Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-03 / 1122. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 3. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ÚRI HUNCUTSÁG A nép nyelvén forgó közmon­dások egyik legigazabbja az, amikor a politikát úri huncut­ságnak nevezi. Ha megnézzük a most megindult elnökválasztási kampányát bármelyik pártnak és az azok köré csoportosuló korteseknek a hadát, akkor rá­jövünk a fenti a magyar nép által régen megállapított igaz­ságra. A nagytőke és annak különö­sen az a része, amely a közszük- séleteket látja el, a villany, gáz és a közúti vasút trösztök, élü­kön a Wall Strettel, olyan elnö­köt akar amely a kapitalizmus megmentését, nem reformok­kal, hanem kíméletlenül erős kézzel vinné véghez és aki nem nyúlna bele a big businessbe, nem akarna korlátokat szabni a kizsákmányolás terén. Erre a szerepre állították oda Mr. Will- kiet, ki maga is egy nagy vil­lanyfejlesztő csoport elnöke, ki eddig is erősen harcolt az ellen, hogy az állam is adjon el vil­lanyt, pláne hogy az fele árért adja el mint a rabló trösztök. Jelöltetni könnyű volt Willki- et, de eladni a választó töme­geknek azt aki majd szorosabb­ra vonja a gyeplőt a szájukba, az az a bizonyos úri huncutság. De a nagytőke kezében vannak a nagy milliós példányban meg­jelenő lapok ,amelyek hetek óta központi irányítással építik fel a trösztök nyílt jelöltjét és iga­zán nem lehet csodálkozni ha ezt a politikai maszlagban hivő tömeget rátudják venni arra, hogy egy a nagytőke nyílt kép­viselőjét küldjék be a Fehér Házba. Magyar vonatkozásban is megkezdődött már ez az “épí­tés” ezt legjobban mutatja Mr. Himler legutóbbi cikke, amely­ben az eddigi Roosevelt imádó Himler bejelenti, hogy Willkie egy erős kezű fiatal, sikeres üz­letember, ki a mai világban “jó elnök” lenne, mig Roosevelt, fá­radt, beteges öreg ember. így sejteti, hogy ő, illetve az irányí­tása alatt levő napilap és egy tucatnyi hetilap Willkiet fogja eladni a magyar olvasótábor­nak. Ezt nemcsák az amerikai nagytőke kedvéért fogja meg­tenni, amelynek kitűnő “érvei” vannak a pénzszekrényében, ha­nem a Hitler-Mussolinival szö­vetséges magyar kormány uta­sítása is olyan elnököt kíván, amely megbékél a nácizmussal, amit Hitlerék is inkább látnak Willikeben mint Rooseveltnél. De az úgynevezett munkás pártok sem külömbek, amit iga­zolnak a körülöttünk folyó bot­rányok. A kommunisták, hazug ürügyekkel gyűjtötték az aláí­rásokat, most azután a ’’vörös” hajszát kívánó hatóságok nagy­szerűen kihasználják ezt és a megijedt aláírók százai vonják vissza az aláírásaikat. Az SLP még tovább hirdeti, hogy fel­vesznek ügynököket, akik a gyáva, beijedt tagok helyett, gyűjtsenek aláírásokat, hogy halottra kerülhessenek. Igazán vakságnak a tere je az, hogy magukat öntudatosnak ne­vező munkások, még mindig fel­ülnek a politikai fékereknek és nem látják azt, hogy az egész úri huncutság, akkár Himler akár Nagy János, vagy a Rud­iik küldi is ebbe őket. AZ OLAJ A mai modern gépesített há­ború egyik legfőbb kelléke az olaj, amellyel a modern ször­nyetegeket, repülőgépeket, tan­kokat táplálják. Nagy felhábo­rodást keltett az, hogy- kitűnt, hogy az amerikai olaj hihetet­len mennyiségben jutott el Né­metországba, Spanyolországon keresztül. Ezen háborognak a kommunista lapok is, de ez csak müfelháborodás, mert ugyan­akkor nem háborognak azon, hogy ugyanazt teszi nyíltan Oroszország is, amely szintén szállítja az olajat, Hitler és Mussolini gépeibe, mint ahogy szállította Oroszország a ben­zint és olajat, búzát Mussolini- nek akkor, amikor az Ethiopiat igázta le. Hiába csinált a Nép- szövetség, amelynek a szovjet aktív tagja volt bojkotot a tá­madó Olaszország ellen, a szov­jet kikötők ontották a háború folytatásához szükséges olajat Mussolini hadigépeibe, de szállí­tották az olajat akkor is, ami­kor a Mussolini brávói a spanyol nép szabadságharcát segítették lebombázni. Bizony gyalázatos hipokraták vagytok ti komuná- ci legények, amikor felháborod­tok, mert valójában, örültök an­nak, hogy az amerikai olajfor- rások eddig vigan csörgedezték a hü szövetséges Hitler gyilko­ló gépeikbe az olajat. “OLÁHOK” Ez a cime egy elmefuttatás­nak, amely “Az Ember” cimü lapban jelent meg, amelyhez hasonló, szemtelen, durva, uszí­tás ezideig még Birinyi tollá­ból sem jelent meg. Ennek a förtelemnek az elkövetője egy László Miklós nevű iró, aki a román népről — értsük meg jól — nem a román urakról, hanem magáról a román népről ilyene­ket ir le: “így látom azt a szemét­rakást, amit jobb hijján Eu­rópának keresztelt a kétlábú nagyképűség. És ebben a tengernyi disz- nóságban a legbüdösebb ha­lom az az oláh rakás, ami ott rothasztja Európa sarkát, a Fekete Tenger nevű pocsolyá­nál, sajnos éppen a mi ma­gyar szomszédságunkban. Európa pöcegödre. Rosz- szabb. Hiszen a ganéj kell, a ganéj hasznos, a ganéjjal trá­gyáznak, a rothadásból élet női. De ebből a piszokból, amit Románia néven csúfol­nak a világ térképészei, csak pestis áradt, ezt fel kéne égetni, akkor élet nőlhetne a feketére égetett oláh trágya­domb helyén.” “De az oláh, Az nem em­ber.” “Nincs semmije, se’ apja, se’ anyja, se’ Istene, se’ meg­győződése, nem is ember, nem is állat, csak élőlény, de nem tudni, hová, milyen kaszthoz tartozik? Talán a bacillusok- hoz. Igen! Az! Mikroba. Be­tegségek csiraokozója. Miért van? Nem tudom. Mert szük­ség van erre is, mint ahogy mindenre szükség van ezen a földön, akár élőre, akár holt­ra, ami létezik — másként nem teremtődött volna. De, hogy MIÉRT van? Nem tu­dom. Miért van a kolera?” “Minden népnek van egy főfoglalkozása, ez halászik, az sajtot készít, vagy gépeket gyárt, vagy földet mivel, az órákat gyárt, az gyémántot köszörül, ez gabonát termel, az tulipánt ültet — és a ro­mán? Lányt vesz és lányt el­ad, kokaint, morfint és ópiu­mot csempész és főleg lop, ami nemzeti hivatása.” Mindezt az undorítóan aljas szidalmat egy szerencsétlen el­nyomott nép ellen, azért irta le ez az ur, mert Erdélyt nem ad­ta vissza Hitler Horthyéknak. Jellemző erre az urra az, hogy ő is azok közzé a magya­rok közzé tartozik, akiket Horthyék zsidótörvényei kiker­gettek Magyarországból. Nem tudom, hogy mit akar ő is, meg a többi kikergetett zsidó iró és A vas ... a vas.. . á vas. . . A Krisztus előtti 4000. vagy 5000. esztendőben olvasztották már Egyiptomban. Homérosz is megénekelte a görög hősök vas­pajzsát és sisakját. Az ókori Róma ellen felvonuló germánok azért voltak félelmetes ellenfe­lek, mert kitűnő vasfegyverzet­tel harcoltak. A vas uralma év­ezredek óta tart és az emberi­ség fejlődésében nagyobb szere­pet játszott és játszik, mint a kacér, csillogó arany. Az ókori vas, természetesen, csupán hevített vasérc volt, sa­lakos, szivacsszerü készítmény. A vasolvasztás igazi őshazája India. Delhiben ma is mutogat­nak egy hét méter magas, ko­vácsolt vasból készült oszlopot, amelynek a szakemberek még mindig csodájára járnak. De le­gendás hire van az indiai acél­nak is, az Arábiába elszárma­zott “bagdadi” ecélnak, a neve­zetes arab pengének. A modern vasedzés hazája Anglia. Angol ember fedezte fel azt az eljárást, hogy a vas­edzéshez használt szenet meg kell szabadítani a kéntől, mert csak igy lehet a vasat tisztán olvasztani. Ezért a titokért, en­nek megtartásáért szörnyű sor­sot szenvedett a feltaláló. Ellen­felei szétrombolták a kemencé­jét. A fejlődés szükségessége azonban újabb és újabb kutató­munkára ösztönözte az érdekel­teket. A vasolvasztás techniká­ja — a gépkorszak következmé­nyeinek megfelelően — egyre fejlődött. _ Németországban a Bessemer- eljárás, Franciaországban a vi­lághírű Martin-rendszerű ke­mencék. Angliában a Thomas- féle módszer jut uralomra. Ez utóbbi azért fontos, mert az eddig hasznavehetetlen foszfor- tartalmú vasérc is kitünően fel­használható. A gépek terjedése, az uj gép­kolosszusok szakadatlan terme­lése soha nem sejtett ellentéte­ket robbantották ki a hatalmai között. Megindult a ‘“vashábo- ru”. A vasháboruk, persze nem csupán a vasért, hanem az elő- állitusuknál nékülözhetetlen se­gédanyagokért (mangán, molib- dén stb.) is folyik. Vér és könny jelzi a vas diadalutját. Az 1840­müvész az ilyen uszításokkal és Erdélyért való siránkozással? Hát azt hiszik ha ők pápábbak a pápánál, akkor Horthyék meg­bocsátanak nekik? Nem László, Göndör és Ka­bos urak, önökön és a magyar zsidóságon az sem fog segíteni, ha Erdélyt és akár az egész Nagy-Magyarországot vissza­kapják Horthyék, kik mesterei, tanítói voltak Hitlernek és a román uralkodó osztálynak a munkás és zsidógyilkolásban. Ma éppen úgy Romániát, mint Magyarországot, Hitler irányít­ja és bárhová tartozzon is Er­dély, végeredményben az anya­országokkal együttesen nem mások mint Hitler gyarmatai és önök igy is úgyis számkive­tettjei lesznek annak a Magyar- országnak, amelynek a nagysá­gáért annyira odavannak. De azt viszont Göndör Ferenc elhiheti, hogy minden megjegy­zése dacára is, szégyen az ő lapjára az, ha ilyen ocsmány fajzsidó uszítás abban megje­lenhet. es esztendőben mindössze egy­millió tonna a világtermelés. Az 1930-as évben már 40 millió tonna nyersvasat termelnek. Ki csodálkoznék ezután az 1938-as év 104 millió tonnás nyersvas termelésén ? A föld azonban véges — mig az igények végtelenek. Uj har­cok kezdődnek a vasércért. Fő­leg a kiváló minőségű vasércért. És ez a küzdelem különös heves­ségűvé válik háborús viszonyok között, igy vált vliághirüvé a — Malmkai. Néhány szakemberen és az ott lakókon kívül ki hallott az­előtt Narvikról, a norvég kikö­tőről? Ki tudja, hogy a svéd vasérc egyelőre csak ezen a ki­kötőn keresztül juthat el más országokba? És ki tudta, hogy Narvik egyik rakodóhelyét Malmkai-nak hívják? Maim ér­cet és kai kikötőt jelent. Malm­kai érckikötő. A pompás svéd vasérc a nor­vég Malmkai továbbította Né­metországba és Angliába. Most élet-halálharc folyik a rakpart birtoklásáért. A húszmillió ton­na Svédországból származott. Ezért dúl most a harc a Malm­kai körül. Ki lesz a győztes, A jövő titka. Egyelőre a Malm­kai forgalma megszűnt. A körü­lötte dúló vihar erősödik. Az angolok 2500-ra becsülik a Narvikban lévő németek szá­mát és 1500-ra az előretolt ál­lásba lévőket. Az angol és né­met katonák itt farkasszemet néznek már egymással. A szö­vetségesek mégis azt firtatják, mi lenne a Szovjet állásfoglalá­sa, ha Skandinávia felosztására kerülne a sor, Azt hiszik, hogy a Szovjet feltétlenül fagaszkod- nék a skandináv ércvidék bir­toklásához. A Malmkai tehát vár. Azt tudja már, hogy része van vi­lágtörténelem alakulásában. Azt nem tudja csak még, kinek a hajóit rakják majd meg csillogó modern félelmetes érckarjai . . OLVASD AZ IndustrialWorkert MALMKAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom