Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-17 / 1124. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 17. Emlékbeszéd Somogyi Pál fölött Irta és ravatalánál elmondta: HOLLÓS JÓZSEF (“NE GYÁSZOLJATOK, SZERVEZKEDJETEK”, volt rövid szavú végrendelete egyik ipari forradalmárnak. Amikor a munkásokért harcoló Somogyi Pál méltó emlékezése után, újból foglalkozunk vele, nem a halott Somogyiért, de azokért tesszük, akik ahoz a kereszt úthoz kerültek, amelynél bajtársuk nem találta meg a minden poklokat legyőző egyenes utat: az ipari unionizmust. A munkások szervezkedését a munkatelepeken, közvetlenül saját érdekükben, a bérrendszer eltörlésére. Hivatás ez minden öntudatos munkás részére és ha ehez véráldozatot kell hozni . . . ott essünk el ennek a harcnak a mezején. — Szerk.) Százszor is bátran nézett szembe a halállal a spanyol csatatereken. Odavitte fiatal életét, áldozatul egy Eszmének, ami több volt neki, mint az élet. Sokszor megsebesült, ám a Nagy Véletlen jóvoltából életben maradt. Az ellenség ütötte sebek behegedtek, de a sérülés ami érzékeny lelkét már ott érte, nem kapott gyógyulást. A komintern katonája ott látta először a gyakorlatban a Párt végzetes politikáját, amit semmikép sem tudott megegyeztetni becsületes felfogásával. Mit érezhetett ez a tisztalelkü ember, mikor az összeomlás után a munkáshaza, melynek oltárán minden áldozatot kevésnek talált, nem fogadta be az érte küzdő, vérező szabadsághősöket. A francia koncentrációs tábor szégyenteljes hónapjai után pénz nélkül, okmányok nélkül egy teherhajó fenekén vakutasként tette meg a három hétig tartó tengeri utat és a new or- leansi kikötőben szökve lépett Amerika szabad földjére. Abból az összegből jutott vissza New Yorkba, amit “Az Ember” szerkesztője gyűjtött számára, aki Somogyi Pálban nem a politikai ellenfelet látta, hanem az igazi embert és szabadságharcost, aki előtt tisztelettel emelte meg kalapját. Csalódottan és kiábrándulva, mégis visszament őrzőnek a strázsára, ahol még mindig a fasizmus elleni harc volt a jelszó, aminek küzdő katonája akart maradni szívvel és lélekkel. Óriási népszerűségét kihasználandó, kiküldték agitálni a vidéki magyar telepekre. Személyes véleményét magába fojtva, városról városra hirdette az elbukott szabadságharc nagy eszmei jelentőségét és az egységfront várható diadalát. A munkásosztály legnagyobb ellenségét, a fasizmust, ki kell irtani, mindenki gyáva, aki most megáll, mindenki áruló, aki most megalkuszik. Küldetését befejezve visszament szerkesztői íróasztalához, hogy tollal is továbbszolgálja a szabadság eszméit. A nyári levegő terhes volt a közeledő Végzet fekete felhőivel. Hitler véres árnyéka lebegett az európai országok és népek felett. Az engesztelés osztálypolitikáját a kollektiv védekezés frontja kezdte fölváltani, az erőteljes francia kommunista párt előljárt a Hitler elleni keresztes hadjárat hirdetésében. Mindnyájan a Szovjet Unió hatalmába vetettük reményünket. A demokrácia és fasizmus összecsapásában a fasizmus meg fog semmisülni. Mint derült égből a villám- csapás, úgy sújtott le Somogyi Pálra és mindnyájunkra, akik hittel hittünk az eszmei harcban, a Szovjet-Német megegyezés hire. Néhány nap múlva a világ legdemokratikusabb parlamentjének kikiáltott testület, a Supreme Szovjet 1200 képvi- lője szó nélkül, egyetlen kérdés föltevése nélkül fogadta el a paktumot s miként a Reichstag, csak pecsétnyomónak bizonyult a diktátor számára. Még azon éjjel rászabadult Hitler borzalmas villámháboruja a szerencsétlen Lengyelországra és kezdetét vette az emberiség leg- szörnyübb katasztrófája. De nem, nem érhet bennünket ilyen borzalmas csalódás! E rémhír mögött valami nagy taktikai zsenialitás rejtőzik, Hitler beleesett a bölcs Sztálin hálójába és benne fog elpusztulni. Mint vizbefuló a szalmaszálba, úgy kapaszkodtunk ebbe a vágybeli gondolatunkba és Somogyi Pállal együtt a Kultur- szövetség utolsó szimpóziumán magam is védeni és magyarázni próbáltam a Szovjet uj külpolitikáját. Ám rövidesen minden reményünk szerteszállt. Az ideológiai harc megszűnt, még a hires an- tifasizta szovjet-filmek is eltűntek és a párt mintegy varázsütésre máról-holnapra minden eddigi fölfogásának az ellenkezőjét kezdte hirdetni és magyarázni. Hitler segítése véres-komolyán megindult minden vonalon. A nagy francia párt békét követelt Lengyelország legázolása után, hitleri békét, ami ellen a párt világszerte oly hevesen tiltakozott a szovjetpaktum előtt. Az amerikai párt Németország bojkottja ellen szállt síkra, Rooseveltet kikiáltották háborús uszitónak, mint mindenkit, aki Hitler ellen védekezni próbált. A vezérek nagyhangú kijelentéseket tettek, miket a másnapi események már megcáfoltak. — Az egész “pártvonal” mintha csak “A nincsen himnuszát” jelképezné : “A bűn szebb az erénynél S legszebb erény a vétek.” A mérték betelt. Somogyi Pál tiszta lelke, éles logikája nem birta ki a hazugságok sorozatát. Látása, amit az évtizedes propaganda oly sokunkéval együtt elhomályosított, megtisztult és világszerte a legodaa- dóbb kommunistákkal, a legkiválóbb intellektusokkal együtt lehullt szeméről a hályog. Somogyi Pál nem az az ember volt, akinek tolla, lelkiismerete bérbevehető, ő inkább vállalta a koplalást, semminthogy meggyőződése ellen Írjon és otthagyta szerkesztői állását egy fillér nélkül, a megélhetés minden kilátása nélkül. De mint igazi harcos, nem tudta elviselni szó nélkül a becstelenségek áradatát és elkövette azt a legnagyobb bűnt, hogy bírálni merészelte a pártvezérek cselekedeteit. Ha a kommunista párt már uralkodó párt volna ebben az országban, úgy az történt volna vele, amivel a Náci vagy a Szovjet Birodalomban intézik el a vezérek kiritzálóit, életfogytiglan börtön, vagy fejbelövés, vagy koncentrációs táborba való agyonveretés. Ez a bíráskodás még a jövő zenéje ebben az országban. Itt egyelőre csak szóval és betűvel van módjában a pártnak kínozni, becsteleniteni megölni valakit. És Somogyival szemben nem fukarkodtak a hazug szájak és a kibérelt tollak. Becstelen, gyáva, áruló! k - áltották korrumpált vagy ostoba vezérek, becstelen gyáva áruló! visszhangozták kórusban a nyájemberek. És munkásegyletekben és sajtóban nem adtak neki szót, volt elvtársai és barátai elnéztek fölötte az uccán és még azokat is támadták, akik törődtek azzal, hogy legyen fejét hol lehajtani. Somogyi leült barátja Íróasztalához és egy gyönyörű regényt irt Spanyolország-i élményeiről. Benne van a komin- tern katonájának minden idealizmusa, halált megvető bátorsága, testi és lelki szenvedése, kiábrándulása. A kiadók egyaránt kitűnőnek mondották, de nem adják ki a könyvet. Ma már nem érdekli az olvasókat, ami Spanyolországban történt. Mikor is volt ? Mintha egy egész emberöltő rohant volna el azóta. Somogyi Pál nem találta meg önmagát, amióta politikai világa összeomlott. Utálta a megalkuvást, a hazugságokat, a kép- mutatást. Reménytelennek látta életét és reménytelennek látta azt az uj társadalmat melyben tehetségtelenek és képmutatók vezéri szerephez jutnak, mialatt a hivatottak leszorulA General Motors korporáció néha- néha, fényképekkel telt magazint bocsát ki, melyhez minden alkalommal egy pár sárga lap van csatolva, melyben a gyárosok a részvények speciális gazdaságtanát mutatják be, mely nem más mint az igazság megcsúfolása. Ilyen hülyeségeket nyeleinek le a tudatlan munkásaikkal, mint egy pár alábbi idézet, de sajnos, legtöbb munkás, készpénznek veszi, mivel más gazdaságtant soha nem tanult, igy ezt a gazdaságtannak nevezett maszlagot is beveszi. ‘A jobb megélhetés felé való haladás igaz mértéke az, hogy egyes egyén mennyi szolgálatot tesz, és mennyit termel.” Ezzel szembe az igazság az, hogy a jobb megélhetés igaz mértéke az, hogy egyes munkás mennyit kap vissza az általa termelt javakból. “A bevételt nem lehet az által szétosztani, hogy a termelt anyagot kicseréljük. így a pénz a csereeszköze.” A tény az, hogy ha közvetlen cserekereskedés állni fen, vagyis, munkaerőnket közvetlen a szükségleti cikkekre váltanánk be, kevesebb lehetőség volna haszonra a gyárosoknak és kereskedőknek. A G.M. maga bizonyítja, hogy a pénz nem helyes csereeszköz és ők nem is nagyon használják mint ilyent. Minden egyes fizetést, csekkel intézik, ugyan csak minden nagyobb üzlet lebonyolítását. Hiszen az egész vidéken nem volna annyi pénz és bankhivatalnok aki ilyen modern város és nak és amelyben propagandával el tudják hitetni a tömegekkel, hogy a szolgaság szabadság, a hazugság igazság, a vakhit világosság. Egy elkeseredett pillanatában eldobta magától fiatal, tiszta életét. Valóságos sorstragédia az ő élete s üldöztetése és halála szimbóluma a mai kor szomorú reménytelenségének. Élete utolsó napján még megirt egy politikai cikket, “Feszítsd meg” a cime. Rooseveltről ir, akit ellenségei és tegnapi barátai egyaránt támadnak és rágalmaznak hazugul és képmutatón. De nekem az az érzésem, hogy saját magáról ir, ő maga az, akire tegnapi barátai és követői kiáltják a feszitsdmeget. A judások, a farizeusok, a fanatikusok. Drága Somogyi Palink, nagyon korán befejezted harcodat, nagyon váratlanul hagytál itt bennünket, barátaidat, híveidet, akik a mai véritatta, embertelen és reménytelen világban is siratni tudják egy igazi és bátor ember, egy tiszta lélek, egy tehetséges ifatal időelőtti elmúlását. A mártírok sorsa volt a Tied és csak követted mártiromságban Somogyi Bélát, aki ép olyan bátran, ép olyan tiszta hittel és tiszta logikával tudott élni és harcolni a munkásosztály javára, mint az ő Pali fia. És akiknek örökre pótolhatatlan maradtál, itt hagytad nővéreidet, akik téged imádásig szeretnek, édesanyádat, akinek a legnagyobb reménye voltál. De a Te nyugalmadat már nem zavarja sem barátaid és testvéreid könnye, sem judásaid feszitsdmegje. Maradunk itt néhányan, akik máris irigyeljük a Te örök nyugalmadat. ipari központ napi forgalmát pénzben lebonyolítaná. Hogy mennyire helytelen, hamis és megtévesztő, az az állítás, hogy a pénz egy logikus csereeszköz, éppen a nagy bankok, üzemek bizonyítják, akik nagyon ritkán használják a pénzt, mint csereeszközt. És milliók vannak, akik minden dolláron felüli forgalmat csek- ben intéznek el, egy darab papíron. Minden nagy bank, nagy üzem, csereforgalma, anyagban és könyvezetésen keresztül megyen, melyet szelvényekben és csekeken tüntetnek fe. Egy másik kijelentés szerint: ‘Csak egy célünk van — javítani a termelt dolgok minőségét, változatosságát és leszállítani az árakat.” Akik az iparokban dolgozunk, azok nagyon jól tudjuk, hogy ez szemen-szedett hazugság, legtöbb esetben a termelési költség leszállítása nem jelenti az árak csökkenését, a kicsi változatosság sokszor, csökkenti a termelt dolgok minőségét. Ilyen megtévesztő gazdaságtant, próbálnak velünk lenyeletni és akik valamennyit is értenek a gazdaságtanhoz, csak nevetnek ilyen hülye, de szándékosan megtévesztő beállításokon. És az ilyen gyári lapoknak a hiúságot legyezgető fényképek leközlése, csak eszköz, hogy badarságokat beadhassanak a munkásoknak és eltereljék figyelmüket a helyes gazdaságtanról, melynek megismerése, egy igazi civilizált rendszer megteremtését hozná magával. Yi. A SÁRGA LAP GAZDASÁGTANA
