezni a gyárakat csak azért, hogy esetleg egy két millió dollár hasznot csináljanak, mert a felkészülődés befejezése után a gyárak megint pangani fognak. A kormány maga, aki már látja, hogy az iparfejedelmek csak nagy haszon ellenében hajlandók segédkezni a “haza” védelmére, úgy igyekszik megoldani a kérdést, hogy saját ipartelepeit akarja felállítani a háborús anyagok készítésére, ami szintén nincsen a dollár hazafiak kedvére. Úgy nyilatkoznak, hogy a kormánynak nincsen joga üzleti vállalkozáshoz, mert ezzel rontják a magánvállalatok üzleti érdekeit. A chicagói Tribune, amely lap teljesen a nagytőke szolgálatában áll, a fegyverkezést csak úgy látja, megoldhatónak és gyosnak, ha “mindent a nagy iparvállalatokra bíznak, minden kormány beavatkozás nélkül csak a kormány legyen az, aki mindenért fizet.” A többit azután majd ők elintézik. Ezzel kapcsolatban pedig még szeretnék a Wagner-féle munkástörvényt megsemmisíteni, hogy vissza térjenek az igazi Amerikanizmushoz, amikor senkinek ne legyen beleszólása abba, hogy az ipari vállalatok mennyi időt dolgoztassanak a munkásokkal és teljesen rájuk legyen hagyva az éhbérek megállapítása. így aztán ők is igazi hazafiak lesznek, mint voltak a múlt háborúban, amikor a háború befejezése után 20 ezer uj milliomost számlált ez az ország. Természetesen a munkásoknak ne legyen semmi szavuk, még az ellen sem, ha az élelmiszerek rohamosan emelkednek, mert ha követelőzni mernek, úgy járnak mint a múlt háborúban, hogy árulóknak fogják bélyegezni. Mindenki láthatja, hogy a kapitalista osztály, ha a profitról van szó, nem ismeri még az írott törvényeket sem, az ő hazafi- ságuk mértéke a profit nagyságától függ. Gúzsba kötött francia munkások (P) Még a háború be sem fejeződött és már olyan intézkedéseket léptetett életbe az uj francia kormány, amely nagyon a Hitlerizmusra vall. Azon a területeken amit a németek nem foglaltak el a munkásokra már is rá jár a rúd. Ugyanis a szakszervezetek megegyeztek a kormánnyal, hogy az osztályharcot feladják és ezzel szemben a kormány olyan törvényt léptetett életbe, amely szerint a munkások az eddigi 30 és 40 órás munkahét helyett 51 órát kötelesek dolgozni, de csak 30 órai fizetésért. Értve alatta azokat a munkásokat, akik még abban a szerencsés nelyzetben vannak, hogy dolgozhatnak, mert azt hisszük, van munkanélküli bőven, különösen ha számításba vesszük, hogy négy millió katonát éppen mostan szereltek le. így festenek azoknak az országoknak belviszonyai, amelyek a múltban mindig a demokrácia jelszavával kérkedtek. De jó tanulságot vonhat le magának a világ munkássága a jövőre vonatkozóan, hogy a polgári vagy kapitalista demokrácia piindig az uralkodó osztály érdekeit, politikáját van hivatva szol- gálnni, akkor a népesség a jogokat szabadon gyakorolhatja, mert az egyenlő a semmivel mindaddig, amig osztályuralom létezik. A munkásosztálynak meg kell tanulni azt az egyetlen igazságot, hogy saját osztályérdekeit csak ugv tudja annak magaslatára emelni, ha minden más élméleteket faképnél hagy és követni fogja azt a példát, amit az IWW már harmincöt év óta tanít, hogy a munkásoknak iparilag kell szervezkedni, az iparok átvételére és annak üzemben tartására, hogy ez által megszüntessük azt a gazdasági külömbözetet, amely maga a társadalom osztályzódását hozta létre. Mert ha a gazdasági külömbözeteket szüntetjük meg, akkor elérkeztünk egy olyan társadalomba amelyben a bérrendszer megszüntetésével, magát az uj társadalmat léptetjük életbe, ahol nem lesz tovább kizsákmányolás. Elmélet és (Ky) A Bérmunkás egyik utóbbi számában B-y munkástárs több kérdésben kívánja az IWW álláspontjának az ismertetését. Habár meggyőződésem, hogy a kérdésekben jelzetteket B-y is épen olyan jól ismeri mint én, azért mégis sor kerül a válaszra. Azonban mivel minden egyes kérdés kimerítő ismertetést von maga után, kénytelen vagyok a válaszolást későbbi időre halasztani, mikor felszabadulok a jelenlegi gazdasági nyomás alól. Jelenleg ugyanis 14-16 órás napokat va gyök kénytelen a műhelyben tölteni és igy legfeljebb csak energia pótlásra jut időm, de nem egy olyan horderejű kérdés tárgyalására, ami összefüggésben van egész mozgalmi életünkkel. Nyomatékosan ismé 11 e m, hogy gazdasági kényszer köti le minden időmet és nem pedig politikai. Amiből megértheti B-y munkástárs is, hogy a társadalomban élők egyénenként is úgy, mint kollektive a gazdasági kényszernek vannak alávetve. Mivel pedig a termelő eszközök felett azok rendelkeznek, akik a politikai adminisztrációt a maguk érdekeinek megfelelően formálják, igy a gazdasági kényszer is azonos érdekeltségektől ered. Az állam is a tőke érdekeltségek alárengyakorlat deltjei és innen ered, hogy kü- lömböző államok kénytelenek háborút viselni a piacok birtoklásáért. Tudjuk, hogy az állam mint olyan nem termel, azonban a tőkés érdekeltségeket képviseli és ha az áru forgalom számára a piac bedugul, újabb^ piac után kutat és ha szükséges, még a fegyver erejével is meghóditja azt. Az IWW elmélete szerint, a munkások helyes ipari szervezkedésével, külön képviseletre a termelőknek nincsen szükségük, mert a fogyasztásra való termeléssel a háborút felidéző okok megszűnnek és a termelők képesek a maguk szervezetei utján intézni a felmerülő ügyeket. Tekintsünk csak az IWW alaprajzára és azonnal láthatjuk az uj társadalom tükrét. A külömböző ipari szervezetek alkotják együttesen a maguk ipari osztályát és az ipari osztályok együttesen az egyetemes szervezetet. Ebben foglaltatik a közszolgálati munkások szervezetei is és minden bizonnyal ezek intézik a köz- szolgálat ügyeit szervezetükön keresztül a mi társadalmunkban is, mint intézik ma szervezetlenül mások érdekében. Erről azonban majd külön fejezetben és a kérdések sorrendjében válaszolunk. A Bérmunkás posta cime: BÉRMUNKÁS P.O.Box 3912 STA. S. S. CLEVELAND, O. (
