Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-27 / 1121. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 julius 27. TÁRCA HIDEG VAN A lélegzés nyomán sürü ködpára száll a levegőbe, — hideg van. Itt a ligetben még áll a multheti hó, alatta, ha nem is olyan, mint a nyáron, de azért van élet és ez a fontos. A ringlispilek redőnyei lehúzva, a fényképészek zárva, viszont a kirakatai teli csupa nyári emlékekkel. Fölöttünk mindenütt fagy, körülöttünk mindenfelé hó fehérük, de a vitézek és hajadonok melegen néznek egymás szemébe, a szivükben nyár van. A vurstli uccája csöndes, öreg ligeti benszülött sétál a járdán, itt lakik a ligetben, ahová a foglalkozása fűzi. — Alszik minden — mondja szomorúan — abból élünk, amit nyáron összekuporgattunk. Akinek van pénze, az beül ide az artista vendéglőbe, akinek nincs, az otthon marad. Nem érdemes nyitvatartani ilyenkor, hiszen még a hidegvizre- valót se keresnénk meg. így mondja: hidegvizrevalót. Nyakába huzza fejét és eltűnik az egyik ajtón. A plasztikon előtt libériás portás topog, ő is fázik. Invitál, menjek be. A kirakatban a nagyvilág egy-egy szereplője szokott állni. Attól függ ,hogy kiről Írnak az újságok. Jelenleg Mannerheim tábornok viaszból készült mása a főattrakció. — Valóban ilyen a tábornok? — kérdem a portást. Csodálkozva néz rám, tekintetében benne van a: hogy’ lehet ilyet kérdezni. — Persze, hogy igy néz ki — feleli —, fénykép után készült. — Hol? — Itt a műteremben. — Azt megnézném, amikor egy-egy ilyen szoborfélét mintáznak — mondom. Tagadó választ kapok. — Nem lehet. Műhelytitok. Beszélgetünk, topogunk, fázunk. Előttünk Mannerheim tábornok néz szigorúan a jégpálya irányába, ahonnét pattogó katonamars ütemei szállnak a liget fölé. A tábornok mögött északi kép. Hó. hó, mindenütt hó, eszkimókkal, de ahol mi állunk, ott semmi hó nincs, csak a fagyos járda. Torzonborz- ligeti csavargókutya ugrándozik körülöttünk, majd hirtelen futásnak ered. Talán megijedt a korbácstól, melyet a tábornok tart a kezében. Szemben a plasztikónnal színház van. Hetenként kétszer uj műsor. Jelenleg “Egy ligeti csavargó élete és halála” megy. A hernyószerü üzem helyén üresség tátong. Egy bácsi máris magyarázza: — Szezon végén szétszedik, hogy a drága gépek tönkre ne menjenek. Tavasszal majd újra összeállítják. Darabka cigarettavéget kotor elő a zsebéből és szomorúan mondja: — Dögük kérem, minden. Jó, hogy még vasárnaponként van valami élet. A fiatalság itt ad egymásnak találkozót, itt csörögnek késő estig a Gyöngyvirágban. Az Artézi fürdő előtt a Szent István-forrásból magasra szökik a forróviz. Szép látvány a fagyba szálló gőzfelhő. Az ut- menti kanálisokból is meleg gőz száll fölfelé. A Weingruber előtt egy keménykalapos bácsi morzsát szór a galamboknak. Az egyik kanális rostélyán kopott ember melengeti fázós lábát. Nézi a kopott ember a galambokat etető keménykalapost, azután felémfordulva kesereg: — Csuda jó szive van, nagyon szereti az állatokat, minden nap eteti őket, de még azt nem láttam, hogy a koldusnak adott volna egy grandot is, pedig nem ma vagyok kint először. — Miből él? — kérdezem, de úgy tesz, mintha nem hallaná, csak nézi a keménykalapost és beszél tovább: — Ez is olyan lehet, mint a Róbert bácsi, csuda egy hóhányó volt az is. A galambokat etette, a mi részünkre mindenütt tarhált és nekünk csak egy kanál leves jutott. Értette az öreg! Mindig a város közepén mérte a levest és micsoda cirkuszt csinált hozzá. Emberemet megkínáltam egy cigarettával, boldogan kapott utána. Egyszerre más színben látta a világot. Mélyen mellre szívta a füstöt és derűsen jelentette ki: — Még egy hónap és vége a cidrinek! Lent a tó betonján vígan kor- csolyázgattak, a zene szólt — mi bajuk is lehet? A hid végénél gesztenyésember újságolja, hogy 21 tokot mérnek. — Bent a városban nem lehet több 16-nál, de itt, kint megesz a fene mindent — dühösködik. — Talán nem fogy a gesztenye? — érdeklődöm. Mérgesen válaszol: — Hát ki a fene jár erre ily hidegben ? — Ne búsuljon semmit — mondom neki — vasárnap any- nyian nézik innen a hídról a korcsolyázókat, hogy minden gesztenyéjét elviszik. Azt hittem megenyhül az öreg, ehelyett ömlött belőle a panasz, mint a láva: — Ugyan, kérem — legyintett — látszik, hogy ritkán jár a ligetbe. Tudhatná, hogy vasárnap lekergetik a népet erről az oldalról a másikra. Nem szabad innen nézni. Ezt nem irta meg még egy újság se. Hát ha nem akarja a korcsolyázó egylet azt, hogy innen nézzék a versenyt, akkor miért nem húz a hídon keresztül egy deszkafalat. Vágnának rá ablakot és aki nézni akar, fizessen. így lekergetik a népet és nem jöhetnek ide hozzám gesztenyéért meg pattogatott kukoricáért, mert sajnos, nekem meg ideszól az engedélyem. írtam az igazgatóságnak, hogy engedjenek lent, a pálya területén egy kis sarokban árulni. Szívesen fizetek napi egy pengő helypénzt. Nem mentek bele. Most már legalább tudtam, honnan fuj a szél. A zene ekkor egy érzelmes tangót játszott, lent a hid alatt halak helyett korcsolyázók cikáztak. A nap sütött, a fagyos hó csillogott, emberek jöttek-mentek a hídon, egy fülvédős azt kérdezte a pi- rosképütől: hogy’ van, hogy’ van? Mire az fanyarul válaszolt : —Kösz, kösz, csak fagyoga- tok, hehehe! Kinevették egymást. A házunk előtt Pavelka söpörte a szemetes járdát. — Mi van, papa? — kérdeztem tőle. — Mi volna — felelte — hideg van! EGY NAGY SZERVEZET (ONE BIG UNION) A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 15c. A társadalmi viszonyok a gazdasági csoportosulások visz- szatükröződései. A vagyon forrásainak és termelő eszközeinek tulajdonosai egy társadalmi osztályt alkotnak, mig azok, akiknek a piacra vihető minden birtokuk csak a munkaerejükből áll, másik osztályba tartoznak. A politikai, jogi, közoktatási és egyéb intézmények csak tükrei a vagyon termelésére fennálló gazdasági rendszernek. Egy osztály bírja a vagyon- termelésnek összes forrásait. Ez osztály saját védelmére és uralmának megtartására minden más intézményt osztályérdekeinek rendel alá. Ezzel ellentétben, van egy másik osztály, mely a gazdasági elrendezés alapjának megváltoztatására törekszik. A munkások felismerik azt, hogy a gazdasági átalakulásokat a társadalmi viszonyok átalakulása követi nyomon; hogy az intézmények, melyek a hatalmon lévő osztálytól nyerik támogatásukat, az előbbi gazdasági rendszer megbuktatása után az uj gazdasági viszonyokhoz kényszerülnek hozzáillesz- kedni. Társadalmi alakulások a gazdasági alap folytonos változásának következményekép összedőlnek. De a ledőltek helyét elfoglaló uj alakulás nem kész terméke az átalakítás egy-egy korszakának. A történeti fejlődésfolyamat legmagasabb fokát a megállapított rend forradalmi megdöntésével éri el. Az előző korszakok szerzeményeit mindig felhasználják a soha nem nyugvó, folyton előre törtető civilizáció alkotó munkájában. Romlásnak indult elemek tápanyagot szolgáltatnak az anyaföldnek, hogy az uj fajoknak, uj alakulásoknak adjon életet. A természet változtató folyamatában nem vész el semmi. Éppen igy van ez a társadalmi rendszerekben is. A társadalmi és gazdasági fejlődések szerzeményeit, miután a forradalmi korszak a továbbfejlődés minden akadályát elhárította, továbbra is megtartják. Csupán azt az osztályt, mely előzőleg uralta a társadalmi intézmények politikáját és cselekvéseit, buktatja meg a forradalmi változás; az életszükségletek eszközeinek tulajdonát egy másik osztályra át. Az iparok kapitalisztikus birtoklásának eredetét ama viszonyok kifejlődésében találjuk, melyek a hűbéri rendszer bukását s egy másik osztálynak a hatalomra jutását sietették. Az iparok társas birtoklása mindazok által, kik a termelésben részt vesznek, kell, hogy a mai árutermelés teljesen kifejlődött formáján és módszeréin alapuljon s életerejét azon feltételekből merítse, melyek a magántulajdonra épült termelési és szétosztási rendszer bukását siettetik és előidézik. A feudális uraknak át kellett engedniük a hatalmat a feltörekvő burzsoáziának, mely ma általánosan kapitalista osztály néven ismeretes. Ez az osztály eleinte a termelés erőinek szabad fejlődését tartotta szem előtt, korlátlanul folyván a verseny egyes tagjai közt. Amikor — körülbelül egy évszázaddal ezelőtt — forradalmak társadalmi átalakulást hoztak létre, a 'termelési eszközök egyenletesebben voltak elosztva. Győzelmes kapitalisták beláthatatlan sora bírta azokat, akik aránylag kis tőkével rendelkeztek. A versenynek ezen korszakában a legtöbb ember remélhette, hogy alkalom adtán a legjobb életviszonyok magaslatára emelked- hetik. A termelési eszközök nem voltak még kifejlődve. Kézművesség, fejletlen gépek és egyszerű szerszámok használata volt általában uralkodó a termelésben. Aránylag igen kis tőke kellett valamely áru kevés profitra való gyártásának megkezdéséhez. E korszaknak, mely Francia- országban az úgynevezett “harmadik rend” forradalmával vette kezdetét, kiegészítő része volt az amerikai nép forradalma a félig-feudáüs brit uralom ellen. Ezen időtől fogva a termelés formái, módjai igen sokat és egy irányban fejlődtek minden iparilag előrehaladott országban. A termelés eszközei mind kevesebb és kevesebb kézben összpontosultak. Ez össz- pontosulással párhuzamosan növekedett a tőkés osztály érdekeit védő intézmények hatalma is. S fokonként eltűntek mindazon elemek, melyek a mindent termelő munkás és a mitsem termelő, de mindent kisajátító parazita osztály közötti határvonalat elhományositották. A hajdani kézműveseket ma már csak a kisebb városokban, községekben találjuk. Ezek is többé-kevésbbé függnek azok jóakaratától, akik kegyelemből megengedik még nekik, hogy tovább tengethessék életüket, ellátván őket termékeik előállításához szükséges nyersanyaggal, vagy azoktól, akik tulajdonosai a szállítás eszközeinek, melyekkel a termékeket a piacokra juttatják. Az átalakulás ezen folyamatában más dolgokat is megfigyelhetünk. Mint már említettük, a társadalmi viszonyok a termelési eszközök formáival és birtoklásával együtt változtak. Társadalmi csoportok kétségbeesett küzdelmet folytatnak a meglévő viszonyok fenntartásáért, de hiába. A gazdasági viszonyok és elrendezkedések gyors változásainak el nem fojtható következménye elől nincs menekvés. Reformerek őrületes lármája és színpadi menydörgései egyáltalán nem hatnak e folyamat következményeire. A középkori hagyományok alapján épült, szektákra osztott, trade-unio- nok destruktiv harcai nem lesznek képesek a haladás kérlelhetetlenül előre törtető kerekét visszafordítani vagy feltartóztatni. A már annyiszor hallott kiáltás növekvő erővel hangzik fél újra az egész földkerekségen: Forradalmat! Forradalom kell a viszonyok megváltoztatására. E kiáltás nemcsak a szocialisták részéről hallatszik. Ezek legalább ajánlanak valami módot forradalmi programmjuk keresztülvitelére. De a középosz- (Folytatjuk)
