Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-17 / 1124. szám
1940 augusztus 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal Vissza Marxhoz! Tervek a fasizmus elkerülésére A KOOPERATIV SZERVEZETEK “A mai társadalom keretem belül kiépíteni egy jobb társadalom alapjait!” Ez a kooperativ mozgalom célja. Békés demokratikus és valójában gazdasági alapon. “A nép demokratikus tulajdonában és annak ellenőrzése alatt lévő kooperativ szövetkezet a használatot és nem hasznot szolgáló alapon, a világgazdasági problémájának a megoldását kínálja föl.” A szocialisták nagyjából véve ugyanezt a célt tűzték ki, de generációkon keresztül az egyik legelkesere- redettebb támadójuk az egyház volt és még ma is az. Tehát kétszeresen érdekes a kooperativ mozgalom alapelveit és gyakorlati oldalát megvizsgálni és az egyházak számottevő részének az álláspontját ismertetni, mintegy újabb bizonyítékot arra, hogy a marxi elemzés és megoldás helyes és valamilyen formában az “anti-marxisták” is kénytelenek elfogadni, ha mindjárt más név alatt is. Nova Scotia-ban a nép főleg halászokból és bányászokból áll. Rettenetes szegénységben éltek. Katolikus papok hosszú küzdelmével és neveléssel kooperativ szervezet alapjára fektették az egész társadalmi életüket, ahogy ezt olvastam. Azóta személyes ismerőseim a saját maguk helyi vizsgálata alapján igazolták a könyv tartalmát. A könyv szerint a papok igy okoskodtak: “A demokráciában a nép gazdasági életének a kommunista és a fasizta diktatúra között kell folyni. A finánc-ka- patilzmussal határozottan szakítani kell, mint olyan hanyatló rendszerrel, amelyik a saját képtelensége miatt vagy az egyik vagy a másik szélsőségbe kényszeríti a népét . . .” “Egy kooperativ mozgalmat akartak, amelyik a gazdasági életnek éltető filozófiáján, egy szabad és demokratikus társadalom megrendithetetlen alapján áll.” Azonban ahelyett, hogy fölülről lefelé tanítottak volna és pénzelték volna a mozgalmat, a népet önnevelésre és önszervezkedésre oktatták. Az egyik pap különösen radikális volt. A mozgalom megkezdése előtt ezt mondta: ‘Ha a nép tanítói nem tudják a népet a társadalmi és gazdasági forradalmukban vezérelni, akkor csakugyan reménytelen a világ.’ Ezt a papot valószínűleg büntetésből elhelyezték a legszegényebb vidékre. Itt kezdődött a kooperativ mozgalom. Évekig dolgozott rajta a nép között és a néppel. Amint mondotta: “Igazi nagy ember csak a nép révén lehet. Férkőzz a néphez, dolgozz értük és velük és a nép nagy emberré fog tenni.”. Azt látta, hogy a nép tudatlansága és brutálissága a gazdasági helyzetük nyomásának a következménye. Tehát először ettől kell fölszabadítani őket. “A gazdasági barbárságot fölváltották a gazdasági kereszténységgel” a könyv Írója szerint — “vagyis a versenyen alapuló harcot a kooperativ szervezettel helyettesítették.” Az egyéneket arra ösztökélték, hogy úgy az orosz, mint az olasz rendszert tanulmányozzák amellett, hogy az angol és a skandináv mozgalmat ismerték. Az egyének saját magukat nevelték. Nem volt vezérük. Ha volt is vezetőjük, azt alig vették észre. Az elméleti neveléssel egyidejűleg gyakolatilag is kísérleteztek. Az iró elitéli azokat az állítólagos kooperativ szervezeteket Amerikában és Angliában amelyek nem sokban külömböz- nek egy részvénytársaságtól, amelyben a bürokrácia kezd kialakulni és a tagok csak olcsóbb áruk és az osztalék miatt maradnak meg. A politikai demokráciáról igy ir: “Mit érnek a demokratikus frázisok annak a munkásnak, aki előtt bezárják a gyárkaput? Milyen sulival bir a politikai szabadságért hangoztatott érvelés az előtt, akinek a gyermeke kenyérért sir? Egy nagysza- vu diktátornak több súlya van, ha valószínűnek látszó tervet terjeszt elő a munkanélküliség megszüntetésére, mint az ösz- szes üres elméleti frázisoknak.” “ . . . A haszonra alapított termelési és elosztási rendszer gyalázatos kudarcot vallott bőséget teremteni.” “De a vezetést nem lehet a haszonhajtók sorából szerezni, akik a népben csak vásárlókat látnak, hogy egyre több jövedelmük legyen . . A politikusok sorából sem lehet vezetőkre számítani, mert ezeket az a politikai gépezet tartja kézben, amelyet viszont a gazdasági rendszer uralja.” “A tömegtermelés óriási - és pocsékoló és diktatórikus szervezete el fog tűnni, ha a nép a kisebb, de a közösség (community) által ellenőrzött és a közösség tulajdonában lévő termelési egyedekkel helyettesíti. Azzal a fasizta vagy kommunista elmélettel szemben, amely a gazdasági diktatúrát politikai diktatúrával cserélné föl, nekünk a gyökerénél kezdődő tömegmozgalmat kell kezdenünk, a népnek olyan hatalmas mozgalmát, amelyik demonstrálni tudja a képességét.” Ennek a nagyon dicséretes elvi felfogásnak van egy-két hiánya. A legnagyobb hibáját az a tény mutatja ki, hogy sehol sem volt képes a kooperativ mozgalom a fasizmus győzelmét megakadályozni. Azonban ennek dacára nagy megelégedéssel olvashatják a szocialisták a Nova Scotia népének a történetét ebben a könyben, amelyből idéztem. (The Lord Helps Those . . . By B. B. Fowler.) Talán még nagyobb bámulattal olvashatjuk egy new yorki katholikus lapban a “A Catholic Worker” júliusi számában a következőket: “A Catholic Worker’ egy forradalmi mozgalom. A célja a mai ipari rendszernek az elpusztítása. Ennek a forradalomnak az egyik eszköze a farm-kommün.” A tervük szerint a föld közös tulajdonban volna és a kommün tagjai egymással vállvetve dolgoznának a közjó és az egyének érdekében. Elakarom kerülni azt a benyomást, hogy ez a mozgalom a katholikus egyház mozgalma volna és igy idézni fogok egy néhány más felekezetet képviselő egyénektől és testületektől is. A felekezetközi cooperativ konferencián ezt mondta az “Amerikai Rabbik Központi Szervezetének” az elnöke, B. R. Brickner rabbi: “A zsidóknak minden demokratikus intézményt támogatniok kell. Látnivaló, hogy a zsidó a bűnbak és a fasizmus fő áldozata. A kooperativ mozgalom a demokrácia megtestesülése.” J. H. Carpenter, a “Federal Council of Churches” kooperativ bizottságának az elnöke igy nyilatkozott: “Ma a legnagyobb probléma előttünk az emberi szükségletek kielégítése és erre a célra a társadalmi és gazdasági változások. Éhség, betegség és szenvedés egyformán érinti a katholikusokat, protestánsokat és a zsidókat. A kooperativ mozgalom alapján együtt dolgozva megoldhatjuk a' gazdasági problémákat.” Az Evangélikus és Református Egyházak konferenciáján E. E. Kresge igy beszélt: “Csak egy kooperativ ipari társadalomban valósíthatjuk meg az emberi jogokat. Amikor ezt a kifejezést használom ‘kooperativ ipari társadalom’, olyan társadalmat értek, amelyben a termékek az élet szükségleteinek és nem a profit vágy kielégítésére lesznek termelve ... A szentirást nem tudom összeegyeztetni az egyéni, a verseny és a haszonra alapított ipari rendszerrel.” A következő vallásos szervezetek foglaltak állást a kooperativ mozgalom mellett:: “International Missionary Council, (India) ; Convention of Universalist Church; Congregational Churches; Central Conference of America Rabbis; National Catholic Rural Life Conference; Church of the Brethern; United Baptist; Federal Council of the Churches of Chirst of America. Eme utóbbi testület huszonkét országos szervezetnek a szövetkezete, állítólag több millió tagot képvisel. Annak dacára, hogy a fölsorolt és még meg nem említett egyházak a kooperatív mozgalom és társadalom mellett foglaltak állást, a tény az, hogy a mozgalom alapját nem a vallás és nem az egyház alkotja. Erre rávilágít az egyik "egyház lapjának egyik vezércikke, amelyben e mozgalmat lebecsülik. Ez a “lebecsülés” nagyon helyesen állapítja meg, hogy a mozgalom nem olyan ideális, mint a vallás,amennyiben gazdasági érdekeket szolgál. Természetesen éppen ezzel becsüli föl a kooperativ mozgalmat marxi vagyis tudományos szempontból. így szól a cikk: “A kooperáció a keresztényi álláspontnak jobb kifejezője, mint a zabolátlan verseny, ez természetes. " De mint az unionban a munkások kooperációja a munkáltatók rovására van, úgy a fogyasztók kooperációja a termelők (tőkések, B-y) és a közvetítők (kereskedők, B-y) rovására van. Másszóval, a fogyasztók kooperációja is bizonyos haszonért van és csoport érdeket szolgál. Túl sok önérdek van benne arra, hogy különleges keresztényi áldást érdemeljen.” A marxisták éppen emiatt láthatnak jót és célszerűt a kooperativ mozgalomban, mert nemcsak üres idealizmust, hanem közérdeket is szolgál a fölöslegessé vált tőkések és kereskedők (middle-men) rovására. A mozgalom és a körülmények belső logikája a fogyasztó kooperativákat a termelés terére is szorítja és igy a gazdasági érdekek az egész volnalon összeütköznek. Sőt az államhatalom körüli harcban is részt kell venniük, máskülönben a fasizmus az ő sajátos eszközeivel ezt a mozgalmat is az igáiba hajtja. A kooperativ mozgalom az alapelveiben már félig-meddig szocialisztikus; a lényegében gazdasági, tehát alapvető és ha harcikészségben előrehalad, akkor bátran lehet a fasizmus egyik gátjának tartani az Egyesült Államokban. AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUS Talán egy tárgy körül sincs nagyobb fogalomzavar, mint az “államszocializmus” fogalma körül. Mennyiben kiilömbözik az “államkapitalizmustól”, a “fasizmustól” vagy magától a “szocializmustól” ? A fogalomzavar boncolása azt deríti ki, hogy a fölsorolt társadalmi tervek mindegyikében van valami a másikból és ami legfontosabb: egyik sem megállapodott, hanem inkább állandóan változó rendszer, következésképpen alig lehet olyan tisztán megkülöm- böztetni egyiket a másiktól, mint például a kapitalizmust az eszményi szocializmustól. A történelmi materializmusról és az ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és uélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír- iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
