Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-17 / 1124. szám
6 olGai BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 17. államról szóló cikkekben ismertettem a marxi fölfogást arról, hogy a társadalom egyik formája sem születik meg kris- ' tálytisztán, hanem mindegyikben van valami az előbbiből és van valami a következendőbői. A kapitalizmus alkonyán még mindég vannak maradványok a feudalizmusból és nagyon sok van már a szocializmusból. Marx a “gothai program kritikájáéban határozottan beszél arról a társadalmi berendezkedésről, ami már nem kapitalizmus, de nem is eszményi szocializmus. És nem is “államszocializmus”. És semmi esetre nem “fasizmus”. Mik a megkülönböztető ismertető jeleik ezeknek a rendszereknek vagy terveknek? És mennyiben olvad egyik a másikba, azaz mik a közös ismertető jeleik? Vegyünk elő öt fontos dolgot: 1.) A termelés szervezete. 2.) A tulajdonjog formája. 3.) Az állam formája. 4.) A termelt vagyon szétosztása. 5.) A csereeszköz (pénz). A kapitalizmus alatt a termelés szervezete már nagyrészt nem egyéni, hanem szocialisz- tikus, illetve kooperativ. A tulajdonjog földet s termelési eszközöket illetőleg (tehát nemcsak a személyes vagyont — ruházat stb. — illetőleg) egyéni. Ámbár néhány fontos téren, főleg a közlekedési eszközök terén a vagyon a társadalom tulajdonában van az államon körösztül. Némely téren (utak, parkok stb.) teljesen szocialista alapon van a tulajdon. Az állam a polgári (politikai) demokrácia alapján áll. Vagyis — legalább elvben — minden felnőtt polgárnak — akár dolgozó, akár nem — joga van az államot vezető kormány megválasztásában résztvenni. A választásra és a kormány politikájának a meghatározására az eszközök a politikai pártok és a parlament. A termelt vagyon munkabér és profit formájában oszlik meg. Ebben a vagyon megoszlásban a munkabért kapók aránytalanul kevesebb vagyonban részesülnek, mint a profitot kapók. A csereeszköz a pénz. Vagyis olyasvalami, ami egyformán értékes akár hasznos munkával keresik meg, akár találják vagy lopják. Az eszményi szocialista társadalomban a termelés szocia- lisztikus (társadalmi) alapon folyik. A termeléshez szükséges dolgok a köztulajdonban vannak. Nincs a mai értelemben vett állam. Ipari igazgatás lesz demokratikus alapon. Mindenki termel tehetségéhez képest és kap a szüksége szerint. Elképzelhető, hogy semmiféle csereeszköz nem lesz. Amíg erre a társadalmi szervezetre az emberek értelmisége és a technika fejlődése nem érett —- addig szükség lesz a kapitalizmus eszközeiből annyi, amennyire kapitalisztikus érzésű és gondolkodásúak lesznek az emberek. Elvégre eszményi szocializmust csak eszményi szocialistákkal lehet megteremteni és föntartani, amire az alapot az anyagi körülmények adják meg. Marx a kapitalizmust követő korszakban az öt kérdésben igy vélte a helyzetet. A termelés teljesen társadalmi alapon lesz. A föld és a termelési eszközök köztulajdonban lesznek. Az állam még megmarad, szükségszerűen a munkás demokrácia alapján, amelynek már nagyobb részt a termelés igazgatása lesz a hivatása. Amennyiben még politikai jellegű maradt, ezt a jelleget fokról-fokra elveszíti, mig végre az “állam elhal”. A vagyon szétosztása csak munkadij formájában lesz szétosztva, de egyéni munkacsekkel és nem pénzzel fizetik a munkadijat vagy munkabért. Tehát más nem használhatja mint az az egyén, aki a társadalomnak ennyi vagy annyi szükséges munkát adott. És csak annyit kap vissza a társadalomtól, amennyit annak adott. Az államszocializmusban, annak olyan hirdetői szerint, amilyen W. R. Hearst volt 25-30 évvel ezelőtt, az összes közszolgálati iparok és talán a nehéz Iparok is az állam tulajdonában és annak igazgatása alatt volnának, bár a többi iparok és a kereskedelem teljesen magántulajdonban maradnának. A versenyt az állam szabályozná. Az államot továbbra is a. polgári politikai demokrácia alapján szerveznék vagyis politikai pártok és a parlament utján. Az állam tulajdonában levő iparokat, mint például most a postát, nem az azokban foglalkoztatott munkások igazgatnák, hanem az állam politikai kinevezettjei. A munkásoknak a fizetésük az átlagos keresettel egyvonalon állna, de állandó és nyugdíjas volna. Ellenben sztrájkra nem volna joguk. Ezekben az iparokban az esetleges hasznot az állam föntartási költségek fedezésére használnák vagy pedig az árakat szállítanák le, ami a végeredményben egyet jelentene. Az államszocializmus nem jelent magán profitot. Csereeszközül továbbra is a mai pénzt használnák. Nagyjából ezek az államszocializmusnak a fő jellemvonásai és amig a társadalom ezt a tervet csak a postára és egy-két iparra alkalmazza, addig nem lehet azt a társadalmat államszocializmusnak nevezni, viszont, ha minden iparra kiterjed akkor nem lehet államkapitalizmusnak nevezni. Bátran állíthatjuk, hogy az államszocializmus nem azonos a marxi szocializmussal, de annak az útja is az igazi szocializmusra vezet, annak az útját egyengeti úgy, vagy még jobban, mint a trösztök. Azt is joggal állapíthatjuk meg, hogy ezzel a társadalmi terv megvalósításával is elkerülhetnek a fasizmust, ameny- nyiben legalább a politikai demokrácia megmaradna. Azonban a tőkésosztály az elsorolt tervekből egyet sem engedett társadalmi rendszerré fejlődni és igy győzött a fasizmus Európában. Okosabb lesz-e az amerikai tőkés osztály és a nép ? Kik akarják a nácizmust? - Hol keressék a 5th kolumnistákat? Az amerikai háborús hisztéria és a Hitlernek az elfoglalt országokba levő cimborái, hirtelen és nagyon élesen előtérbe hozták itt is az 5-ik hadtest, vagyis az esetleges külellenség itt élő segédcsapatainak a kérdé-* sét, illetve azok felderítését. A kormányzat egy csomó uj törvény hozásával, a G-manek beállításával igyekszik a kérdést megoldani, de mint a sanda mészáros tudatosan, vagy tudatlanul nem oda üt, ahová néz és a módszerei, alkalmasak arra, hogy szükségtelen hajszának, tegyenek ki ártatlan külföldi munkásokat, de alkalmatlanok arra, hogy a tényleges 5th kolumnistákat ártalmatlanná tegye. Az elmúlt hónapok eseményei és azok vizsgálata könnyen meg mutatja azt, hogy Hitlerék milyen rétegekből toborozták a segédcsapataikat a már leigá- zott és az irányítása alatt levő országokban, amely vizsgálat azután önként megmutatja Amerika 5th kolumnistáit is. Téves az a felfogás, hogy a kapitalisták általában hivei volnának a nácizmusnak. Kétségtelen az, hogy Hitlert a nemzetközi kapitalisták építették fel, ők pénzelték, ők nemcsak, hogy elnézték, de elő is segítették, hogy a minden idők legnagyobb hadigépezetét felépítse. De miként a biblia istene is megbánta azt, hogy “teremté az embert” a kapitalisták is megbánták azt, hogy ezt a Frankensteint felépítették, mert ma ellenük fordult és amint Tyssen és más kapitalisták igazolják, a kapitalista szívesen látja azt ha az államhatalom a munkás- osztályt igában hajtsa, ha szükséges uj piacokért háborút indít, de ellensége annak, ha az állam bele avatkozik az üzletbe, ha korlátozza, illetve elveszi a profit nagy részét, ha előírja azt, hogy mikor mit és menynyit termeljen, nem hive az állandó nyugtalanságnak, a folytatólagos háborúknak, mert az lehetetlenné teszi a nagy profitot. Tehát a nagy kapitalista csak akkor nyúlna a diktatúrához, ha a feltörekvő munkás- osztály veszélyeztetné a profit rendszert, amely helyzet sajnos még nagyon távol van ebben az országban, éppen úgy mint a leigázott országokban úgy, hogy a nagy kapitalisták általában ellene vannak egy diktatúrának pláne, ha az egy uj külföldi bürokráciát hozna a nyakára. Ellenben hajlamos arra a kis kapitalista, a kis gyáros, kis kereskedő, amelyeket a nagy gyárak és lancüzletek konkurenciája elpusztít. Ezek a nácizmustól a nagy tőke megrend- szabályozását várják, amit az meg is igér. Megvátlást vár a nácizmustól a kis hivatalnok osztály, az elhelyezkedni nem tudó tanultak nagy tömege, akik joggal remélik, hogy egy ilyen alapos rendszer változás, őket dobná a felszínre, nekik tenné lehetővé, hogy a mai bürokrácia helyét elfoglalja. Nagyon jó talajra talál a nácizmus a katonatisztek között, különösen az alacsonyabb ranguakat illetőleg, kik igy remélnek, soha másként nem létező előretörést a ranglétrán. Az úgynevezett politikusok között mindazokat, kiknek egy ilyen rendszerváltozás adná meg az alkalmat arra, hogy tudatlanságuk dacára az államhatalom élére kerüljenek. A munkásmozgalmon élősködő union vezérek, éppen úgy mint a képviselői székekről álmodó politikus fékerei a munkáspártoknak nagyon alkalmas alanyai egy ilyen rendszer változásnak, mert köpönyegforgatásban való gyakorlatuk lehetővé teszi nekik azt, hogy továbbra is élősdiei legyenek a társadalomnak. Németországban éppen úgy mint Magyarországon vagy Franciaországban, az élre a bukott, vagy érvényesülni nem tudó politikusok állnak. Itt Coughlin, Wheeler, John Lewis, Lindbergh stb. közül kerül ki Amerika Hitlerje. Ezeknek lesznek a szekértolói, a pusztuló középosztály, a kereskedőivel, kis gyárosaival elhelyezkedni nem tudó diákjaival, a tétlenségre kényszeritett katonatiszti kar szolgáltassa a fegyveres erő irányitóit, amint ezeket igazolta a Christian Front pör is. Természetesen, hogy itt a unió vezérei, Amerikának ez a legnagyobb racketje is készségesen vetné rá magát egy olyan rendszerre, amely még szemérmetlenebb rablást engedélyezne nekik, mint a mai rendszer, hisz ezek mindegyike már ma is egy-egy diktátor az ő szemétdombján. A kommunista vezérek is készséggel nyergelnének át, és igyekeznének a tömegeket meggyőzni a nácizmus előnyeiről, ezek azok akikből az amerikai 5th kolumn vezérkara és a hadnagyok kikerülhetnének, a tömegeket viszont toborozhatnák az itt élő német és olasz tömegekből, kiknek egy igen tekintélyes többségét szédítette meg Hitler és Mussolini győzelme és könnyű volna a toborzás a 11 millió munkanélküli közül azokat, akik azt hinnék, hogy a nácizmus megoldja az ő keserves helyzetüket. De ez a csoport csak a már adott helyzetben jönne számításba, arra azonban nem kapható, hogy élharcosa legyen a nácizmusnak, mint ahogy a munkásosztály, bármennyire is öntudatlan, nem hajlamos erre a szerepre. Ha a G-menek tényleges 5th kolumnistákat keresne«, akkor azokat a fent emlitett csoportokban, a nácista, vagy fasizta országok követségein, de nem a munkásosztály tagjai között kell keresniük, mert a munkás- osztály egy náci uralom alatt még azt a gis jogait is elveszítené amit ez ideig magának kiverekedett, vagy ajándékba kapott és a legborzalmasabb szolgaságba süllyedne le, amint azt ma az európai munkásosztály helyzete olyan elszomoritóan mutatja. Kovács Ernő NEW YORK FIGYELEM! Az IWW olasz nyelvű csoportja rendes évi PICNICJÉT tartja az “II Proletario” olasz lap javára, agusztus 25-én a Feldman’s Dance Land, 53-83 54th St. Maspeth, L. I. Magánszámok és szórakoztató játékok. Kitűnő olasz konyha és hűsítő italok. Jó zene. Jegy ára 50 cent. A magyarok tömeges megjelenését kéri a rendezőség.
