Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-17 / 1124. szám

Green, Lewis, Hillman, a három jómadár a munkásárulás szolgálatában Az utóbbi időben nincsen olyan éles harc a két szakszervezet az AFL és CIO között mint azelőtt volt. Jól ismerjük a CIO megalakulásának történelmét, és még mindig fülünkbe cseng az ipari szervezkedést hirdető Lewis féle messiás, aki több mint harminc esztendei szakszervezeti fékerkedés után állt ki a po­rondra a nagy dobbal az AFL féle szakszervezkedés ellen. A nagy lárma annak idején még 4>___________________________ az igazi ipari forradalmárok ’ közül is megtévesztett egyese­ket és ádozatul estek az újfajta fékerkedési üzérkedésnek. A két nagy vezér ur Lewis és Green között, merültek fel a személyi és a vezérkedési ba­jok és csakis ezért van ma két szakszervezet, és mindkettő összetételében és céljaiban egy és ugyanaz. A nagy harcok és a vezérek egymás elleni lekiabá- lások és nyelvöltögetések aze­lőtt a nagy nyilvánosság előtt történtek, mig most már sike­rült nekik a zárt ajtók mögé helyezni személyes harcterüket. Ezért van az, hogy nem hal­lunk olyan sokat a két nagyve­zér egymás elleni sérelmeikről. A harc azonban folyik a két jómadár között, és mindegyik­nek több milliós munkástábor követőik mint tehetetlen sta­tiszták falaznak a diktátori ha­talmat gyakorló vezérüknek. Mostanában csak ritkábban szi­várog ki egy-egy hir, ennek a diszes társaságnak a köréből. Egy ilyen ritkaság számba me­nő hir volt az, amiről az összes újságok jelentéssel szolgáltak a múlt hét folyamán. Ugyanis Mr. Hillman, aki a Nemzeti Vé­delmi Tanács egyik tagja, és aki úgy mellesleg a többi na­gyobb jobjai mellett a CIO-ban is alelnöki tisztséget töltőbe, a nemzeti építkezési védelmi munkák ügyében az AFL mel­lett döntött. Ennek a döntésnek nagy hordereje kell legyen a jövőt il­letőleg a szakszervezeti harc irányításában. Hogy milyen megegyezések történtek a vezé­rek között a döntés előtt, azt még nem tudjuk, de az bizo­nyos, hogy a CIO alelnök Hill­man ur, nem éppen csak jószí­vűségében ítélte oda a több mint ezer millió dollár építke­zési munkákat annak az AFL- nek, melynek elpusztítására volt szives a CIO-t felépíteni segíteni. És éppen az építkezési munkákat, melynek hatásköré­ben számottevő szerep kell jus­son W. L. Hutchinsonnak akivel Mr. Lewis orronvágási harcot folytatott le 1935-ben az AFL Atlantic City-i konvencióján. Szóval a munkás vezérkar prostituáltjai valamilyen pak­tumot kötöttek, amit még je­lenleg nem hoznak nyilvános­ságra, mert az nekik nem fon­tos, mint ahogy az uccasarki prostituált sem csinál abból lel­kiismereti kérdést, hogy kinek adja el magát. Előttünk az a fö kérdés, hogy mennyit hoz a vásár. Ha a közel jövőben arról fogunk hallani, hogy a két szak- szervezet között szent a béke, nem lesz a részünkre meglepe­tés, mint ahogy nem lesz meg­lepetés az sem, hogy a továb­bi látszólagos harc folytatását fogjuk látni a CIO és AFL egyébként birka türelemmel rendelkező és az igazi munkás harctól irtózó tagjai között. Évek óta általunk hangozta­tott ténynek egy újabb bizonyí­téka, hogy a szakszervezet az uralkodó osztály érdekét szol­gálja a harcra képtelen nem­csak szervezeti összetételénél fogva, de a piócaként rájuk nőtt vezérkar hatalmánál fogva. Ez a vezérkar most már egész nyíltan a kapitalista kormány­zat kezére játsza át a szakszer­vezeti irányítást. Ez szintén a fasizmus egy lépcsőfoka és nem lehetetlen, hogy a veszekedő Green-Lewis urak, a kormány­zatba belépett Hillman barát­juk intésére a kormányszolgá- lat céljából kezet szorítanak és szállítani fogják a munkástö­megeket a kapitalista háború céljaira. Az évtizedek óta szakszerve­zetbe tartozó munkásság tehe­BOKÁNYI DEZSŐ 70 EVES KORÁBAN MOSZKVÁBAN MEGHALT Egy fél évszázadon keresztül való szakadatlan harc után, a halál pontot tett a magyar mun­kásmozgalom legismertebb ve­zérének, Bokányi Dezsőnek az élete végére. Ezelőtt 50 évvel, egy ala­csony de jó vágású fiatal, alig 20 éves kőmüveslegény tűnt fel a magyar munkásmozgalom­ban. Az az idő volt a magyar munkásmozgalom hőskora, ami­kor a mozgalomban való aktiv részvétel, üldözést, börtönt, nyomort és nem jól fizetett nyugalmas pozíciót jelentett. Akkor még a magyar munkás- mozgalom, az akkori magyar ipari és társadalmi viszonyok­hoz képest tiszta proletár és forradalmi volt, amelynek az élén Grosszman, Garbai, Welt- ner, Garami, Vancák, Teszársz stb.