Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-10 / 1123. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 10. EGY NAGY SZERVEZET (ONE BIG UNION) A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 15c. (Folytatás) Nem kell rombolni, nem kell pusztítani, nem kell visszatérni a barbarizmushoz! A civilizáció magasabb fokára való lépés a feladat. Ha a munkások megértik, hogy a mai ipari rendszer miként fejlődött, az egyik ipari foglalkozás miként fonódik a másikba és valameny- nyi miként alkot egy elválaszthatatlan egészet, nem fogják meggondolatlanul lerombolni, mit gazdasági és társadalmi erők generációk alatt létrehoztak. A munkások századok tudását fogják hasznosítani az uj ipari és társadalmi rendszer biztos alapra való felépítésénél. Az alapozásnak sziklaszilárdnak kell lennie. A fennálló rend forradalmi megdöntése egyszer s mindenkorra meg fogja szüntetni az okot, mely a társadalmat gazdaságilag két ellenséges táborra osztja. A világ gazdasági forrásainak tulajdonában beálló változásból ki fog fejlődni az emberi nem testvérisége. Ennek elérése után férfiak és nők, a társadalomnak minden tagja, egyenlően élvezni fogják az élet javait, saját helyzetük urai lesznek, s szabad emberekként fognak járni a földön. E bevezetéssel átadjuk az iparok összetételének rajzát azoknak, akik harcunkban és törekvésünkben társaink akarnak lenni. (A füzethez egy 14x17 inch nagyságú tervrajz van mellékelve, amely szemléltetőleg mutatja, a társadalmat fentartó ipari és kereskedelmi élet működését.) A TERMÉKEK SZÉTOSZTÁSA RÉSZE A TERMELÉSNEK A föld természeti kincsei, bányák és vizek első értéküket akkor nyerik, midőn munkát helyeznek beléjük a termékek hasznos dolgokká való átalakítására. De mind ezeknek a termékeknek nagyobb társadalmi értéke van midőn azokat a manufaktúra és kereskedelem színhelyeire szállítják, ahol aztán árucikkekké alakítják át a csere céljaira. Az emberek élete nem merő vesződségből fog állni, hanem élvezni is fogják azokat a javakat, amelyeket termelnek. A közszolgálati intézményeknek úgy a jelenlegi, mint a jövőbeni működési körét meg kell határozni és az azokban foglalkozást nyert munkásoknak ^>en olyan helyet kell biztosítani a szervezetben, mint azoknak, akik a betegeket és a munkanélkülieket gondozzák. Azok, akik másféle társadalmi vagy köz- szolgálatot teljesítenek, tudatára ébredjenek annak, hogy hasznos munkát végeznek, habár legtöbbje azon intézményeknek, amelyek alkalmazzák őket, most a kapitalista érdekek védelmére prostituálva van. A departmentek aztán a kivánalmaknak megfelelőleg fel- oszlanak még külömböző csoportokra. Tekintettel arra, hogy a munkásokat az iparok szerint kell szervezni, szükséges, hogy egy általános formulát készítsünk. Ez megkönnyíti annak megértését, hogy minden ipari alcsoport egy egységet képez azon munkások részére, amelyek abban az iparban dolgoznak és hogy csak ők vannak hivatva ezen ipar ügyeinek intézésére. Az összes funkciókra vonatkozólag az iparok a térképen bemutatott általános terv szerint vannak elrendezve, amint következik : 1. Fölmüvelés és halászati ipari osztály. 2. Bányászati ipari osztály. 3. Szállítási és közlekedési Ipari osztály. 4. Általános gyáripari osztály. 5. Építő ipari osztály. 6. Közszolgálati ipari osztály. Mindezek az alcsoportok magukban foglalják az azon iparban dolgozó munkásokat, de azért nincsenek elkülönítve, válaszfalakkal elválasztva a többi munkásoktól. Dacára annak, hogy itt is csoportokról, osztályokról beszélünk, nem szabad ezt összetévesztenünk a szak- szervezetek oly csoportosításával, amelynél az ugyanazon iparban, ugyanazon műhelyben dolgozó munkásokat különítik el egymástól. Ott azt nézik, hogy ki milyen szerszámmal dolgozik, itt pedig az árut, amelyet előállít. Az előbbi széttago- lása a munkásoknak, az utóbbi pedig szervezése azoknak, akik ugyanazon ipari áru előállításán dolgoznak. Az egyetemes szervezet minden alárendelt részének ezen elvi alapot kell szemelőtt tartani. Ha szorosan vett ipari termelésbe vont munkások iparilag szervezkednek, valamennyien ugyanazon szabályoknak vannak alávetve, amelyek azon iparra vonatkoznak. De bizonyos alapvető szabályokat és elveket, melyek az “a munkások egy nagy union”-jának összes alkotó részeit igazgatják, nem Sajnálom, hogy ennyi ideig kellett halasztanom a választ levelére. Nagyon köszönöm az érdeklődést és jó érzéssel veszem a Munkástársak érdeklődését is. Sajnos helyzetem olyan, hogy mindentől, még a beszédtől is vissza kell magamat tartani. Azonban nagy érdekkel és élvezettel olvasom lapunkat a Bérmunkást, nagyszerű. A társadalom tudománynak valóságos lexikonja. Nevel és tanít. Tárgyilagosan foglalkozik minden kérdéssel olyan szellemben, hogy azt minden munkás könnyen megértheti. A legnagyobb elismeréssel adózom AZ ÉPITÖ-GÁRDá- BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ..........3.00 M. Vlasits, New York __ 4.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 J. Bodnár, New York ..... 3.00 X231958 New York .........10.00 Nagy Gábor, New York .... 3.00 Stefankó Márton, N.Y......3.00 J. Nagy, Astoria ............... 1.00 E. J. Havel, Garfield ........ 6.00 J. Duschek, Nutley ........... 1.00 A. Kucher, Pittsburgh ..... 1.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 3.00 J. Herold, Bridgeport ..... 2.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 5.00 Alakszay Sándor, Akron .. 1.00 Farkas Imre, Akron ....... 3.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi József, Akron .... 3.00 J. Herceg, Cleveland ....... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 3.00 Bercsa Jánosné, Clev.......... 1.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 A. Molnár, Cleveland .... 4.00 J. E. Takács, Cleveland .... 1.00 J. Kollár, Cleveland .... 2.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo ..... 2.00 P. Pika, Chicago ................ 3.00 Steve Bukovszky, Cicero 5.00 az Írógárdának. Üdvözlöm mindnyájukat és nagyon sajnálom, hogy egyenlőre le kell tennem a tollat. Hive az ipari demokráciáért Louis Adler. Glendale, W. Va. julius 28. Tisztelt Szerkesztőség: Bocsássanak meg, hogy ilyen sokáig hátra voltam az újság fizetéssel, de a Bérmunkástól nem válók meg. Bizonyos okok végett nem tehettem, de már átestem rajta. Nem adom fel az újságot, mert azt csak a gyávák teszik. Hálásan köszönöm, hogy olyan rendesen küldték az újságot. Most itt küldök négy dollárt money orderon. Maradok munkástársi üdvözlettel, M. O. (Folytatjuk) MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Newark, N. J. 1940 julius hó. Tisztelt Munkástárs: TÁRCA A KOLDUS Irta: Csehov Antal — Mélyen tisztelt Uram! Legyen olyan jó, sajnálja meg a szegény, szerencsétlen, éhező embert. Három napja nem ettem; nincsen két garasom a menhelyre, Isten úgy segítsen! Nyolc évig voltam tanító, kimartak a helyemből a megyei intrikák. Besugás vette el a kenyerem. Egy éve már, hogy állás nélkül bolyongok. Szkvorcov ügyvéd nézte a ké- regető szánalmas, rongyos köpenyegét, a zavaros, részeg szemét, a piros foltokat az arcán, és úgy emlékezett, hogy valahol, valamikor már látta ezt az embert. — Most a kalugai kormányzóságban kínálnak állást — folytatta a kéregető —; nincs pénzem elutazni! Legyen olyan jó, nagyon kérem, segítsen! Szégyenlek kérni, de kényszerítenek a körülmények. Szkvorcov nézte a sárcipőit, amelyek közül az egyik magas volt, a másik alacsony és egyszerre emlékezett: — Hallja! —mondta — harmadnapja, azt hiszem, találkoztunk a parkban; maga akkor nem azt mondta nekem, hogy tanitó, hanem hogy diák, kizárt egyetemi hallgató, emlékszik. — Nem . . . nem . . . nem lehet ... — mondta a kéregető és megzavarodott. — Falusi tanító vagyok; ha parancsolja az írásaimat megmutatom . . . — Ne hazudjék! Maga diáknak mondta magát és még el is beszélte nekem, miért csapták ki. Emlékszik? Szkvorcov elpirult és utálko- zó arccal lépett vissza az ágról- szakadttól. — Ez hitványság, itsztelt uram! — kiáltotta haragosan. — Ez aljasság! A rendőrségre küldöm, majd ott megtanítják emberségre! Éhes, szegény, ez mégsem jogosítja föl arra, hogy szemtelenül szemérmetlenül hazudjék! Az ágrólszakadt megfogta az ajtó kilincsét és tanácstalanul, mint a tettenért tolvaj, nézet', ki az előszobába. — Nem . . . nem hazudok — morogta. — Megmutathatom az írásaimat . . . — Ki hisz az írásainak? — háborodott föl tovább Szkvor cov. — Kihasználni a társada lom szimpátiáit, amit a falus i tanítók, egyetemi hallgatók iránt érez: ez aljasság, gyalázatosság, hitványság! Fölhábo- ritó! Szkvorcov kijött a szobábó és a legkönyörtelenebbül mosta a fejét a kéregetőnek. A szemtelen hazugságaival utálkozást, undort keltett benne: megbántotta, amit ő, Szkvorcov, annyira szeretett, becsült magában: a jóságát, a résztvevő szivét, a sorsüldözöttek iránt való részvétét; a hazugságával, a könyö- rületre számitó merényletével az “alak” bemocskolta szinte az alamizsnát, amit olyan jó szívvel adott mindig a rászorulóknak. A csavargó mentegetőzött, esküdözött, de aztán elhallgatott és megszégyenülten hajtotta le a fejét. — Uram — mondta és a kezét a szivére tette. — Csakugyan hazudtam. Nem vagyok diák, se falusi tanitó. Úgy találtam ki. Az orosz énekkarban voltam .énekes, onnan csaptak el részegeskedés miatt. De mit csináljak? Esküszöm az istenre, hogy nem lehet hazugság nélkül. Ha az igazat mondom, senki sem ad egy fillért. Az igazságtól fölfordulok éhen és mefagyok az uccán menedék nélkül. Önnek igaza van, megértem, de mit csináljak? — Hogy mit csináljon? Még azt kérdezi, hogy mit csináljon? — kiáltotta Szkvorcov és közelebb lépett hozzá. — Dolgozzék, azt csinálja! Keressen munkát! — Munkát! Magam is tudom azt kellene , de hol veszek munkát? — Ostobaság! Maga fiatal, erős és egészséges, mindig talál munkát, csak akarni kell. De persze lusta, elkényeztetett, részeg! Most is, mint a kocsmából, úgy dől belőle a pálinka szaga! Hazug és romlott a csontjáig, már csak a hazugságra, a kéregetésre képes! Ha valamikor leereszkedik ahhoz, hogy munkához nyúljon, akkor per(Folytatjukj
