Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-17 / 1124. szám

1940 augusztus 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI A HARMADIK PÁRT A két nagy párt konvenciója előtt, gyakran hangzott fel, hogy a “liberális” elemek egy harmadik pártot fognak alakí­tani, különösen ha Roosevelt új­ra jelöltetné magát. Ennek a harmadik pártnak a szorgalma­zói közül a kommunisták és az azok által annyira dicsért CIO cár, Lewis voltak a leghango­sabbak. A két konvenció lezaj­lott. A republikánusok soha nem merészelt szemtelenséggel, nem a Wall street egy bábuját mint a múltban tették — ha­nem a Wall Street egyik oszlo­pát, Mr. Willkiet állították ki a versenyhez, ami nyílt wall streeti uralmat jelentene a győzelem esetén, mind azzal, amit egy ilyen uralom jelente­ne: a munkásosztály teljes gúzsba kötésével. A demokra­ták újra Rooseveltet jelölték és annak dacára az odáig oly han­gos harmadik pártról mélysé­gesen hallgat úgy Mr. Lewis, mint a kommunista párt és a sajtója ellenben , amig folytat­va támadják Rooseveltet, akció­kat szerveznek minden terve és intézkedése ellen, addig egyet­len szót sem vesztegetnek a vil­lany tröszt feje, a republikánus elnökjelölt ellen. Ugylátszik ez a nagy hallga­tás, a harmadik pártról és Mr. Willikeről azt jelenti, hogy ez a szövetséges csoport a komu- nácik és a CIO cár, a Wall Street segédcsapatává sülyed- tek le, kik a Roosevelt elleni fel­vonulással Willkiet akarják a nyeregbe segíteni. Igaz az, hogy Mr. Lewis egy­más után veszti el a kontrolt a CIO uniók felett. A bányász ke­rületek, a férfiszabók után most Lewis és hivei minden erőlködése dacára az Auto Unió konvenciója indorszálta Roose­veltet. Amint a német és olasz lapok írják, most Lindbergh ezredes fog harmadik pártot alakítani. Igazán nem csodálkoznánk azon ha Hitler, Mussolini, Petainok Frankók itteni szószólj óa meg­valósítaná azt, amit a náci saj­tó szugerál neki. Bizonyos, hogy az első támogatói a kommunis­ták és Lewis volnának. Az előb­bieket erre a múltjuk és a Szta- lin-Hitler szövetség is kötelez­né. HAZUDNI, AZT TUDTOK Vannak emberek, akik any- nyira megszokják a hazugsá­got, hogy végül már okkal, ok- nélkül hazudnak, ferdítenek, rágalmaznak. Ennek a tudatos hazudozásnak egyik nagy mes­terei az SLP legfőbb szegény- legénye Kudlik szerkesztő^ ur. Különösen akkor van elemében, ha az IWW-ról lehet valamit hazudni, ha a mi tiszta mozgal­munkat készül rágalmazni. Erre adott neki alkalmat, egy Flyn nevű polgári írónak a World Telegram-ban megjelent cikke, amelyben a német-olasz országokban levő munkás és munkaadó szindikátusokkal fog­lalkozik. Ezt a nagyon is lapos és a tényeket nem ismerő cik­ket úgy állítja be ez a nagy ha­zug, mintha a német és olasz szindikalista szervezetek együtt működnének Hitlerrel, illetve Mussolinivel. Mr. Flyn csak tu­datlan, de Mr. Kudlik tudato­san hazudik, mert ő jól tudja, hogy a német és olasz munkás szindikátusok, kormány szer­vek, amelyeket a diktátorok rendeltek el, amelybe minden dolgozót belekényszeritettek, miután előzőleg feloszlatták a német szakszervezeteket, ame­lyeknek semmi közük nem volt Hitler, illetve Mussolinihoz. El­tekintve attól, hogy a német szakszervezetek éppen úgy, mint az olasz munkás kamarák, any- nyira távol állottak az IWW-tól mint pl. Kudlik távol áll egy forradalmártól, az igazság mé­gis az, hogy ezek a szervezetek ellenségei voltak a fasizmusnak, amit jól tud ez a Kudlik is, de ezt a hazugságot azért találta fel a minden zöldséget mege­mésztő birkáiknak, hogy alkal­mat kapjon arra, hogy beletö­rődje a