-vel együtt Bokányi Dezső állt. Mind tiszta proletárok, ipa­ri munkások, csak az egy Dr. Goldner képviselte az intellek- tuel, kispolgár osztályt. Ezek­ből a vezérekből is kiemelkedett Bokányi Dezső, nagyszerű szó­noki képességével vröidesen nemcsak a munkásmozgalom de az egész ország egyik legki­válóbb szónoka lett, akit csak Apponyi gróf szónoki képessé­gével lehetett összehasonlítani. Miként az egész szocialista mozgalom, úgy a magyar is mind inkább a reformista vizek­re evezett, amely magával hoz­ta a vezéreik, elhürokratáskodá- sát, amelyek előtt már nem a tétlenül nézi vezéreik árulásait, nagy árat fizet azért, mert a harcos ipari szervezkedést nem ismerte föl. A szakszervezeti tudatlanságért az egész mun­kásosztály szenvedni fog, azok is akik az ipari szervezettel rég elakarták törölni a szakszerve­zeteknek még az irmagját is. (f.) A magyar nyelvű ipari unionisták között íratlan törvény, hogy a szeptember első vasárnapját az egész ország területé­ről képviselve együtt töltik, ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET TARTVA, ahol a mozgalom, de különösen a Bérmunkás még szélesebb körben való terjesztését beszélik meg. A lapbizottság már szétküldte az ezirányu meghívóját a csoportokhoz és a lapkezelőkhöz. Ezúton, azokat hívjuk meg a clevelandi találkozóra, akikkel csak a lapon keresztül tudunk heszélgetni, hogy úgy intézzék dolgaikat, hogy SZEPTEM­BER ELSEJÉN, vasárnap reggel 9 órakor 11306 Buckeye Roadon levő Bohemian Hallban kezdődő tanácskozáson vegye­nek részt, hogy ügyünket, amely az egész ország dolgozóinak az ügye együtt tárgyalhassuk meg. A Bérmunkás Lapbizottsága. proletáriátus felszabadítása, ha­nem a képviselői, sőt a minisz­teri bársonyszékek lebegtek. Ez az átváltozás nem kerülte el Bo­kányit sem, a háború előtti években a párt primadonnája lett és ünnepi esemény volt, az amikor a szónoki pódiumra ki­állt. Csak a proletárdiktatúrában és még inkább utána talált új­ra önmagára és a fehérterror bírái előtt felemelt fővel vállal­ta mindazt, amit a diktatúra idején csinált. A Horthy bírái halálra Ítélték, az akasztófa alól, az akkor még nemzetközi szolidaritást ismerő' Szovjet- Oroszország mentette ki, közel 500 forradalmárral együtt. Ezelőtt 19 éve láttam és hal­lottam utoljára, amikor kisza­badult Horthyék börtönéből. Megtört, fáradt ember benyo­mását tette, de az Oroszország­ba érkezett fogadtatásánál, amikor • a nemzetközi szónokok üdvözletére válaszolt? újra fel­ragyogott a régi Bokányi, olyan beszédet tartott, amelynek a költői és forradalmi tartalma örökre emlékezetes marad. Moszkvában újra bürokrata lett, csak fél szívvel tudott ott élni, a vágya, a reménye az uj magyar forradalmat áhította, — mint akkor mondotta egy egész éjszakát betöltő beszélge­tés után. “Több mint 30 évet töltöttem el a magyar mozga­lomban , én már csak ott tudok dolgozni, harcolni. Egy vágyam van: Még egyszer beszélhessek Budapesten az Országház téren, a magyar munkásokhoz.” Ez a vágya nem teljesülhe­tett Bokányi Dezsőnek, amint a táviró jelenti, 70 éves korában meghalt a magyar munkásmoz­galom legismertebb vezére. k. e. MOST MEGTALÁLJÁK ÚGY A MUNKÁSOKAT MINT A FARMEROKAT A nagy politikai színjátszás előestélyén mind a két nagy po­litikai párt keresi a szavazók bi­zalmát és ebből a célból hajlan­dók a Wall Street magasságá­ból a munkás és farmer kuny­hójához leszállni. A republiká­nus elnökjelölt Mr. Willike el­fogadó beszéde előtt járja a kö­zépnyugat farmer telepeit és amint ilyenkor szokás, mindent odaígér a szavazatért. Hogy azután, hogy lesz — fájjon majd a szavazók feje. — ~ —-M— 11 ......................................... 1 ■ I I " ...................... 1 — — ■ — T» —■■■■— —l -----------------------------­HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 AUG. 17 1) NUMBER 1124 SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom