Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-03 / 1122. szám
1940 augusztus 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal AZ 1940-IKI TÖRVÉNY AZ IDEGENEK REGISZTRÁLÁSÁRÓL TÁRCA Gramafónjavitás Irta: Nadányi Zoltán Ebéd után felhúztuk a gramofont a barátom szórakoztatására. Alig forgott a lemez egyet- kettőt, a barátom odament a gramafónhoz, megállította. — Ennek egy kis mellékzöreje van — mondta szigorúan. — De azért nem kell sehová elküldeni, majd én megcsinálom nektek. Az ilyesmiért négy, öt pengőt is elkérnek, pedig semmi az egész. Adjatok hamar egy kést. Mi ugyan nem hallottunk semmiféle mellékzörejt, se én, se a feleségem, de azért biztosak voltunk benne, hogy a barátom nem téved. Ugyanis ö szakember ezen a téren, habár csak naturalista. Sietve odaadtuk neki a kést, hadd spóroljuk meg azt a négy, öt pengőt. A kés vastag volt. Erre maga választotta ki a megfelelőt, a féltve őrzött ezüstkészletünkből. — El fog pattanni, — jegyezte meg a feleségem. — Nem szabad neki — mondta a barátom. Beleillesztette a kést az egyik srófba és a szakértő biztonságával megcsavarta. A kés elpattant. — Nem kár ezért a vacakért, — mondta megvetően. Kivett egy másik kést a szarvasbőrtokból, ezzel folytatta a müvét. Ez a kés nem pattant el, csak ösz- sze-vissza facsarodott. A feleségem nem bírta nézni, kiment a szobából. Tíz pengő gondoltam magamban. Tudniillik a két késnek az ára, ha ugyan egyáltalán pótolni lehet. A barátomnak nem voltak ilyen gondjai, őt csak a gra- mafón érdekelte. Sorra kicsavarta az összes srófokat, aztán vigyázva, gyöngéden, szeretettel kiemelte az egész szerkezetet a fadobozból. A tenyerén tartotta és elindította. Biztatott nézzem meg közelebbről, mert nagyon érdekes. Csakugyan nagyon érdekes volt, ahogy a meztelen szerkezet a szabad levegőn, a barátom tenyerén működésbe jött. A fogaskerekek forogtak, az acélszallag tekergőzött, minden alkatrész végezte a maga dolgát. A zöldposztós korong zajtalanul keringett most is, minden mellékzörej nélkül. A barátom rámszólt: — Töröld meg az arcodat, olajos vagy. Ekkor vettem észre, hogy a barátomnak az arca, de az inge, meg a ruhája is tele van fekete pettyekkel. Ugyanis a forgó szerkezet ráfröcskölte a piszkos olajat a barátomra. De nemcsak őrá, hanem rám is, sőt az asztali csipketeritőre is, amit kilencvensét pengőért vettünk a télen. Az is fekete volt, mintha korom lepte volna el. A két kés tiz pengő, a ruhám kétszázötven, 1 darab nyersselyem ing huszonnyolc, 1 darab csipkete- ritő kilencvenkét pengő, összesen háromszázkilencven pengő. Ennyi volt most már a gramafónjavitás költsége. Az ő kárát természetesen nem számítottam ahhoz semmi közöm. —Nevetséges volna — mondta a barátom — ezért a semmiségért négy, öt pengőt kidobni. Az ilyesmit az ember megcsinálja maga. Már tudom is, hol a hiba. Ez itt a forgató rugó, látod, ez a kis vacak. Úgy hívják, forgató rugó. Ennek lekopott az egyik vége, itt ni. Ezt a rugót kell most kicserélni, annyi az egész. Adj egy halcsontot. Bementem a feleségemhez halcsontért, mire ő tükröt tartott elém. Tudniillik a fekete pettyek miatt. Mondtam neki, hogy a barátom még feketébb. Ez egy kicsit megnyugtatta. Azonban halcsontja nincs, honnan vegyen ő halcsontot. Erre magam estem neki a ruhaszekrénynek, hogy halcsontot kutassak. Hadd jöjjön rendbe az a gramafón, ha már annyit be- leköltöttem. Most már futottam a pénzem után. Mialatt a szekrényben turkáltam, a feleségem átment a fürdőszobába. A másik szobából behallatszott a barátom vezényszavai. Törlőrongyot, szeget, ollót, kalapácsot és más apróságokat követelt a szobalánytól. Ajtócsapkodás, lótásfutás verte fel a házat. Hopp, megvan a halcsont. A feleségem Pierett-kosztümjé- ben találtam rá, ami leánykori emléke. Kifejtettem belőle a halcsontot, mire az egész ruha szétesett. Újabb kár, legalább ötven pengő, de most már hál- istennek rendbejön a gramafón. — Négyszáznegyven — mondottam a barátomnak, amikor átnyújtottam a halcsontot. Ezt ő nem értette, nem is hallotta, annyira lekötötte figyelmét a gramofon. Kiderült, hogy a halcsontra már nincs is szüksége, ő már azóta segített magán. Ugyanis a fényképezőkazettámnak a bádoglemezéből tudtom és megkérdezésem nélkül a nagyollóval lenyirt egy szeletkét. Abból lesz a forgató rugó. Négyszáznegyvenőt pengő. Most már csak az volt hátra, hogy a bádogszeletkét kilyukassza. E célból a nagyollót használta, minthogy szeget nem kapott. Ütögetni kezdte a nagy- ollót az üveg hamutartóval, de az olló hegye minden ütésnél lesiklott. Úgy, hogy nem a bádogba, hanem a mahagóni asztalba csinált lyukat. Lyukak a mahagóni asztalban: nyolcvan pengő. Jutányosán számítva. Összesen tehát ötszázhetven pengő. Egyszer aztán az üveghamutartóval olyan ütést mért barátom a nagyollóra, hogy a nagyolló megállt az asztalban, az üveghamutartó pedig két darabban hullott alá. De viszont a bádog is végrevalahára kilyukadt. üveghamutartó csinos kivitelben: két pengő. Alkalmi ár, tekintettel a közelgő kettős ünnepre. összesen: ötszázhetven- két pengő. — Ez is megvan — mondta a barátom — Egykettőre készen leszünk, hívhatod a nagyságos asszonyt. Hívtam a feleségemet, aki hosszas rábeszlésre be is jött. Az ajtóban megdöbbenve álltunk meg. A szerkezet ismét ott forgott a barátom tenyerén, azonban most már nem olyan zajtalanul forgott, mint az imént, hanem csattogva, pattogva, kelepelve. Mint az autómotor, mikor begyújtják. —A rugónak egy kis súrlódása van, —- mondta a barátom. — Ugylátszik, egy hajszálnyival hosszabbra szabtam a kelletnél. De ez a nyúlvány majd le fog kopni, majd idővel csak so- j kát járassátok. Hanem most Az Egyesült Államok főügyésze: Francis Biddle bejelentette, hogy az Egyesült Államok területén élő idegenek regisztrálása szeptember elsején veszi kezdetét . Állandó letelepedés céljából bebocsátott idegeneknek tehát az év befejezéséig idejük lesz a rendelkezéseknek eleget tenni. Idegeneknek, akik ideiglenes engedéllyel tartózkodnak itt, szeptember havában kell regisztrálniok, feltéve, hogy további — legalább — 30 napig óhajtanak még itt maradni. A törvény minden idegenre vonatkozik, nemzetiségre való tekintet nélkül, aki 14. életévét betöltötte. A tizennégy éven aluli idegent a szülőknek, vagy gyámnak kell regisztráltatnia, de ezek esetében az ujjlenyomatozás elmarad. Amint a gyermek elérte a 14. évét személyesen jelentkezik regisztrálás és ujjlenyomatozás céljából. A regisztrálás az Egyesült Államok valamennyi postahivatalában történik, valamint más, e célra kijelölt helyeken. A részletes információkat a nagyközönség tudomására hozzák, amint a rendelkezéseket az Igazságügyminiszterium kidolgozta. Biddle főügyész az idegenek kooperációját kéri, hogy szeptember elseje után igyekezzenek a regisztrálás minél gyor- sabbani igénybevételére. A főügyész julius 7-én rádió beszédet tartott és kijelentette, hogy a törvény a törvénytisztelő idegeneket meg fogja védeni igaztalan hajszáktól és üldöztetésektől. Ugyanakkor hozzátette, hogy az ujjlenyomatozás nem az idegenek ellen irányul, akik az országgal és annak intézményeivel szemben lojális magatartást tanúsítanak. “Rólam is vettek ujjlenyomatot — mondotta a Solicitor General — mint minden más egyénről, aki a nagy világháborúban a hadseregben, vagy tengerészeinél szolgált. Napjainkban sok ezer tisztességes polgár önszántából nyer ujjlenyomatot a Federal Bureau of Investigation utján. Az ujjlenyomat egy egyszerű, modern eszköz, hogy embereket egyiket a másiktól meglehessen tudományosan kü- lömböztetni és személyazonosságát igazolni.” “Az uj törvény nem azt jelenti, mintha az Egyesült Államok kormányának az álláspontja, szelleme a nem-polgárokkal szemben megváltozott volna, az adjatok rám inget, ruhát, ilyen maszatosan mégse mehetek az uccára. Adtunk rá inget, ruhát, cserébe otthagyta értük az olajosat. Ezzel a kárösszeg, amely eddig ötszázhetvenkét pengő volt, egyszerre nyolcszázhet- venkettőre szökött fel. Ennyibe került a gramafón ingyenes megjavítása, vagyis átalakítása kerepelővé. Búcsúzóul kedvesen mondta a barátom: =— Aztán, ha megint hibája talál lenni a gramafónnak, csak szólljatok nekem. Nagyon szívesen megcsinálom az természetes. Miért ne spóroljatok öthat pengőt. Szervusztok. Egyesült Államok a nem polgárokat, tekintet nélkül azok nemzetiségére, úgy fogja tekinteni, mint az ország vendégeit Az idegenek regisztrálását személyazonosság igazolása céljából kívánjuk, de ugyanakkor ezáltal az ő érdekeiket is meg akarjuk védeni ezekben a nehéz időkben.” “Elég sajnos, hogy vannak olyan idegenek is itt, akik nem lojálisak Amerikával szemben, akik a mi életmódunkat nem akarjak magukévá tenni és akik szolás és _ sajtó szabadságot egyenetlenség szitására és lázadásra szeretnék fölhasználni. Az ilyen egyének működését nem engedhetjük meg, de ugyanakkor ügyelni fogunk arra, hogy néhány egyén magatartása miatt a lojális amerikai idegeneket ne érhesse igaztalan támadás.” Roosevelt elnök is, amidőn az Alien Registration Act-et június^ 29-én aláírta, hasonló véleményt nyilvánított. “A legtöbb idegen aki ebben az országban el, azért jött ide, mert hitt az amerikai demokrácia alaptételeik®1? és ennél fogva jogosak — es kell, hogy jogosak legyenek — a törvény teljes védelmére”, mondotta az olnök. ^Nagyon sajnálatos lenne, ha ezen ren- ^e.^.®zó.sek folyamán, bármely I lojális idegent sérelem érné.” A törvény rendelkezései elő- írjak, hogy minden az Egyesült Államokban lakó idogon, vala- mint 14 éven aluli idegenek szü- ei, vagy gyámjai, öt napon belül írásban értesítsék a Commis- sioner of Immigration and Naturahzation-t, amint az idegen lakást cserél és ilyenkor meg kell jelölniük az uj lakóhely pontos cimét. A nem állandó letelepedésre érkezett idegeneknek három havonta kell címüket tudatniok a Commissio- ner-rel. A törvény a kővetkező büntetést szabja azokra, akik a törvény rendelkezéseinek nem tesznek eleget : 1. Bármely idegen, _ vagy idegen gyermek törvényes gyámja, aki tudatosan ellenszegül a regisztrálás és ujjlenyomatozás rendelkezései- dollárig terjedő pénzbüntetésre, vagy hat havi elzárásra, vagy mindkétrendbeli büntetésre ítélhető. 2. Bármely idegen, vagy egy idegen szülő- je, vagy törvényes gyámja, aki tudatosan hamis adatokat ad be az íven, vagy aki csalás utján regisztráltatja magát, vagy egy más egyén utján, 1000 dollár pénz, vagy hat havi börtönre, vagy mindkét büntetésre itél- , ., ,®s az idegen, ha megérke- számított öt éven belül ítéltetik el, úgy deportálásban is részesül. Bármely idegen, az idegen szülei, vagy gyámjai, aki elmulasztja lakása változtatását a Commissioner-rel minden esetben közölni, 100 dollárig terjedő pénz, vagy 30 napra terjedő börtönre, vagy mindkét büntetésre ítélhető. .., Az Attorney General megál- littathatja a deportálási eljárást oly idegen esetében, aki be tudja igazolni, hogy az öt even belül jelleméhez és maga- viseletéhez semmi árnyék sem férkőzött és aki egyben kimutatja, hogy deportálása súlyos gazdasági omlást jelentene egy