mocskos száját az IWW- ba, azt állítva, hogy az IWW gyakorlatba viszi a “Tőkés és a munkás testvérisége” hamis elvét, amikor szerződést köt a munkaadókkal. Bár az IWW-nak van szerző­dése azokkal a gyárakkal, ame­lyet kontrolál, de az is igaz, hogy ez a szerződés nem zárja ki a munkások aktivitását, sőt elősegíti azt, mert a szerződés dacára ismételten verekedtek ki béremeléseket, javították a munkaviszonyokat és az acél­sztrájk idején, megtagadták olyan anyagok feldolgozását, amelyet szkeb gyárakban készí­tettek. Ezt nem Írja meg ez a Kudlik, hanem a természetraj­zához méltóan hazudj a, rágal­mazza, denunciálja azt a szer­vezetet, amely megalkuvás nél­kül küzd a proletáriátus szebb és boldogabb társadalmáért az Ipari Demokráciáért. ELFELEJTETTÉK? A bridgeporti náci piszkos­ban az “Egyetértésiben egy időben gyakran olvastunk, na­gyon unalmas frázisokkal meg­tömött cikkeket, amelyek vas­tag betűkkel lettek szedve, amelynek az írója Hubay Kál­mán magyar nyilas-keresztes képviselő volt. Erről az úrról egyszer Birinyi is zengedezett egy ódát, mint a hazafiság min­taképét állította be őtet. Ennek az urnák nagyon közeli, belső barátja Borsi Kerekes tisztele- tes, a Református Egylet fő­szervezője. (Madarat tolláról, embert barátjáról ismerik meg.) Hiába nézzük, úgy az Egyet­értést, mint a református “Testvériség” cimü lapot, most egy árva szót sem Írnak erről a minta hazafi Hubayrol, pedig elég szenzációs eset központjá­ban áll. Nevezetesen a magyar képviselő ház, gróf Teleki mi­niszterelnök indítványára haza­árulás miatt mefosztotta őt és egy Vágó nevű képviselő társát a mandátumától, miután egy­szerűen azt a javaslatot tette, hogy a magyar parlament ad­jon teljes autonómiát az ország­ban szétszórtan élő németeknek. Ez a Hubay és a pártja, köz­tudomásúlag német zsoldban állt, most egy kissé túlzásba vitte a Hitler talpának a nyalá­sát és ezt a piszkos konkurenci­át nem tűrhette el a grófi mi­niszterelnök és eltette az útból a helyére pályázó Hubay urat, ami nem jelenti azt, hogy ha Hitler úgy parancsolja, nem fogja azt az autonómiát Teleki megvalósítani. Mi csak arra vagyunk kiván­csiak, hogy Csongrádi-Birinyi urak miért felejtették el meg­írni az elvtársaik ezen balese­tét? HEJ! KUDLIK! Hetekkel ezelőtt megírtuk, hogy az SLP a clevelandi angol napilapokban egy héten keresz­tül ügynököket keresett kik jó “komissió” ellenében aláíráso­kat gyűjtöttek volna az SLP petíciójára, hogy balotra kerül­hessenek Ohio államban. Megirtuk ,hogy a szegényle­gények begyulladtak, nem mer­nek aláírásokat gyűjteni és er­re a “forradalmi” munkára Earl G. Harrison, az Igazság­ügyminisztérium Idegenek Re­gisztrálási. Hivatalának igazga­tója most hozta nyilvánosságra azt a tizenöt kérdést, amelyek­re az idegeneknek válaszolniok kell az országos méretű regiszt­rálás ideje alatt, amely augusz­tus 27-én kezdődik és 1940 de­cember 26-án fog befejezést nyerni. Minta űrlapok, amelyek a ti­zenöt kérdést magukba foglal­ják, valamint részletes informá­ciót tartalmaznak a regisztrá­lásra vonatkozólag, a regisztrá­lási időszak, tehát augusztus 27, előtt egy-két héttel minden postahivatalban beszerezhetők. Ezek a minta űrlapok, nem a tényleges regisztrálási ivek, hanem csak arra szolgálnak, hogy a tizenöt kérdést, ame­lyekre az idegeneknek válaszol­niok kell feltüntessék. “Minden idegen” mondotta Mr. Harrison, “igyekezzék be­szerezni egy ilyen űrlapot, ta­nulmányozza azt és otthon tölt­se ki. Amikor a postahivitalban regisztrálásra jelentkezik, vi­gye magával az ivet. Ez azután megkönnyíti és megyorsitja a regisztrálást Ha. a kérdéseket már leírta magának, gyorsan válaszolni lesz képes a posta­mesternek a kérdésekre és azu­tán felesküszik, igazolja az Írás­ban foglaltakat és végül ujjle­nyomatokat nyer.” “Nagyon kell ügyelni arra”, hangsúlyozta Mr. Harrison, “hogy a kérdésekre az igazság­nak megfelelően válaszoljanak. Ha az információ nincs kéznél, érdeklődjünk rokonainknál, ba­rátainknál, forduljunk egy so­cial service hivatalhoz, vagy más olyan szervezethez, amely segítségükre lehet, valamint ku­tassuk fel a szükséges adatokat régi, eldugott Írásaink között. Az Idegenek Regisztrálási Tör­vénye súlyos büntetést szab az idegenre, aki tudatosan hamis adatokat nyújt be regisztrálá­sakor. Az ilyen idegen 1000 dol­lár pénzbírságra, 6 havi bebör­tönzésre, vagy mindkét bünte­tésre ítélhető. Ezenkivül az ide­gent, akit ily módon az Egye­sült Államokba való érkezése el­ső öt éves tartama alatt elitéi­nek, deportálják.” “A nem-polgároknak nem kell lumpenburzsoákat alkalmaznak. Csodák csodája, hogy a külön­ben oly bőbeszédű fiúcskák, a Kudlikok, most mélységesen hallgatnak, mint az a bizonyos dinnye a fűben. Most itt a Bérmunkás utján szóllitjuk fel a kudlikbencsis- gulyás társaságot, hogy vegyük csak elő azt a sokszor hánytor- gatott marxi tudást, és magya­rázzák meg csak marxi alapon ha egy magát forradalminak nevező párt, a párt egyetlen te­vékenységét fizetett ügynökök­kel végezteti el, mennyiben kü- lömbözik például Frankó párt­jától, amely szintén fizetett zsoldosokkal végeztette el a spanyol munkások legyilkolá- sát? Ha a “Munkás” nem meri le­hozni a “magyarázatot” mi haj­landók vagyunk azt leközölni, csak egy kikötésünk van, Tes­sék a tárgynál maradni. rettegniük a regisztrálás miatt” folytatta Mr. Harrison. “Meg kell érteniök, hogy ez az óvin­tézkedés igyekszik megvédeni a földet, amely oly sokaknak nyújtott védelmet az elnyomás elől és amely testi biztonságot és lehetőséget nyújtott nekik. Azt is hiszem és remélem, hogy értékelni fogják a külömbséget a regisztrálás szelleme között itt és külföldön. Egyes orszá­gokban, önnek, mint idegennek a rendőrségen kell regisztrálnia. De nem az Egyesült Államok­ban. Ebben az országban ön a Postahivatalban fog átesni a regisztráláson. A kormány a Postahivatalok utján a lehető legnagyobb segítséget fogja nyújtani önnek. A tizennégy éven aluli gyermekek kivételé­vel, senki sem helyettesíthető más egyénnel a regisztrálásnál, vagy ujjlenyomatozásnál. Ép igy arra sincs szükség, hogy ön egy egyénnek vagy csoportnak fizessen azért, hogy a regiszt­rálásnál segítségére legyen. A regisztrálás teljesen díjtalan.” ‘Egyes idegenek attól félnek, hogy a regisztráláskor benyúj­tandó információkat ellenük fogják felhasználni gazdasági téren. Nos, hadd nyugtassam meg ezeket e tekintetben. A nek regisztrálási lajstromait a törvény előírja, hogy az idege- legnagyobb titokban kell tarta­ni és őrizni. Ez a titoktartás at­tól a perctől fogva kötelező, amint a regisztrálásra vonatko­zó információkat a postahiva­talban leadjuk. Az Egyesült Ál­lamok főügyészének engedelme nélkül senki sem vizsgálhatja meg a benyújtott okmányokat. Amennyiben ez lehetséges in­kább privát irodákban, mintsem a közös csarnokokban tartják a regisztrálást a Postahivatalok­ban. A postamesterek a legszi­gorúbb titokban és bizalommal fogadják az információkat, ami­re a törvény kötelezi is őket és sem megvizsgálni, sem kereszt­kérdésekkel zaklatni nem fog­ják az idegent.” OLVASD AZ IndustrialWorkert 15 kérdésre kell válaszolni az idegenek regisztrálásakor

Next

/
Oldalképek
Tartalom